Keleti Ujság, 1943. április (26. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-18 / 88. szám

Vasárnap 1943 áprilisit mm^oartSbtz köt:yt$u z&épvlaelöhäs könyvtára * '• ■ - ■?.irTi3X3 i \-*jBUDA ?S3Î 7 PjÉuWWfcíBWWRS >ír<í fillér GYED ÉVKJE 9.20, ÉVRE 36.80 PENGŐ. PÉNZTÁRI SZAMA 72148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS AI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. 8Z. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA ANKARÁBAN MEGKEZDÖDTFK A TÖRŐK-ANGOL mggisaBffigBfiBMBagg^^ 11 imíi if m n i n ■» mii i n—ina KATONAI TANÁCSKOZÁSOK Á kővetkező hetek mind a háború, mind a béke tekintetében nagyjelentő- ségüek lehetnek —• írja a Basler Nazional Zeitung ToJció be felen tette a délcsendestengeri fajtán támadás megindítását KÉT NAGYFONTOSSAGU MEGNYI­LATKOZÁS hangzott el a tengelyhatal­mak résiéről a mai küzdelem világot át­fogó jelentőségéről és kérlelhetetlenségé- ről. Az olasz fasciók és a korporációk ka­marájának költségvetési bizottsága most hagyta jóvá az olasz külügyminisztérium költségvetéséről szóló jelentést. Ez a je­lentés megállapítja, hogy a jelenlegi, az egész világot átfogó harc a világ egyet­len nemzete számára sem teljesen érdek­telen. Közvetlenül, vagy közvetve vala­mennyi nép érdekelt a háború kimene­telében. A háború általános jellege első­sorban annak a ténynek következménye, hogy eszmék harcáról különböző világ­nézetek végzetszerü küzdelméről van szó. Az olasz külpolitika következetes s a német-olasz barátságot, amely egyre szilárdabbá és szorosabbá válik, az afri­kai sivatagoktól az orosz steppékig kö­zösen kiöntött vér erősiti meg. Német részről Göbbels dr. birodalmi miniszter a „Das Reichu-bún irt cikket „Az örök törvény“ címmel a háború ér­telméről. A népeknek, — irja többek között, — az örök törvény szerint kockára kell tenniök életüket azért, hogy ezt az életet újjáalakítsák és megtartsák. Ilyen dön­tő idők járnak most Németország és szö­vetségesei felett is és számukra nincs visszakozás, nincs a feladatok elől kité­rés. Ha most a német népnek olyan gyönge pillanata lenne, mint 1918-ban, ez végleges pusztulását jelentené. A tör­ténelemmel tálán egyszer lehet így ját­szani, de másodszor már semmi esetre. Miután ráléptünk az útra, végig kell járnunk azt, tekintet nélkül az akadá­lyokra. * EURÓPA ÉS JAPÁN ezzel a világos lá­tással, a helyzet történelmi komolyságának és keménységének teljes ismeretében áll szemben a jövővel és készül fel a kétségte­lenül bekövetkező rendkívül súlyos harcok­ra. A tuniszi arcvonal eseményei, a bolse­vista arcvonalon megújuló, egyelőre még helyi harcok s az európai erőd teljes készen­létbe helyezése mind a várható nagy küz­delem előjelei. Ellenséges oldalon természe­tesen élénken találgatják, hogy mik a ten­gely szándékai. A „Stockholms Tidningen“ londoni tudósí­tója jelenti, hogy londoni körökben foglal­koznak azzal a kérdéssel, vájjon a nemetek nem készitenek-e elő támadást az angol szi­getek ellen. A lap tudósítójának jelentése szerint különböző utakon híresztelések ér­keznek Londonba, amelyek szerint a német légierőt igen takarékosan használják fel, hogy szükség esetén a nyugateurópai légi- uralom megteremtésére megfelelő számú repülőgép álljon rendelkezésre. A légiuralom ideje alatt nagy csapásokat mérnének a brit szigeteken lévő hadiraktárakra, illetve tá­borokra, amelyek az Európa elleni invázió fö támaszpontjai lehetnek. A „Stockholms Tidningen“ tudósítása szerűit Angliában attól is tartanak, hogy talán egy rendkívüli né­met csapás készül Anglia leverésére, vagy arra, hogy legalább olyan sébet ejtsenek Anglián, amely a szövetségesek offeneivá- Jának későbbi időre való elhalasztását hoz­na magával. A szövetséges szakértők meg­ítélése szerint a német légierő a hosszabb takarékossá0, folytán hatalmas tartalékokat gyűjtött mind gépekben, mind üzemanyag­ban és repülőkben. Ezek késZenáHnck arra, hogy vagy védelmi, vagy pedig összponto­sított támadási feladatot hajtsanak végre. Angliában a legutóbb tartott nagyméretű védelmi hadgyakorlatok azt mutatták, hogy a brit hadvezetöség ma is tart a németek meglepő fellépésétöt. Az Európát nyugatról védő nagy erődmü- röl, az Atlanti-óceáni falról újabb részletek láttak napvilágot. Frenk dr., a Todt-szerve- zet egyik vezetője azt a nagyfontosságu ki­jelentést tette, hogy az Atlanti-óceáni fal nemcsak védelmi, hanem támadó jellegű is, mert lehetővé teszt a német hadvezetőség­nek, hogy terveit bármilyen helyzethez al­kalmazhassa és az Európáért folytatandó harcot támadó jellegű zé alakítsa. Tévedés volna azt állítani, hogy az európai erők most már visszahúzódnak a szárazföld határai közé és Európa védekezésre szorul. A nyu­gati hatalmas építmények már most Is le­hetőséget adnak a tengeralattjáróknak, hogy mint a szárazföld támadó fegyverei harcol­janak a világtengereken, a támadó jelleg azonban még más szempontokra Is vonat­kozik. Frenk dr. szerint az Atlanti-fal minden egyes védömüve különálló, önálló erőd, füg­getlen minden utánpótlási szükségtől és ha­talmas beton- és acélfalai között rendkívül nagy tartalékkal rendelkezik ahhoz, hogy! teljesen elszigetelten is kihasználhassa egész í védő erejét. Tökéletesen védett minden bom­ba- és gáztámadás ellen. * A VILÁG LEGNAGYOBB ERŐSSÉGÉNEK nevezik a tuniszi hídfőállásokat berlini kato­nai szakkörök. A igazi harc csak most kéz- | dődik s ami eddig történt, bizonyos mértékig elöcsatározásnak tekinthető — hangoztatják | a német fővárosban- A végsőkig való német íj ellenállás akaratát erősen alátámasztják is elősegítik a kitünően berendezett hegyi állá­sok. A német-olasz hadvezetés várható maga- i tartásában egyre világosabban jut kifejezésre, hogy a legvégsőkig való ellenállás elhatáro­zása mellett egyáltalán semmi jele sem mutat­kozik Tunisz kiürítése gondolatának. Pavolini volt olasz miniszter csütörtökön rádióelőadást tartott a római rádióban és rendkívül érdekesen világította meg a tuniszi ellenállás értelmét- Az olaszok — mondotta Pavolini — jól tadják, hogy az ellenség a tengely tengeralattjáró harca következtében egyre jobban gyengülni érzi erejét s ezért most siettetni akarja Európa elleni műveleteit. A tengely Földközi-tengeri feladata tehát az, hogy ezt az Európa elleni támadást, amig csak lehet, föltartsa, vagy pedig egészen meg­akadályozza éspedig mindaddig, amíg az ellenfelet a tengeralattjáró harc hatásai vég­legesen térdre nem kényszerűik. Ez a tuniszi í küzdelem főértelme és azt ebben, az egész hadvezetést összefogó szemszögből kell vizs­gálni, Olaszország fel Is készül minden eshető­ségre. A fasiszta kormány további intézkedé- | seket tett a belső ellenállás megerősítésére. 1 Az olasz rendőrség legfőbb vezetőjét kicserél- f, ték és az uj rendőrföparancsnok, Chieviel í lendkívül kemény ember» aki szükség esetén . legszigorúbb eszközök alkalmazásától sem riad vissza — amint a Pester Loyd római tu­dósítója közli. Kinevezését általában úgy magyarázzák, hogy a kormány a katonai fej­leményekre s Olaszország növekedő fenyege­tettségére való tekintettel a rendőri hatalmat olyan ember kezébe akarta letenni, aki annak kezelésére leginkább alkalmas és hogy az olasz kormány szilárdan elhatározta, hogy a hadvezetésre vonatkozó minden rendelkezését drákói szigorúsággal viszi keresztül. A hivatalos jelentések a tuniszi arcvonalról meg nem jelentenek általános harcokat- Délen fokozódott a kölcsönös tüzérségi tevékenység, nyugaton az ellenséges támadást a tengely­csapatok sikeresen visszaverték­A tengelycsapatok — jelenti a Nemzetközi Tájékoztató Iroda .— oly kemény és rendület­len ellenállást tanúsítanak az angolszász és francia csapatokkal szemben az Atlaszhegység nehéz hegyi területein, hogy az ellenség kény­telen embert, anyagot és mindenekelőtt drága időt pazarolni. Ez arra késztette az angol­szászokat, hogy áttörő kísérleteit a nyugat- tuniszi szakasz két helyén fokozza- Bejától keletre, valamint Medjez el Babnál kiterjedt tüzérelökészités után nagyobb erőkkel támad­ták a kelet felé húzódó utat. A hegyekben súlyos harcok fejlődtek ki, amelyek egész nap tartottak. Bejánál a brit katonaságnak fran­ciáktól támogatott támadásait már a fő vonal előtt visszvertük. A legsúlyosabb veszteséget szenvedték, amikor az előtéren lábukat meg akarták vetni. Medjez el Babnál a rendkívül erkeseredett harc, amelybe a szövetségesek állandóan uj erőket vetettek be, sokáig hul­lámzott. Pénteken délután azután a tengely bekerítő tartalékainak egyidőben indított két ellentámadással oldalról sikerült megszerezni az oldalsó magaslati állásokat, ahonnan az­után megsemmisítő tüzet zuditotiak a brit fő­erők készenléti állásaira. Ugyanebben a pil­lanatban a középső szakaszon erősen szoron­gatott állásaink csapatai is ellentámedásl kezdtek és most már minden oldalról elhárító tüzeléssel a fedezet nélkül maradt támadókat visszaverték. Ezzel összeomlott a szövetséges csapatok nagyszabású áttörő vállalkozása. A csapatok halottjaik és sebesüitjeik hátra­hagyásával rendetlenül voltak kénytelenek visszavonulni kiinduló állásaikba. E harcban,, amelyben több mint 200 foglyot ejtettünk, a tengelycsapatok oldalozó kibővítésekkel lé­nyegesen megjavították fővonalaikat- A ten­gely légierői csütörtökön is sikeresen avatkoz­tak be a földi harcokba­Az elfogott angol tisztek nyilatkozataiból kitűnik, hogy a tengeiyrsapalokat oldalba tá­madó amerikai páncéloserők kudarcai súlyo­san felborították a 8. brit hadsereg terveit, amelyek az utóbbi napokban elszenvedett veszteségek következtében; utánpótlási kérdé- I sek és olasz-német ellentámadások okozta I nehézségekbe is ütköztek. Az egyik üy«c I ellentámadás során a tengelycsapatob a tuni­szi arcvonal középső szakaszán visszaverték az előrenyomulást megkísérlő angol-amerikai osztagokat. Egy másik alkalommal az olasz­német csapatok a balszárnyukat támadó ame­rikai páncélos egységeknek 7 harckocsivesz­teséget okoztak. A harc további folyamán még 2 harckocsit zsákmányul ejtettek- Egyéb­ként az Atlasz-hegyvidék szakaszán az ellen­ség még mindig álló háborúra kényszerül. * MEGÉLÉNKÜLT A KÜZDELEM a keleti arcvonalon is. A bolsevisták a kubáni híd­főnél s a Donee felső folyásánál támadtak, a német csapatok azonban minden kísérletet azonnal s az ellenség véres veszteségeivel vertek vissza. Stockholmon át szovjet forrásból származó hírek szerint északon a volhovi szakaszon a német erők fejtenek ld erős nyomást, a né­met tüzérség és légierő hevesen bombázta Leningrádot s ott tekintélyes károkat oko­zott. A meggyilkolt hadifogoly lengyel tisztek ügye s ezzel kapcsolatban az elhurcolt len­gyel lakosság és katonák sorsa nagymérték­ben érdekli a világ közvéleményét. Londoni jelentés szerint a Washingtonban Ülésező katolikus értekezlet becslése szerint az el­hurcolt 2 millió lengyel közül körülbelül 400.000 a legnagyobb elnyomatásban és bán­talmazásban ä, 140.000 pedig a közel Ke­letre kényszerült kivándorolni. A többiek sorsáról nem is igen tudnak semmit. A svájci lakknak azt jelentik Kairóból, hogy a Szovjetunióból a KözeLkeletre került lengyel katonákat mélyen érinti az a hír, hogy a szovjet kormány teljesen egyoldalú elhatározással szovjet alattvalónak tekinti azokat a lengyel állampolgárokat, akiket a Szovjetunióba elhurcolt, s azokat is, akik történetesen ott tartózkodnak. A szóbanfor- gó állampolgárok között Igen sok a közel- keleten lévő lengyel katonák rokona, sok­ezer feleség, gyermek, szülő, stb., akik hoz­zátartozóikhoz szeretnének visszajutni. A Szovjet magatartása azonban összeegyeztet- tethetetlen a nemzetközi joggal és a szö­vetségesek közti kölcsönös szolidaritással, úgy, hogy az eset jellemző világot vet a jö­vendő kilátásokra. A Német Vöröskereszt április 15-én és 16-án a nemzetközi Vöröskereszt segítségét kérte a bolsevisták által meggyilkolt hadifo­goly lengyel tisztek személyazonosságának megállapításához. A Szmolenszk melletti erdőben néhány nappal ezelőtt megtalált tö­megsír 12.000 holttestéről van szó. A német Vöröskereszt elnöke utján sürgős javaslato­kat kért, hogy a nemzetiközi Vöröskereszt hogyan nyújthatna segítséget. * A.NKARABA ÉRKEZETT WILSON, a közelkeleti brit haderők parancsnoka és ott török katonai vezető személyiségekkel tár­gyal. Ezzel az utazással és az angolszászok Földközi-tengeri szándékaival kapcsolatban természetesen a török kérdés az érdeklődés középpontjába került. A „Basler Nazional Zeitung“ elmü svájci lap ankarai magántudósltőja hosszabb cikk­ben foglalkozik a török kérdéssel. A tudó­sító ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy Törökország politikai magatartásáról jelen­leg fantasztikus híresztelések áradata látott napvilágot. Ezek a híresztelések Törökor­szág jövendő magatartásával kapcsolatban egyrészt tudni vélik, hogy a legközelebbi jövőben várható Törökországnak a vi­szályba való bekapcsolása, másrészt bizo­nyos diplomáciai tárgyalásokra vonatkoz­nak, amelyek állítólag Törökországban foly­nak le. Ha ezeknek a híreszteléseknek valóságos értékét vizsgáljuk,-----jegyzi meg a svájci lap tudósítója — arra a megái’.apitásra kell jutni, hogy Törökország minden eshető­ségre felkészült, amely számára a háború legközelebbi szakaszában adódhat. Egyéb­ként az említett híresztelések arra a meg­győződésre adnak okot, hogy az elkövetke­zendő hetek mind a háború, mind pedig a béke tekintetében nagyjelentöségüek lehet­nek. Ami a második arcvonal kérdését il­leti, a megfigyelők többsége azon a nézeten van2 hogy a tuafiaiai harc befejezése után

Next

/
Oldalképek
Tartalom