Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)
1943-04-04 / 76. szám
is43. ^pme 15 < *- MCbx,BT* Anyagi és szellemi erőink összefogása | ^ lehetővé teszi és biztosítja az egységes 1 uj Európa győzelmét — mondotta Ulrich von der Damerau kolozsvári nemei konzul a Némei Tudó- ménifos Intézet uj otthonának ünnepélyes megnyitásán Kolozsvár, április 3. Szombaton, április 3-án délután 4 órai kezdettel tartották meg a Mátyás király Diákház nagytermében a kolozsvári Kémet Tudományos Intézet megnyitó ünnepségét. Az ünnepségen nagyszámú és előkelő közönség jelent meg. Ott láttuk primőr dálnold Veress Lajos altábornagy- hadtestparancsnokot, Inczédy-Joksman Ödön dr.-t, Kolozsvár és Kolozs-vármegye főispánját, Keledy Tibor dr. polgármestert, Bethlen Béla gróf Beszterce-Naszód és Szolnok-Do- boka vármegyék főispánját, vitéz Boga Ala- jós felsőházi tagot, von Richthofen budapesti német követség! tanácsost, Ulrich von der Damerau, kolozsvári német konzult, Illés Gyula tankerületi főigazgatót, Vékás Lajos dr. táblai elnököt, Szász Ferenc dr. Kolozs- vármegye alispánját, Forgách Ferenc dr. vármegyei főjegyzőt, gróf Bethlen Lászlót, Vita Sándor és Albrecht Dezső országgyűlési képviselőket, osdolai Zsögön Géza rend- örfcitanácsost, Berecsky Ernő dr.-t, a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara főtitkárát, Farkas Ferencet, a kolozsvári zenekonzervatórium igazgatóját és számos más hivatali és közéleti előkelőséget. Elsőnek budaházi Fehér Miklós, Boga László és Lcbeda Gyula, a kolozsvári zenekonzervatórium tanárai adtak elő rendkívüli sikerrel egy Beethoven-triót, majd Lukhauto Gyula dr., a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem közgazdaságtudományi kari dékánja mondotta el megnyitó beszédét. Rámutatott arra a szoros együttműködésre, amely nemcsak katonai és politikai, de szellemi téren is fennáll a német és a magyar nemzetek között. Kifejezte azt a reményét, hogy most a kolozsvári egyetem hallgatóinak is alkalma nyílik arra, hogy a Kémet Tudományos Intézet keretében még jobban elmélyedjenek a baráti nép kultúrájában. Ulrich von dvr Dam erem kolozsvári német konzul beszédében rámutatott, hogy az európai művelődés fennállása óta nem forgott még ilyen, veszedelemben, mint ma. Vad hordák, akik a művészet legnagyobb remekeit hamuvá és romokká változtatják, támadják Európát. Asszonyok és gyermekek ellen Irányuló terror és lelkiismeretlen ellenséges propaganda igyekszik megingatni és megbontani a közös európai arcvonalat. Ellenségeink azonban tévednek. Mi, európaiak mind szorosabban állunk egymás mellett. Bs es nemcsak katonai vezetésünkre áll, hanem a szellemre és a tudásra is. Európa népei mély és örök kulturközösségből táplálkoznak. Ez a sok évszázados közös fejlődésben kialakult szellemi közösség formája is köti egyetlen egésszé Európa népeit. Ezért állunk megingathatatlanul szemben as ellenséggel és esért fogunk győzni. Ezután hálás szavakkal köszönte meg Inczédy-Joksman Ödön dr. főispánnak és Keledy Tibor dr. polgármesternek, valamint a megjelenteknek megértő támogatásukat, hangoztatva, hogy Európa jöwndője: az együttműködés. Számunkra csak két lehetőség van, győzelem, vagy bukás. Anyagi és szellemi erőink összefogása lehetővé fogják tenni és biztosítják az egységes uj Európa győzelmét és a békés jövő fejlődését. Ezután Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán Kolozsvár nevében szívből jövő, őszinte örömét fejezte ki, hogy ebben a városban a baráti német nemzet Tudományos Intézetének megnyitásával hozzájárul a hagyományos kultúra és tudomány fejlesztéséhez. Koszó János dr. egyetemi tanár beszédében hangoztatta, hogy a magyar határokon túl uj világ kezdődik. Magyarország mindig szembenállt ezzel a világgal Európáért. A magyarok mindig Közcpeurópáhos tartoztak és <j jövendőben is oda kivannak és fognak is tartozni. Kietzschke Heinz dr., a müncheni német akadémia tagja Intézményének üdvözletét .tolmácsolta, majd Ismertette az akadémia feladatát, mely a német nép minden megnyilvánulásának kutatását és feldolgozását tűzte ki céljául. Az akadémia fontos feladatának tekinti azt is, hogy szellemi hidat verjen Európa népei között. Hangoztatta, hogy a német nemzet tudatában kitörülhe- tetlcnül él a kapcsolat, mely a baráti magyar és német népek között immár Szent István óta fennáll. Köszöni Kolozsvár vendégszeretetét, hogy otthont adott a Német Tudományos Intézetnek. Frcyer dr., a budapesti Német Tudományos Intézet tanára Ígéretet tett, hogy azért az őszinte és meleg vendégszerető fogadtatásért, melybén Kolozsvár város vezetői őket részesítették, lelkes, kitartó és komoly tudományos munkával fognak fizetni, igyekezve kiérdemelni az előlegezett bizalmat. Ez az intézet jelképe és műhelye less az évszázados magyar—német tudományos kapcsolatoknak, melyek ezáltal csak még szorosabbá válnak. Ez a mély, alapos tudományos együttműködés annál is fontosabb, mivel élet- és sorsközösség áll fenn közöttünk. Ezután Bäckei Ernst dr., a budapesti Német Tudományos Intézet nyelvtani szakosztályának vezetője beszélt magyar nyelven. Kifejezte azt a kívánságát, hogy Kolozsvár a német—magyar tudományos együttműködés otthona legyen, most, amikor fiaink a keleti barbárság ellen közös arcvonalban küzdenek, szükség van a békés együttműködés gyümölcsöző munkájára Is. A kolozsvári intézet legyen közös harcunk jelképe. De nemcsak jelkép, hanem része és alkotó műhelye Is a régi szoros magyar—német kapcsolatoknak. Befejezésül a magyar és német himnuszt, valamint a Horst Wessel-dalt adta elő az egyetemi énekkar, amit a közönség feszes vigyázz-állásban, áhítattal hallgatott meg. A Mátyás király Diákházban megtartott ünnepi megnyitó után a meghívott előkelőségek átvonultak a Német Tudományos Intézet Jókal-utca 2 szám alatti helyiségébe, melyet megtekintettek, majd teán vettek részt, ahol Diener Hermann tanár (hegedül és Hatnpe Charlotte (brácsa), a neves német művészek magasszinvonalu zenei műsorral szórakoztatták a megjelenteket. A vendégek a késő esti órákig együtt maradtak, elbeszél«I fogát» megbetegedését jelzik. PYORRCA gyógyiogpép edzi a foghúst és iavitja annak vérkeringését. Használta fogorvosi utasítás szerint * FTOaRCa «Tégyfegpép a Kegy«* (fogorvosok Oméfis Sgyosúlof* úSanlafúta iierlst kásaül. getve a budapesti és kolozsvári német vezető férfiakkal. \ gfógYSzerész Leszel: Bármeddig tartson is a , a magyar gyógyszerellátásban nem lesz fennakadás ! Kolozsvár, ápr. 3. Barátom, aki tegnapelőtt még életvidám, erőtől duzzadó férfi volt, a szemerkélő esőben úgy vánszorgott elém, mint valami rones. A torkát nagy tarka sálba bugyolálta, s botra támaszkodva lézengett felém. — Az Istenérti Mi bajod van? Lemondóan legyintett, mint akinek a halálos ítéletét már aláírták. — Ugyan, hagyd kérlek. Végem van- Nincs orvosság. Végig jártam már az összes gyógyszertárakat, de ezt a fejfájás elleni port sehol sem lehet kapni. Már pedig nekem sem. mi mástól nem múlik el a fejfájásom. Ideges kezekkel simított végig a halántékán és halkan nyöszörgőit. A halványkék, francia felirásu doboz ott táncolt ujjai között Miután ,,haldokló“ barátom közismert hi. pochonder. nem vettem túlságosan tragikusan az esetet- A dolog azonban mégis szeget ütött a fejemben. Hogyan érezteti hatását a háború, a medicinák arevonalán? Valóban, mi van a gyógyszerfronton? Betértem hát az egyik Mátyás király-téri gyógy, szerészhez s mellének szegeztem a kérdést: — Igaz, hogy baj van a gyógyszerekkel? Igaz. hogy nem lehet gyógyszereket kapni? Nincs gyógy szerhiány! — Ugyan, honnan veszi? Tessék, nézzen körül! Igaza volt. A patika polcai tele voltak. Tarka szinü üvegek, dobozok hirdették, hogy gyógyszerhiányról nehéz volna beszélni. — Mindenesetre változott a helyzett, — folytatta a gyógyszerész. — A most folvó világháború előtt a gyógyszervegyészeti ipar úgyszólván hetenként meglepte a közönséget a legkülönbözőbb gyógyszer különlegességekkel- Minden gyógyszer bevezetését hatalmas reklámhadjárat előzte meg. Különösen a külföldi árunak volt rendkívül nagy hitele- Az emberek különben is mind több és több gyógyszert használtak s egyes különlegességektől meg éppen csodahatást reméltek. Egyesek aztán, akár orvosi rendeletre, akár saját elhatározásukból szedték a gyógyszert, annyira jutottak, hogy valósággal élni is alig tudtak a megszokott gyógyszerkülünlegcsség nélkül. így aztán a régi gyógyszerek hitele alászállott s egyesek formálisan megkövetelték az orvosuktól, hogy valami különlegességet Írjon fel számukra- Ez szerintük előkelőség volt, s valósággal megsértődtek, ha valami régi, ismert gyógyszert kaptak volna. Innen ered, a mai, állítólagos „gvőgyszerhiány“. A különlegességeket kereső közönségnek eszébe sem jut megkérdezni a gyógyszerésztől, hogy nincs c valami más orvosság, ami agyauazt a hatást váltja ki, mint a keresett orvosság. Amikor azt hallják, hogy „Sajnálom, azzal nem szolgálhatok. Kifogyott. Külföldi áru“, egyszerűen megfordulnak s ott hagyják a gyógyszer, tárt. Inkább felhagytak a gyógyszer szedésével, pedig a legtöbb esetben meg lehet találni azt a szert, ami tökéletesen pótolja a hiányzó külföldi különlegessé" t — Egyszóval nem lehet be-zélni gyógyszerhiányról. — Természetesen- Fel kell világosítani a nagyközönséget. Az Anyaghivataf gyögyszc ipari osztálya már bossznldő óta tanulmányozza a háborús gyógyszerellátás kérdését. A legkiválóbb szakemberek, orvosok, vegyészek, egyetemi tanárok, közöttük jónéhánv európai szaktekintély tanulmányozza ezt a kérdést és lehetővé gondos kutatómunkával tette valamennyi gyógyszer előteremtését. Így egészen nyugodtan elmondhatom, hogy bármeddig tartson is a háhorn, nem lesz fenn. akadás a magyar gyógyszerellátásban. Hatvanezer készítményből kétezer maradt — Németországban, ahol köztudomás szerint, a világ legnagyobb gyógyszervegyipara dolgozik, racionalizálták a gyógyszer- gyártást. A háború előtt például legalább hatvanezerféte gyógyszcrkiilönlegesség volt forgalomban. Alapos tudományos vizsgálattal azonban megállapították, hogy a legtöbb különlegesség között nincsen alapvető gyögyhatási különbség. Legtöbb esetben csak egészen lényegtelen, például elnevezésbeli, csomagolási módozatokban volt eltérés. A béke idején megengedhető volt » pazarlás. Ma azonban más időket élünk. így aztán a. németek a gyártható gyógyszerek számát lecsökkentették kétezerre s mégis valamennyi nélkülözhetetlen gyógyszer kapható. — A közönség persze megrémült s Így terjedt el a gyógyszerhiány vészhtre. — Pontosan Így van. A visszahatás nem maradt el. A nagy reklámmal beharangozott különlegesség hiánya valósággal két- ségbeejtett egyeseket, akik azt képzelték, hogy a szép csomagolásban, vagy cifra clí nevezésben életmentő hatás rejtőzik. Holott ugyanazt a szert, vagy legalábbis az ugyanolyan gyógyhatásút ina Is meg lehet kapni, természetesen egyszerűbb csomagolásban. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a gyógyszertárak forgalma erősen lecsökkent s egész sereg ember szerencsétlennek érzi magát, hiányolva a régi különlegességet. Pedig nem történt más, minthogy eltakarították a gyógyszeriparból Is a fényűzést. — Mondhatok erre példát is. A legismertebb és leggyakrabban igénybe vett gyógyszerek a fejfájás elleniek. Nos hát, hozzávetőleges számitössal, legalább is ezerféle fej- fájás elleni p..sztilla és por volt forgalomban. Holott majdnem valamennyiben ugyanegy szer, az igazi orvosság gyógyított. Persze, a gyógyszeriparban is bekövetkezett a jellegzetes háborús jelenség: a halmozás. A közönség egyrészo nagy mennyiséget szerzett be „kedvenc“ gyógyszeréből. Most aztán nyugodtak, hogy ellátták magukat éa nem lehet semmi baj. Pedig ez a felfogás téves. A gyógyszerek jelentékeny, része ugyanis bizonyos idő múltával vegyi átalakuláson megy át s ezzel használhatatlanná válik. Számos orvogság magába szívja a levegő vizpáratartalmát s a „boldog gyógyszertulajdonos“ egy idő múlva megdöbbenve látja, hogy az életmentőnek képzelt por nedves masszává változottA magyar anyag jobb, mint a külföldi — Nagyon téved a nagyközönség, ha azt képzeli, hogy a különlegességek helyett ajánlott orvosságok, amolyan „mürostosak“. Azaz, hogy különféle pótlékokból készültek. A különlegességek alapanyaga, azaz maga az orvosság, ma is ugyanaz, sőt nem egy esetben még sokkal jobb is az eredetinél. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy a magyar gyógyszerellátásban fennakadás nem történt és nem Is történik. Hiányról, főleg katasztrofális gygyszerhiányról beszéini sem lehet. Az, hogy elmarad a pompás csomagolás, igazán nem fontos. Fö a gyógyulás. S ha a régi, megszokott gyógyszer hiányzik, tessék csak a legnagyobb bizalommal a gyógyszerészhez fordulni. NAGY ELEK 4 ,.bon*baétvágyú" cápa Izgalmas, de szerencsés kimenetelű kalandot élt át nemrégen egy délamerikai parti őrhajó legénysége. A legénységnek az volt a feladata, hogy bizonyos parti vizeken mélységméréseket végezzen. Erre a célra á szolgálatvezető tiszt egy körülbelül kókusz- diénagyságu időzített bombát dobott a tengerbe, hogy a robbanás hangja alapján a szokásos méréseket elvégezhesse. A véletlen azonban úgy hozta magával, hogy a bombát egy közelben ólálkodó cápa észrevette, nyomban utána eredt és iziben bekapta. Ez még magában véve nem lett volna szerencsétlenség, a cápa azonban nyilván újabb kövér falat reményében semmiképpen sem akart a hajó közeléből tágítani. A rozoga kis hajó legénysége rémülten számlálta a perceket, amikor a hajószakácsnak az utolsó pillanatban mentő ötlet jutott az eszébe: a konyha készletéből egy tyúkot ragadott fel és messze Ívben a tengerbe hajította. A cápa természetesen tüstént a rémületében egész repülési tudományát összeszedő szárnyas után vetette magát, ezalatt pedig a teljes sebességgel menekülő hajócskának sikerült „lőtávolon kívül“ kerülnie. Alig érte el a hajó a biztos távolságot, a bomba a falánk állatot ezer foszlányra szaggatva felrobbant. (M. N.) 35II3RT HIRDESSEM B Mart en » Upot %r. OR SZÁG eg esz A ME LE TI f VE-VOKfcPBS áO~ ÚJSÁGBAN S ZONSEGK ofoa«»
