Keleti Ujság, 1943. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-16 / 12. szám

* • köüv?* n { r "v*3clöhá2 kd.vytára / vs . , , y Sasomba* fajt'. “ J044 tanú ár Iá. mm HETI R^DIO-MUSOR Ara fillér ^ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 3.20, VB- 8TJ® ÉVRE 9.20, FÉL ÉVRE 18.40, EGÉSZ ÉVRE 36.80 PENGŐ ___POSTATAKARÉK­PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSíöNflAtÖDÍK ÉVFOIiYAM M SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTAR SASA« SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIŐK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA A SZOVJETNEK SÚLYOS CSAPÁSOKRA KELL FELKÉSZÜLNIE JOSOLIÁ AZ ANGOL RADIO Sommel és Montgomery csapatai befefeKték felTonniásakal Líbiában Hitler rendeleiére szabadon bocsátják az Észak- afrikdban fogságba esett franciából Roosevelt személyes üzenetei küldött Sztálinnál »MRM SZABAD LEBECSÜLNI a néme­teknek végső győzelembe vetett hitét és Mm szabad azt képzelni, hogy a. mostani hadihelyzetben ez a győzelmi tudat a’apta- lan, mert Németország ereje továbbra is óriási. Félelmetes fegyvere a tengerlattjárő és nagy hadseregeinek ereje még töretlen. Ezenkívül Németország rendelkezésére áll egész Europa munkaereje, anyag- és mun­kástartalékai, a végül roppant jelentősége van a németek rendkívüli szervező tehetsé­gének is.“ Ezeket a mondatokat nem á tengelyha­talmak, vagy a velük szövetsége« államok valamelyik sajtóorgánumának cikkéből, ha­nem a londoni „Daily Mail“-böl idézi a Né­met Távirati Iroda.. Az angolszász sajtó kénytelen megírni az igazságot, habár ezzel kétségtelenül az az egyik célja, hogy men­tegesse az angolszász hadvezetés eddigi si­kertelenségeit és várható jövőbeli kudar­cait is. Az angol közvéleménynek valóban szük­sége is van a bátorításra. Az északafirikai hadműveletek és a politika egyáltalában nem alakulnak a londoni körök szá jaize sze­rint és a szovjet nagy támadásának sem sikerül elérnie hadászati céljait. A tenger­alattjáró háború egyre inkább veszélyezteti az angol szigetország ellátását. Az angol élelmezési miniszter a közelmúltban készí­tette elő az angolokat újabb nehézségekre és felhívást intézett az Egyesült Államok­hoz, hogy terményeivel támogassa Angliát, hiszen az Amerika érdekeiért is küzd. A tengerentúli válasz nem sokáig váratott ma­gára. Lafolletto amerikai szenátor a wa­shingtoni földművelésügyi minisztériumban tiltkozott az ellen, hogy mezőgazdasági ter­ményeket szállítsanak Nagybiitanniába, vagy más szövetséges országba, mert az Egyesült Államok maguk is sokkal válságo­sabb helyzetben vannak az élelmezés terén, semhogy megengedhetnék maguknak azt a fényűzést, hogy amúgy is szűkös készletük­ből külföldre szállítsanak. A hivatalos amerikai köriüt azonban nem szűkölködnek Ígéretekben. Standley, az Egyesült Államok szovjetoroszországi nagy­követe három hónapos amerikai tartózkodá­sa után Moszkvába visszatérve az United Press közlése szerint azt mondotta, hogy Amerika mind nagyobb tömegű szá'litmá- nyokat igyekszik eljuttatni Szovjetóroszor- sszágba, hadianyagot, élelmiszert, mindent, amit csak akarnak, a szállítás azonban... nagy nehézségekbe ütközik, Éppen itt van a kérdés fordulópontja. A német tengeralatt­járók az összes szállító útvonalakon jelen vannak és az amerikai hajóépités Roosevelt bevallása szerint sem képes követni hajó­pusztulások mértékét. * STANDLEY megbeszélést folytatott Mo- íotowal és ezután kijelentette, hogy a szov­jet az északafrikai hadjárat ellenére még mindig sürgeti a második arcvonal feldlli­•tását. A bolsevisták tehát az északafrikai angolszász vállalkozást egyáltalában nem tartják olyan jellegűnek, mint amilyen mé­retű hadműveletekre Churchill és Edén an­nakidején ígéretet tettek. Hirpk szerint egyébként Standley Roosevelt személyes le- . veiét hozta Sztálinnak s azt az tzenetet, I hogy az amerikai elnök a legforróbban I óhajtja a személyes találkozást. Az angol-! szászoknak nagy szükségük van arra, hogy a szovjet tovább pazarolja ember- és hadi­anyagát, mert — addig nem reájuk zudul a háború legsúlyosabb terhe. A második harctér kérdése egyébként an­gol lapokban is újból kisért. Az „Evening Standard“ veti fel a problémát s megálla­pítja, hogy végeredményben Europe köz­vetlen megtámadása volna az egyetlen le­hetőség a szövetségesek számára a tengely esetleges megtörésére és a háború megnye­résére. Leszögezi azt is, hogy .az angol köz­vélemény álláspontja nem egységés ebben a kérdésben. Vannak derülátók, akik megva­lósíthatónak tartják a második európai arc­vonalat, a lakosság nagyobb része azonban erős kételkedéssel fogadja a tervet s meg­lehetősen tisztában van a végrehajtás óriást nehézségeivel. * OLYAN GESZTUS TÖRTÉNT Németor­szág részéről, amely világosan mutatja, hogy a német politika vezetői őszintén óhajtják Franciaországnak az európai kö­zösségbe való teljes bekapcsolódását. Hitler vezér elrendelte, hogy azokat a francia katonákat, akik Északafriké ban a tengelycsapatok fogságába esnek, ne tekint­sék hadifoglyoknak s amennyiben a fran­cia anyaországból származnak, szállítsák haza s ott azután a francia hatóságok in­tézkednek a polgári életbe való beállításuk­ról, ha pedig afrikai származásnak, úgy a tengelyhatalmak ellenőrzése alatti afrikai területen maradhatnak. Az egész párisi sajtó hatalmas címek alatt hozza a német nagylelkűség újabb bi­zonyságát, megállapítva, hogy ez oz intéz­kedés nagyon sok francia család aggodal­mait oszlatja el, mert annakidejé» sok' fran- ‘ cia ifjú vonult be katonának, Afrikába irá­nyították őket és csak a tábornokok árulása következtében kerültek szembe n tengely- hatalmakkal. A francia belső helyzet is jelentős lépést tett a tisztulás felé. Laval miniszterelnök és Marcell Deat, a francia nemzeti mozga­lom egyik • vezére háromórás tanácskozásuk során áthidalták a közöttük eddig fennálló nézeteltéréseket s Laval engedélyt adott arra, hogy Deat a megszállt területen a most szerveződő francia légióhoz hasonló miliclát alakítson. A fegyverszünet értelme szerinti meg nem szállott területen szerve­zett légió és a Deat-féle milícia azután egyesül és alapja lesz annak az egysége» pártnak, amelyre Laval azután fölépíti bel­politikáját. * A DISSZIDEN8 FRANCIA TÁBORNO­KOK közötti küzdelem — tulajdonképpen Anglia és az Egyesült Államok harca — a legújabb jelentések szerint Giraud tábor­nok, azaz az amerikai befolyás teljes győ­zelmével végződött. A londoni diplomácia terveit az amerikaiak újból keresztülhúzták és Anglia vereséget szenvedett szövetsége sétöl. Mac Millan, az szakafrikai ügyek angol minisztere, Zürichbe érkezett jelenté­sek szerint kijelentette, hogy a szövetsége­sek hajlandók elismerni Giraudot és munka­társait szabad francia kormánynaK. Hozzátette, hogy még bizonyos diplomá­ciai előkészítésre van szükség, amíg Giraud és De Gaulle találkozhatnak és létrejöhet köztük a végleges megegyezés. A szövetsé­ges kormányok — mondotta a továbbiakban — csak ideiglenesen és de facto ismerik el Francia-Észak- és Nyugatafrlka jelenlegi kormányát és nem előlegezhetnek teljes bi­zalmat valamely olyan kormánynak sem, amely későbn Giraud és De Gaulle meg­egyezése alapján alakul meg. A helyzet tehát az, hogy Anglia kényte­len volt meghajolni a tények előtt, és ez a tény az, hogy nem tud megküzdeni az egyre jobban előtérbe nyomuló észgkameri- kai befolyással s végeredményben kénytelen engedményeket tenni. Az angol sajtó nyíltan kifejezést is ad ennek a hangulatnak s élesen bírálja az északafrikai katonai és politikai helyzetet. A ,„Vetos Chronicle“ január 13-i számában megállapítja, hogy a november első napjai­ban fennállott első nagy remények semmivé váltak, a katonai és politikai eseményeket áthatolhatatlan homály boritja s panaszko­dik amiatt, hogy az amerikai csapatokat nagyobb számban még egyáltalában nem vetették harcba. Egyáltalában nem bizo- $ nyos — szűri le a végső következtetést —, hogy Nagybritannia és az Egyesült Államok Északafrikában teljes egyetértésben működ­nek. 4? afrikai harctéren Tuniszban megélén­kült, a harci tevékenység. A tengelyesapa- tok több ellenséges támadást vertek vissza, Liblában pedig Bueraf és Missurata között befejeződött a szembenálló felek felvonulása és a nagy ütközet Rommel és Montgomery csapatai között bármely pillanatban bekö- vetkezhetik. Mindkét részről különösen nagy tüzérséget és légi erőt is vontak össze. Rom­mel csapatai két erősen kiépített védelmi vonalban helyezkedtek el. előttük nyolc-tis kilorftéter széles aknamező van és ezek kö­zött jól elhelyezett kiserödök és géppuska­fészkek húzódnak meg. A harc mindenesetre nagyon kemény lesz. * A KELETI ARC VON ÁLON a helyzet a legutóbbi órákban nem változott lényege­sen. A Szovjet hadvezetöség újabb és újabb rohamokra küldi csapatait, a német és szö­vetséges csapatok azonban mindenütt visz- szaverték a támadásokat Az uj szakaszo­kon — Voronyezstől délre és a leningrádl körzetben indított támadások nem jártak kézzelfogható eredménnyel. Itt-ott kisebb betörések keletkeztek, ezeket azonban azon­nal elzárták, úgy, hogy egyes pontokon a szovjet erők valósággal csapdába jutottak. A harcok súlypontja továbbra is a déli arc- vonaiszakaszon van s a többi támadásnak is valószínűleg az a célja, hogy a némete­ket megakadályozza a tartalékoknak dél­felé irányításában. A Szovjet nagyhangú győzelmi jelentéseit Berlinben határozottan cáfolják, igy többek között kijelentik, hogy Miüerovo is szilárdan német kézben van, s a többi arcvonalszakaszokon is a német és szövetséges ellenintézkedések teljes mérték­ben hatásosaknak bizonyulnak. Sztálingrád területén a német védelem visszautasította a szov'et támadásokat Berlin, jan. 15. (MTI) A Führer főhadi­szállásáról je’entik a Német, Távirati Iro­dának: A véderő főparancsnoksága közli: A keleti front déli részén a súlyos véde­kező harcok nem csökkenő hevességgel foly­nak. Sztálingrád területén a német (»apatok az ellenség állandó nehéz támadásaival szemben elkeseredett harcokban megvédel­mezték magukat. 75 szovjet páncélost meg­semmisítettünk, ezek közül harminötöt közvetlenül Sztálingrádnál. Az ellenség támadásai Velikije Lukinál is meghiúsultak. Az Ilmen-tótól délkeletre és a Ladoga- tótól délre a szovjet csapatok tţâmadâsait kemény harcokban visszautasítottuk. Egy német hadtest a legutóbbi harcok folyamán 141 ellenséges páncélost semmisített meg. A légi erő éjjel-nappal támogatta a hadse­reg kötelékeit. Az ellenség 67 repülőgépet vesztett. Saját veszteségünk négy gép volt. A bolsevista támadások közeli megállását jósolja az angol rádió RÓMA, jan. 15. (MTI) A Ştefani lioda jelenti: Az Angal rádió kijelentette, hogy a szovjet csapatok óriási veszteségeket szén vednek. A németek a legfőbb vasutakat a kezükben tartják. Nem távoli időben a szovjet támadás alighanem megáll. Semmi­sem mutat arra, hogy Németország gyen­gül, ' ellenkezőleg, súlyos ütésekre kell a Szovjetnek elkészülnie. ✓

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom