Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-04 / 27. szám

1

CsUtSrtöK

t&43 fehruăr é, 1 Mi,

Ára 12 iillér

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 3.30, NE- I GYED ÉVRE 9.30, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ I ÉVRE 86.80 PENGŐ. POSTATAKARÉK - I

PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. |

HUSZONHATODIK ÉVFOtTÁH 27. SZÁM.

KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, JBRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

CHURCHILLNEK NEM SIKERÜLT

RÁBÍRNIA TÖRÖKORSZÁGOT

EDDIGI POLITIKÁJA FELADÁSÁRA

Á torok külügyminiszter hosszason tárgyalt Papén német nagykövettel — A keleti téli csata túljutott

tetőpontján — Végétért Sztálingrád hősi védelme

Tuniszban a fengeiycsapatok visszaverték az erős ellenséges támadást

A SZTÁLINGRÁDI NÉMET HADERŐ északi csoportjának rádiója február 2-án déután katonás rövidséggel „Éljen a Führer, Éljen Németország!“ kiáltással jelentkezett. A sztálingrádi német rádióállomás, amint a nemzetközi tájékoztató iroda közli, azóta, hallgat, de annál világosabban beszel a tett, mert csak a tettek beszélhetnek ebben a pillanatban, amikor a Sztálingrádért vívott hősi harc elfoglalja helyét a történelemben. A 6. német hadsereg magatartása az egész arcvonat ctOttl előretolt őrhelyén két és félhónapos éthúritó küzdelmekben a kipróbált katonai erények dicsőítő himnuszává váll. Számtalan szovjet hadosztály több, mint 300.000 ember rohamával szemben állta meg a helyét a végsőkig abban a harcban, amelyben a bolsevikiek több, mint ezer páncélost és megszámlálhatatlan egyéb hadi eszközt vesztettek.

A német véderő főparancsnokságáról most már hivatalosan is közölték, hogy a Sztálingrádért folyó harc véget ért s a 6. hadsereg ne utolsó lehelteiig harcolva, az ellenség fölényben lévő erejével és a kedvezőtlen viszonyokkal szemben vereséget szenvedett. Megállapítja a jelentés, hogy a hadsereg áldoza ta nem colt h iába való, mert hossza heteken át tarló küzdelmekben törte meg a szovjet erők rohamát és ezzel lehetőséget biztosított ellenintézkedések megtételére az arcvonal más szakaszain.

PAULUS VEZÉRTÁBORNAGY, a Sztálingrád romjait utolsó szivdobbanásig emberfeletti erővel védelmező német hősök parancsnoka. Képünk a sztálingrádi hősi ön- feláldozást' megelőző időkben készült a ve- zértábornagyról, amint egv páncélos osztag főhadnagyának jelentését hallgatja.

»

A KELETI HARCTÉR helyzetéről egyébként áttekintő képet közöl a Magyar Távirati Iroda. Eszerint a nagy téli. csata valószínűleg túljutott már hevességének tetőpontján. A Szovjet ugyan több ponton még erősen ostromolja a szövetségesek állásait, de máris meg lehet állapítani, hogy a bolsevista támadásnak az a célja, hogy; ellenfelei ellenállását a téli időjárási viszonyok teljes kihasználásával összezúzza, végleges kudarcot vallott. A mozgó védelem módszerének alkalmazása következtében nem tudták az arcvonalat szétszaggatni, sem pedig átkaroló csatákkal a jelentős erőcsoportokat megsemmisíteni és igy a szovjet roppant ember- és anyag vesztesége, hiábavalónak bizonyul. A német és szövetséges csapatok* küzdő szelleme töretlen. A bolsevistáik egyék hadászati céljukat sem. tudták elérni. A né-, met és szövetséges csapatok vesztesége eltörpül nemcsak a moszkvai propaganda számai, hanem a bolsevista, veszteségek mellett Is. A szovjet veszteségek viszont túlhaladjak az eddigi hadműveletekben szerepelt: arányokat is. A szövetséges hadseregek küzdő szellemére jellemző, hogy a megtámadott arcvonalrészeken harcoló csapatok parancsukhoz híven a legfontosabb helyeken elszigetelt helyzetben is kitartottak s azután — ugyancsak parancs alapjan — sikeresen elhárították a fogságbaesés veszedelmét és még kisebb bekerített osztagok is kivágták magukat. A nagy téli csata — jelenti a Magyar Távirati Iroda — a keleti arcvonal legnagyobb részén fokozatos1 megállapodás és kiegyensulyozódás tüneteit jutatja, mindamellett természetesen számolni kell azzal, hogy az ellenség óriási erőfeszítésével és veszteségeivel arányban nern álló területnyereségeinek és helyi harcászati sikereinek kibővítése végett ereje végső kimerüléséig tartó dühödt erőfeszítéseket fejt még ki.

A honvédcsapatok hadműveleti körzetében, a Voronyezstől délnyugatra eső területen folyó mozgó védelmi harcok kivételével, jelentősebb ellenségeskedések a. legutóbbi napokban nem voltak.

VCHURCHILL angol miniszterelnök a Casablancái értekezlet után — ismeretes, hogy az angolszászok hat napon át hiába várták Sztálin, vagy képviselője megérkezését — szükséget érezte annak, hogy valamilyen nagy feltűnést keltő és eset'pg zavarokat előidéző cselekedettel járuljon hozzá az angolszász közvélemény bátorításához és igyekezzen határozottabb eredményeket elérni és igy igazolni azokat a nagy szavakat, amelyek Casablancában hivatalosan és utána a különböző nlylatkoz^tokban elhangzottak. Már napok óta hire járt, hogy az angolszász dip omácia nagy csatára Indul Törökországban és mindenáron igyekszik Törökországot semleges magatartásá- hak feladására reábimi, vagy reákénysze- riteni. Churchill maga vállalkozott arra., hogy megindítja a Törökország elleni diplomáciai támadást s kérdést intézett a török kormányhoz, hogy hajlandó-e megbeszélésékre, A török válasz igenlő volt s Churchill, hogy a tanácskozásoknak minél szélesebb keretet adjon, a közelkeleti angol haderő parancsnokainak társaságában érkezett Ada- nába, a Törökország dé'i határán fekvő városába és ott kihallgatáson jelent meg a török köztársasági elnök előtt, _majd ö és kíséretének tagjai tanácskoztak a török államférfiakkal. Churchill átnyújtotta György angol király baráti üzenetét Inonü elnöknek és egyúttal Roosevelt üdvözletét is tolmácsolta. A tárgyalások az. adanai pálya udvaron folytak le a török köztársasági elnök különvonatán. A brit miniszterelnök január 31-én utazott el és visszatérőben meglátogatta Cyprus szigetét s ott megszemlélte az angol helyőrséget, majd nyilatkozott az újságírók előtt. Adanai tárgyalásain .— mondotta többek között —• örömmel állapíthatta rrteg, hogy Anglia és Törökország viszonya a legbarátságosabb természetű és a két kormány véleménye sokban hasonlatos. Éppen ezért Anglia elhatározta, hogy Törökország védelmi biztonságának minden lehető támogatást megad.

Az adanai tanácskozásokról kiadott rivala los jelentés az angol—török barátság változatlanságát hangoztatja és azt, hogy az angol kormány megértéssel kisérte Törökország eddigi politikáját. Anglia és az Egyesült Al'amok minden támogatást: megígért Töiökországnak védelmi biztonságának meg szilárdítására és megbeszélték a háború után felmerülő problémákat is.

Az angolszász államok tehát támogatású kát helyeztek kilátásba Törökországnak védelme megerősítésére és az újabb jelentések szerint a megbeszélések központjában a Dardanellák kérdése szerepel.

Most már tehát az a kérdés, hogy ki veszélyezteti a Dardanellákat.. Ismeretes, hogy Molotov ber’ini tanácskozásai alkalmával éppen Szovjetoroszország volt a», amely félreérthetetlen igényt formált erre a történelmi tengerszorosra és legutóbb, amikor a Fekete-tengeri szovjet hajóhad nagyon szorult helyzetben volt, újból éles formában emlegették Moszkvában, hogy a Fekete-tenger kijáratát nem szívesen látják más hatalom kezében. Törökország tehát ezek után elsősorban a Szovjettel szemben lehet bizalmatlan, míg a tengdyhntalmak több esetben kinyilatkoztatták, hogy a törökökkel szemben semmiféle .igényük nincs. Csak néni a Szovjettel szemben akarja megvédeni Churchill és Roosevelt a Dardanellákat?

A török közvéleményt természetesen a legé’énkebben foglalkoztatja a látogatás kérdése. A „Cumhuiict“ cimü török lap igyekszik elébe vágni a világsajtóban megjelent. s az angolszász részről természetesen máris nagyon messzehangzó reményeknek s hangoztatja, hogy a ír adanai megbeszélések visszhangja könnyén bands ítéletekre vezethet s azért arra kell törekedni, hogy megmaradjanak a valóságnál. A török politika irányvonalát nemcsak a demokráciák, hanem a tengelyhatalmak is elismerték. Ezen az irányon a török kormány három és féléve nem változtatott s igy az a biztonság határozott tényezője. A „Vakít“ elmü török lap is azt hangsúlyozza, tévedés lenne azt hinni, hogy az adanai megbeszélések a török külpolitikát megvá'toztatnák.

Nem is lehet ez másképpen, hiszen az egész török közvéleményt változatlan erővel foglalkoztatja a bolsevtr.mus veszélye. A török sajtó legújabb cikkeiben is rámutat arra, hogy éppen a Casablanca! értekezleten e,gy sző sem esett arról, mit tennének az angolszász hatalmak, ha a szovjet győzne Európa felett éS az az általános véleményük, hogy akkor a bolsevizmus lavinája I elborítaná Rözépeorópát. Mit tennének ékkor a szövetségesek — teszik fel a kérdést a török lapok és ebben a kérdésben benne van a legteljesebb aggodalom és bizonytalanság.

Egyáltalában nem valószínű, hog$ a hivatalos jelentés szövegezése ellenére ebben a tekintetben Churchill megnyugtató kijelentéseket tehetett volna Adanában,. hiszen Sztálinnak Casablancából való elmaradása mögött is éppen az rejlik, hogy az angolszászok és a Szovjet között ezekben a kérdésekben vannak ellentétek s hogy a Szovjet nem hajlandó kitárol kártyáit és lekötnie magát — még be nem tartandó Ígéretek alakjában sem a háború

utánra.

Egyébként az angolszász újságíróknak arra a kérdésére, hogy Churchill felszólította Törökországot a háborúba vauó belépésre, Carper, a törökországi angol követség sajtótájékoztatója kijelentette, hogy személyes meggyőződése szerint sem az angol miniszterelnök nem állott elő ilyen kijelentéssel, sem a török kormány nem vállalt ilyen jellegű kötelezettséget.

Menomenzsoglu török külügyminiszter A danából visszatérve, kedden azonnal hosz- szabb megbeszélést folytatott Fapen ankarai német nagykövettel.

A brit hirszolgálat. a török-angol megbeszélésekkel kapcsolatban siet hangoztatni, hogy Sztálint előzőleg cs utólag ',s teljes mértékben tájékoztatták a tárgyalások menetéről.

A tengelyhatalmak részéről . egyelőre olasz mértékadó politikai körök véleményét ismerjük. Eszerint az adanai látogatás újabb megnyilvánulása annak a hírverő politikának, amelyet az ellenség egy ideje folytat az egész világon. Churchill nem tartotta elégnek az angolszász kormányok részéről eddig ebben az irányban kifejtett tevékenységet s igyekezett feleleveníteni hírverő céljai érdekében az Anglia és Törökország közötti ^kapcsolatot. Egyébként — mondják Rómában a török kormány a legutóbbi időbej kijelentette, hogy nem hajlandó módositani a háborúban eddig ta- nnsitott magatartását s éppenezért a jelenlegi találkozóval kapésolatban is a végső , ítélettel várni kell addig, amig a legfelsőbb tőrök tényezők ismertetik magatartásukat.

A japán kormány sajtótájékoztatója, röviden rátért az adanai hivatalos közleményre és a következőket, mondotta: „Azt hisszük, hogy a Churchill és a török köztársaság! elnök között folytatott megbeszéléseknek semmiféle kihatásuk sem lesz Ankara semlegességi politikájára.“

Ugylátszik, hogy Chnrehill programjába vette, hogy végigházalja azokat a semlegeseket, amelyekkel való tanácskozásai után aránylag kedvező hivatalos jelentéseit kiadására számíthat., Lisszaboni angol újságírók — amint a Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti — annak lehetőségéről beszélnek, hogy az angol miniszterelnök Londonba. való visszautazása közben rövid időre megszakítja útját Lisszabonban. Kétségtelenül az Anglia és Portugália közötti régi barátságra számit, a ha érmék utórez-