Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-28 / 48. szám

„Vére hullásával áldozott

elveiért!"

!¥»«rt*i©vö férjére, n leghaicosabE nagyiar béziróra emlélíeíik ßarlha Miklós őiregfe

3

A nyáron hargitaaljl bolyongását ni közben, mint elválaszthatatlan kísérő szegődött mellém az a gondolat, hogy a Székelj - földön időszerű lenne megörökíteni Bartha Miklós emlékét. Azóta, hogy ez a gondolat mindjobban kiformálódott és határ >zott tervvé érett, a gyermekkori emlékeken keresztül keresem mindazt, ami tett vagy elgondolás esemény formájában belekapcsolódott Bartha Miklós életébe, mert úgy érzem, hogy csak az igazi kegyeletből táplálkozó lelki felkészültséggel szabad ennek a tervnek a megvalósításával foglalkozni. A Tégi ragaszkodás melegségén keresztül ez a gondolat vitt el egy zimankös, decemberi délután, az Andrássy-utt, kis udvari lakásba, ahol Bartha Miklós özvegye él. A bejárattal szemközti falon, a már itthonról jól ismert kép, a férfikor delén mutatja be Bartha Miklóst. így emlékszem reá vissza, ilyen volt, akaraterőtől sugárzó, villámokat szóró, vagy ssanjóságtól fénylő, csodás kék tekintetével, megjelenésének természetes előkelőségével. Képe azt a különös, vonzóerőt árasztja, amelynek hatását mindenki érezte, aki őt közelről ismerte, csodálta és szerette.

A viszontlátás első szavai után, Bartha Miklósné, a gyermek évek Rözge nénije kedvein figyelmeztet;

— vedd csak fel a kabátodat, még nem hozták el a fámat, csak gyengén füthetek.

Már az első percben éreztem a falakból kiáradő hideget: a kályhában égő egy-két darab, vékony fa inkább csak a szemet vigasztalja, de nem ad meleget.

Rözge néni rövidesen rátér arra, ami engem már hónapok óta foglalkoztat.

— Jólesik, hogy megvan benned a kegyelet a mult iránt. Ezt a szülei ház légkörében szívtad magadba, a kolozsvári házban, amelyhez engem is sok emlék köt és ahova Miklós mindég úgy ment, mintha hazamenne.

Egyszerre boldog gyermekévek melegsége lopódzik a telkembe: látogatásai mindég ünnepet jelentettek a háznát.

Rendkívüli egyéniségének varázsával a gyermekszíveket is meghódította, de igazi nagyságát csak jóval később, a Székelyföldön értettem meg, ahol még most is megoldásra várnak azok a székely létérdekeket érintő problémák, amelyeket ő csodálatos előrelátással már akkor meg akart oldani.

— Nagyon rgaszkodott a Székelyföldhöz, ~ kezdi visszaemlékezéseit Bartha Miklósné. — Én ugyanakkor ismertem meg, amikor végleg elhagyta a rugonfaivi családi kurtát. Ha a mindig fájó emlékek miatt nem beszélt szívesen arról az Időről, tudtam, hogy valami a leikéből ott maradt á szülőföldön. Egy kofferral jött el a szülői háztól. Azt hiszem, ez a fájdalom késztette arra, hogy egész életén át székely testvéreiért küzdjön, a székely sebek orvoslásával foglalkozzék:

Ezért, a Székelyföldnek le kell rónia tartozását nagy fiával szemben: — jegyzem meg' — emléket kelj állítania Bartha Miklósnak. Annyit hangoztatják a mai szónokok, annyit imák róla az újságok, hogy ápolni kell mindazt, ami kapcsolatot teremt a múlttal, de ugyanakkor közömbösen mennek el legnagyobb nemzeti értékeink mellett. Pedig az olyan szellem óriások, mint amilyen Bartha Miklós volt, újra születnek a különböző történelmi korok mindig ismétlődő sorskérdéseiben, igazolva az általuk hirdetett és vallott igazságok erejét. Mert ezek az Igazságok a hazaszeretet tüzébén acéllá kovácsolódtak. Megható, hogy milyen: rajongással szerette Miklós a hazáját. Nem ismert önző törekvéseket, a nemzet szívével érzett, csak az fájt néki, ami a nemzet fájdalma volt, csak annak örült, ami a nemzet öröme volt. Róla igazán el lehet mondani, hogy mester volt az önzetlen hazaszeretet ápolásában. Világos szellemtől szikrázó cikkeivel, ezreknek hitét és gondolkozását alakította át, még magyarabbá. Fanatizáló ereje magával ragadta az olvasót. Minden osztályból voltak olvasói, a legfelső körtől a legegyszerűbbig. Bementek a trafikba.: Van-e Bartha Miklóstól vezércikk? Ha nem volt, kijöttek.

Bámulatos, hogy az ö nyelve nem évült el. Most Is a legszebb irodalmi nyelv, a prózájában melódia van.

Délelőtt, a reggeli lapok átolvasása után, rendesen bezárkózott a szobájába és három, négy csésze tea mellett irta a szép tárcákat, de főként politikai tárgyú vezércikkeket irt, hiszen a politika volt az éltetöeleme. Nála a politika, nem érvényesüléfei lehetőség volt, hanem komoly, szent hivatás, amelyért sok áldozatot hozott.

Feltekintek a pianinó felett függő képre,

amely a macskást kurtát ábrázolja, a ház homlokzatán a Bartha Miklós jeligéjével; „Óra et labora“. Bartha Miklósné felfogja a pillantásomat és válaszol is a néma kérdésemre:

— Igen, a macskáéi ház és hirtok is rátment, a politikára.

Azt nem mondja, amit jól tudok, hogy az ö vagy ona,része is elúszott az eladásra került birtokkal.

Könnyű mozdulattal áll fel és- a kis teás- asztalon rakosgatva, a közben behozott teáskannából párolgó teát tölt a csészékbe.

— Jó lesz egy kissé melegedni — mondja és ahogy visszaül a székbe, fázott mozdulattal huzza össze a kabátját: Ä már fel- csavart villany fénye kizárjá á téli délután korai árnyait, eltakarja a pesti nagybér- házak szomorú udvarát, ahogy a dallamos asszonyi hang folytatja az emlékezést:

—- Bármennyire szeretett gazdálkodni, bármennyire is ragaszkodott a földhöz, mégis a fővárosban, a képviselöházban találta meg azt a nagyobb szellemi arcvonalt,

amelyre küzdelem vágyának nagy mákért lobogó lelkének szüksége volt. Semmit sgm csinált félig,- teljesen átadta magát a. politikának és f elvette a küzdelmet a nagy nemzeti célokért. Az önálló magyar vámterület, a. nemzeti hadsereg, a külpolitikai önállóság kivívásáért állandó érintkezésben állott a politikai élet kiválóságaival Ebéd után elment feketekávéra a Nemzeti Kaszinó földszinti éttermébe, ahol mindig érdekes társaság gyűlt össze; Iránjí Dániel, Ugrón Gábor, Beöthy Ákos, Hoitsy Pál s gyakran Apponvt Albert; este lejárt az Országos Kaszinóba. Ott találkozott a közéletü hírességekkel, politikusokkal, irókkaL írásaiban feltárta az olvasók előtt, mint igazi adakozó, bőkezűen osztogatta szellemi kincseit, különösen ott, ahol érezte, hogy a gondolatai, nemes célokat szolgáló tanításai termékeny talajra találtak. Miklós mindig tanított, mert mindig a lelki és szellemi képességek felfokozására, nemesítésére törekedett. Szivének minden vércseppjét a hazájának szentelte s különösen az ifjúság leikébe akarta heleoltani a haza szeretetét. Tettel, szóval hirdette az ö legbensöbb hitvallását, amelyet olyan szépen fejez ki a „Kazár földön" eimü munkájában; „Nincsen a földön nagyobb dicsőség, mint jó hazafinak lenni, mert ezt a dicsőséget áldozatok nélkül megszerezni nem lehet.“ ő csak erre a dicsőségre vágyott. Élete végén, nagyon betegen is felvette a tollat, hogy a hazaszeretet tanait hirdesse.

„Az emberek könnyen felejtenek,,/

A visszaemlékezés meghatottságától elhallgatott. Lelküsmeret furdalást érzek, hogy kifárasztottam, hiszen tudom, hogy nem rég mént át egy su’ybs betegségen.

Kedvesen mosolyogva nyugtatott meg: — Nem, nem. Jól esett visszapillantani a múltba. A betegség kissé legyengitett. A szigóru orvosi diétát nem tartottam be. A nehéz beszerzési viszonyok között az én nagyon szerény jövedelmem nem engedte meg, hogy az előirt szelet csirkét beszerezzem, így Inkább csak teán élten.

Egyszerűen, minden keserűség né’fcül beszél. Nagy lelkierö van ebben a törékeny asszonyban, aki magasabb célok érdekében feláldozta mindazt, amit az -anyagi jólét nyújtott neki és most egyedül, egy bérbeadott trafik szerény jövedelméből és az ura szerény Írói nyugdijából él.

— Le kellene jönnöd Erdélybe erősödni — biztatom.

— Olyan szívesen is mennék Kolozsvárra, ahol Miklós is do'gozott. tíz évig élt ott. Nagyon vágyom Gyaluba is, a régi esa'ádi otthonba, amelyhez annyi emlék fűz. Lenn voltam, mikor a sógorasszonyomat az utolsó útjára kisértük, de nagyon kifárasztott az utazás a harmadik osztályon. Ezt nem mer- iném többet vállalni. '

— Bartha Miklósáénak harmadik osztályon kell utazni! — tört ki belőlem a csodálkozás.

— Miklóstól minden anyagiasság távoi állott. Rendkívüli tehetségével fényes anyagi egzisztenciát biztosíthatott volna, de szikla jelleme nem ismerte a megalkuvást. Nehéz viszonyok között is kitartott hite, meggyőződése mellett. A vallásos ember fanatizmusával védte a maga álláspontját. Irótársai, munka,társai sókat megírtak róla a halála után, de egyet jobbam tudok má- soknállt, a jellemzését. Annyi t.udAs, tehetség mellett olyan szerény volt. Nem ismerte a hiúságot, magát másoknál mindig kisebbnek tartotta, A siker, a dicséret nem ragadta el. örült, ha beszédeivel, az Írásaival a hazájának segítségére lehetett.

Az élettárs, szerető feleség lelkében mint tiszta tó tükörképében tükröződik vissza a Bartha Miklós némesveretü egyénisége. Történelmi alakja monumentális méreteket ölt lelki szemeim előtt és mellette nő, folyton nö a sápadt, törékeny asszóny- alak, aki mint áldozathozó segítőtárs, mint jó és rossz napok osztályosa állott a szellemóriás mellett. Ahogy nézem, arra kell gondolnom, hogy mindaz, amit abban a kis lakásban hallottam és tapasztaltam, menynyire rácáfol a hangzatos ujságicfckek folyton ismétlődő jelszavaira: >,Karoljuk fel nemzeti értékeinket!“.

— Hát már elfelejtették, hogy ki volt Bartha Miklós ? Elfelejtették, hogy vére hallásával áldozott elveiért? Elfelejtették, hogy mindhalálig hü maradt a zászlóhoz, amely alatt harcolt? — kérdezem.

— Az emberek könnyen felejtenek — állapítja meg egyszerűen,'szomorúan a fáradt asszonyi hang.

Nem ilyen sorsot érdemel Bartha Miklós özvegye

%

Magammal viszem ezt a hangot le a lép- . csökön., kL a - téli jsötétbe, A lelkemben felgyűlt szavak keserűségbe fulladnak. Úgy érzem, hogy az, ami Bartha Miklósáéval történt — rosszul történt.

Nem ilyen sorsot érdemelne a legmagya- rabb, legha.roosa.bb közíró özvegye, hiszen mindenét azért a szent célokért és eszményekért áldozta fel, melyekért Bartha Miklós küzdött. A harcos újságíró meghalt, de cé'jai és eszményei mai célokká és eszményekké váltak. Harca, előkészítője volt a mái magyai' szellemnek s ezért a ma. magyarjainak fel kell figyelniük emlékére és — özvegyének mostoha sorsára...

HORY ETELKA

Dr. Hosszú Zoltén

a budapesti Nemzet' Színház népszerű művészének

egyetlen kolozsvári fellépése

az ufságirók március elsejei

Székely Estién

a Mátyás Király Diák hóiban.

Jegyek kaphatók a Magyar Távirati Iroda kolozsvári ki rendeltségénél,

Kossuth Lajos-utca 30. szám. Telefon 14-38.

BSadás kezdete este léi 7 érékor!

1943- f iE B U KJ Jl n 28

iZ CLÍL/C&

Kicsinyeink divatja

Olajos Ive tervei és rajiéi

Fenti képeinken két Ízléses gyermekruhát mutatunk be hölgyközönségünknek! (Csak a fiatal mamák figyeljenek ide!) A baloldali, terv: fiuruhácska. Bluza hosszuujju, sötétkék nadrágján két zsebbel. Jobbra: tavaszi kabátka, elöl két bevágott zsebbel, a kabát ujja kézelővel.

Nagyon csinos ez a háromnegyedes, kockás kis kabátka leánykák részére. Kihajtója s a fökötö kék.

Baloldalt; pettyes kis ruha, nyakán bár- sony szál aggal összefogott húzás. Jobbra: játszóruha kisfiúknak, négy nagy rátett zsebbel.

ARPAD-filmszmház: Enyém vagy! A szenvedély filmje! Főszerepben: Szilágyi Szabó Eszter. Zsiiley Margit, Perényi, Bilicsi. Előtte a legújabb 992 sz. magyar híradó ée Dolgozik a Zöldkereszt c, magyar kuL turfilm. Vasárnap d. e. %12-kor mottné.

CORVIN-mozgó: Az üsző város. Főszereplők: Michael Simon, Jules Befry, Gaby Morley. Előadások kezdete: 3, 5, 7 és vasárnap d. e. 11 órakor.

EGYETEM-mozgó: I. Tiszavirág. (Tolna y Klári, Lehotay, ölvedy Zsóka). IL A Jég fejedelmei. Ma délelőtt 11-kor és délután fél 2-kor két rendkívüli előadás: Tiszavirág és Jég fejedelmei.

ÉRDÉL Y-mozgó: Beszélő köntös. Főszerepben Jávor Pál. Tasnády Fekete Mária, Szillassy László, Csortos Gy., Kiss Ferenc. Előadások kezdete: 3, 5, 7 órakor. Vasárnap d. e. 11 órai kezdettel matiné.

MÁTYÁS KIRÁLY-mozgó: Rebrandl. Főszereplők: Ewald Balser, Hertha Feiler, Gisela Uhlen. A film előtt: Magyar és Ufa világhiradók. Előadások 3, 5, 7-kor és vasárnap d. e. 11 órakor.

RAKöCZI-filmszinház: Vaskonona. Fősz.: Gmo Cervi, Massimo Girotti, Luis» Ferida. Legújabb híradók Vasárnap d. e. 11 órakor matiné.