Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-02 / 26. szám

Harctéri élményeikről beszélnek a szeretet fedezékében a sebesült hősök Hcgvstéz honvédsebesüitet helyezlek el a kolozsvári kórhazakban Kolozsvár, február 1. A kolozsvári állo­másra vasárnap délután a hősök vonata fu­tott be: a Don-mentl harcok 400 sebesült je, a magyar hazaszeretet és kötelességlcljesl- tés 400 hőse érkezett Kolozsvárra, hogy az itten gondozással gyógyulást nyerjen. Ko­lozsvár szeretettel fogadta a honvédeket, akik vérükkel és szenvedéseikkel hoztak ál­dozatot a magyar győzelem szent ügyéért, akik vad harcok, nehéz csaták emlékeiben őrzik a drága magyar élet odaadó önfelál­dozásának száz meg száz hősi példáját, akik férfiakhoz illő kemény bátorsággal állták a vártát a vágóhidra hajszolt emberáradat­tal szemben, bizonyságot téve a magyar ka­tona erényeiről és a poklok minden hatal­mától, rémségeitől, kinjától hiába ostro­molt, bevehetetlen magyar erőről, amely a haza és a magyar családok békéjét, bizton­ságát védi. Hősök jöttek haza, a kényszerű küzdelem győzhetetlen bajvívói, felvidéki, dunántúli magyar honvédek. Az Idegen világ ezer ve­szedelméből úgy jöttek Kolozsvárra, mint akik hazatérnek, tehát érezniök kell, hogy éppolyan szeretettel vesszük körül őket, mintahogy a szülőföld, az édes anyaföUi fo­gadja megtért gyermekeit. Követendő pél­dát mutatott erre vitéz lófő dálnoki Veress Lajos hadtestparancsok, aki Vasárnap úgy várta az állomáson a sebesülteket, mint ahogy az édesapa fogadja hazatérő fiait. ■ Vitéz Fónagy altábornagy, vezérkori fő­nökkel együtt barátságosan elbeszélgetett a sebesültekkel. Azok valamennyien érez­ték, hogy nem parancsnokuk, hanem az édesapjuk kérdezősködik sorsuk iránt és meghatódott örömmel felelgettek érdeklődé­sűkre Az (érkezéskor a vöröskeresztes ápolónők csoportja forró teával vendégelte meg a se­besülteket, majd hamarosan elszállították őket a kórházba. Az elosztás Imreh Pál or- vosömagy vezetésével előre kidolgozott terv szerint a legnagyobb rendben ment végbe, úgyhogy a vonat félóra alatt telje­sen kiürült. A sebesültek legnagyobb részét az uj kolozsvári Vöröskereszt Hadikórház­ban helyezték el, de számos sebesült gondo­zását bizták a klinikákra és a magánkór­házakra is. Mondanunk sem kell, hogy mindenütt ott- nonos kényelem, tisztaság fogadta őket, ezenfelül pedig az ápolók minden figyelmes­ségen túlmenő szeretetteljes gfcndoskodása. A nehéz harcok, a cudar orosz tél és a hosszú ut fáradalmai után végre megpi­hentek a sebesültek. Az első nap ismerked­tek uj otthonukkal és elfogódottan élvez­ték annak minden kényelmét, nyugalmát, melegségét. Másnap már teljesen otthono­san érezték magukat és vidám baráti be­szélgetésben, szórakoztató olvasmányok és * kellemes rádióműsor mellett töltötték az Időt. Legtöbbet mégis azokra gondoltak, akik ott maradtak messze a harctéren. Az együtt töltött kemény napok, a közösen átélt veszedelmek megbonthatatlan bajtársi' közösségbe kapcsolták össze a honvédeket. Ha valaki betéved egy Ilyen kórházi szo­bába, azt hiszi, hogy a régi magyar vitéz­ség hősi legendái éledtek fel. Csak éppen névtelenek a hősök a sebesültek elbeszélé­seiben, hiszen olyan nagyon sokan vannak, ki tudná valamennyi vitézségét számontar- tani. Mesélnek egy magyar zászlósról. Fog­ságba esett az egyik vállalkozás alkalmá­val és másnap még 18 fogoly honvéddel tért vissza, akiket kiszabadított az ellenség kezéből. Elmondják, hogy öt magyar hon­véd hogyan foglalt el egymásután három bunkert, hogyan lőtték ki gyalogsági fegy­verekkel, néhányan fedezék nélkül állva a támadó szovjlt tankokat, hogyan felesel- gettek a Don túlsó partján kiabáló bolse­vistákkal. Egyik emlék a másikat követi és vége-hossza sincs a mesélgetésnek Mind­ezt vidáman nevetgélve, olyan ártatlan jó­kedvvel mondják el, mintha a „cslm-bum", a „sztalinorgona", a „hltlerfUmlya“, a „sztalingyertya“, meg a „ruszki-puska“ ár­talmatlan, szórakoztató játékszerek lenné­nek, „Tetüfalvá" pedig a mesebeli hetedhét­országban volna. Ezek a mókás elnevezések jellemzők a magyar honvéd örökké bizakodó, letörhe'.et- len jóhangulatára. Egyik fiatal felvidéki honvéd felül ágyá­ban ,és mesé1: — Hát a Jóska-lelkemre em'ékszel-e paj­tás? Már csak igy hivtuk, — fordul a töb­biek felé — mert akkurátusán olyanforma, mint aki a nótában szerepel. Egyszer egy városban támadtak minket a muszkák. Nem sajnálták a várost, meg minket se nagyon, hát volt ott olyan tűzijáték, hogy ritkán lát­tam különbet. Már vagy egy hete lőttek, támadtak, az egész város nagy lángokban égett. Bekerítettek tán, vagy ml a csoda, de már négy napja nem kaptunk ennivalót. Elfogyott a tartalékeleség is, még mindig nem történt semmi. Alaposan megéheztünk már, hát azt mondja a Jóska lelkem, hogy 8 bizony szerez ennivalót. El Is indult fel­fedező Útra, de csak a szomszéd házig ju­tott, mert abban éppen be’eta'áltak. KI is gyűlt az mindjárt akár egy szénakazal. De a Jóska csak bement, föltüzött szuronnyal keresgélt, kutatott. Egyszeresek előbukkan a nagy füstből és löbálja felénk a szuronyt. Hát egy tyuk akadt a végire! A Jóska oda- ügyeskedte. Már pirította is a tűzön, amit az előtt gyújtottak nekünk a muszkák. For­gatta a puskáját, mint ahogy a nyársot szo­kás és fütyörészett. Mindenfelé csapkodott a gránát, de a tyuk jó ropogósra sült. Közben az ápolónők behozták a jő húsle­vest, hát gyorsan nekiláttak a fiuk, hogy ki ne hüljön, mi meg áz étvágygerjesztő il­latok e'öl átmenekültünk egy tiszti szobába. A tisztek éppen fényképeiket rendezgették, nézegették. Egy-egy élményt ők is újraél­nek. A magyar honvédet senki sem dicsér­heti Illetékesebben és méltóbban, mint ők; sebesült tisztjeik. A bajtárslasság feledhe­tetlen megnyilatkozásait emlegetik. Az egyik közülük rövid egymásutánban kétszer sebesült meg. Mindkeţ esetben mindenüket felajánlották neki a katonái. Egy csep vizük sem volt, de kinálgatták az utó só korty ru­mot, meleg ruhát, tiszta kötést. . — Karácsony táján történt —- meséli a másik — hogy kora reggeltől estig rekesze­ket, fedezéket építettünk. Harminc foknál is hidegebb volt. Egésznap keményen dolgoz­tunk, este azután puffadt arccal, összefagy­va húzódtunk vissza az állásokba. Éppen megérkeztek a szeretetcsomagok, azt osz­tották szét köztünk. A’ig tudták bontogatni fagyos kezükkel a fiuk a pakkokat, beszél­ni, szólni se tudtak, úgy átfagytak, úgy di­deregtek, de ragyogott a szemük. Kinálgat­ták egymást, kóstold meg pajtás, édes­anyám sütötte, no egy kortyot hörpints, Jó­féle, hazai. Senki sem tudta egyedül elfo­gyasztani kis karácsonyi ajándékát, csak úgy esett jól, ha a másik is kóstolta. Lehetetlen mindazt elmondani ró'uk, ami csak megközelítően is érzékeltetné a bajtár- siasság ott kint kialakult fogalmát, az érde­kes, páratlan élmények sorát sem lehet fe'- sorolni, de ennyi ize'itőből is megértheti mindenki, hogy mire kötelez ez a háború, ez a közös küzdelem. Az egyszerű honvédek példája legyen előttünk a mi sokszorta könnyebb életünk megpróbáltatásaiban, hogy az itthonmaradtak is méltók legyenek hős fiaikhoz, akik a harctéren teljesítik ke­mény kötelességüket és akkor nem lehet kétséges a háború vége, az igazság és a magyar élet győzelme. B. F. Budep^sti Közlöny — Hivatalos Lao-ban h8zgy«it*sl merh’vók, mérlegek törvényben előirt ha'áricőíen V3 Ó megjelent aiését, támpéldányok betzerzé^ét Jutányos feltételek mellet vállalja Nagy Lajos hirdetési irodája Kolozsvár, Horthy Mlklós-u! 42. s ám. Telefon: 24-52. Fel '«teli hely: K^rnH-utca 1. szám. A kolozsvári magántisztviselőnek és alkalmazottak átadták az általuk berendezett három kórházi szobát Kolozsvár, február 1. JL felszabadulás és az első honvédcsapatok harctérre indulása óta talán még* nem volt olyan lélekböl fa­kadó. bensőségesen ünnepe Kolozsvárnak, mint vasárnap, amikor a Tanitók Házában újonnan felavatott Vöröskereszt Hadikór­házba megérkeztek az első sebesültek. Mintha egyszerre nyilvánult volna meg mindaz a szeretet, amellyel az itthonmara- dottak a harctéren küzdő honvédelnk sorsát kisérik. A sebesültek fogadási ünnepségét délután 5 órakor az Erdélyrészi Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesületé­nek női szakosztálya rendezte. A női cso­port ezúttal adta át gyűjtése eredménye­ként a három kórházi szoba teljes berende­zésének megváltására egybegyült össze­get is. A délutáni vonattal érkezett sebesült hő­söket az állomási fogadtatás után. társas- gépkocsikon szállították a Vöröskereszt Hadikőrházig. A bbjárixtnál a vöröskeresz­tes testvérek és a kórház ápolószemélyzete várta a nagyobbrészt Felvidékről, Dunán­túlról és a Kisalföldről való honvédsebesül­teket. * Az épület egyik földszinti termében, ahová szerető kezek művészi ügyességgel színpadot varázsoltak, a női alkalmazottak magyarruhás csoportja maguk készítette süteményt, valamint gyümölcsöt és cigaret­tát tartalmazó szeretetcsomagokkal várta a sebesülteket. A gondoskodó szeretet láttára, jóleső melegség járta át a harcterek poklát megjárt vitézeket és nem egynek szemét el­futotta a könny. Alig foglaltak helyet a szá­mukra előkészített széksorokban, nyomban bontogatni kezdték az otthon varázsát fel­idéző csomagocskákat... A kórház parancsnokának, vitéz Rémy Gyula dr. őrnagynak és a kórház orvoska­rának jelenlétében rövidesen megkezdődött a műsoros ünnepség. A műsor valamennyi számát a leghálásabb hallgatóság fogadta. Minden szó értük hangzott el, minden moz­dulat értük történt... A felkötött karú, megsérült lábú sebesült vitézek pedig az arcukra lopakodó derűvel igyekeztek meg­hálálni a feléjük sugárzó jóságot. Az ünnepséget, a „Magyar Hiszekegy*- együttes, áhitatos elmondása után Dunky Jenő, a Magánalkalmazottak Egyesületének elnöke nyitotta meg. üdvözölte a kórházpa­rancsnokot és a honvédeket. — Ti értetek vagyunk itt, — mondotta a továbbiak során —, hogy lerőjjuk a veletek szemben érzett hálánk egyrészét, megpró­báljunk benneteket elszórakoztatni, megkí­sérelve ezzel legalább néhány percen át fe­ledtetni azt a sok szenvedést, amit drága hazánk és a mi védelmünkben elszenvedte­tek. Szeretnénk megmutatni, hogy szenve­déseteket átérezve a mi szivünk is összeszo­rul értetek. Az elnök végezetül a „honvéd“ szó jelen­tőségét és értékét méltatta, majd a követ­kezőképpen fejezte be beszédét: — El vagyunk határozva arra, hogy ami­kor Legfőbb Hadurunk, vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Urunk rendelker zése minket szólít oda a TI felváltásotokra, mindenre elszántan fogunk menni, hogy méltók lehessünk Hozzátok. ' A bevezető beszéd után szórakoztató mü- sorszámok következtek: a Balogh-testvérek hivatásos művészekhez méltó ügyességgel bemutatott tánckettöse, a már színpadias megjelenésével is sikert arató Bokor Ilonka és Strasser Ferenc mulattató párjelenete, amit a nézők általános derültséggel fogad­tak. Gergely Zoltánná mély átérzéssel Számadó Ferenc „Honvéd" cimü versét sza­valta el. Az egyes müsorszámok közben Várhalmi József Titl és zenekara hangula­tos Dankő-nÓtákat játszott nagy sikerrel. A honvédhallgatóságot Horváth Mária, a Magánalkalmazottak Egyesülete női cso­portjának elnöke üdvözölte. Elsősorban a parancsnokló őrnagyot köszöntötte, majd beszámolt a női szakosztály gyűjtésének eredményéről. Az egybegyült, mintegy 4000 pengő, 16 ágy, tehát három beteg­szoba berendezését tette lehetővé. A szo­bák otthonosabbá tételére a tisztviselőnők és alkalmazottak, közel száz festményt, ugyanannyi kézimunkát és hamutartót ado­mányoztak. Ezenkívül összegyűjtőitek még 65 kilogram fosztott tollút is a párnahuza­tok megtöltésére. — önzetlen hazafias cél vezetett áldozat- készségünkben, — hangoztatta az elnöknő — elengedhetetlen kötelességünknek élez­tük, hogy kivegyük részünket abból az ál­dozatos munkából, amely elsősorban dicső­ségesen küzdő honvédeink vállára neheze­dik. Mi, honleányok és asszonyok, büszkék vagyunk arra, hogy legalább a beüső arcvo­nal küzdelmében résztvehetünk honvédeink támogatásában, akik minden veszéllyel szembenézve, vérüket és életüket áldozzák a nemzeti építő munka folytonosságának biztosítására. A honvédek körében Is nagy hatást keltő beszédre vitéz Rémy dr. őrnagy, kórnázpa- rancsnok válaszolt: — Mindent el lehet felejteni, — mon­dotta — de az első Jótéteményt sóhaj 1943. F LRU V AU 2. Felhívta a sebesült honvédeket, hogy okuljanak az itt látott példán, mert nehe­zen megkeresett fillérek összeadásából, kc- véspénzü alkalmazottak tették lehetővé számukra a szeretetteljes fogadtatásé. A berendezett szobákat nemes lippai Almássy Arthur dr. ezredes, helyőrségi kór­házparancsnok Is megtekintette s megelé­gedését fejezte ki. Jelen Gyula dr., a Vö­röskereszt kolozsvári szervezetének elnöke a Vöröskereszt nevében mondott köszöne­tét Dunky Jenőnek, a vezetése a'att álló egyesület példátadó, áldozatos cselekede­téért. A további müsorszámokban Balogh Sva magyar táncrapszódiát mutatott be kifor­rott művészi készséggel. A műkedvelő szín­padokon már ismert nevet szerzett Strasser Ferenc humoros cigány monológot adott elő. Befejező müsorszámként Bokor Ilonka szlvhezszóló magyar nótákat énekelt. Az Iskolázott hangú szereplőt valóságos taps­vihar jutalmazta művészi átérzéssel elő­adott énekszámaiért. Az elismerés nyilvá­nításából különben minden szereplőnek ki­jutott. R. I« Három fe drápifó a kolozsvári uzsorabirósáq előtt Kolozsvár, február 1. A minden ható­sági rendelkezésnek fittyet hányó tej- drágitókkal szemben mind példásabb büntetéseket hoz a kolozsvári törvény­szék mellett működő uzsorabiróság, Vi­tos Pál dr. törvényszéki tanácselnök, egyes uzsorabiró elnökletével. A bünte­tést az is súlyosbítja, hogy árdrágítók­kal szemben az ügyészség újabban nem ad halasztást s igy az ítélet jogerőssé vá­lása esetén a vétkeseket azonnal letar­tóztatják, hogy megkezdjék büntetésük kitöltését. Oltean Simon szentmártonmacskási la­kos 1942 nyarán 60 fillérben mérte a tej literjét. Az uzsorabiró két havi fogház­büntetésre, 200 pengő pénzbüntetésre és két esztendei jogvesztésre ítélte, ezenkí­vül kötelezte büntetésének hírlapi köz­zétételére. Luca Lászlóné Rácz Mária szamos­szentmiklósi asszony a mult év szeptem­berében 50 fillérért árusította literen­ként a bivalytejet Apahidán. Cselekmé­nyéért egyhavi fogházbüntetéssel, 100 pengőd pénzbüntetéssel és egy évi jog­vesztéssel sújtotta az uzsorabiró. Az Íté­letet a vád képviseletében Albrecht Zol­tán dr. ügyész súlyosbításért, az elitéit asszony enyhítésért fellebbezte meg. Ugyancsak Apahidán árulgatta a bivaly­tejet özv. Bizsi Jánosné Filipisan Anna is. Az asszony szintén 50 fillérért mérte a tej literjét. Az uzsorabiró tizenötnapi fogházat, 50 pengő pénzbüntetést és egy évi jogvesztést szabott ki reá. Április fl-ifj ebzárlafol rendelteit el Kn ozsvarnn Kolozsvár, február 1. A kóbor ebek által behurcolt fertőző betegség elfojtása és to­vábbterjedésének megakadályozása érdeké­ben Keledy Tibor dr. polgármester az 1928. évi XIX. te. 54. szakasza alapján Kolozsvár egész területére április 11-lkélg ebzárlatot rendelt el. Az ebzárlat ideje alatt mindenki köteles a tulajdonában lévő, vagy gondozására, esetleg felügyeletére bízott ebet rendes tar­tási helyén elzárni, Illetőleg a kutyát ren­des tartási helyén megkötve elkülöníteni, hogy idegen kutyákkal és macskákkal ne érintkezhessék. A kutyák lezárását és meg­kötését mellőzni kell, ha szökésüket bizto­san megakadályozó zárt udvarban tartják őket. Házonkivül az ebet harapás lehetősé­gét kizáró szájkosárral ellátva pórázon kell vezetni. Az ebzárlat Ideje alatt a házonkivül, baden talált ebeket még abbnn az esetben Is elfogják és kiirtják, ha szájkosaruk és adójegyük van. Ha az ebtulajdonos három nap alatt nem jelentkezik elfogott kutyá­jáért, az állatot kivégzik. Aki az ebzárlat ellen vét, 600 pengő pénz­büntetéssel, behajthatatlanság esetén elzá­rással büntetik. Vb; Keresztuton (D. e. 11 órakor matiné) Holnap • A nagy király CORVINBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom