Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-07 / 30. szám

IfeMSwg/MG IO 1943. FEBRI//IR 7« zinHázt Kirch A csiScos A kolozsvári Nemzeti Színház premierbér­letben mutatta be pénteken este Szigligeti Ede majdnem száz esztendővel ezelőtt irt népszínművét. „A csikós“ szövegkönyvét Móricz Zsigmond dolgozta át, kigyomlálva az eredeti szöveg ósdiságait, megmentette a párbeszédekben rejlő erőt és igazságot. Mó­ricz Zsigmond- átsimitása határozottan sokat használt Szigligeti népszínművének s a da­rabnak még ma is ható szociális mondani­valói arányosan egyensúlyba jutottak a bűn­ügyi érdekességekkel. A kolozsvári Nemzeti Színház Kőműves Nagy Lajos rendezésében, jó szereposztás­ban hozta közönség elé Szigligeti népszín­művét. A péntek esti előadáson érdekes volt megfigyelni, hogy a műkedvelő színpadokon inár unalomig agyoncsépelt darab mennyi uj szint és értéket tud megcsillogtatni istenál­dotta tehetségű művészek játékában. Az előadás meglepetése nem is a korszerűsített darab volt, hanem Márton csikósgazda, Andris csikósbojtár és Kis Bálint szerepé­ben Tóth Elek, Görbe János és Csóka Jó­zsef alakítása. Ez a három szerep — jó ke- ^ zekben — még ma is élővé, elevenné tudja « tenni Szigligeti népszínművét s a koiozsvái i j Nemzeti Színház e három kiváló művésze i nagyszerű játékkal adott életet és értelmet | a százesztendős színpadi alkotásnak. Tóth Elek csikósgazdája erőteljes, robusz­tus alföldi magyar. Kemény, határozott férfi, megértő, melegszívű ember. Néhol nem hu­mor, ősi derű sugározza be alakítását. Tisz­ta beszédét, izes szóformálását öröm hall­gatni. Görbe János csikósbojtárja nagyon ere­deti, érdekes feldolgozásban simult Tóth Elek játékához. Görbe született parasztszi- nész. Viharzó, égő fellobbanás, konokság, kedves esetlenség: uj életet adott a jól is­mert figurának. Csóka József sokat hurcolódik komikus szerepekben. Kár. Mert a dráma tiszta em­beri hangjait is telj.es biztonsággal szólal­tatja meg. Mellettük Bodá György és ölvedy Zsóka adott többet és újabbat, mint a népszínmű­vek hagyományos stílusába illeszkedő szí­nészi alakitás. Hegyi Lili és Czoppán Flóri ellenállhatatlan komikai erővel elevenítette meg a két részeg asszonyt.-*w» l'W Pézsmái, görényt, mókust, macskát, házin; utat, rókát |ó árban vesz Palát szűcs, Budapest, IX., Ferenc-körut 32. II. em. A darabnak — egyes jelenetekben! — nyiltszini tapsokban kicsattanó sikere volt, már Varga Mátyás díszletei révén is, de mégis az az igazság, hogy a premierközön­ség nem tudott teljesen felmelegedni. Része Volt ebben annak is, hogy a darab a ren­dező egyébként gondos munkája mellett is túlságosan lassú, kényelmes tempójú volt. A darab — úgy érezzük — minden értéke mel­lett sem premiérre való, ellenben nagyon hálás és szerencsés feladatot teljesít a szín­ház, hä az ilyen darabokat az ifjúságnak és a munkásközönség nyilvánossága előtt adja mentői többször. A premierközönség másfajta bemutatókra kiváncsi. — fs — Budapesti Közlöny — Hivatalos Lan-ban közgyűlési me»*hv6k. mérlegek törvényben előirt határidőben va'ó megi@[ent ését, támpéldányok beszerzését jutányos feltételek mellet vállalja Nagy Lajos hirdetési irodája Kolozsvár, Horthy Miklós-ut 42. S’ám. Telefon: 24-52. - Felvételi hely: Kornls-utca 1. szám. A vetélytü Irta: Biró János Rákóczi - tiímsz nhaz Vasárnap, ?-én d. e. 11 órakor matiné előadás a honvéd-csalá­dok segélyezésének javára I Általános belépődíj 80 fillér. Amit a földgolyó mesél... SdnM hírek a világ minden tájáról GUNDAR HAGG — A DICSŐSÉG FOGLYA. Ha valaki manapság Svédor­szágban aziránt érdeklődik, hogy ki a leg­ismertebb ember az országban, első vála­szol azt kapja, hogy a király. De ha to­vább kérdez, akkor mindenki azt feleli, mosolyogva: Természetesen Gundar Hägg! Szinte hihetetlen, mennyire ismert és nép­szerű ember lett ez a szerény fiatalember, pedig igazán igyekszik elkerülni a világ érdeklődését. A kicsiny Gävle kikötőváros­kában éldegél mint egyszerű tűzoltó. Ön­zetlen jóbarát és csendes polgár, akinek nem szállt fejébe a dicsőség. De a nyilvá­nosság nevű szörnyeteg nem hagyja nyu­godni. Ha Hagg végigipegy az utcán, min­denki megfordul utána, állandóan auto­gram-vadászok veszik körűi, fényképezik és rajzolják. Nincs magánélete, mert a nyilvánosság mindent tudni akar róla, az észak egyszerű, kemény, hallgatag fiáról. Nemrégiben már az édesanyja képe is fel­tűnt az utcákon ahogy hatalmas plaká­tokról valami kávépótlékot dicsér, mintha csak ennek köszönhetné fia a világcsúcsok megnyerését. Egy ügyes kiadó pedig köny­vet íratott róla, csak úgy kapkodják az emberek, hiszen Hägg minden lépéséről lehet benne olvasni. De már hirdetik az újabb Hägg-könyvet is, amiben még több érdekes részlet lesz a csodafutó életéből I Csoda-e, hogy szegény Hägg viszont egyre csöndesebb és szótlanabb ? Mert mi más ö, mint a dicsőség foglya. * MAR AMERIKÁBAN SINCSEN TEJ­SZÍNHAB. Stockholmi jelentés szerint a ,,Time“ egyik legutóbbi számában következő tjjvid hirt lehetett olvasni: „Az Egyesült Államok polgárai nem kapnak többé tejszín­habbal díszített tortát. Hogy a vaj, sajt és tejpor készítésére szükséges évi 1.136 millió liter tejet megtakaríthassuk, a kormány azonnali hatállyal betiltotta a tejszínhab el­adását.“ -Jfr INDIÁBAN IS ÉREZNI LEHET A VASÚTI KOCSIK HIÁNYÁT. Amióta az indiai államvasutak nem tudnak újabb kocsikat hozatni Angliából, a gazdasági élet minden ágában érezni lehet a kocsi­hiányt. Delhiből érkező jelentés szerint többek közt az indiai szénbányák terme­lése azért csökkent több mint 15 száza­lékkal az utóbbi hónapokban, mert nem tudják elszállítani a kitermelt szenet. Azon az estébehajló téli délutánon sokáig beszélgettek egymással. Csendesen és bizal­masan beszélgettek a homálybaboruit szo­bában, mint akiknek semmi eltitkolni va­lójuk nincs már egymás előtt. Tiz éve el­múlt, hogy megismerték egymást s házas­ságuknak is másfélévé mult. Tisztában vol­tak mindketten azzal, hogy az ők akaratu­kon kívül Isten is akarta találkozásukat s egymásratalálásukat, Igyekeztek tehát en­nek a felismerésnek a tudatában élni. Azon a délutánon is éppen erről beszélgettek, ezt boncolgatták, hogy aztán újból összerakják a részleteket egésszé, — az életükké ... — Vájjon miért nem érti meg mindenki olyan tökéletesen egymást, mint mi ketten? — kérdezte nagy komolysággal a fiatal asz- szony. —’ Talán azért, — válaszolt a férfi — mert nem is igen próbálják. Az emberek idegesek, mert ideges a világ, az élet s azt hiszik, hogy ezekhez az állapotokhoz föltét­lenül alkalmazkodnia kell mindenkinek, aki él. Ha valaki idegességében rálép a másik­nak a lábára, a sértett arra törekszik, hogy nyomban elégtételt vegyen magának. Akár szóval, akár tettlegesen, de minden áron való elégtételt. Csak megbocsátani nem tud ma senki, mert akkor menten gyáva a neve... — Ez már nem a mi dolgunk, ■— vágott a férfi szavába az asszony — maradjunk kicsit még magunknál. Jó Így, hiszen olyan kevésszer adódik ilyen alkalom. Mi tudjuk, hogy milyenele az emberek. Mindketten kö­zöttük forgolódunk, élünk és élni próbá­lunk, most maradjunk még együtt, itt, a négy fal között, a szobában s ne engedjünk magunk közé senkit. Te ülj úgy, mint eddig ültél tovább ezen az órán s én is úgy fogok ülni. Ne kalandozz el sehová. Mondd, el tudnád-e fogadni a kalandot, ha utadba ke­rülne?. .. — A kalandot? — emelte? fel fejét a férfi. — Milyen kalandra gondolsz, kedves? — Egyszerűen a kalandra, amitől én tá­vol tartom magam s örökre is távol fogom tartani magam, mert téged ismerlek, sze­retlek. Igen, szeretlek. Ne lepődj meg, amiért én vallók neked szerelmet. Te is val­lottál nekem szóban és levélben nem is egy­szer. Sokszor. Hiszen emlékszel, hogy tud­tam én vallomásaidon mosolyogni ... Mert akkor még nem éreztem, amit egy idő óta kimondhatatlanul érzek, hogy mennyire sze­retlek. Mondd, te tudnál-e valaki mást is szeretni rajtam kívül?... Tudnád-e hordozni a tárcádban titokban valakinek az arcké­pét?.... Mert te tudod a legjobban, hogy soha nem féltékenykedem rád. Legalább is soha nem kérdezősködöm, hogy hol jártál, kivel beszélgettél tegnap, vagy tegnapelőtt, de ha megtudnám, hogy njjm mindig rám gondolsz, nem mindig az én arcképein hor­doznád a szivedben és a tárcádban, meg is tudnék halni... A fiatal asszony az utóbbi szavakat már majdnem átszellemülten s nagyon életre- halálra elszántan mondotta. Szemében szin­te lobogott a tűz, amely zöldeskék szemé­ből kiáradt. Közelebb húzódott a férfihez, aki férje volt s nagyon közelről a szemébe nézett: — Felelj! — Mire feleljek? Egész délután kérdez­tél, — feleltem. — Egész délután kérdez­telek, feleltél. Hagyjuk ma. Fáradt vagyok. Úgy elbággyadtam, mint hosszú, hosszú utazás után, ha tulforró fürdőt vesz valaki. Nyugodj meg, kedves. Hiszen éppen az előbb beszéltünk álról, mennyire egymásnak ren­delt minket az Isten ... — Ez most nekem nem elég, — vála­szolta ingerülten az asszony. — Arra felelj, kinek a képét hordod a tárcádban?... Másfélévé élünk együtt. Tiz éve, hogy is­merjük egymást, de soha nem néztem be'e a tárcádba s most az-az érzésem, hogy van valaki benne ... Ott lapul meg valamelyik titkos rekeszben ... Talán szőke, vagy bar­na, nem. tudom, de ott lapül meg. Ezt érezem. ' — Erezed?... — Igen. — És tudod is? Vigyázz, mert érezni és tudni valamit, egész mást jelent. Erről is beszélgettünk mi már erősen sokszor, ha emlékszel még rá?... — Nem akarok most semmire sem emlé- kezni. Most csak azt akarom, hogy őszin­tén felelj. — Jól van. őszintén felelek. Igen, a tár­cámban hordozom valakinek a képét... ülj ide, még közelebb és figyelj. Úgy. De kér­lek, ne bántson, amit vallók, mert te akar­tad, hogy őszinte legyek. Hát az leszek. Akár esküdni is mernék hangos szavakkal mindarra, amit most elmondok neked, de te tudod legjobban, mennyire irtózom a han­gos szavaktól __Csöndesen mondom el te­hát mindazt, amit el tudok erről a képről mondani s főként arról, akit e kép ábrázol. — Szereted?... — Talán eppen a szere­tőd, ugye? — szólalt meg a feleség s már sirt is csöndesen s kétségbeesetten. — Ne szólj bele, — intette le a férfi. — Kérlek, engedd elmondanom mindazt, amire az, előbb olyan kiváncsi voltál. Hát, igenis: szeretem ... Tudd meg, hogy szeretem. Akár az életemet, amely nem is volna élet nála nélkül. A férfi szavai után tengermély csönd lett a szobában. De csak pillanatig, mert az asz- szony újból megszólalt: — Legalább azt mondd meg, hogy szebb-e, ‘ jobb-e, mint én?... Legalább ezt mondd meg, mert nem bírom tovább. Meg azt is mondd meg, mióta ismered?... Mióta isme­ritek egymá&t?... Hol találkoztatok először és hol találkoztok mostanában?... Azt hi­szem jogom van feltenni ezeket a kérdése­ket s fájna rájuk "a válasz, hidd el, nekem jobban fáj kérdezni. De az életünkről van sző s annak is az életéről, akit úgy akar­tunk, de úgy s most már útban van ... Te, én még a szive verését is hallom az én szi­vem alatt. Az ő életére, mindhármunk éle­tére kérlek, beszólj, légy őszinte... —- Ne sirj, — szólalt meg a férfi — mert megígértem, hogy őszinte leszek s ettől nem is tántoríthat el semmi. Éppen azért, számbaveszem minden kérdésedet s vála­szolok. Hogy szebb-e, jobb-e, mint te az, akinek képét a tárcámban hordom, hát csak azt mondhatom: van idő, amikor szebb ... Bizony, kedves, ő nem sir, nem féltékenyke- dik, hanem szerényen meghúzódik a tár­cámban s ha időnként előveszem tárcám rejtett zugából, hát csal; mosolyog és mo­solyog, angyali mosollyal. Még azt is kér­dezed, hogy régen ismerem-e?... Hát régen. Nagyon régen. Éppen olyan régen, mint té­gedet. Találkozni is találkoztunk naponként egymással. Irodákban, ha egyedül maradunk és sokszor kapuk alatt is. És sokszor, kü­lönösen esténként, amikor csak mi vagyunk ketten, az utcán. Egy-egy vlllanypőzna gyér A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORA Február 7. Vasárnap d. u. %3 órakor: Száz piros rózsa. Olcsó he’yárakkal. Február 7. Vasárnap este %7 órákor: A csikós. Napi bérlet B. 22. szám. Rendes helyárak. Február 8. Hétfő este %7 órakor: A szabin nők elrablása. A Tizes Szervezet elő­adása. Bevezetőt mond: Kelemen Tibor városi tisztvise'ő, főtizedes. Jegyeket a pénztár nem árusít. Február 9. Kedd este %7 órakor: Paraszt- bérűiét. Opera. Sherezáde. Balett. Napi bérlet B. 23. szám és Opera bérlet 11. szám. Opera helyárak. Február 10. Szerda este %7 órakor: Mária főhadnagy. Bemutató bérlet 20. szám. Bemutató helyárak. Február 11. Csütörtök este %7 órakor: Mária főhadnagy. Napi bérlet A. 23. v szám. Rendes helyárak. Február 12. Péntek este %7 órakor: A Trubadur. Laczó István, a Magyar királyi Operaház tagjának fellépésével. Opera helyárak. Február 13. Szombat d. u. %3 órakor: Szevillai borbély. Ifjúsági előadás. Je­gyeket a pénztár nem árusit. Február 13. Szombat este %7 órakor: Má­ria főhadnagy. Napi bérlet B. 24. szám. Rendes helyárak. Február 14. Vasárnap d. u. órakor: Mária főhadnagy. Rendes helyárak. Február 14. Vasárnap este %7 órakor: Mária főhadnagy. Bérletszünet. Rendes helyárak. Február 15. Hétfő este %7 órakor: Luxein- bnrg grófja. A Tizes Szervezet elő­adása. Bevezetőt mond: Dr. Borbáth Andor, fötizedes. Jegyeket a pénztár nem árusit. JÖ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JŐ ÜZLETMENETNEK 'fénye alatt. Ilyenkor, már nem egyszer eszembe jutott, vájjon te mit csinálsz?... Ha látnád?... Talán még mosolyognál is, mint ahogyan ő mosolyog ... Ne, ne szólj közbe. Még nincs vége. Még van á vallo­másból, hallgasd végig, mert te akartad, •hogy vallják. — Tudod, kedves, hogy ha jobban meg­gondolom a dolgot, mégis éppen úgy szere­tem e kép valódi mását, mint tégedet. Igen, ezen nem lehet segíteni. Itt már nem segit semmi sirás, semmi könyörgés és kétségbe­esés. Nyugodj bele, kedves. Gondolj arra. akit nagyon, de nagyon erősen akartunk s aki már a szived alatt van és már te is érezed szive szent verését — — Jól van, nem sirok már s nem láza­dozom sorsom ellen — mondotta nagyon ha1- . kan, de még mindig szaggatóig sírással a fiatal asszony. — De azért mégis fáj, hogy megtudtam mindazt, amit most elmondottál. És még jobban fáj az, hogy eddig hallgattál „róla“. Ugye, ha nem kérlek ezen az órán, hogy beszélj, akkor talán még tovább is hallgatsz és hallgatsz ... Tüdőd, most mire gondolok még?... Arra, hogyan is tudtál mostanig ilyen titokkal élni ? Látod, én min­őig elmondtam neked mindent. Valahogyan nem is azért, hogy tudd, hanem mert igy könnyebb volt tovább vinni az életemet, amely minden botlásom után, — ha meg­vallottam — közelebb hozott hozzád. És most itt vagyok melletted, itt vagyunk együtt s mégis milyen messze szédített egy­mástól ez a kínos óra ... Érzed ?... Szólj már ... A férfi felállót a székről. Aztán, mert na­gyon sötét volt már a szobában, világossá­got gyújtott s újból vissza ült helyére. Egé­szen közel feleségéhez. Belsözsebéböl kivette tárcáját s szétnyitotta egyik rejtett reke­szét. Egy kis képet vett e’ő s azt háttal fordítva a felesége elé tartotta. — Most pedig nyisd ki szépen a stsemedet. Úgy. Vedd elő a zsebkendődet is és töröld le könnyeidet. Kész vagy? Most pedig feléd fordítom ezt a kicsi képet, nézd meg jól. Nézzetek szembe s ne féljetek egymástól . .. A fiatal asszony tágranyilt szemekke1 bá­mult a feléje tartott képre.- Csak nézte, nézte egy ideig egész testében remegve s aztán feltört belőle a sírással kacérkodó gáttalan nevetés s alig hallhatóan gügyögte: — Bocsáss meg nekem, bocsáss meg ... , Mert a tiz év előtti kislánykori arcképe is önfeledten mosolygott véle szembe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom