Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-17 / 13. szám

1943. J a N V Jtn 17 \ románság ulja a Balkániól Transnistriáig Irla í Dr. Balás Gábor A Külügyi Szemle 19 jő. 'ja­nuári számából vettük át ast alábbi értékes tanulmányt, ame lyet érdemesnek, és szükséges­nek vélünk Erdély magyarsá­gának közvéleményével is meg­ismertetni. Ma, amikor az áttelepítések nagy töme­gek megmozgatásával szinte modem nép- vándorlást indítottak meg, a településtörté­net fiatal tudományának eddigi eredményeit különleges érdeklődéssel tekinthetjük. Az egyes népek által lakott területek az idők folyamán változnak. Amig azonban néme­lyik nép a talajhoz, amelybe gyökerezett, erősen ragaszkodik, vannak olyanok is, amelyek mozgékonyabbak. Nem minden nép olyan, mint a magyarság, amely bár kiala­kulása helyén, az Ural vidékén félnomád életet élt, mégis félévezredig egy helyen ki­tartott és dontövi hazájában is több mint 400 évig maradta Már innen is csak erős nyomás tudta a magyarságot kimozdítani, a Kárpátok öblében azonban már 1000 éve állja a viharokat. A szomszéd román nép azonban nem tudott ilyen állandó települési területen elhelyezkedni s úgy látszik, még ma is mozgásban van. A románság pályafutását a Balkánon kezdte- Azt biztosan tudjuk, hogy nem Tra- ianus Dáciájában kell keresni őshazájukat. Újabban az a felfogás van elterjedve, hogy a Dunától délnyugatra Dacia Ripensis, Da­cia Mediterranea és Dardania területéről erednek. Ennek a területnek magja a Szó­fia, Nis és Szkoplje közti háromszög volt. Mások szerint még délebbről jöttek. A leg­elterjedtebb vélemény szerint ellatinosodott thrákok alkotják népi alapjukat. Ez ellen azonban olyan ellenvetést is hallottam, hogy a régi leirások szerint a thrákok világos- hajú lovas«* voltak js ez a jellemzés a ro­mánokra nem illik. Vannak, akik Délolasz- országből átvándorolt pásztorok leszármazói­nak tartják őket. Gondolhatunk még a régi illyr népekre is, akikben az albánok őseit is sejtjük. Végleges megoldás ugyan még nincs, de már elég szűk körben folyik a ke­resés. Ami azonban településtörténeti szempont­ból elsősorban érdekes, az világosan áll előt­tünk. Az ősrománság úgynevezett kispász- tor nép volt, amely elsősorban juhok, majd kisebb mértékben sertések nevelésével fog­lalkozott: A juhog legeltetése volt az, amely elsősorban befolyásolta a nép életét. Amig a városi és földműves újlatin réteg a Bal­kánon elszlávosodott, addig a pásztorkodó ösrománság megtartotta nyelvének latinos alapszerkezetét. A szláv befolyás ugyanis nem érte őket olyan közvetlenül, mert tele­peik1 a szláv települési központoktól távo­labb, a hegyekben voltak és életük nagy ré­szét téli: és nyári szállásaik közt vándorolva töltötték. A vándorló románság nem szíve­sen tűrte a korlátokat, a földműves szlávság viszont művelés alá fogott földjére féltéke­nyen vigyázott. Bizonyára az ennek követ­keztében beállott súrlódások késztették a románok legnagyobb részét az északfelé vándorlásra. Bár nagyrészük az 1200 körüli években még az Asen család bolgár-vlach birodalmában élt, lassan a Dunától északra levő területre tolódott át tömegük. A későbbi Havasalföld előbb besenyő, majd kun ura­lom alatt álló gyéren lakott terület volt és a Kárpitok déli lejtői is alkalmas szállásul kínálkoztak a pásztoroknak. A románok elsősorban a dús havasi legelőket igyekez­tek elfoglalni s a román nép súlypontja las­san ide tolódott. A dunamenti hatalmas ár­területek és szteppék még viszonylag lakat­lanok maradtak. A románság már az 1200-as századforduló táján Erdélyben is megjelent. Ennek és nyugati peremvidéké­nek hegyei a legeltetésre szintén igen alkal­masak voltak s mig a termékenyebb völ­gyeket a magyarok és szászok már meg­szállták, a hegyek majdnem lakatlanok vol­tak. A románók a magyar birodalommal líj hazájukban már a Kárpátoktól délre is érintkezésbe kerültek. A magyar birodalom ugyanis a Kárpátok geiincén túl is védelmi rendszert akart kiépíteni. A tatárjárás ugyan egyideig visszavetette ezeket a ma­gyar terjeszkedési műveleteket, de. utána ls­eiét feléledt a védelem biztosításának gon­dolata. Erdély déli határát nyugatról a Szö­rényi bánság biztosította. Ehhez néhány ki­sebb telep csatlakozott, amelyeket már ro­mán vezetők szerveztek a magyar király védnöksége alatt. A havasalföldi Cámpo- lungban királyi ispán is székelt 1300 körül, Háromszéktől délre pedig egy székely me­gye nyomai mutathatók ki. Ezeknek az egy­ségeknek keretében helyezkedett el a ro­mánság, amely a természettől védett hegyi lakhelyén az ellenséges támadásoktól keve­sebbet szenvedett, mint a töljbi itt lakó né­pek. A románságnak hegyi lakóhelyén kü­lönben is szerencséje. volt, mert később, a török időkben is, főként Erdélyben kevésbé szenvedtek, mint a nyíltabb vidéken lakó magyarok. A Kárpátok mentén sorakozó román tele­pekből akkor sikerült országot teremteni, amikor a tatárjárás már elseperte a kunok országát. A románság életének kezdetén nem sok szervezkedési hajlamot árult el. A törökös népekkel való együttélés azonban megtanította őket az államalkotásra. Első szervezett csoportjaiknak vezetői szláv, vagy törökös nevüek s valószínűleg ilyen eredetűek is voltak. Hihetőleg kun eredetű volt Baszarab is, aki Károly Róbert magyar király hübéruri igényeivel szembeszállva, megalapítja a havasalföldi vajdaságot. A román nép alapvető egysége a „neam", a nemzetség volt, amely tulajdonkép a csa­lád bővülése. Egy-egy nemzetség tagjai szorosan együtt tartottak a vándorlásban is és közösen legeltették nyájaikat. Szállásuk Is együtt volt. A nemzetség lett a letelepü­léskor a földterület birtokosa és annak hasznaiból a tagok egyformán részesedtek. Bar az elvándorlással a közösségi vagyon­ból való részesedés ellenérték nélkül elve­szett, a nagy szaporaság sokakat rábirt arra, hogy uj települési helyet keressenek. Ott, ahol a vajdák bojárjaiknak földet ado­mányoztak, a jobbágyi sors kiszolgáltatott­sága volt igen terhes. így a nép egészének mozgékonyságához az egyének költözködési készsége is megvolt. Erdélyben a magyarok és szászok főként pásztoroknak fogadták meg a románokat, majd mint igénytelen munkaerőt, földjeik niunkálására Is fogták őket. így terjesztet­ték köztük a földművelő életformát. A románság Havasalföld után még egy másik nagy, gyérlakosságu területet is meghódított. A moldvai település azonban a hávasláföldi után több, mint száz évvel indult meg. A magyar birodalom itt is meg­kísérelte előretolt állások kiépítését. A ma­gyar védelmi rendszer valószinüleg* a Sze­rétig terjedt. A moldvai magyar telepek lé­tezése most már átment a müveit magyar rétegek tudatába, de ezeken kívül a magyar királyok román telepeket Is létesítettek. A Radnával szemben levő moldvai Cámpolung és a Háromszékkel szemben levő Vrancea vidékének szabadparaszti közösségei ilyen határvédő telepek maradványai voltak. A legnagyobb jelentőségre azonban a Mára- marossal szemben, a Moldva folyó völgyé­ben létesített telep emelkedett, amely Bog­dán vajdának a magyar királyságtól való elszakadása folytán lett önálló országgá. Ebből a magból kiindulva terjedt ez a te­lepülési terület dél és kelet felé, amig össze nem ért Havasalfölddel és át nem nyúlt a Pruton. A későbbi Besszavábia a régi mold­vai vajdaság ’szerves része lett. A román­ság súlypontja tehát még egy központot kapott. A török idők a románoknak sok nyomo­rúságot hoztak. A török által szedett adók, a bojárok földesúri követelései és a fana­rióta hospodárok kiszipolyozták a népet. Ez újabb és újabb vándorlási folyamatot Indí­tott meg. Többnyire Erdély felé menekültek az elnyomott románok, de eljutottak a Kár­pátok galíciai lejtőire, sőt a Krim félsziget felé is. A pásztorkodó románság közben lassan kezdett a földműveléshez is lassan hozzá­szokni. Ezzel együtt járt az is, hogy a hegyek­től távolabb eső lapályos területek felé kez­dett a népesség súlypontja tolódni. A régi keretek azonban csakhamar szükeknek bi­zonyultak és a parasztság eddigi sanyarú helyzetén javítani kellett. Amikor az 1830-as években az orosz megszállás idején létrejöttek a két vajdaság alkotmányát sza­bályozó Szervezeti Szabályok, ezekkel kap­csolatban már az agrárviszonyok szabályo­zására is ki kellett térni. Igazi agrárrefor­mot azonban csak Cuza Sándor 1883. évi rendelkezései jelentettek. A nyugati haladó szellem befolyása alatt felszabadították a parasztságot a jobbágyi sorból és megszün­tették az eddig egyes rétegeket illetett ki­váltságokat. A Cuza-féle idők a két feje­delemség egyesítésével Bukarestbe helyez­ték a közös központot és a földreformmal a románság települési súlypontját tovább távolították a hegyektől. Ekkor kezdték ugyanis nagyobb mértékben betelepíteni a nagy szteppevidékeket és a dunamenti terü­leteket is fokozottabb gazdasági művelés alá vették. A parasztkérdést azonban ez a reform nem oldotta meg kielégítően. Az elé­gedetlenség végül 1907-ben olyan magasra hágott, hogy lázadás tört ki, amelyet Ave- rescu marsai fegyverrel tudott csak leverni. Az agrárkérdések azonban teljesen ezután sem kerülhettek le a napirendről és végül is a mult világháború után újabb földre­formmal kellett a parasztság igényeit kielé­gíteni. Minthogy az államter ület a kisebbsé­gek által lakott vidékekkel jelentősen nőtt. a földreformot egyéb nemzetpoiitikai célokra is felhasználták. Hogy ezek milyenek vol­tak, azt Erdélyben lehetett különösen ta­pasztalni, ugyanis ennek legnagyobb részét román települési területté akarták tenni. Hogy a román nemzet súlypontját Erdély bekebelezése után mennyire el akarták tolni, arra jellemző, hogy sokáig volt‘szó arról, hogy Bukarest helyett Brassóba tegyék át az állam székhelyét. 1940. évi események a románság éle­tében újabb fordulópontot jelentettek. A Szovjet elvette a cári birodalom által is annyiszor igényelt Besszarábiát s ezenkívül még Északbukovinát is. Erdély jelentékeny részét és Déldóbrudzsát is ' ki kellett a ro­mánoknak ürltenlök. A Szovjet már régebben alapított a ro­xiym határ mentén egy úgynevezett moldáv köztársaságot. Ettől a részben román la­kosságú területből kommunista kiindulási pontot épitett ki Románia ellen. Besszarábla megszerzésekor ennek északi részét is ehhez kapcsolták. A déli két megye, amelyben je­lentékeny az ukrán lakosság, közvetlenül az ukrán szovjethez került. 1941-ben a német és román csapatok a szovjet hadsereget a megszállott területről kiverték. Ezzel kap­csolatban a románok egészen a Búgig ren­dezkedtek most már be. A Bug és Dnyesz- ter közötti területet, amely a volt moldáv köztársaságnál jóval nagyobb, bekebelezték és most Transnistriának nevezik. Ez a mint­egy 50.000 km- terület egyelőre katonai kor­mányzat alatt áll. Lakosságának jelenté-, kény része nem román eredetű ugyan, de az egész, szovjet uralom alatt volt területen a román elem megerősödését áttelepítés ut­ján is előmozdítják. A Búgon túl szétszórt román telepek lakóit külön kormánybiztos­ság telepíti át Transnistrigba, melynek lakói száma az ideiglenes adatok szerint 2.300.000 körül van. A terület fővárosa Odessza, amely a békeévekben mintegy 70.000 lakosú volt. Ez az újonnan szerzett terület a' többi román államterület egyötöd részét teszi ki s Így elég jelentékeny területnövekedést je­lent. Még jelentősebb a mezőgazdasági te­rületnek ezáltal való növelése, mert Trans- nistria kétharmada mezőgazdaságilag hasz­nosítható s igy Románia mezőgazdasági te­rülete ezáltal egy harmaddal nőtt.' Ipari szempontból ez a terület nem olyan fejíett, PÁNIM BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Bqjjdqyas szobdk 6*— P-töl 12' F-iti Kétdayas szobák =>•— P—töl 18*— P-ia Éttermében Veres Kéroty és c gány- zenekara muzsikál Elismerten k ívd ló konjha. Polgárt drako k mert legfeljebb a konzerv- és cukorgyártás terén jelent'komolyabb nyereséget, nem szá­mítva a tiraszpoli pezsgőgyárat. Jelentős nyereség, mirit tengeri kikötő, Odessza, amelyet kulturális és gazdasági központtá igyekeznek kiépíteni. Román egyetemet ég színházat létesítettek már és., tőkeerős ro­mán, pénzintézetről is gondoskodnak. Transnistria bekebelezése a román népi súlypontnak kétségtelenül újabb eltolódását eredményezi. Amíg Bukarest vezető szerepe, födrajzilag inkább a Dobrudzsa felé való terjeszkedést indokolta, amely mellett az er­délyi aspirációk is megférnek, addig az. ál# lamterületnek északkeleten viiyen tetemes mértékben való megnövekedése már más irányú érdeklődést hozhat létra. A háborús idők még nem zárultak le s Így korai volna jóslásokba bocsátkozni, kétségtelen azonban, hogy európai szempontból Romániának a Dnyeszter és Bug között való területnyere­sége figyelemreméltó jelenség. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORA Január 17. Vasárnap d. u. %3 órakort A sevillai borbély. Opera előadás. Olcsó helyárak. Január 17. Vasárnap este %7 órakor: A szabin nők elrablása. Napi bérlet A. 19. szám. Re'hdes helyárak. Január 18. Hétfő este %7 órakor: Vén diófa. 25-szpr. A Tizes Szervezet előadása. Bevezetőt mond Márton Sámuel tanár, fötizedes. Jegyeket a pénztár nem áru-, sit. - ‘ ' Január 19. Kedd este %7 órakor; Bohém­élet. Bérletszünet. Opera helyárak. * Január 20. Szerda este %7 órakor: Csalóka szivárvány. Kiss Ferenc, a budapesti Nemzeti Szinház örökös tagjának ven­dégfellépésével. Bemutató bérlet 17. sz. Bemutató helyárak. Január 21. Csütörtök este fél 7-kor: Csalóka szivárvány. Kiss . Ferenc a budapesti Nemzeti Színház örökös tagjának Ven­dégfellépésével. Napi bérlet A. 20. szí Bemutató nelyárak. » ' Január 22. Péntek este %7 órákor: Csalóka szivárvány. Kiss Ferenc, a budapesti Nemzeti Színház örökös tagjának ven­dégfellépésével. Napi bérlet B. 20. szám,' Bemutató helyárak. Január 23. Szombat d. ü. %3 órakor: A ko­lozsvári Levente Egyesület disze’öadá- sának főpróbája leventék Vészére. Je­gyeket a pénztár nem árusít. Január 23. Szombat este % 7 órakor: Csaló­ka szivárvány. Kiss Ferenc, a budapesti Nemzeti Szinház örökös tagjának ven­dégfellépésével. Bérletszünet. Bemutató helyárak. Január 24. Vasárnap d. e. % 11, órakor: Csa­lóka szivárvány. Kiss Ferenc, a buda­pesti Nemzeti Szinház örökös tagjának . venciégfellépésével. Az Erdélyi Gyáripa­rosok Országos Szövetségének munkás- előadása. Jegyeket a pénztár nem árusit. Január 24. Vasárnap d. u, %3 órakor: Csa­lóira szivárvány, kiss Ferenc, a buda­pesti Nemzeti Szinház örökös tagjának vendégfellépésével. Rendes helyárak. Január 24. Vasárnap este %7 órakor: A ko­lozsvári Levente Egyesület díszelőadása a „Mátyás király kiképzési év“ ünnep­ségeivel kapcsolatban. Jegyeket a pénz­tár nem árusit. A SZÍNKÖRBEN Január 17. Vasárnap d. u. fél 3-kor: Tokaji aszú. Mérsékelt nelyárakkal. Január' 17. Vasárnap este fél 7-kor: Gyér- gyói bál. Mérsékelt helyárakkal. ÁRPAD-filmsztnház: Rózsafabot. Főszerep­ben: Szeleczky, Rózsahegyi, Timár József, Gőzön, Berki Lili. Vasárnap d. e. %12-kor matiné. .> CORVIN-mozgó (volt Royal): Csókolj meg! - Vasárnap d. e. 11 órakor is vetítjük. EGYETEM-rhozgö: Egy szív megáll. (Ka- rády Katalin, Uray Tivadar. Nagy Ist­ván.) Vasárnap d. e. 11-kor és d. u. fél 2-kor: Egy szív megáll. ERDBLY-mozgó: t'zerret a Volga-partról. Főszereplők: Sárdy János, Tóth Julia, Bihary József, Pethes , Ferenc, Vágóné Margit, K. Boócz Lajos. Előadások kez­dete 3, 5 és 7 órakor. Vasárnap d. e. 11 órakor matiné. MÁTYÁS KIRALY-mozgó: Férfihuség. Fő­szereplők: Tólnay, Páger, Bulla. Előtte legújabb magyar és Ufa híradók. Vasár­nap d. e. 11 órakor matiné. RÁKÓCZI-filmszinház: Gentry fészek. Fősz.: Totaay, Hajmássy, Csortos, Vaszary, Petfcee. Vasárnap d. e. 11 órakor matiné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom