Keleti Ujság, 1943. március (26. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-02 / 49. szám

Kedd 1943 március t T. OROZAGOy ÜLS3 KöV?\;;^ í: d p v i ao 1 ő há 2 k 0 ,-ty v t. á ra v ^ • ÖÜOAPSO? 7. PA3ÜMENT BZTSH:» Ara 12 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.30, NE­GYED ÉVRE 9.20, FEL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVBE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTABI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONHATODIK ÉVFOUAM 49. S Z Ä M. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYT USASAfl SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAGE. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIBATO« AT NEM ADUNK VISSZA Évforduló A termésre! és ». történetem erőinek cso­dálatos jelképben való találkozása magasz- tositja örök magyar ünneppé március else­jét: huszonhárom esztendővel ezelőtt ezen a napon — a természet újjáéledésének kü­szöbén — választották Magyarország Kor­mányzójává nagybányai Horthy Miklóst. Március elseje a Trianonban ránlonórt enyé­szet után hazánk megújhodását is jelenti, az ország felemelkedését, milliók vágyának klriigyezését és boldog virághafakadását. A magyarság fája, amelyet annyi villám ha­sogatott, amelynek annyi agái törték le szentségtelen és mohó kezek, huszonhárom esztendő után ismét kiterebélyesedetten, még több virágot Ígérve áll a tavaszelő dia­dalmas fényözönében. Több, mint. két évtizeddel ezelőtt a pusz­tulás és a romlás démonai ülték garázda torukat ezen a jobb sorsra érdemes földön. Minden felfordult, tótágast állt, Ismeretlen helyen bujdokolt a törvény, száműzött volt a rend... Már-már úgy látszott, hogy min­dennek vége von, amikor Szegeden, mint valami Istennek tetsző áldozati tiiz, egyene­sen és a magasságokba töm-e felemelkedett egy tisztán fénylő, fehér láng, egyenletes, töretlen sugárzásával elnyomta '% vörös fényözönt s feltámadást jelentő hajnali va­rázsolt a sötét magyar éjszakába... Horthy Miklós, az ország akkori legjobb fiaival nyomában, elindult immár legendás fehér lován, megtisztította az országot az idegen mételytől, a mély kábulatból, lidérc­nyomásból ébredező nemzet pedig ujjongva ismerte fel Vezérét benne. Most ismét a régi eszme híveinek táborá­val áll szemben a magyar honvéd a messzi harcmezőkön. És a Vezér — Isten kegyel­méből — ma is Horthy Miklós. Az ország- építő Kormányzó, akinek országiéba alatt egymásután tértek vissza az elszakított or - g szágrészek. Az első katona, a legfőbb Had­úr, aki nemcsak megteremtette a semmiből, hanem annyira kifejlesztette a véderőt, hogy a magyar honvédek teljesítménye abban az élet-halálha-rcban sem halványul el, amelyet nagy szövetségese, a német hadsereg olda­lán vív az orosz kolosszussal szemben. Ezek­ben a sorsdöntő napokban, a márciusról- márciusra visszatérő évforduló alkalmából, minden igaz magyar hálát adhat á Gondvi­selésnek, hogy a „Nem akarok katonát lát­ni‘‘-jelszavas idők után olküldötte nekünk ezt a gránitból faragott, erős Férfit, aki olyan biztos kézzel kormányozza hazánk hajóját a történelem háborgó tengerén, hogy minden zátonyt kikerülünk s biztos és bé­kés révbe érünk.., Március elsején minden magyar a Vár fe'.é íordul... Vitézül rohamozó honvédek fordít, jak vissza tekintetüket a messzi haza irá­nyába, a gránicról határőrök pillantanak ke menyen az ország szive felé, városokból, fal­vakból és eldugott tanyákból árad láthatat­lan fluidumként a hódolat és szeretet a leg­első magyar ember köré... Hogy enyhüljön szivén a férfiasán viseli, seb, amelyet fiának, Magyarország hősi halált halt Kormányzó­helyettesének elvesztése okozott. Aztán Imá­ra kulcsolódik minden magyar kéz, kardot, tollat, szerszámot, és ásót forgató kezek s úgy kérik az Egek Urát, adjon erőt és egész­séget Kormányzó Urunknak, hogy még so­káig gyönyörködhessék unokájában, a leg­ifjabb Horthy-sarjban és olyan derék ma­gyar emberré nevelhesse fel, mint amilyen édesapja volt,., Hitler vezér személyes üzenetét vitte Ribbentrcp német külügyminiszter a Dúcénak A tengelyhatalmak és szövetségeseik az ellenséges erők elpusztításáig folytatják a harcot s a győzelem után uj rendet teremtenek Európában 4 német támadás a Donecen tálra dobta vissza a szovjet csapatokat 576.000 Vonna ellenséges kereskedelmi liajóVeret süliyeszleilek el februárban a német Versei éri és Béni erők RIBBENTROP NÉMET K LXCGYMINISZ­TER — mint az olasz fővárosban hétfőn délben hivatalos jelentésben közölték, feb­ruár 24—28-ig Hitler vezér megbízásából Olaszországban tartózkodott és átnyújtotta a Dúcénak a vezér személyes üzenetét. A német külügyminiszter társaságában volt Warliinont tábornok, a német főparancsnok­ság helyettes főnöke és a német külügymi­nisztérium több vezető tisztviselője. A Duce kihallgatáson fogadta Rippentrop külügy­minisztert és ebédet is adott tiszteletére. A német és olasz katonai és politikai szemé­lyiségek megbeszélésein sorra kerültek az összes európai problémák és ismét kifeje­zésre jutott a két országnak az a.z elhatá­rozása, hogy a háborút minden szükséges energiával egészen az ellenséges erők el­pusztításáért folytatják. A tengelyhatalmak a végső győzelem kivívása után uj rendet teremtenek Európában, az igazság és az együttműködés jegyében, mentesen minden plutokrata-zsidó befolyástól. A tavasz és ezzel együtt a további nagy hadműveletek ideje közeledik, azé a hatal­mas visszavágásé, amellyel Európa vála­szol a szovjet téli támadására és amely­nek már előizét adja a Donee déli könyöké­ben előretörő diadalmas német offeaziva, amely a. legutóbbi jelentések szerint máris átdobta a.z Iparvidék elfoglalásának álmával és szándékával bedobott szovjet erőket a Donecen. Egészen természetes, hogy Ilyen körülmények között a tengelyhatalmak ve­zető államférfiai megtárgyalják a jövő ter­veit, eshetőségeit és kemény kézfogással új­ból megerősítik elhatározottságukat a végső győzelem kivívására. Németország meghir­dette a totális háborút és nincs kétség az­iránt, hogy Olaszország is legteljesebb ere­jével áll az európai küzdelemben. A római megbeszélések ennek a teljes együttműkö­désnek jegyében fo'ytak le — amint a. hi­vatalos jelentés is megállapítja. — A két tengelyhatalom céljai, érdekei azonosak, ve­lük és szövetségeseikkel szemben pedig ott áll é etükre törve a bolsevista-plutokrata világ. A szabad életteret csakis az európai népek győzelme biztosíthatja Európa szá­mára. A TENGELYHATALMAK tökéletes egy­ségével, céljaik, érdekeik, világnézetük azo­nosságával szemben minduntalan reá kell mutatni az ellenséges tömb államai közötti ellentétekre. Az angolszász vezetők — kü­lönösen az angolok és különösen az utóbbi időben — élesen hangoztatják, hogy meg kell egyezniük valamilyen háború, utáni ter­vekben, az egyezkedés azonban sehogyan sem sikerül. Érthető, hogy Anglia sürgeti ezt a megegyezést, hiszen az élretörő Egye­sült Államok és a Szovjetunió között az 6 győzelmük esetén is Nagybritanniának lenne a legtöbb veszteni valója. Az angol közvé­leményt természetszerűen rendkívül ag­gasztja a helyzet, az a nagy kérdés, hogy a szovjet és amerikai étvágy mellett mi ma­rad meg abból a brit világbirodalomból, amelyet a tengerentúli szövetséges több ve­zeto-politikusa máris idejét mult és beteg alkotmánynak minősít. Attlev angol 'helyettes miniszterelnök ezért hangoztatta, választól előtt mondott egyik utóbbi beszédében, hogy a háború utáni világ tanulmányozásának, nem szabad az angolok igyekezetét meg gyöngíteni, meri a győzelemhez egységre van szükség. — „Meg kemény harcok állanak előttünk yvj mondotta —, vér. verejték és könny less az osztályrészünk.“ Egyébként kételkedik abban — folytatta gondolatmenetét , hogy Angliában bárki is fogalmat tudna alkotni a háború utáni viszonyokról. Egyelőre a legfontosabb kér­dés Anglia életszükségleteinek biztosítása. Nagy kérdés azonban, hogy az angolok a tények láttára mennyire lesznek képesek megőrizni azt az „egységet?*, amelyet éppen a szövetségesek is meg akarnak bontani. Az angol kommunista párt a maga részéről mindent megtesz — s ebben még az angol kormány is kénytelen szekundálni neki —, hogy legalábbis rózsaszínűre fesse át An­gliát és a célok és kilátások felöli bizony­talanság egyáltalában nem jó biztatás egy harcbanálló népnek. Attlee saját bevallása szerint Angliában senki sem tudja, hogy tu­lajdonképpen miért, is küzd az ország s a legfontosabb célnak a napról-napra való élés lehetőségének biztosítását jelölte meg. AZ EGYESÜLT-ALLAMOK közben egyre nyíltabban nyújtja ki kezét az elérhető an­gol birtok után. Ugylátszik, hogy az óceá- nontuliaknak sokkal világosabb elképzelé­seik vannak arról a háború utáni képről, amelyről Angliában senki sem tud, illetőleg, amelynek amerikai és szovjet elképzelései elöl az angolok szívesebben behunyják sze­müket. Knox amerikai tengerészetügyi mi­niszter a legutóbbi sajtóértekezleten kije­lentette, hogy az Egyesült-Államoknak már most meg Kell kezdeniük a tárgyalásokat azokról a külföldi támaszpontokról, ame­lyekre az országnak a hábom után szük­sége lesz. Példaképpen közölte, hogy az USA-nak nagy légitámaszpontja van az uj- zélandl mandátumos területhez tartozó tlpolii-szigetén és ezt Ujzéla.nd az Egyesült- Államoknak hajlandó „tartósan átengedni“. Moszkva is kétségtelenül tudja, hogy mi­lyennek képzeli el a világ képét arra az esetre, ha ö győzne. Napról-napra világo­sabban mondják meg a bolsevista vezetők azt, amit úgyis mindenki tud Európában, hogy a szovjet étvágy- nem állana meg sem­miféle szerződéses határnál. A „Sphere“ cimü angol hetilap meg Is állapítja, hogy „a szovjet és a két nyugati szövetséges vi­szonyában még mindig sok a kívánnivaló“. A szükséges együttműködés nincs meg sem a hadvezetésben, sem a. háhoru utáni tervek előkészítésében. Túlságosan rosszul ismerik a Szovjetet — Írja a londoni lap — ha azt állitják, hogy az Egyesült-Államok és Nagy- británnia lennének győzelmük után a há­ború utáni világ uralkodó hatalmai. A Szovjet semmiképpen sem engedné meg, hogy az angolok és amerikaiak azt tegyék Európában, amit. akarnak. A bolsevista eszközöket mindenki ismeri. A washingtoni szovjet nagykövetség most tett közzé egy közleményt, amely szerint az 1989-ben Szovjetoroszországba bekebele­zett lengyel Ierntetet lakossága „nem fogja tűrni lengyel Igazgatás alá való visszauta­lását“. így akarja tehát a Szovjet megol­dani az európai kérdéseket, A Balti-álla­mok legjobbjainak elhurcolásánál is arra hivatkozott, hogy a lettek, litvánok és ész­tek óhajtják az-t, hogy vezetörétegükel ki­irtsák. A római hivatalos közlés ezért állapítja meg: „Európa a végietekig folytatja a há­borút annak a halálos veszélynek a kikü­szöbölésére, amely Európa bolsevizálására ismét megjelent az európai földrész keleti határain.“ ♦ A SZOVJET TÉLI TÁMAD AS egyik fő­célja a doneci iparvidék visszahóditása volt. Nyilvánvaló, hogy ennek a célnak elérésére összpontosítottak minden haderőt s a leg­jobb csapatokat tartalékolták arra a pilla­natra, amikor elérik az iparvidék határait. Ebből a szemszögből lehet igazán megítélni az fsjuw-vidéken megindított német táma­dás sikerének nagyságát. A bolsevista tá­madó csapatokat megsemmisítették, szét­szórták, az előretörő német hadosztályok elérték a Donecet és a jolyőn túlra vetették vissza a szívósan védekező ellenséget. A keleti arcvonal többi szakaszain is vé­resen omlott össze a, bolsevisták minden próbálkozása. Az ellenség által elszenvedett ember- és anyagveszteség továbbra Is rend­kívüli nagyságú. Február Sl-ike és 28-ika között 1060 szovjet páncélos leli harckép­telen és ugyanilyen nagyarányú a, többi harcieszközökben szenvedett bolsevista vesz­teség is. TUNISZBAN az arcvonal északi részén folyik most a tengelyesapatok támadása, és a hivatalos közlések szerint jó előrehaladást ért el. Az angolok hiába vonultatták fel tartalékaikat, nem sikerült megakadályoz- niok a németeket abban, hogy benyomulja­nak a megerősitett állásokba. Súlyos vesz­teséget szenvedtek a brit menetoszlopok is. A tengelyesapatok 28 pám-éJost lőttek szét s nagymennyiségű, katonasággal leli gép­jármüvet semmisítettek meg. * A NÉMET HIVATALOS JELENTÉS összesíti az angolszász hajózás ellen elért februári sikereket. A rendkívüli nehéz idő­járási viszonyok mellett is 576.000 tonna el­lenséges kereskedelmi hajótér elpusztítása a. februári eredmény és ezenkívül súlyos veszteségeket szenvedeti az angolszász hajó­had <8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom