Keleti Ujság, 1943. február (26. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-28 / 48. szám

1943, F EB U EJ MM m Nagy !sfván síinmüvési cimér©!,.. Ííagy István, a budapesti Nemzet! Színház tagja az egyik kolozsvári napi* lapban nyilatkozatot adott, amely sze­rint a kolozsvári sajtóban személyéről a „Magyarság'4 kolozsvári irodalmi estjével kapcsolatosan téves közlemény jelent meg s erélyesen leszögezi, hogy % kérdéses hírlapi nyilatkozat közzété­telét senkitől se kérte. Nem kell a fe­jünket törnünk, hogy rájöjjünk: Nagy István a „Keleti Ujság"-ban megjelent nyilatkozatra céloz. Kénytelenek va­gyunk a láthatóan rossz emlékezőte- hetségü színművészt emlékeztetni ar­ra, hogy a szóbanforgó nyilatkozat az, ő határozott kívánságára jelent meg lapunkban. Kolozsváron élő sógora: Haáz Ferenc, a Néprajzi Intézet díjas gyakornoka jelent meg szerkesztősé­günkben és Nagy István határozott kí­vánságára hivatkozva, kérte a nyilat­kozat leadását. Haáz Ferenc kijelen­tette, hogy sógora távbeszélőn közvet­lenül lépett vele érintkezésbe az ügy­ben és szóról-szóra lediktálta neki a szöveget. Ezt a „Keleti Újság“ szer­kesztőségének összes akkor jelenlévő tagjai hajlandók bármilyen fórum előtt, bizonyítani. Lapunknak eszeágába se jutott volna, hogy „felkérés“ nélkül ilyen nyilatkozatot jelentessen meg, annál is inkább, mert nekünk nem probléma sem Nagy István kolozsvári fellépése, sem a szereplés elmaradása. í JlHlimWli—JJ1M IIWBWBWBSEv HKWBS Minden néven nevezendő vadbőrt legmagasabb napi áron vásárol Kovák Miklós szőrmekereskedő cég Wesselényi M.-ulca 6. sz. az udvaron. TUDOA-E ÖN?... __hogy éppen JjőO évvel ezelőtt ismerke­dett meg először európai ember a dohány­zással, még pedig 'Kuba dohánytermeléséről ma tó leghíresebb részén,■ h mai Phinar del Rio tartományban, amely a jubileum alkal­mával az örökké szivarozó Churchillt dísz­polgárrá választottat A spanyol felfedezők hajóiról partra küldött matrózok különös tuzcéóvákról ' tettek jelentést, amelyeknek füstjét, az indiánok, orrukból és fülükből fúj­ták. A matrózok ezt a szokást, kezdetben arra magyarázták, hagy "az indiánok d füs­töt saját maguk •illat ősit,ására használták és a „tobah“ növényből és kukoficalevélböl ké­szített „tikár“' rendeltetése csak később de­rült ki. A tubák és cigaretta, szavunk még most is ennek a két. indián szóltak emlékét örsi. . ... hogy öreg földrészünkön kívül még egy Európa van, egy 1% méter magas jelenték­telen homoksziget a. Madagaszkár és Ke­let-Afrika' között fekvő Mozambik-esatorná- ban? Kontinensünk névrokonának, amelyet Franciaország értékes guanó-telepei és ko­rallzátonyokkal védett kitűnő kikötői miatt Franciaország 1891-ben aimektált, ina is csak néhány tucat lakója van. ... hogy Hollandia neve á német ,flöhe" szóval van összefüggésben és eredetileg er­dős országot jelentf Hollandia elkereszte,lé­sének idején a Rájna torkolatának vidékét sűrű bozótos botitot.ta. ... hogy a régi kínaiak a nyugati kultúr­kör területén valamikor divatos vizi- és ho­mokórák helyett ,füznrákat“ használtakf A legérdekesebb ezek között az úgynevezett szagára" volt, amelyet különböző füstöt adó gyertyákból úgy állítottak össze, hogy az órákat, különböző szagok, jelezték. Egy má­sik megoldás abban állott, hogy a mindig fogyó gyertya lángja bizonyos időközökben kis golyócskával ellátott fonalakat égetett át.. A golyócska fémtálba esett, amely csen­gésével jelezte egy-eyy időegység elmúlását. Egy hillönös ember halálára... Meghalt Talaba Vilmos, aki az idegen megszállás két évtizede alatt fogadalomból a legdermesztőbb télben sem viselt nagy» kabátot és kalapot « ... És azt a pillanatot, 1940 augusztus 30-ának délutánját, soha, de soha nem tuta­juk elfelejteni... Mert ha a bécsi döntés napjának délutánjára gondolunk, akkor meg­jelenik emlékezetünkben Talaba bár-sí is. De milyen ünnepi most... Istenem, milyen ün­nepélyes ... Szikár alakja most szálfaegye­nes. Hátia alatt most is ott van kopott, szám­láktól duzzadó irattáskája. Ruhája azonban nem a tegnapi, nem a kopott,.. Tisztes fe­kete nadrág és ferencjőska feszül rajta. Fe­jén pedig velúr-kalap s rajta a drága, piros- fehér-zöld kokárda!... — . Na, látják,1 látják, urain)., mondottam én mindig, hogy bűzni kell a magya r Igazság beteljesedésében. Hajadonfővel, télen is kis- kabátban, kenyéren és vizen, minden keserű megcsúfolás közepette is hinni kell. Ezt mondtam én, kérem, ezt mondtam akkor is, amikor még kinevettek hitem miatt!. Most láthatják, hogy igazam volt. Most pedig fel­teszem a kalapot, is, íme ... Most aztán ne­künk is jó lesz. De ránk is fér, Istenem... Ezzel féltette fejére kalapját s ment, ment végig az udvaron, feltett kalappal, és mént végig az utcákon, feltett kalappal. Húsz év után, újból kalappal a fején. Talaba Vilmos, a „szent magyar eszelős"..,. * Még egy Ideig « zutátt Is bejárt kiadóhiva­talunkba, az éjjeli órákban pedig a szer­kesztőségbe. Amikor már felszabadult a ko­pott szerkesztőségi írógép, árkuspapirokat meg-bélyegeket vett ki irattáskájából s nem nyílott szája. Mi, akik úgyszólván éjjel-, nappal vele dolgoztunk s tanúi voltunk kü­lönösen telenként gyakori gyöngélkedései- nek — hiszen bármilyen szép bus-magyar virtus is volt kiskabátban és hajadonfővel járni ezeken a hideg téli napokon és éjsza­kákon, de mégsem volt embernek való s Így sokszor kegyetlenül áthült szervezete az örö­kös loholásban. — kérve-kérleltük, szegje meg fogadalmát s öltse magára még meg­lévő régi városi bundáját, tegye fejére ka-, lapját, ö azonban ilyenkor konokul elhárí­tott minden csábítást: — Nem, nem, Isten őrizz!... Engem meg­acélozott a fogadalom, nekem semmisem árthat, mint ahogyan a „testvérek“ ütlegel sem árthattak. .v Legyenek nyugodtak, ké­rem, már nem sok van hátra. Bizonyiste­nemre mondom! Én tudom ... De majd meg­látják. Már közeledik az idő, már készülőd­nek ... Az éjjel is megálmodtam, hogy nincs messze az idő... Én már látom is, hogy jönnek ... A „szent magyar eszelős“ És Talaba Vilmost, a „szent magyar esze­lőst“ bármilyen csapás is érte, nem törhette meg, magyar hitében nem ingathatta még. Mint a .jReleti Újság“ pénzbeszedője, napon­ként háromszor-négyszer szelte át a várost széltébe-hosszába, keresztül-kasul s minden útjáról pontos értesüléseket hozott szerkesz­tőségünknek. Kolozsvár, mint mindig, a megszállás két évtizede alatt is Erdély köz­pontja volt., Vidékről minden hir ide futott be s minden hir alján ott volt egy-egy ma­gyar család, tragédiája. Talaba Vilmos min­den magyar tragédiát szá.montartott s min­ket, mint bizalmasait, mindenbe beavatott. Ilyenkor bizony megesett, hogy fogunkat csikorgattuk tehetetlen dühünkben, de Talaba bácsi csak jóságosán, szemhunyorgatva mo­solygott : — Ugyan, ugyan, uraim, mondtam már, hogy nem tarthat sokáig?... Hát miért «.cm akarják már egyszer elhinni nekem?... Parádé a bécsi döntés napján egyik kérvényt a másik után gyártotta. Azt szerette volna megkapni, ami annyi eszten­dei MAV-szolgálat után jogosan megillet­te... — Még ezt a kérvényt kell megírnom, az­tán talán lesz valami — mondta ilyenkor bizakodva. — Csak ne mondanák újból, hogy még mindig hiányzik valami irat...‘De én azt hiszem, hogy ez a kérvény az 'utolsó, mert vagy harmincat már beadtam. Akkor aztán egészen rendbejövök, mert bizony kissé belefáradtam, majdnem belefásultam a sok kilincselésbe ... Hosszú hónapokkal ezelőtt láttuk utoljára Talaba. bácsit, de akkor már beteg volt, mert az örökös loholás, a keserű koplalás, az'em­berfölötti nélkülözések bizony alaposan meg­törték amúgy sem fiatal szervezetét. Beteg­sége alatt rokonai szerető házánál húzódott meg a keserű kisebbségi magyar sörs el­szánt, konok, magános magyarja s most pe­dig felemelt fejjel már ott áll az örök Bíró széke előtt. .. Élete nagy tanuságtetel lehet minden erdélyi s minden magyar ember szá­mára. Tanuságtetel arra, hogy fogadalmun­kat tartsuk be minden poklokon keresztül az örök Magyarország s a menyország fé­nyessége reményében... Talaba Vilmost hétfőn délután 4 órakor kisérik utolsó útjára hozzátartozói, rokonai, ismerősei és barátai a Házsongárdi-temetö nagyká,poklájából. Ravatalára, jellegzetes ve- lurkalapjára,. a piros-fehér-zöld kokárda mellé mi is odatüzzük megemlékezésünk vi­rágját., Ró. Sem Cscingkcpse** felesége, sem Sikorszky tábornok nem volt a lezuhant €*ipper~gép utasai között Lisszabon, feb.--.27. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: A lisszaboni kikötőben lezuhant Clip- per-gép 18 utasának holttestét a serény kutatások ellenére még nem sikerült megtalálni. A gép részeit egy motor ki­vételével már kiemelték. Az amerikai követség, amely több na­pig hallgatásba burkolózott, most leg­alább a megmentettek közül közölte né­hány utas nevét, köztük a személyzet tagjainak kilétét. A gép parancsnoka, Sullivan kapitány a sebesültek közöli van. Sértetlen maradt Elsa River ame­rikai rádióénekesnő, valamint Butter- worth amerikai követségi titkár. Amszterdam, febr. 27. (MTI.) A Német Távirati Iroda közli: Az angol híriroda washingtoni jelen­tése szerint az Egyesült-Államok polgári légiforgalmának tanácsa hivatalosan megcáfolta azokat a jelentéseket,, ame­lyek szerint Csangkajsek. felesége is azon a repülőgépen utazott, amely a hét ele­jén Lisszabonban leszállás közben, sze­rencsétlenül járt. A tanács kijelenti, ÚJDONSÁG ó'sr/í ^ r°«ós A t*h 25 erdélyi elbeszélés­Kapható minden könyvesboltban. Ara 6.80 P» hogy a cáfolt jelentésekben említett más személyiség — mint például Sikorszky lertjgyel tábornok, — szintén nem. volt, az utasok között. Csangkajsek felesége pén­teken este Washingtonban résztvett egy hivatalos fogadáson. r.,m ... ........................I l iţ.. ■ » Erdélyi Levésinepfár Az erdélyi .Lövésznaptár 1943, évre szóló most megjelent kötete kimagaslik a szokásos úgynevezett népnaptárak so­rából. A naptár jól Összeválogatott érté­kes Írások gyűjteménye. Az olvasónak nemcsak hasznos és érdekes ismereteket ad, hanem tiszta és egészséges szemléle­tet is. Szolgálatában áll az örök magyar katonaeszmének, a bajtársi érzésnek. A gazdag tartalomból kiemeljük a kö­vetkező Írásokat: Öseredeti magyar ke­resztnevek, irta Nagy Sándor Kászon. Komoly tudományos értékű és hasznos rmfnka, bár elérné azt a célt, hogy a magyar szülők minél többen igazi ma­gyar keresztnevet adjanak szülötteik­nek. Vitéz Horthy István hősi haláláról, mély és igaz kegyelet hangján emlékezik meg a naptár első cikke. Vitéz Almay Béla a belső frontról mond megszívlelni valókat. Báró Atzél Ede a lövészegyesü- letek tagjaihoz intéz mély gondolatokat s lelket erősitö igazságokat. A honfog­laló magyarok ija és szablyája című dol­gozatban László Gyula dr. a szakember nagy tudásával, élvezetesen ir olyan részletekről, amiről nagyon kevesen tudnak. Szathmáry Lajos dr. „Erdély kié?“ című Írásában tömören foglalja össze mindazokat az adatokat, amelyek a mi igazságunkért a történelem bizo­nyít. Sok cikket közöl a naptár a jelenleg dúló nagy élet-halál harcunkból, ame­lyek a magyar honvéd áldozatos hősies­ségét méltón örökítik meg. Nagy cikkek­ben ismerteti a mai két nagy rokonun­kat a finneket és japánokat Keöpe Géza dr. Kársa Tamás azt az érdekes és figye­lemreméltó gondolatot fejtegeti, hogy a kihalófélben lévő rokonainkat a magyár haza földjére kellene telepítsük. Kovács László dr. írása valóságos tanulmány a magyar hagyományok ápolásának köte­lességéről. A felsorolt Írásokon kívül a kötet még verseket, humoros apróságokat és nagy férfiaink Írásaiból kiválogatott bölcs in­telmekét tartalmaz.' A naptár cíntlapjá- nak színes rajza Szopos Sándor festőmű­vész munkája. A hátlap ugyancsak szí­nes rajzát Köpeczi Sebestyén József ké­szítette. A szövegközti rajzok is ízlése­sek. A naptár kitűnő szerkesztése vitéz Künn Iván katolikus tábori főesperes tu­dását. és a nagy magyar érdekekért való fáradhatatlan munkakészségét dicséri. A rendkívül olcsó és kiváló munkát a leg­nagyobb örömmel ajánljuk olvasóink fi­gyelmébe. (t. I.) KÜLÖN ÉLELMISZER,!K<i YF.KKEL JU­TALMAZTAK EGY DÁN KUTYÁT. A dán Roskilde városi elöljáróság;!» egy „Pán“ névre hallgató 13 éves dán juhászkutyá­nak a közjó előmozdítása terén szerzett érdemeiért pótlólagos élehnlszerjegyekeC szavazott meg. gazdáját pedig — akt a kutya nevelése terén szerzett érdemeket felmentette a kutyaadófizetési kötelezett­ség alól. Pán éveken keresztül fogdnsta a tolvajokát. számtalan elveszett, pénz.táreát talált meg és a megvadult disznók mérésre tanításában is kitüntette magát. Legutóbb egy 400 dán koronát tartalmazó elveszett erszényt kutatott fel. Kolozsvár, február 27. Hosszas és súlyos szenvedés után péntekről szombatra virra- dólag 63 éves korában -meghalt Talaba Vil­mos MAV-nyugdijas. Talaba Vilmos nem vi­selt ebben a városban semilyen fontosabb tisztséget s mégis alig akad valaki, aki ne emlékeznék jellegzetes alakjára, ha szóba- keriil neve ... Dermesztő teleken, amikor az ember foga még prémes bundában is vaco­gott., hirtelen feltűnt kiskabátban, hajadon­fővel az utcán egy szikár, láztól piros arcú, inkább magas, kissé hajlott hátú férfi, A didergő járókelők ilyenkor csodálkozva kér­dezték: — Ki ez a különös ember?... És a járókelők között mindig akadt valaki, aki felvilágosítással szolgált az érdeklődők­nek: — Ez Talaba bácsi, Talaba Vilmos ... Ar­ról nevezetes, hogy sohasem fázik . .. Pedig milyen keserű története van annak, hogy miért járt Talaba Vilmos kereken 20 esztendőn keresztül még a. legfogvaeogta- tóbb, legdermesztöbb télben is nyári zakóban s hajadonfővel... Talaba bácsi fogatja Ima Talaba Vilmos 1901-ben került, a MÁV szolgálatába s mert úgynevezett pótolhatat­lan munkaerő volt, az összeomlás utáni idők­ben is meghagyták hivatalában az idegen megszállók. De csak egy ideig. 1922-ig, amíg román hivatali utódját betanította s akkor minden nyugdíj vagy végkielégités nélkül kidobták — a szó szoros értelmében ,—, az utcára, a keserű nélkülözések sodrába. És Talaba Vilmos ekkor mindenre elszánt foga­dalmat tett. Megfogadta, hogy amíg az ide­gen megszállók ki nem mennek Erdélyből, Kolozsvárról, soha többé nem vesz ' magára felöltőt és fejére nem tesz kalapot! ... Talaba Vilmos a huszas évek derekán ke­rült a Lapkiadó R. T. szolgálatába, ahol mint a „Keleti Újság“ és a „Magyar Újság“ pénzbeszedöje találta meg szűkös, fekete ki­sebbségi kenyerét. Panaszra azonban soha

Next

/
Oldalképek
Tartalom