Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)

1942-12-08 / 278. szám

1 x 4 1942. DECEMBER 8 Hazafias szellemit ünnepségen csatlakozlak a Magvar ­teljesítés Mozgalmához a kolozsvári egvesületek # „A haictér megkövetel*, hogy idehaza mindenki annyit dolgozzék, amennyit csak tud!" — hongoztatta beszédében vitéz Kozma Ferenc vezérkari százados Kolozsvár, december 7. Kor­mányzó Urunk nemrégiben el­hangzott szózata fokozott köte- kötelességteljeSitésre hivta fel a magyar társadalom minden egyes tagját, mert hazánk mai súlyos élet-halál küzdelme év­századokra dönti1 el nemzetünk sorsát. A felhívás jegyében indult meg országszerte a Magyar Kötelességteljesités Mozgalma, amelynek ün­nepélyes megnyilatkozása Kormányzó Urunk névünnepének előestéjén és nevenapján volt az egész országban, igy Kolozsváron is. Szombaton este a magyar ifjúság és a cser­készek, vasárnap pedig a magyar társadalmi egyesületek rendezték meg a kolozsvári ma­gyar társadalom kötelességvállalásának ün­nepségét. Egyesületek és testületek az ünnepségen A vasárnapi ünnepség délelőtt negyed 12 órakor kezdődött meg a sétatéri Színkörben. Az ünepségen a város csaknem valamennyi egyesülete és testületé képviselve volt. A zsúfolásig megtöltött nézőtéren és az emeleti páholyokban ott láttuk a szentpéteri római katolikus egyházközség, a kolozsvári refor­mátus, unitárius és lutheránus egyházköz­ségek képviselőit. Nemes dálnoki Veress La­jos altábornagy, hadtestparancsnok szemé- ■ lyesen jelent meg az ünnepségen. A hadtest­parancsnokság mellett a polgármesteri hiva­tal, az egyetem, a Vitézi Szék, a Székely Hadosztály, a tűzharcosok, az 51-es bajtársi szövetség, a Wesselényi Lövész Egylet haza­fias alakulatai, a tantestületek és a leventék, a római katolikus és református nöszövetsé- gek, a Mária Valéria Arvaleánynevelö Inté­zet testületileg vettek részt, úgyszintén a különböző irodalmi társaságok, az Erdély- részi Magántisztviselők és Kereskedelmi AL kalmazottak egyesülete, a MÁV mühelyfö-' nöltség, az Ipartestület, a kolozsvári Csizma­dia Társulat, a Nemzeti Munkaközpont, a Ti­zes Szervezet, az erdélyi vakokat gyámolitó egyesület, a Kolping Ifjúsági Egylet, a MĂVAG, az Országos Vonatkisérők Kolozs­vári Fiókjának Egyesülete, a Székely Alkal­mazottak Egyesülete, a kolozsvári Házfel­ügyelők Egyesülete, a földészek és a tordai, valamint a györgyfalvi menekültek csoport­jai. A színpadon, az egyesületi zászlók és a javarészben népviseletbe öltözött zászlótar­tók félkörétől övezve, az ünnep szónokai — közöttük vitéz Kozma Ferenc vezérkari szá­zados — foglaltak helyet. Hódoló táviratot küldtek Kormányzó Urunknak az egyesületek A nemzeti imádság elhangzása után, amelyet Bentsik György dr. karnagy veze­tésével a honvédzenekar intonált, Puskás Lajos tanár nyitotta meg az ünnepséget. Hangoztatta, hogy Kolozsvár magyar tár­sadalma egy akarattal vállalja e mai ünne­pen a magyar kötelességek fokozottabb, őszintébb teljesítését. — Az első gondolat — mondotta — amely megfogan bennünk: Kormányzó Urunké, aki két évtizedes tervszerű épitő- munkájával, fegyelemre késztető acélos akaraterejével és annak feláldozásával, aki számára a legkedvesebb volt, valóban pél­dát mutat mindannyiunknak arra, hogyan kell vállalni a magyar kötelességeket. A megnyilvánuló hódolat kifejezésekép­pen a Magyar Kötelességteljesités Mozga­lom rendezőbizottsága a kolozsvári ma­gyar társadalmi egyesületek nevében hó­doló tini rat haji közölte Magyarország Kor­mányzójának kabinetirodájával a város magyarságának áldozatos fogadalmát. „A magyar honvéd kitart a Don partján!“ Ezután vitéz Kozma Ferenc vezérkari százados emelkedett szólásra. Nagy hatást keltő beszédében először a magyar arcvo­nal ellen meginduló szovjettámadás híréről saólott: — Nem tudjuk, megindult-e már a szov­jettámadás, de azt tudjuk, hogy a magyar katona kitart a Don partján. De vájjon az a magyar honvéd ... vájjon ö is ilyen biz­tos abban, hogy mi itt mindnyájan meg­tesszük kötelességünket. Ne gondoljuk, hogy a harctér nem Írja elő a mi köteles­ségünket. A harctér megköveteli, hogy Ide­haza mindenki annyit dolgozzék, amennyit csak tud és ott, ahol csak tud. Senkisem térhet Id á feladat elől. — Aki itthon a tisztessége« megélhetés­nél többet vár — folytatta beszédét — az nem méltó a kint harcoló honvédekhez. Aki Itthon azt mondja, hogy nem érdemes többet dolgozni, mert úgy sincs meg a ju­talma — hazaáruló. — Magyar testvéreim! Inkább folyjon itthon patakokban a veríték, minthogy ott kint egy csepp vérrel több csorduljon ki. — A munka után a harctér a fegyelmet és az áldozatot követeli meg. — Ez a harmadik talán a legfontosabb,- - mondotta a továbbiak során. — Hála Istennek, a hátország népe zúgolódás nél­kül hozza meg az áldozatokat. Vesse ki a magyar közösség, áld nem Így cselekszik. — Isten ne adja, — fejezte be beszédét vitéz Kozma Ferenc — hogy egyszer azt a harctér számon kérje tőletek, amit ma meg­fogadtunk. Még ma tetté kell váltani mind­ezt. Nem várhatunk a háború végéig. A harctérnek elege van az Ígéretekből, a harc­tér tetteket vár. Szűnni nem akaró tetszésnyilvánítás fo­gadta az ünnepi szónoklatot. Ezután Zathu- recky Gyula szerkesztő a kolozsvári értelmi­ségi munkások megbízásából jelentette be csatlakozását a munkához: — Nem lehet, hogy magyar és magyar ne egyformán teljesítse ma kötelességét. Vas­fegyelemmel és maradéktalanul végezzük a ránk kiszabott munkát, egymáson és ezáltal az egész magyarságon segítve... ahogy le­het! Nincsen fontos és nem fontos hatáskör, csak betöltött és betöltetlen. Ha teljes fele­lősséggel töltjük be helyünket mi mindnyá­jan, magyarok, semmi erő meg nem vesz bennünket. További csatlakozások Demeter Ferenc ipartestületi elnök Ko­lozsvár és vidéki kézmü iparossága nevében csatlakozott a mozgalomhoz. — Többet dolgozni, többet áldozni feladata ma annak a magyar kézműves iparosság­nak, amelynek ősei még karddal a kézben védték bástyáinkon a nemzeti életet — han­goztatta beszédében, melyet Kormányzó Urunk éltetésével fejezett be. Kolozsvár keresztény magyar kereskedői nevében Gergely István tett fogadalmat a közös ' cél, a haza érdekében. Ivilin Sándor munkás a Nemzeti Munkaközpont részéről Ígérte a munkások belső frontja rendjének biztosítását. Végül vitéz Tárkányi Ferenc földműves osztálysorsosai csatlakozását je­lentette be s fokozott kötelességteljesitést Ígért. — Aki eláll ettől, az számoljon a követ­kezményekkel — jelentette ki. Aki lucernát vet, lucernát egyék. Nekünk édes marad az ezüstkalászos magyar buzaszem aranyá­nak minden egyes fa’at kenyértermése, nem keserű, mint a huszonkét éven át kapott na­gyobb karéj. Csak bizzunk a jövőben! v Emléktábla-leleplezések a honvéd laktanyában Az ünnepség után Rózsa Miklós karnagy vezetésével a levente-zenekar indulóira a kö­zönség zártsorokban vonult át a Bartha Miklós, az Unió-utcákon, majd a főtéren a Deák Ferenc- és Honvéd-utcákon keresztül, a honvéd laktanyáig. Itt a Himnusz elhang­zása után a 38-as honvéd hadosztály világ­háborús hőseinek emléktábláját koszoruzta meg a vármegye közönsége nevében Szász Ferenc dr. Kolozs vármegye alispánja. Ez­után a kaszárnya főbejárati kapujánál a 21-es bajtársi szövetség részéről, az első vi- lágháborubeli halottainak megörökítésére készített emléktáblát leplezték le. Először Dóczy dr. tábori alesperes-örnagy utalt a spártaiak hősi kultuszára, amikor az ifjakat igy oktatták az elesettek emlékművei­nél: Ifjak, ezek a hősök olyanok voltak, mint ti és ti olyanok leszlek, mint ők voltak. __ A 21-es hősök helyén — mondotta — honvédetek, hu kell. éppúgy meghalnak a ha­záért. Vitéz Huszár Endre tábori esperes-ezredes I 1918 történetét elevenítette fel, amikor a ma­gyar nemzet és a hadsereg — megfeledkezve Istennek tett esküjéről — megtagadta őseitől öröklött hősi bátorságát. Széthúzás lett úrrá, amelynek következményeit ma is érezzük. Ezt kell most kiküszöbölnünk­— Nem véletlen, — hangoztatta, — hogy a legelső magyar ember névünnepével esik egy­be a mai ünnep- A magyar kötelességteljesi­lés ünnepnapján nyngodt lélekkel jelenthet­jük a hősi halottak lelkének, hogy megtanul­tunk élni és — ha kell — halni a hazáért. Fogadalomtételünkkel, minden elvesztett talp­alatnyi hely visszaszerzésére, készen várjuk a megvalósító tetteket, amelyeknek elindítására az egész magyar nemzet egységben várja a Legfőbb Hadúr parancsát­A leleplezett emléktáblát Gruber Artur ez­redes adia át az örökös csapattestnek. — E köven vésett hetük több, mint tizen­kétezer hősi halott lelki nagyságát hirdetik — mondotta többek között. — E hősi emlék­mű szelleme hassa át az utódokat. iJ Az emléktáblát Kovács László őrnagy vette í át­— Mi. a 21-esek utód-ezrede —■ hangoztat- 8 Keresek megvételre: Révai Lexikon 19-ik kötetét és a teljes sorozatot is. Jókai regényei 100—110 kötetét. Ve­szek más sorozatos könyveket is, vagy egész könyvtárakat. Sirály János könyvkereskedő Mátyás király-tér 16. szám, ta — büszkék vagyunk, hogy ebből meríthe- tünk erőt. Ezután felhangzott a Hiszekegy, majd Ka- tona Lajos dr- tanácsnok,helyezte el az em­léktáblán a város koszorúját­Á budapesti egyesietek is nagy lelkesedéssel csatlakoztak a mozgalomhoz Budapest, dec. 7. (MOT-) Az Egyesületközi Együttműködés nagyszabású szervezet vasár­nap délelőtt értekezletre hivta egybe a székes­fővárosi társadalmi egyesületek és szervezetek vezetőit, abból a célból, hogy közreműködé­sükkel megindulhasson a Magyar Kötelesség- teljesítés Mozgalma- A szónokok valameny- nyien nagy lelkesedéssel jelentették be, hogy részt kiváltnak venni az országos munkában és minden magyar ember erejét ennek a moz­galomnak szolgálatába Igyekeznek állítani. A mozgalom jelvényeket bocsát ki, amelyeS egyenes, keresztalaku kard látható MKM felJ Írással, amely a mozgalom nevének kezdőbe­tűit alkotja. A befolyt jövedelmet a Főméltó- ságu Asszony nynmorenyhitő akciójának ja­vára fordítják­Ugyanakkor az ország minden részében meg­indult a mozgalom, Délvidéken. Erdélyben, Felvidéken, az Alföldön, a Dunántúl és más országrészen mindenütt értekezleteken szer­vezik a különböző bizottságokat. Három vagon uradalmi bor eladó! Érdeklődni lehet a Bagolyvár­ban, Rózsa-utca 8. szám. Utca« k’hordárcra józamatu bor literenként 2.80 P. Százpengős borravalókat osztogatott Kolozsváron a budapesti „Fiat Müvek“ sikkasztó altisztje Áz elsikkasztott 13.000 pengőből már semmit sem talált meg nála a rendőrség Kolozsvár, december 7. Megírtuk már, hogy a „Fiai Müvek“ budapesti vezetősége feljelentést tett a főkapitányságon egy Dis- kai László nevű, 44 éves, kékkúti születésű, nős altiszt ellen, akinek november 24-én át­adtak 13.000 pengőt, hogy azt befizesse a Nemzeti Bangkba, az altisztnek azonban azóta nyoma veszett. A rendőrkapitányság a feljelentés alapján rádiókörözést adott ki az altiszt ellen s ennek alapján Diskai Lász­lót a kolozsvári rendőrség vasárnap délután, az egyik előkelő kolozsvári szállodában el­fogta. Diskai László álnéven jelentette be magát a szállodában s feltűnő módon költekezett. Amint a rendőrség megállapította, a szálloda személyzetének 100—120 pengős borravaló­kat osztogatott s csak étkezésre 90—100 pengőt fordított naponta. A rendkívül jó- S megjelenésű férfi — aki egyébként több * nyelven beszélt s évekig élt külföldön, mint egyik előkelő mágnás titkára — elfogatási­kor nyomban beismerte, hogy a 13.000 pen­gőt nem fizette be a Nemzeti Bankba, ha­nem azt elsikkasztotta, illetőleg saját cél­jaira használta fel. A rendőrség már nem is talált nála semmi pénzt, csupán 2000 pen­gőt érő uj ruhaneműt, amelyet az elsikkasz­tott pénzből vásárolt: A rendőrség a ruha­neműt bűnjelként lefoglalta. A kolozsvári rendőrkapitányság a kitűnő fogásról nyomban értesítette a budapesti fő- kapitányságot s a sikkasztó altisztet kellő őrizettel már útnak is indította a főváros felé, ahol a hatóságok előtt kell felelnie könnyelmű cselekedetéért. Diskai egyébként már november utolsó napjaiban Kolozsvárra jött az elsikkasztott pénzzel s társaságokban is mutatkozott. Persze, ilyenkor is álnevet használt. A György falvi Menekült magyarok M’k'ós-Map/ ünnepsége Kolozsvár, december 7. Magyarország népe vasárnap ünnepelte annak a Férfiúnak név- { ünnepét, akinek dicsőséges országosaképpen boldogulását s azon túl létét köszönheti. Vi­téz nagybányai Horthy Miklós felé tekintett ezen a napon minden magyar szem s arra­felé szállott minden magyar szívből a forró, őszinte imádság, hogy a Mindenható még tartsa meg Kormányzó Urunkat számos esz­tendőkig népe, nemzete további boldogulá­sára s az ország gyarapodására. Templomok­ban, palotákban és kunyhókban, előadóter­mekben és egyszerű kis falusi iskolákban, mindenütt érette borultak le az imádkozó magyarok. Kormányzó Urunk nevenapján ünnepre gyűlt össze Györgyfalva Kolozsvárra mene­kült magyar népe is, mert ennek a kis falu­nak népe, ha földjét í"/.»/,«,/,, el is veszí­tette, de szabadságát, szabad magyar érzel­meinek kifejezését ebben a városbein megta­lálta. Ezt érezték át a györgyfalvi magya­rok, amikor vasárnap délután az Erdélyi Párt helyiségében hazafias ünnepet rendez­tek, hogy igy fejezzék ki hódolatukat a leg­felsőbb Hadúr iránt. A györgyfalviak hazafias ünnepségét cse- kefalvi Tamás« Béláné, a györgyfalviak „édesanyja" beszéde nyitotta meg, majd egy 3 éves györgyfalvi fiúcska mondott névnapi köszöntőt Kormányzó Urunkra. Pogány Sándor ezredes pedig a magyar kötelességteljesités fontosságáról beszélt Györgyfalva derék magyarjainak. Hangsú­lyozta, hogy ma nem szalmaláng lelkese­désre van szüksége a hazának, hanem köte­lességüket erejükön felül is áldozatokkal tel­jesítő magyarokra s mindenek felett pedig egységes fegyelemre. — Lehet a lelkesedés bennünk bármilyen nagy, — mondotta — de ha nem él bennünk a fegyelem érzése s nem párosul kötelesség­tudással, sorainkat kikezdi és szétzülleszti a széthúzás. Vegyünk példát Legfelsőbb Had­úrunkról, áld ma is olyan töretlen akarat- s erővel és munkabírással áll azon a helyen, ahova 24 évvel ezelőtt nemzete bizalma állí­totta, mint amikor elvállalta nehéz, felelős­ségteljes küldetését... Pogány ezredes beszédét lelkesen éljenez­ték az egybegyűltek s hosszasan éltették Kormányzó Urunkat, Ezután Gergely Kata szavalata követke­zett, majd két egyfelvonásos színdarab. A műsor végén táncra perdültek a fiatalok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom