Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-13 / 35. szám

Sszombat 1043 tebruăr 13 Bújja?! Gl vJl'S z {1 ~ £ -»£ w ^ .H.liTRjlES HETI RADIO-MÜSOR ara 12 tmér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HORA 3.20, NE­GYED ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 36.80 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTAR1 CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAJ-t). 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA MINDENÜTT MEGSZILÁRDULT AZ ELLENÁLLÁS A KELETI ARCVONALON Nem Ins dia le behatolni a szovjet VencferalaYtfátróIc Noyorosszíjszk kikötőjébe A tuniszi harcokból kivonták a fáradt és rosszul felszerelt francia csapatokat Berlini vélemény szerint még a szovjet offenziva elianyhulása előtt sor kerül az angolszászok Európa elleni támadására CHURCHILL alsóházi beszédében nagy támadási terveket jelentett be és ezek mi­nél előbbi megvalósításáról beszélt, ugyan­akkor azonban hozzátette, hogy előbb le kell küzdeni a tengeralattjárók veszélyét. A Szovjetet is minden rendelkezésükre álló erővel támogatni fogják az angolszászok — mondotta — s megkísérlik az ellenséges légierőnek az orosz arcvonalról való elvoná­sát, mihelyt a támadó fellépés „a tenger­alattjárók leküzdése után lehetséges lesz". Az angol miniszterelnök ennek a feltétel­nek felállításával — szokása ellenére őszin­tén — megjelölte az ellenséges hadvezetés egyik legfájóbb pontját Valóban,, a külső hadműveleti vonalon harcoló angolszász­bolsevista csoportnak — szövetségről a kö­zöttük lévő nagy ellentétek miatt alig lehet beszélni — legnagyobb gondja és legna­gyobb nehézsége az ntánpótlás, a szállítás kérdése; Arról pedig, hogy ez a gondjuk ne szűnjék meg, ellenkezőleg növekedjék, gon­doskodnak a német buvámaszádok, amelyek már 1918-ban is a bukás szélére sodorták Angliát és talán ki is vívták volna a győ­zelmet, ha Németországot és szövetségeseit nem éri hátulról tőrdöfés. A mai Európa azonban nem 1918 Európája és teljes erével néz szembe minden elkövetkező eshetőség­gel. Churchill elmélkedéseinek további során kénytelen volt beismerni, hogy a szövetsé­gesek tengeri veszteségei súlyosak, meg­akadályozták és késleltették hadműveletei­ket, lehetetlenné tették a rendelkezésükre álló erők működésbe lépését s meghosszab­bították a háborút, minden lehető kockáza­tát al. A német tengeralattjárók az Egye- su t-Allamok partján nagyon komoly vesz­teségeket okoztak a az angolszász vesztesé­gek — tette hozzá egy baráti oldalvágással Amerika felé — túllépték az utóbbi 15 hó­napban azokat a határokat, amelyekkel An­glia akkor számolt, amikor még egyénül volt. Másszóval, Anglia tengeri helyzetét az Egyesült-Államok bcaiatkozása csak rosz- szabbitotta. A továbbiakban „borzasztó“ nehéznek mondotta, hogy a hajóépitéseknél a jövőben Is számolni kell többszázezer tonna hajó havonkénti elvesztésével — a milliós el­süllyesztés! számokat nem akarta beismer­ni. Ezután a tenger fenekére süllyedt sok szép rakomány, a kiképzett tengerészek el­vesztése fölött siránkozott s buskonioran sóhajtotta, hogy „egy el nem süllyesztett hajó többet ér, mint egy újonnan épített“. Alighanem arra az amerikai hajóra gon­dolt, amely nemrégiben —„néhány nappal vizrebocsátása után — „gyártási hiba" miatt süllyedt el. Az északafrikai partraszállásról Is égé- j szén más hangon beszélt, mint annak meg- J kezdésekor. Amint mondotta, nem akar I olyan reményeket ébreszteni az alsóházban * és az angol népben, hogy ezeken a területe- , ken újabb gyors sikereket fognak elérni. A remények talán bekövetkeznek, talán nem. Ez kétségtelenül megdönthetetlen Igazság , —, de valószínűleg az angolok is tudják, még Churchill nélkül is. Egyébképpen le­het, hogy az északafrikai helyzetről mondott szávaival ismét Amerikát akarta „megsi­mogatni“. Hozzátette ugyan, hogy Casa­blancában elfogadták Rooseveltnek azt a javaslatát, hogy a francia-északafrlkai had­műveletek az Egy es ül t-Allamok vállalkozá­sai legyenek és ezért is helyezték azokat amerikai parancsnokság alá. Végül állhatatosságra hivtai fel a brit nemzetet és bár reményteljesnek nevezte az elkövetkezendő Időket, nem mulasztotta el hozzáfűzni, hogy azok azért még el is sö­tétedhetnek. - , * A NÉMET HADVEZETÉS Lermészelesen i < számol minden angolszász betörési kísérlet­tel. Nem volt szükség Churchill és Roose­velt támadási terveinek bejelentésére, az európai tengerpartok megszállása után azonnal megindult az igazán gigászi méretű munka és ma roppapt védömüvek szaka­datlan láncolata őrzi nyugat és dél felöl Európát, amig keleten kemény harcát vívja a bolsevizmussal. A „Dagens Nyheter“ c. stockholmi lap berlini tudósitója szerint mértékadó német helyen az a vélemény, hogy angolszász részről betörést fognak megkísérelni az európai erődbe, még mielőtt a szovjet, támadások ellanyhulnának. — Nem fogunk csodálkozni — mondják a német fővárosban —, ha ez a kísérlet majd az Atlanti w. in partjainak egyes a pontjai ellen irányul, főleg ama pontok el­len, ahol nagy német tengeralattjáró tá­maszpontok vannak. Berlinben utalnak arra, hogy a német hadvezetés megtett min­den védelmi rendszabályt s nyugati erő­dítmény falait állandóan erősiti, az itt állo­másozó csapatokat szüntelenül gyakorol­tatja s minden eszközzel felkészül minden eshetőségre. *- AZ ANGOLSZÁSZOK készek Európát kiszolgáltatni a bolsevizmusnak: ez a hir mégjobban összekovácsolja Európa egysé­gét. A „Die Tat“ cimü svájci újság legutóbb 1 jelentette, hogy Anglia és Amerika a Szov­jet közbelépésére uj‘bb engedményeket tett Moszkvának és lemondott bizonyos, olyan terveiről, amelyek a Szovjet európai szándé­kait zavarfák volna. Amint a német táv­irati iroda Belgrádból jelenti, ez a közlés a szerb nyilvánosság körében óriási feltűnést keltett, az éppen ülésező szerb kormány félbeszakította tárgyalását és sajtónyilat­kozatot tett. A nyilatkozatot a Novo Vreme a hirrel együtt a legfeltünéstkeltőbb módon a követ­kező cimnrel hozza nyilvánosságra: „A szerb nép Európa mellett döntött —1 az angolok és amerikaiak átengedik a Balkánt a Szov­jetnek.“ A szerb kormány állásfoglalása a kővetkező: „Az angolszászok belehajszolták a hábo­rúba a szerb népet, jól'ehet, a, szerbek sze­me előtt semi'yen háborús cél nem lebe­gett és nem lebeghetett, hiszen létérdekeit egyáltalán nem fenyegette semmiféle vészé delem. Jugosz'ávlát feláldozták a Szovjet kedvéért. Most Szerbiát is fe,l akarják ál­dozni érte. Az angolszászoknak legújabb árulása most már minden szerb alattva’ó- nak fel fogja nyitni a szemét, hogy lássa, angolszász oldalról semmiféle segítségre nem lehet számítani, A szerb nép Európa és az európai művelődés mellett elöntött és i ezen az utón mindvégig kitart * A KELETI ARCVONALON a német el­lenállás mindenütt megszilárdult, jelenti Berlinből a Budapesti Tudósitó. A nagyi küzdelem ugyan még teljes erővel folyik, a német ellenhadmiivéletek azonban egyre erőteljesebben bontakoznak ki. A déli szakaszon a német páncélosok újabb területeket tisztítottak meg s a bol­sevista tömegtámadások hiába akartaié megakadályózni a védelmi vonal megszilár­dítását. Az elörehajszolt rohamcsoportokat a németek bekerítették és a mélyen tago­zott védelmi rendszerben a bolsevisták szá­mos dühös rohama megfeneklett. A Kaukázus nyugati részén a Szovjet éj­szaka akart erősítéseket eljuttatni a Novo- roszijszk vidékén bekerített csapatai teher­mentesítésére. A partratett csoportok ellen hajnalban azonnal megindult az ellentáma­dás és azokat teljesen elszigetelték. A Kubán vidékén már a német állások előtt összeomlottak a bolsevista előretöré­sek. Ugyanilyen eredménytelenek voltak a Don torkolatvidékén és az északabbra lódí­tott szovjet támadások is. A német páncé­losok és gyalogosok együttes ellentámadása lényegesen megjavította a német állásokat. A Donee középső szakaszán kemény, de rendkívül sikeres elhárító harcokban hiúsí­tották meg a németek a szovjet nagy ter­veit. A gépesített német csapatok rajta- ütöttek a bolsevista felváltó alakulatokon, ezeket sok helyen bekerítették és megsem­misítették. * AZ ÉSZAK AFRIKAI HELYZET legérde­kesebb eseménye az, hogy a francia csapa­tokat visszavonták a tuniszi harctérről. A hírt az algíri rádió közölte s azzal indokolta, hogy a francia haderőt álcsopórtositják és kiegészítik. A hir Tangél bfii nagy feltűnést keltett és különféleképpen magyarázzák. Úgy látszik, megerősítést 'nyert, hogy ezek­nek a francia csapatoknak csak nagyon gyenge felszerelésük volt, de azonkívül azért is szükségük van pihenőre, mert az angolszászok egyáltalálwm nem kímélték, hanem mindenütt harcba vétették őket, ahoi rendkívüli erőfeszítésre volt szükség. A stii>o$ veszteségek hatása alatt alábbhagyott a szovjet támadásod ereje Berlin, február 12. (MTI.) A Führet fő­hadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: Keleten az elhárító arcvonalunk ellent ro­ham az ellenség súlyos veszteségeinek ha­tása alatt, erejéből alábbhagyott. A gyújtó­pontokon azonban a mozgó védelmi harcok nem csökkenő hevességgel folynak. Novo- rosszijszknál az ellenség újabb támadásokat indított. Sikertelenül klsére’te meg a Szov­jet, bogy tengeralattjárókkal behatoljon a város kikötőjébe. .A kubánl-hidfőnél egy néniét páncélos kö­telék ellenséges átkaroló kísérleteket hiúsí­tott meg és súlyos veszteségeket okozott. A szovjet csapatok a legutóbbi két nap alatt ennek a hadosztálynak a szakaszán több mint 1700 halottat, 850 foglyot, 35 ’öveget és sok mindenféle fajta gyalogsági fegy­vert vesztett. A Üonec medencében, az Osz- kol-szakasztól nyugatra az előző napokhoz képest kisebb harcitevékenység folyt. Né­hány helyen ellenséges rohamcsapatok tá­madásait a mozgó harci érintkezésben fog­tuk fel és ezekben a harcokban egy bolse­vista ezredet és egy si-zászlóaljat, valamint több üteget semmisítettünk meg. Kurszktól északra elhárító arcvoitalonk ellen intézett újabb szovjet támadások sú­lyos veszteségekkel meghiúsultak. Veliki.je Luki térségében az ellenség ösz- szefüggés nélküli támadásai összeomlottak. A német légierő a csapatkészenléti állások ellen intézett támadásai következteben az ellenség csak szórványosan támadhatott. A volchovi, a ladogatavi és a Leningrád előtti arcvonalon az ellenség széles szaka­szon megismételte támadásait. Az erős re­pülő és tüzérségi támogatással, valamint sok páncélossal indított támadásokat súlyos harcokban visszavertük és 58 páncélost kilőttünk. Sok foglyot ejtettünk. Egy va­dászezred csütörtökön ezek felett az arcvo­nalszakaszok felett 29 ellenséges repülőgé­pet lőtt le. Saját vesztesége két gép volt Egy magYar>német kölelélc hősies harca a sündísTnóálláshóI a védelmi vonalig Berlin, febr. 12. (MTI) A Nemzetközi Tá­jékoztató Iroda a keleti arcvonal helyzetéről a következőket jelenti: A keleti arcvonal minden szakaszára igen találóan illik a harcoknak az a leírása, amely egy német gyalogos kötelék jelenté­séből Ismeretes. Ez a kötelék magyar egy­ségekkel együtt 14 napon át súlyos harco­kat vívott az ellenséggel. A harc során min­den fegyverével, sebesttltjeivel együtt és j sokszáz foglyot hozva magával, átverekedte magát kötelékének az ellenséget feltartóz­tató állásáig. Amikor a bolsevista tömegtá­madások megkezdődtek ezen a területen, a német és szövetséges egységek egy hosszan elnyúló folyóvölgyben fontos sümlisznóáHást tartottak. A védők a mindig újra és újra elözönlő bolsevista iömegeket minden alka­lommal visszavetették és az ellenség ké­szenléti állásait nehéz gyalogsági fegyve­rekkel szétverték. A 12-ik napra vltra- dólag éjszaka azután a legénység azt a parancsot kapta, hogy az Időközben há­tul létesített feltartóztató állásig vere- kedje át magát. A küzdelemnek ezt a ne­héz részét is sikerrel hajtották végre. A kötelékeknek ezt a mozdulatát elsősorban a páj emberhői álló utóvédek ügyes fedező-

Next

/
Oldalképek
Tartalom