Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-11 / 33. szám

HAZAI HÍREK I Irtat Báró János Időnként be-bejőn szülőfalumból, Ki­déből az öcsém s ilyenkor rengeteg ha­zai hirt hoz általvetöjében. Csakhogy ezeket a számomra olyan drága, értékes hazai híreket az öcsémből úgy kell ki­szedni, egyenként. Majdnem „harapó­fogóval", Csöndesbeszédü fiatalember erősen s van úgy, hogy beletelik fél óra is, amíg megkezdi ,,beszámolóját" a ha­zai holmikról. A minap is, ahogyan megérkezett, — éppen otthon voltam s feküdtem bete­gen, tehát bőséges időm volt — már hosszú idő óta ültünk szemben egymás­sal a kályha mellett s talán harmadszor is megkérdeztem: — Mondd már, mi újság otthon, öcsém ? — Nincsen ott semmi az égvilágon, mondja. Ülünk egész nap s tekergünk nagyokat. Bémegyünk a szomszédba, ott is eldiskurálgatunk egy-két órát s aztán megyünk a másik szomszédhoz s ott se csinálunk hasznosabb dolgot. Bé­kében élünk, mint mag a hó alatt s úgy is várjuk mi is a tavaszt, akár a mag, a hó alatt. Enni van mit, művelődni is van alkalmunk esténként s délutánonként éppen elég, mert a papok egyik előadást a másik után tartják. Egyik az adóról, másik az állampolgárok jogairól s köte­lességeiről beszél s hát őket hallgatjuk még hétköznapokon is-... — Nem halt-e meg mostanában va­laki? — De meg, — mondja — meghalt a volt falusi bakter, Csirip. Vaszi bácsi. — Meghalt, szegény? — Meg az. A mult héten temettük. Ott volt- az egész falu. Akkora temetés már régen nem volt nálunk. Pedig nem is volt az beteg. Csak éppenhogy régen gyengélkedett. A bákterségrőí is azért mondott le. Az idénre már bé sem állott. Azt mondta, hogy harminc esztendőt éppen elég volt baktereskedni. Mert azt tudod, hogy ő volt egyszemélyben a bak­ter, aki esetenként kidobolta a híreket, <5 volt a falu éjjeli őre s ő járt le napon­ként a postára is, nyolc kilométerre tél­ben, nyárban a levelek meg újságok után. Hát bizony ennyi hivataltól meg­romlik az ember egészsége. El bizony, elkopik az ember... Így kopott el Va­szi bácsi is, akiről te is tudod, hogy ro­mán ember volt. De milyen román?... Hát olyan valódi erdélyi. Mint a falu dobosa még a ,,román időben' is csak magyarul kiáltotta ki a híreket. Amikor a primprétor magához hivatta, hogy ezt nem csinálja egy derék román, hát ön­érzetesen csak annyit mondott: — Már engedjen meg a világ, de na­gyokat kiáltani csak magyarul lehet... •— Aztán nem is zavarta többet a hi­vatalos hatalom, csak éppenhogy nem nézte többé jószemmel s kihagyta min­den ajándékból. Pedig tudod, hogy ,,azok" nagyban ajándékozták egy­mást ... A többi román nálunk fődet s kölcsönöket kapott, de ő nem kapott soha semmit. Hü volt Vaszi bácsi, aho­gyan ma mondják az örök magyar ál­lameszméhez s erre tudod miből követ­keztetünk? ... Abból, hogy betegsége alatt végedesvégig a magyar Himnuszt énekelte ... De milyen szépen énekeltel... Halála óráján is a magyar Himnuszt énekelte teletüdövel, szépen kicifrázva s ablaka alatt ott volt az egész falu, amíg le nem hunyta őrökre a szemét s amint mondtam, ott volt a temetésén is, talán hálából, kegyeletből, vagy miből, mert ezt a dolgot még most sem értjük tisz. tán?... Hát, bizony ezt nem is olyan könnyű ám megérteni, mert ez már a lélek dol­ga... A léleké, amely a legtitokzato­sabb valami s legfönnebb lélekkel lehet megérteni. Ez volna az egyik hazai hit s most már várom, hogy mondjon még hozzá öcsém egyet-kettőt. — Mert van ott még, — biztatom én Is — csak te kell kaparni róla a havat. Nagy hó van, ugy-e? ... — Nincs olyan nagy, — mondja — már vetkőzik a mező. De várjuk is. Em­lékszel, hogy a tavaly adtál nekem egy könyvet? Valami hires utazó irta ezelőtt vagy harminc esztendővel. Leírja, hogy milyen különös dolgokat látott Orosz­országban, ahova bolyongásai során el­jutott. Az emberek, mert nem volt mivel etetniök a jószágot, kifödték szalmával fedett házaikat, pajtáikat s ezzel a giz- gazzal, szalmával teleltették a marhákat. Hát most nálunk is igy van. Pista ki­födte a csűrt s még a zsupfödeles há­zunkat is erősen megtépázta, hogy ta­karmány legyen. Megeszik a marhák te­lén még a tüzes garázsát Is, olyan étvá­gyuk van s éppen most, amikor takar­mányhiány van. Mert nagy volt a szá­razság s nem termett elég. S még csak februárban vagyunk! A mező ugyan vetkőzi már a havat, amint mondom, de mikor lesz még rajta harapni való a jó­szágnak}... Hát ez a legnagyobb baj most. Képzeld el, például a Balló Ká­roly bivalya négy liter tejjel rúgott el. Tegnap még négy liter tejet adott, ma már egy csöppet sem. Mert nem tud neki kórét adni. Kukoricaszárat. Az is elfogyott, mind egy szálig. Aztán tudod te, hogy milyen kutyának való, fortélyos állat a bivaly?... Gábor, a szomszéd most vett egyet. Fejős bivalyt, de az is bolond. Igaz, hogy az előző gazdája megmondta neki, amikor Gábornak el­adta: — Amikor meg akarja fejni, vegyen magára fejérnépruhát s a fejére tegyen fel egy nagykarimája szalmakalapot, amilyet a fejérnépek hordanak nyáron, mert attól másképpen nem eszik tejet. Nyáron volt az első borja, a feleségem fejte meg mindig, mielőtt a mezőre ro­hant. Ha a feleségem, nem volt otthon, én se tudtam véle boldogulni, csak ha igy felöltöztem. Na, meg aztán, hogy el ne felejtsem, énekelni is kell neki fe- jés közben ... — Hát, Gábor bácsi híven bé is tar­totta az utasítást — mondja öcsém. — Minden reggel, meg este, felöltözött fe­jős előtt fejérnép gúnyába, még télen is széles karimája szalmakalapot rakott a fejére s úgy ült le a kicsiszékre, a bivaly alá, hagy megfejje. Le is eresztette a te­jét annak rendje és módja szerint Igen ám, csakhogy falun nem igen van min­dig pénz a háznál. Pénz nélkül pedig még a szövetkezetben sem adnak do­hányt... Gábor bácsi pedig szeret szi- pákolni, de a minap reggel nem volt még egy vékony füstre való dohánya sem. így történt aztán, hogy fejés előtt nem volt kedve még hókusz-pókuszozni, felöltözni fejérhépneJc s úgy fejni meg azt a bivalyt s hozzá még énekelni is! — neki ült hát úgy férfiruhában a művelet elvégzésére ...A bivaly — egyébként rendes, jámbor jószág, még a neve is Jámbor, — csak hátrapislantott nagy szemével s a következő pillanatban olyat rúgott nemcsak a sajtáron, hanem Gá­bor bácsin is, hogy menten felfordult kicsiszékestől, mindenestől... De ezzel ne hidd, hogy el volt intézve minden. Gábor bácsi fogta magát s elővett egy botot, nekiesett a bivalynak s egy kicsit megsimogatta véle s aztán újból meg­próbálkozott nála... Aztán újból s vé­gül sikerült is neki megfejnie Jámbort, de becsapnia nem, mert mégis csak fel kellett öltöznie fejérnépnek. S még éne­kelnie is kellett, de milyen keservesen... Csupa kacagás volt hallani,.. De ka­cagnak is ám rajta azóta is a faluban... Még szerettem volna valami hazai hirt megtudni, hát tovább vallattam öcsé­met, de azt mondta, hogy nincs ott egyéb semmi, ami szót érdemelne. — Ha csak az nem, hogy főzőtanfo­lyamot rendezett nálunk valami kisasz. szonyféle, — mondja. — Főzőtanfolya­mot, három hétig. Mentek is oda az asz- szonyok seregestől s mindenki úgy fő­zött, kotyfolt, ahogyan a kisasszonyféle mutatta, de csak addig a három hétig, amíg ott volt. Mert a falut nem lehet ám hosszan kizökkenteni a maga kerék­vágásából .., Annak nem kell ám holmi tökfőzelék, meg holmi zöld burján, talán spenótnak, vagy minek hívják. Mert an­nak meg vannak a maga törvényei s a maga ételei... Közben az ebéd is elkészült s felesé­gem az asztalhoz hívja öcsémet is. Csakhogy véletlenül éppen tökfőzelék van ebédre s öcsémet nem lehet asztal­hoz ültetni. — Látom téged már egészen elrontot­tak itt — néz tám szemrehányóan. — Te már nem számítasz közönk s nem is számíthatsz. Városi lettél, egészen vá­rosi. Tökfözelék.., Ajjaj, megi sem mondom szegény édesanyánknak... Azzal elővette kenyerét, szalonnáját s olyan jóízűen ette onnan a térdéről, hogy szinte fájt belé a lelkem. Tizennyolcezer népi németet telepitettek haza Boszniából Berlin, febr. 10. (Búd. Tud.) Az „Essener Nazional Zeitung" közlése szerint Boszniá­ból 18.000 népi németet telepítettek haza i Németországba. A hazatelepités az SS fel- | flgyelete és irányítása alatt történt. Egyes he'yeken a felke'ők zavart Igyekeztek elő­idézni és ennek a lap szerint számos német esett áldozatul.' Többrendbeli súlyos munkabér!«ihágós miatt 90 napi elzárásra ítélt a rendőri büntetőbirő egy kolozsvári zsidó kötődést Az egészségre ártalmas élelmiszerkonzerráló folyadék iorgalombahozóját 45 napi elzárással suitották Kolozsváry február 10. Schüller József vá­rosi rendőri büntetőbirő szerdán vonta fele­lősségre többrendbeli súlyos munkabérkihá­gás miatt Révész Józsefet, az Átjáró-utca 12. szám alatti gépihurkoló-üzem tulajdono­sát. A zsidó kötődést Wiener Magda nevű alkalmazottja jelentette fel, mert Révész nem fizette a megállapított munkabért s amikor jogos járandóságát kérte, felmondás nélkül elbocsátotta. A szerdai tárgyaláson Schuller rendőri büntetőbirő megállapította, hogy Révész al­kalmazottait akkordrendszerrel dijazza. Az alkalmazottak azonban sohasem kereshetik meg az iparügyi minisztérium által megál­lapított legkisebb munkabért, olyan alacsony kulcs alapján fizetik őket. A vonatkozó ren­delet szerint az akkordbérben dolgozó mun­kások bére nem lehet kevesebb, mint a leg­kisebb munkabér tiz százalékkal növelt ér­téke. Ilyenformán tehát a kötődé tulajdo­nosa megszegte a legkisebb munkabérekről szóló rendeletet. Megállapította a büntetö- blró azt is, hogy Révész nem vezetett sza­bályszerű bérjegyzékeket s nem adta meg az alkalmazottaknak a miniszteri rendelet­ben megállapított drágasági pótlékot sem. A hatóság félrevezetésére a bérjegyzékekben már 1941 márciusától feltüntette a 30 száza­lékos bérpótlékot, holott a 30 százalékos drágasági többlet folyósítását 1941 decembe­riben rendelte el a kormány. Nem valószínű, f hogy Révész hónapokkal a kormányrendelet megjelenése előtt 30 százalékos bérpótlékot adott volna alkalmazottainak. Megállapította a rendőri büntetöblró, hogy Révész a bérjegyzékekben a 30 százalékos drágasági pótlék kifizetését utólag tüntette fel s nem adott alkalmazottainak bérelszá­molási jegyzéket sem. Kiderült a tárgyalá­son az Is, hogy a kötődés munkakönyv nél­kül dolgoztatta alkalmazottait, a szakmun­kásokat pedig nem jelentette be az ipartes- tületnél. A fenti tények megállapítása után a rendőri büntetőbirő 1500 pengő pénzbünte­tésre átváltoztatható 90 napi elzárásra ítélte a zsidó kötődést és elrendelte a hamis bér­jegyzékek elkobzását. Az elitéit fellebbezett Ugyancsak szerdán tárgyalta a rendőri büntetőbíróság Klein Jakab Erzsébet-ut 34. szám alatti lakosnak, a „Consal" vegyi és élelmiszerkereskedelml vállalat tulajdonosá­nak kihágási ügyét is. A zsidó kereskedő a földmivelésügyí minisztérium határozott ti­lalma ellenére „Acicons“ néven élelmiszer­konzerváló folyadékot hozott forgalomba és azt ecetsavként árusította. A földmivelés- ügyi minisztérium vegykisérleti állomása az egészség szempontjából ártalmasnak minősí­tette a készítményt s elrendelte annak a forgalomból való kivonását. A megejtett vizsgálat során nagymennyiségű készítményt találtak a kereskedő raktárában s ezért a rendőri büntetőbirő 800 pengő pénzbünte­tésre átváltoztatható i5 napi elzárásra Ítélte a kereskedőt. Az elitéit megnyugodott az Ítéletben. A hatósági vizsgálat során a „So­lidaritatea“ üzletében is találtak a fenti ké­szítményből. Ezért a rendőri büntetőbirő Secui Andrást, a cég felelős vezetőjét 300 pengő pénzbüntetésre átváltoztatható 25 napi elzárásra Ítélte. Secui szintén megnyu­godott az Ítéletben. Sándor Endréné, szül. Giersch Lujza, Hu- nyadl-tér 14. szám alatti kereskedőt jogta­lan clmha3ználat miatt vonta felelősségre a rendőri büntetöblró. A terhelt jogtalanul használta az „Espresso“ cégért, üzletében Iparengedély nélkül kávéfőzőgépet tartott és kávéméréssel foglalkozott. A rendőri bün- tetőblró a kétrendbeli kihágásért 200 pengő pénzbüntetésre átváltoztatható 10 napi elzá­rásra Ítélte a kereskedőt. 1943. F JE: B R VAR 22 Február 15-én kezdődik Kolozsváron a 3. sz. ingyenes levente gépkocsivezető tanfolyam Kolozsvár, Ifebr. 10. A 3. sz. ingyenes levente gépko­csivezetői tanfolyamra 70-en jelentkeztek. Az érdekeltek saját jólfel­fogott érdekükben a legsür­gősebben adják be az előirt okmányokat és az 50 pengő óvadékot a tanfolyamvezetőségnél, hogy an­nak alapján február 15-én délután 3 órakor a tanfolyam megkezdődhessék. Az 50 pengő óvadék kétharmad részben való visszatérítése az 5 hetes tanfolyam vé­gén történik. Csak az orvosi vizsgálatra és a gépkocsivezetői igazolvány kiállítására van kiadás, maga a tanfolyam tehát telje­sen ingyenes. Mairy^r hősok Kiemelkedő vitézségnek és elöljárói Iránt érzett önfeláldozó hűségének szép tanujelét adta a szovjet ellen vívott háború során Kolyvek Lajos szakaszvezető, egyik géppus­kás szakaszunk parancsnoka. 1942 szeptember 29-én csapataink ellentá­madást hajtottak végre Perejezshafa község mellett. Az ellentámadás heves közelharcra vezetett s ebben Kolyvek szakaszvezető ész­revette, hogy a tőle jobbra küzdő század parancsnokát, valamint annak törzsét az el­lenség egyik osztaga már bekerítette. Kolyvek szakaszvezető habozás nélkül rá­vetette magát a bekerítő szovjet csoportra 3 hősi harccal sikerült is kimentenie parancs- nokát és annak törzsét szorult helyzetéből« Ekkor a századparancsnok harcálláspontján foglalt tüzelőállást s bátor közelharccal tel­jesen visszaverte a bolsevisták támadását # bár továbbra is igen nehéz helyzetben küz- döttek, lehetővé tette, hogy csapataink mep- tartották eredeti védőállásukat. Színházi napló A kolozsvári Nemzeti Színház prózai együttese szerdán reggel 9 óra után egy hatalmas személyszállító gépkocsin eluta­zott besztercei és désl együttes vendég- szereplésére. A prózai együttessel utazott Kemény János báró főigazgató is. A szük­séges díszleteket tehervonat szál.itotttt már napokkal ezelőtt Besztercére. * Ka már a kolozsvári Nemzeti Színház vendégszereplésénél tartutik, említsük meg, hogy nemrégiben Nagyváradon vendégszere­peit a kolozsvári Nemzeti Színház prózai együttese. Amint a nagyváradi sajtóhangok­ból is kiderült, a vendégszereplésnek inkább csak erkölcsi sikere volt. A sajtó és a szili• házjáró közönség egymást vádolta az elma­radt siker miatt s közösen vádolták a Szig­ligeti Színház igazgatóságát, hogy nem ha­rangozta be megfelelően a vendégszereplést, az igazgatóság viszont mossa magát, hogy a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatósága nem választott a nagyváradi szinházjáró kö­zönség igényének megfelelő darabokat s ezért maradt el a siker. Kemény János bá­ró, a kolozsvári Nemzeti Színház főigazga­tója ezzel szemben leszögezte, hogy a siker nem az együttesen múlott s az előadott da­rabokat a Szigligeti-színház igazgatóságával egyetértésben — sőt éppen a Szigligeti-szín­ház igazgatóságának óhajára — játszották Nagyváradon... * Pénteken este újból Kolozsváron szere­pel I-aczó István, a kiváló operaénekes. Laczó a ,Trubadur" főszerepét alakítja, Illetőleg énekli. Laczó István vendég- szereplését — mint mindig — most Is nagy érdeklődés előzi meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom