Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-29 / 95. szám

UtVT Í948 Apr iii» 29 ✓Képviselőhás fcöayvLara ;©UD.V?S3Î' 1 AS LAM SÍIT SXTSSíT L." , O Ara 12 miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.20, NE­GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 8G-8Ö PENGŐ. — POSTATAKARÉK- FÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM 95. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-Ü. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. 8Z. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA London a Sikorszki-kormány feláldozásával akarja megoldani a lengyel-szovjet viszályt? Tuniszban változatlan erővel tart a véres, beves, elkeseredett és vad küzdelem Hitler vezér fogadta Pavelics horvát államvezetőt Salazar állást foglalt a bolsevizmus ellen és a portugál-angol szövetség mellett Szénbányász-sztrájk készül Amerikában ANGLIÁNAK — Írja a „Messaggero“ cí­mű olasz lap — ha Következetes volna, most meg kellene szakítania diplomáciai kapcsolatait a Szovjettel s Churchillnek ki kellene adnia Majszki részére az útlevelet, hiszen Anglia Lengyelország megvédelme- zéséért izente meg a háborút és a Szovjet megszakította kapcsolatait a lengyel kor­mánnyal. Természetes, hogy nagyon naiv dolog volna Londontól Ilyen lépést várni és meg­jegyzésével a „Messaggero“ is csupán jelle­mezni akarja az ellenfél táborának visszás belső helyzetét. London ahelyett, hogy hatá­rozottan és élesen elítélné a bolsevista rend­szert, újból bebizonyított kegyetlenségét és embertelenségét, csak arra törekszik, hogy a bolsevisták és a lengyelek között kitört diplomáciai viszályt simitsa el valamilyen ügyeskedéssel, a legnagyobb mértékben óvakodik azonban attól, hogy a dolgok lé­nyegét vegye figyelembe és abból vonja le további cselekedeteinek kötelező szabályait. A jelek szerint a londoni diplomáciának valószínűleg sikerül is ilyen áthidaló meg­oldást találni. A „Dagens Nyheter“ című svéd lap londoni jelentése szerint az angol fővárosban úgy tudják, hogy Moszkvában „nem tekintik a lépést véglegesnek, hanem a szovjet kormány hajlandó megvitatni a kérdést“. Eddig még meg nem erősített hí­rek szerint Römer moszkvai lengyel nagy­követtel közölték, hogy további intézkedésig ne hagyja el Moszkvát. Nagy örömmel fo­gadták Londonban azt is, hogy a moszkvai rádió a Sikorszky-kormányhoz intézett jegy­zék angolnyelvü ismertetésében nem beszélt a diplomáciai kapcsolatok megszakításáról, hanem csak azok felfüggesztéséről. Az angol fővárosban az orosz jegyzék át­adása óta szüntelenül tartanak a diplomá­ciai tanácskozások. A lengyel emigráns kor­mány kedden minisztertanácsot tartott, an­nak befejezése után azonban nem adták ki a várt nyilatkozatot azzal az indokolással, hogy „más mozzanatok merültek fei“. Si- korszky és Racolnszky — a lengyel kormány külügyminisztere — hosszú megbeszélést folytatott Churchillel és Edennel, majd a brit minisztertanács tartott ülést. Az angol államférfiak fogadták Vinant amerikai nagykövet látogatását. A szovjet kormány lépése, — amint azt az United Press londoni jelentése megálla­pítja — bombaként hatot! Ixmdonban és Newyorkban, mivel szándékáról a Szovjet nem értesítette előre sem az angol, sem az amerikai kormányt. Washingtonban, — amint az amerikai hírszolgálati iroda je­lenti. — megállapították, hogy a Szovjet cselekedete önkényes és .jellemző a jelenlegi bolsevista vezetők eljárására, amely az. Egyesült-Államokban egyre nagyobb nyug- taUuságot keit, Moszkva eljárása minden­esetre bebizonyította, hogy a Szovjet a há­ború utáá területi követeléseket fog támasz-, tani s el van szánva arja is, hogy ezeket mindenáron megvalósítja. Ebben az össze­függésben a „Newyork Times“ példakép utal a szovjet jegyzéknek arra a szakaszára, amely fölveti a határkérdést és reámutat az időszerű kérdésekben mutatkozó alapvető véleménykülönbségekre. A katyni eset és a körülötte kitört diplo­máciai bonyodalom mindennél világosabban mutatja meg a bolsevizmus igazi arculatát s amint az amerikai hangok bizonyítják, ezt még szövetségeseinek táborában is bizo­nyos aggodalommal szemlélik. Mennyivel világosabban kell látniok tehát egy esetleges európai bolsevista befolyás rémségeit azoknak a népeknek, amelyek számára ez sorsukat jelenti. Európa szá­mára valóban nincs és nem is lehet más vá­lasztás, mint a végsőkig harcolni a bolse­vista rém ellen és elhárítani llyenmódon azt a rettenetes végzetet, amely a katyni tö­megsírokban egész borzalmasságában mu­tatkozik meg. Római jelentés szerint vatikáni hivatalos helyen így foglalják össze azt a benyomást, amelyet a katyni tömegsírok fölfedezése tett vatikáni körökre: A felfedezés borzal­mas és szörnyű. A legsötétebb képzelet sem színezhetett ki ilyen rémséget. Ez az ese­mény újra megmutatja, hogyha pillanatnyi­lag elnyomják az Isten és a keresztény kul- tura eszméjét, akkor lehetségessé válik minden szörnyű gonoszság. TUNISZBAN az angolszászok újabb erők harcbavetésével a majdnem 200 kilométeres frontnak csaknem valamennyi szakaszán folytatták támadásaikat, de Rommel és Ar­nim csapatainak mindenütt sikerült meg­hiúsítani az áttörő kísérleteket. A legheve­sebb harcok Pont du Fahsnál és a Medzsez el Babtól Tebourbába vezető utón folytak. Eisenhower tábornok Pont du Fahsnál fran­cia tartalékokat vetett harcba, hogy azok törjenek utat a tuniszi síksághoz. A francia tartalékok borzasztó veszteségeket szenved­tek. eredményeket azonban nem tudtak el­érni. A hivatalos jelentések is megállapítják, hogy az ellenség támadásait mindenütt si­került visszaverni. A harctéren tartózkodó amerikai tudósí­tók is elismerik, hogy a téngelycsapatok egyre nagyobb szivósággal és változatlan hősiességgel küzdenek minden talpalatnyi földért és ellenállásuk szilárd marad annak ellenére, hogy az angolszászok egyre na­gyobb hevességgel és erővel támadnak. Az angol-amerikai főhadiszállás szóvivője kedden Így jellemezte a helyzetet: „a. küzde­lem véres, heves, elkeseredett és vad,“. Térképünk Északtuniszt ábrázolja, a Föld­nek azt a területét, ahol pillanatnyilag a háború legkeményebb harcai folynak. A tengelycsapatok állásai félkörben veszik ko­rül Tuniszt és Bizertát s a nyilak az e!ső angol hadsereggel szembeni ellenállásuk irányát mutatják. A KELETI HARCTÉREN a kubáni híd­főtől eltekintve csak kisebb jelentőségű harctéri események voltak. Magánál a kn­báni hídfőnél a német csapatok a bolsevis­ták sok támadását verték vissza. A középső arcvonalszakaszon Kurszk környékén zászlóaljnyi erőkkel igyekeztek előretörni a szovjet csapatok, de támadásu­kat már a megerősített német vonalak elő­terében szétverték. Ugyanez lett a sorsa, a Volhovnál előnyomulást megpróbáló bolse­vista rohamcsapatoknak, amelyek a gyalog­sági fegyverek elhárító tüzében morzsolód­tak fel. Természetesen nem lehet előre megjósolni, hogy meddig fog tartani ez a harci helyzet Keleten — irja a „Pester Lloyd“ berlini tu­dósítója. A tavaszi iszap-korszak az arcvo­nal déli részén már véget ért és a talaj hely­zete a középső szakaszon is lehetővé tenné a nagyobb harci cselekményeket. Ha ennek ellenére mégis nagyjából harci szünet van, úgy ez kétségtelenül azt jelenti, hogy mind­két fél a nyári nagy hadműveletekre Lészül. Német részről nem is csinálnak titkot abból, hogy uj kötelékeket állítottak fel, erős tar­talékokat szállítottak az arcvonalra és nagy hadianyagkészletet halmoztak fel a táma­dásra és védekezésre egyaránt. * SALAZAR portugál miniszterelnök rádió­beszédet intézett a portugál nemzethez. Be­szédében több érdekes kijelentést tett. Han­goztatta, hogy további törekvése az orszá­got távoltartani a háborútól, a semlegesség azonban mindig bizonyos feltételekhez kö­tött. mert afölött áll a nemzet hite és az ország érdeke. Nem szabad megfeledkezni — mondotta — az Angliával való szövetségről sem, amely mellett Portugália borús és ne­héz időkben ismét állástfoglal. Az ország helyzete kényes, mert nincsenek minden tá­borban barátai és olyan nemzetek is keve­redtek a háborúba, amelyekhez Portugáliát a barátság szoros kötelékei és mély rokon- ssenv fűzik, mint példáid Anglia és Brazilia. Értékes külpolitikai segítségnek mondotta a Spanyolországgal fennálló barátságot, amely a béke területét teremti meg az ibériai fél­szigeten. Reámutatott arra, hogy a háború­tól távol lévő államok sem érdektelenek an­nak kimenetelében, uj rendet várnak, amely a háború eredményétől függ. A háború utáni építő munkának a rend és a nemzetközi együttműködés alapelvéböl kell kiindulnia. Éles szavakkal ítélte el a kommunizmust és azt a nyugati és keresztény civilizáció kemény veszélyeztetésének nevezte, mert ahol az állam és a gép rabszolgává teszi az embert, ott nincs többé helye az emberi sza­badságnak. ' Beszéde végén áldozathozatalra hívta fel a portugálokat, hogy a nemzet egységesen oldhassa meg a reáváró nagy feladatokat. London visszavonatja a menekült lengyel kormánnyal a Vöröskereszthez benyújtott beadványát Amszterdam, ápr. 28. (MTI) A Német Távirati Iroda közli: A brit hírszolgálat jelentése szerint fenn­áll a valószínűsége annak, hogy a londoni lengyel emigráns bizottság visszavonja a Nemzetközi Vöröskereszthez benyújtott be­adványát a katyni tömegsírok kivizsgálása ügyében. Sikorszky utóda a Kreml jelöltje lesz? Róma, április 28. (MTI) A Ştefani Iroda közli: A „Popolo di Roma“ valószínűnek tartja, hogy London eltávolítja helyéről a Sikorszky kormányt. Több jel arra mutat, hogy London egyáltalában nem szándékozik Moszkvával vitába szállni a lengyelek jogainak .és az emberiesség jogainak megvédése érdekében. London szemében a Szovjetnek meg van az az érdeme, hogy harcol, míg a Sikorszkv- kormány csupán kellemetlenségeket okoz és költségbe kerül. Különben is csak névleges kormány és minthogy nincs semmi katonai jelentősége, könnyen helyettesíthető egy másik kormánnyal. Valószínűleg maga a Kreml fogja Londonnak ajánlani az utódot, akinek a saémélye biztosíték arra, hogy nem fogja .tapintatlan módon“ feszegetni a területi kérdést, vagy a Szovjettel való ha­tár kérdéséit. Az egész olasz sajtó egyébként vezető he­lyen lsţnerteti a Szovjetunió és a londoni lengyel kormány közötti diplomáciai viszony megszakítását A lapok a diplomácia törté­netében példátlannak mondják azt, hogy két szövetséges ország között szűnik meg a diplomáciai kapcsolat. Gaida a „Giomale d’Itallá“-ban azt irja, hogy ez az első nyílt összetűzés a szövetségesek között. Most már a lengyelek is láthatják, hogy az ő nemzeti ügyük csak ürügy volt a háború megindítá­sára, Németország, Olaszország és Japán ellen. Amikor azonban a szovjet csapatok megindultak Lengyelország felé, az angolok és amerikaiak egyszerre elhallgattak. Ugyan csak nem emelték fel szavukat, amikor a Szovjet megkezdte a lengyel nép elhurcolá­sát és nem hajlandóak a katyni ügy tisztá­zására sem. — Az európai népek — állapítja meg Gaida — sokat okulhatnak ebbőt az esetből, amely megmutatja, hogy csak a tengely tudja az európai népeknek a szabad fejlő­déshez és az együttműködéshez való jogot biztosítani. Zürich, április 28. (Búd. Tud.) A „Tat" londoni levelezője jelenti, hogy általános vé­lemény szerint a régóta lappangó lengyel— orosz viszály nyilt kitörését snlyos csapás­nak tekintik a szövetségesek ügye szem­pontjából és Németország diplomáciai silts, 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom