Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)

1942-12-13 / 282. szám

m 1942. »ECEMSE» 11 Mindenki ott legyen a VillamosmQvek és KKASC december 1S-lki német-magyar dlsztorndján! Töwégél kereste, de azért' nem szakadt el a földtől, Itt Is meglátta a szépségeket s szelleme gazdag volt tudásban és nemes ér­zésekben. A középkori Kolozsvár kiformálta az összhangzatos életű, erős hitü és biztos tudásu embertípust. Az ezen embertípustól kialakított műveltség alaposságára és mély­ségére jellemző, hogy világviszonylatban is a város nemcsak anyagiakban volt gazdag, mikor iparcikkeit széthordta egész közép Európában, hanem szellemiekben is adni tu­dott; Így Csuda. Miklós domokosrendi szer­zetes 1493 körül jeleskedett a bölcsészetben és hittudományokban, mint a firenzei egye­tem rektora, Kolozsvári Bertalan ugyan­csak dömés szerzetestől a velencei Marcia- na-könyvtár őriz szép kéziratot, Kolozsvári Szilveszter János Csanádi választott püspök pedig a tridenti zsinaton tűnt fel tudásával és ékesszólásával. Csak néhány képviselőjét említettük fel a kolozsvári műveltség és is­kolázás e korbell képviselőinek, de ezekből Is meg lehet állapítani, hogy milyen mély győkérzetü volt ez a műveltség. Mig a nemzet politikailag független, gaz­daságilag és katonailag erős, a kultúrában is mélyre tud hatolni, de ha mindezektől meg- fosztatik és másoknak szolgájává lesz, akkor könnyen megromlik erkölcseiben, elsekélye- sedik tudományában, élete szegénnyé és szín­telenné válik, melynek már nincsen vonzó ereje, hanem maga is szétomlik, mint a puszták pora. Az Árpádok, az Anjouk és Mátyás népe nemcsak befogadta a nyugat műveltségét, hanem termékeny lelkében meg- gazdagitva maga is a ragyogó humánizmus kisugárzója lett, amelyet nemcsak megcsu- dálnak, hanem át is vesznek. Nemes verseny A nagy fény után azonban hirtelen bekö­vetkezett nemzetünk életében a mély sötét­ség. A mohácsi síkon szerencsétlenségbe zu- zant nemzet hamarosan elveszítette politikai függetlenségét és szabadságát, s ezzel egy- idöben aláhanyatlott műveltségében is. Egye­dül Erdély maradt független és lett a Bá­thoryak és Rákócziak „Tündérországa“, aho­vá a magyar szellem, a magyar lélek és magyar nyelv menekült. Fráter Györgytől, a zseniális pálos baráttól megszervezett erdélyi fejedelemségben Kolozsvár jelentősége is fo­kozódott. A fejedelmi székhely Gyulafehér­vár volt ugyan, de a szellemi központ Ko­lozsvár maradt. A reformáció sokágúi tagolt­ságában itt is elhatalmasodott s ennek nyo­mán a rendek már 1566-ban elvileg kimon­dották a vallásszabadságot, 1571-ben pedig a három nemzet s a négy bevett vallás unióját is. A forradalmositott lelkek mind a nem­zeti műveltségért buzogtak: a felekezetek egymással versenyre keltek szószéken, sajtó- J ban, Iskolázásban, a nemzeti kultúra szere- I tétében cs terjesztéséért. Az uj hit harcos p követői mellett a katolikusok sem maradtak | tétlenek, sőt Kolozsvárt ők alapították meg I 1579-ben a jezsuiták vezetése alatt hires fő- > Iskolájukat Báthory István fejedelem támo- * gatásával, mely hamarosan olyan népszerű­ségre tett szert, hogy öt év múlva már Itt tanult 16 protestáns pap fia és a román gö­rögkeleti püspök unokája is. Tanulók és ta­nárok az Iskolában nyilvános vitákat ren- | deztek, színdarabokat adtak elő, melyeken gyakran megjelent a fejedelem is tanácsosai­val együtt. A protestáns Bethlen Gábor fe-, jedelem a közben megszüntetett kolozsvári Iskolának megnyitását 1615-ben újra meg­engedte, sőt mikor ő maga 1621-ben meg­szervezte a reformátusok részére székhelyén híres főiskoláját, Útmutatóul ajánlotta, hogy „more jesuitarum exerceálják“ az ifjakat. Az erdélyi lelkiségre jellemző, hogy ugyan­csak ez a protestáns fejedelem 1626-ban te­temes anyagi segítséget adott a jezsuita Káldi Györgynek, magyar nyelvre fordított bibliája kinyomtatására. A kolozsvári isko­lában működött Szántó Arator István jezsui­ta atya, akinek befolyására tért vissza Páz­mány Péter, a későbbi biboros-érsek, a ma­gyar irodalmi nyelv megalakitója és a tudós Az ország legrégibb szarvasbőrgyára. Ay.(7arv9> ddmvadbörüket, kesztyű, ra- uházati-, bútor- és mosóbótre. vaddisznó- róka-, vaiimacska és egyéb állati bő­rüket szőrmére kikészítésre elvállal Mehlschmidt Gyula utóda: vitéz Felér András FlnombSrgyira, Tatatóváros. Legmagasabb napiáron veszek, őz, szarvas, dámvad, vaddisznó farkas, róka, borz, vadmacska, vidra, nyesi, hörcsög, görény és KUTY aaOBÖKET. ALAPÍTVA] 1780. pécsi püspök, Balásffy Tamás. Ez az Iskola tanította és nevelte Zágoni Mikes Kelement, bujdosó fejedelmünk hűséges Íródeákját. A református kollégiumot 1609-ben alapí­totta meg Kolozsvárt Bethlen Gábor, amely­nek igazgatója volt a század közepén a vi­lágjáró apácai Csere János, a „Magyar En- cyklopédia“ és a „Magyar Logikátska“ hires szerzője, aki korát több századdal megelőzve, hirdette a népnevelés szükségességét és az oktatásban az anyanyelv elsőbbségét. Itt ta­nított Szencsi Molnár Albert, az első ma- gyar széppróza képviselője, a kiváló nyel­vész is. Az unitáriusok sem maradtak le a sorban, sőt hatalomban és számban sokáig vezettek. Vallásulapitójuk, Dávid Ferenc, Bogáti Fa- zakas Miklós és Engedi György jeleskedtek a tudományban és irodalomban. Ebben az időben már a szószék és katedra mellett az elme gondolatainak s a szív ér­zéseinek, az eszméknek terjesztésére a nyom­tatott betű is kezdett eszközzé válni. Az eszmeterjesztésnek ezt a modem eszközét 1550-től kezdve Kolozsváron három nyomda is szolgálta, mikor az egész országban csak szállítható nyomdák működtek. Volt olyan esztendő, mikor 40—50 darab magyar és !a- tinnyelvü nyomtatvány került ki a kolozs­vári nyomdákból. A Heltai-íéle nyomdában jelent meg 1551-ben Tinódi Sebestyén híres munkája, a Cronika is, az első Írásos állás- foglalás az anyaország és Erdély egysége mellett. Ez a nyomda 1602-ben a református kollégium tulajdonába ment át és munkáját tökéletessé» tette az európai hírnévnek ör­vendő Misztótfalusi Kiss Miklós, nyomdász és író, kinek nemzetéért égő szive, sok csa­lódás után, az 1585-ben megnyílt házsongárdi temetőben pihenhetett meg. Kost jelenik meg magyarul! GOETHE i ŐS-FAUST Fordította: J © I* ©! y /uttán. Kossó János egyetemi tanár bevezető tanulmányával. Ara kötve 3.80- Minden könyvkereskedésben kapható. Szentger ce! Jakab Jenő kiadása, Kolozsvár, Mátyás király-tér 7. Áz ősi város aranykora A város tehát valóságos gyújtópontja a kultúrának, annak a tűznek, amelyért már Prometeus megszenvedett, szivét darabokban adván a vérszomjas keselyüknek. Ebből a kulturális központból kerültek ki az olyan diplomaták, mint zalánkeményi Kakas István s aztán a tudósok, irók,* szónokok, művészek hosszú sora, akik a város életébe fényt és szépséget hoztak; s szülőföldjüknek hírét, nevét megalapították és elterjesztették a kül­földön is. A városnak ez az aranykora a művelődés kifejtése révén, egyben a nemzeti szellem érvényesülését is jelentette. Ez a szellem még a hanyatlás idejében sem veszett el teljesen, mert parazsa ott égett a lelkek mélyén még azután is, ahogy a Lipót-íéle Diplomával 1690-ben megszűnt a fejedelem­ség önállósága. Ennek a szellemnek volt ki­sugárzása, hogy Felvincsy György már 1696- ban engedélyt kapott komédiák és tragédiák nyilvános előadására és egy századdal ké­sőbb, 1792-ben, Kotsi Patkó János megve­tette az állandó színháznak alapját és meg­szólaltatta az állandó színházban a magyar szót. Ennek a szellemnek volt a betetőzése, hogy 1792-ben Bánffy György gubernátor életre hívta a Kézírások társaságát, az or­szággyűlés pedig egy Nyelvmivelő Társaság felállításáról tanácskozott, melyet a magyar nyelv pallérozása érdekében akartak felállí­tani. A kultúrának harmadik tényezője és meg­teremtője, az emberek. fis ezek magyarok voltak. A vár és város lakói a tatárjárásig mind magyarok. Vagy az ősfoglaló Borsa - nemzetség utódai, vagy a királyi vár örizöi, akiket abban az időben szervienseknek. "ár- jobbágyoknak neveztek. Ezt a lakosságot a tatárjárás megiitkitotta ugyan, de egész­ben ki nem irtotta. Ettől kezdve a be­telepített szász és német vendégek közösen tartották fenn és fejlesztették a város kul­túráját. Még Mátyás király idejében is a la­kosság számszerint felében volt magyar és ilyen arányban viselték a szabad királyi vá­ros tisztségeit is, de már az önálló fejede­lemség Idejében a népesség számaránya a magyarság javára tolódott el. A magyaron és a szászon kívül más fajta nem is vett részt Kolozsvár életében. Az első román te­lepes 1370-ben jelent meg a feleki erdőben, hová Nagy Lajos király 16 román családot telepített le a tordal ut őrzésére, de még 1802-ben is csak 80 görögkátolikus és 34 görögkeleti családot találunk a városban. A gazda-magyarság minden téren megtartotta vezető szerepét, övé volt a munka s ennek gyümölcse, a gazdagság, de az érte járó teher is. ö építette a falakat és templomo­kat, emelte az iskolákat és a házakat, ame­lyeket megtöltött élettel, örömmel, szépség­gel és tudással, ö népesítette be a temető­ket, melyekben az élet küzdelmeiben kifá­radt poraik nyugosznak. Azonban sokszor elmondhatták, ahogy Bethlen Miklós irta Naplójában, hogy a városra olyan idők sza­kadtak, amikor „sóhajtottunk, sírtunk és nyögtünk, de nem volt mit tenni, tűrni kel­lett az ország érdekében". Ez a föld olyan ponton feküdt, melyet napkelet nem tudott magáévá tenni, de napnyugat sem tudott egészen elfoglalni. A kettő hatásaiban itt találkozott és ezen a találkozási ponton, a küzdelem hevében és kínjaiban alakult ki egy sajátságos, önálló és értékes kultúra, melynek ismertetőjegye, hogy nemzeti olt, magyar volt, keresztény volt és hivő volt. Hint buvó patakok vize... A kultúra semmi más, mint a nemzet te­hetségeinek kisugárzása és az erdélyi kul­túra gazdag színeivel a sajátságos nemzeti erők és képességek kiteljesedése. Mind ez az erő és képesség, ami itt kifejlődött, már benne volt az ősökben és azután átöröklö- dött, mint végeszakadatlan hullám, az egy­mást felváltó nemzedékekbe. Borús napok­ban csak elrejtve és halványan élt, mint buvó patakok vize a sziklák töméntelen sú­lya alatt, de derűs napokon újra felszínre került. így szólt azoknak, akik szavát meg­értették: Fajtámnak erejéből, leglényegéböl, nemzetemnek leikéből sarjadt virág vagyok, melyet az idők vihara elhervasztott, rom lettem, de itt állok a mélyben a pusztulás szélén s várom, hogy ékesítsem tovább faj- támnak lelkét és szellemét. Azt is mond­hatjuk, hogy olyan volt ez a kultúra, mint a tisztítótűz, mely a legjobbak lelkét égeti, pihenni sohasem hagyja s mint égő csipke­bokor ég, de soha el nem ég. Ez a kultúra tette a várost kincsessé, mely, jóllehet so­kaknak jutott belőle, soha el nem fogyott, hanem a használat által mindig csak több lett, gazdagodott és színesedett. Az a faj, mely kitermelte magából, leikéből, szivének vérével, kezének és agyának munkájával jo­got szerzett arra, hogy itt éljen és haljon. Ha egy nép egy adott területen évszázado­kon át él, szenved, dolgozik és verejtékezik, akkor azt a népet azon a területen, ahol la­kott és résztvett annak a földnek megőrzé­sében, megtermékenyítésében és fejlesztésé­ben, történeti népnek hívják. Ez a történeti tény köti össze az élőket a halottakkal. A most élő nemzedék örököse és tovább­fejlesztője a mult tanításainak és dicsőségé­nek. A föld régi, ódon épületeivel, amelyben lakunk; templomaival, amelyekben imádko­zunk; iskoláival, hol a porrá vált ősök pi­hennek, s ahová mi is rendre megtérünk, mind-mind a miénk és jogot ad, hogy el­mondhassuk Reményikkcl, a költővel: Idők mélyén vajúdhat sok halál, Solt minden meglehet, De oly koporsót nem gyárt asztalos, Mely minket eltemet. Magyar bárdok ajkúit csak újra hajt, Virágot, lombot ős magyar fán nyelvünk: S romolhatatlan erőnk árja zeng: örök rr: élet bennünk. Könyvek között KATONANÓTAK ÉS MENETELÜK — A Vitézi Kend Zrínyi Csoportjának kiadványa — A Zrínyi Csoport valóban hézagpótló, rég vért sorozatot indít meg fenti cim alatt. Pompásabbnál pompásabb katonanótákat és menetelöket juttat el fúvós zenekarainkhoz partitúrában díszes külsőben, szines, eleven feldolgozásban és hangszerelésben. A kato­nanóták előadhatók énekkarral ős önálló müsorszámként. Feldolgozójuk Pongrácz Géza honvéd főkamagy nemcsak alapos is­merője a fúvószenekarnak, de komoly fel­készültségű muzsikus, aki páratlanul szines, egyéni harmonizálásban, a hanghatások mű­vészi kiaknázásával, csillogó hangszerelés­ben tálalja elénk a hangulatos katonanótá­kat. Nagy előnye e feldolgozásnak, hogy nemcsak nagy, de egészen kis létszámú (14 —16 főből álló) zenekarok is előadhatják. A kiadványsorozat célja, hogy a divatos müromantika és az értéktelen olcsó közön- ségsikerü ,,sláger“-ek, .érzelgős, olcsó hatá­sokra törekvő és a magyar katona és a ma­gyar nép gondolkozásától és szellemétől me­rőben távol álló álkatonanöták teljes kiir­tásával olyan katonanótákat bocsásson útra, amelyek a magyar katona leikéből fakadtak s a magyar katona lelki- és gondolatvilágát tükrözik vissza. A sorozat első füzete a Zrlnyi-diszjelet és 11 katonanótát tartalmazza. A vezérkönyv ára 10 pengő. Kapható és megrendelhető a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjánál (Budapest, VIII., Reviczky-utca 4/b.) NEMESKÉRI KISS SÁNDOR: FIGYELTEM — Dr. Vájná és Bokor kiadása, Budapest — A szépklállitásu vaskos kötet anyaga ren­geteg apró, jellemző megfigyelés emberek­ről, állatokról, gyerekekről és asszonyokról. A szerző egyébként a magyar diplomáciai testület kiváló és rokonszenves tagja — él­ményekben és tapasztalatokban gazdag , éle­tének legkedvesebb színeit, izeit gyűjtötte össze, files szemmel látta meg a gyarlósá­gokat, a kis hibákat és btlnöcskéket, ame­lyek oly jellemzők az emberre, de meglátta az emberi lelkek és jellemek kedves voná­sait. Nem Ítél, nem vádol, csak megmutat, leleplez, abban a reményben, hogy megfi­gyeléseinek szines kaleidoszkópjának hatása alatt jobban megismerjük magunkat s talán igyekszünk is szabadulni gyarlóságaink egy részétől. Nemeskéri Kiss Sándor Írásai nem vetnek fel és nem is oldanak meg nagy problémá­kat, ilyesmi nincs is szándékában, de meg­van az az áldott erénye, hogy derűs, bölcs mosolyával megnyer, lebilincsel és megnyug­tat. Frappáns rövidségükkel, frisseségükkel, pompás csattanókkal a kötet gyöngyeit je­lentik a gyermekhistóriák. Kedvességük mé­lyen bevilágít a gyermekszív rejtelmeibe, hatásuk sokáig zsong az olvasó lelkében. Kár, hogy a szívesen olvasott kötet sok fe­jezetében a szerző igen laza gyeplőre en­gedte mesélő és beszélő kedvét. Mégis szí­vesen olvassuk s kedves könyveink közé so­rozzuk. — t z — STENDHAL: VÖRÖS ÉS FEKETE — Révai kiadás, Budapest — Stendhal jelentéktelen kis porosz város. De a mult század harmincas éveiben többi álnevei mellé álnévül választja nevét egy iró: Henri Beyle. Ez az Író már nem fiatal ember. Későn kezd imi; eddig csak kóborolt, bejárta Napoleon hadserege nyomán fél Eu­rópát, Milánóban, majd Parisban él. Negy­vennyolc éves, amikor megirja felső regényét. A regény cime: Vörös és fekete. Kora nem érti meg, ő maga azonban szilárdan hisz erejében: tudja, hogy megelőzte korát és megjósolja, hogy a nyolcvanas években föl­fedezik majd és világhírű lesz. A jóslat tel­jesült. Ma mint a mult század egyik leg­nagyobb Íróját tartjuk számon. Gőgös, ne­hezen megközelíthető egyéniség, különc és lángelme. Az volt a célja, hogy olyan szá­razon Írjon, amilyen száraz egy törvény» könyv, — és olyan izgalmasan irt, hogy könyveit nem lehet letenni. Megfigyelései hátborzongatóan pontosak. Hősei emberfö­lötti emberek, évtizedekkel Nietzsche előtt, fis mind az iró szószólói: önmaguk akarnak lenni, vad akarattal, acsarkodva és gátlás­talanul; akár a Vörös és fekete világhírű hőse, Julien Soréi. Tudatosság és szenvedély egyesül benne, mint ahogyan az íróban is az első modem analitikus a kiábrándult ro­mantikussal. De az ő elemzéseiben még nem vész el a mese: történeteiben a pikareszk kalandregény lenyűgöző izgalma lobog. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom