Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)

1942-12-02 / 273. szám

S x e r ű a 1942. december 2 0 *■•►'3^ ^ ' • ci r li BUDA?3GT ' 'tryiF P Aii LA MSN Î extern >fra 22 miér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÖR A 2.70, NE­GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 82 PENGŐ. — POSTATARARÉK- PÉNZTABI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-C. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM t DUNK VISSZA CSÚCSEREDMÉNYT ÉRT EL A NOVEMBERI TENGERI HARCOKBAN A NÉMET HADERŐ ■■HHHBBHHRaKBBHHHnHBHBOBnaBBBi 161 hajót süllyesztettek el a német tengeralattjárók és repülőgépek — A Don és Volga közötti német ellentámadás messze visszavetette a bolsevistákat — Tiz nap alatt ezernél több páncélost vesztett a Szovjet Laval újjászervezi a francia Uormányt CHURCHILL ZSAROLNI AKAR. Külön­beké, vagy kíméletlen légi bombázás, ezt a választást szegezte Olaszország mellének. Az angol miniszterelnök beszédére az olasz köz­vélemény a leghatározottabb elutasítással válaszol. — A polgári lakosság vad bombázása és a bestiális pusztítások — írja Virginio Gayda a „Giornale d'Ttalia“-ban — csak növelik az olasz nép gyűlöletét de ellen az angol kor­mány ellen, amely akarta és előkészítette ezt a háborút. Az olaszok nagyon jól tudják, hogy ha az angoloknak sikerülne megvaló- sitaniok hiú ábrándjaikat és térdre tudnák kényszeriteni Olaszországot, nem biztosíta­nának emberhez méltó életet az olasz nép­nek. Az angol repülök terrorista támadásai csak ’megerősítik Olaszországnak azt az el­határozását, hogy tovább folytatja a harcot Németország és Japán oldalán a végső győ­zelemig és minden számla végleges kiegyen­lítéséig. — Az olasz nemzet — mondják római il­letékes körökben — mélyen sajnálja törté­nelmi városainak pusztulását, de az egész emberiség kulturkincseit pusztító brit bar­bárság nem ijeszti meg. Amikor az olasz nép a háborúba lépett, jól tudta, hogy váro­sait bombázni fogják és vállalta ennek koc­kázatát. Olaszország sok háborút vívott, há­borúkat nyert és vesztett, de mindig nemes vitézséggel és áldozatkészséggel állta a harcot. Ha Olaszországnak a különbékc, vagy a háború elvesztése között kellene vá­lasztania, akkor is Inkább a második eshe­tőség mellett döntene. Bernből, Lisszabonból vagy máshonnan Churchill talán azt a hirt kapta, hogy Olaszország mielőbbi békét akar. Ez igaz, csakhogy olasz győzelmet kö­vető békét, nem pedig olyat, amely az an­gol győzelem után következik. Churchill ta­lán azt hiszi, hogy Olaszország messze van a győzelemtől. Az olaszok azonban meg van­nak győződve arról, hogy az angolok álla­nak a győzelemtől a legtávolabb és hogy a -győzelem a tengelyhatalmaké lesz. Churchill fenyegetése csak az angol had­vezetés embertelen és kulturaellenes voltát bizonyltja. Egyébként katonai szempontból a légi támadások nem jelentenek döntő ténye­zőt, amint azt maga Anglia is bebizonyította 1940-ben, lélektani hatás tekintetében pedig a szándékoltnak éppen az ellenkezőjét érik el az olaszokkal szemben. Egyben bizonyít­ják azt is, hogy milyen nagy súlyt helyez­nek az ellenséges táborban Olaszország sze­repére és minden erővel arra törekszenek, hogy ezt a nagyjelentőségű tényezőt semle­gesítsék. A Mussolini elleni Churchill-kirohanásra olasz helyen megállapítják, hogy ezek a fe­nyegetések és. sértegetések egyáltalában nem is képezhetik olasz részről vita tárgyát. Há­borúban az ellenség sértegetéseire fegyver­rel szoktak felelni. Churchill beszéde nem tud változtatni a hadviselő felek erőviszo­nyain, sem pedig a jelenlegi világkonfliktus . erkölcsi és jogi fényein. * A TOILONI ESEMÉNYEK UTÁN foko­zott érdeklődéssel figyeli a világ közvéle­ménye a franciaországi fejleményeket. La­val miniszterelnök rövidesen újból Párisba utazik s valószínűnek tartják, hogy tanács­kozásai nyomán lényeges változások lesznek a francia kormányban. Azt várják, hogy Laval megértésre jut Marcell Deat-al és Doriot-al, a Németországgal való teljes együttműködés föltétien híveivel. A Doriot-féle néppárt politikai tájékozta­tója hangoztatja, hogy a Franciaországot ért sorozatos szerencsétlenségek az árulók számlájára írandók, azokéra, akik csatlakoz­tak a francia birodalom igazi ellenségeihez. A Doriot-párt követeli, hogy az országot tisztítsák meg a zsidóktól, a degaiiiUstúktól és a szabadkőművesektől. Hitler vezér ma­gatartása Franciaország irányában biztosítja és lehetővé teszi az együttműködés politi­káját s Franciaország csak akkor érdemel heti ki az európai nemzetek bizalmát, ha haladéktalanul hadat üzen Angliának és az Egyesült Államoknak. A vichy-i kormány tagjai egyébként már pénteken Laval rendelkezésére bocsátottuk tárcájukat, hogy a helyzet megoldását szá­mára megkönnyítsék. Azóta állandóan foly­nak a tanácskozások. Valószínűleg megszűn­tetik a nemzetvédelmi minisztériumot annak jelenlegi alakjában s most már a gyarmati minisztériumnak sines időszerű jelentősége. Nagy érdeklődés fordul az afrikai falanx fel­állítása elé. Ezt a szervezkedő haderőt a francia ellenállási akarat jelképének tekin­tik. * A'/j ELLENSÉGES HAJÓK NOVEMBER FOLYAMÁN TÖRTÉNT ELSÜLLYESZ­TÉSEI a legnagyobbak a jelenlegi háború eddigi, egy hónapra eső eredményei közül. A német véderő főparancsnoksága közli, hogy a német tengeri és légi erők november­ben J.,OS5.2D0 tonna ellenséges hajóteret süllyesztettek cl. összesen 161 angolszász hajó süllyedt a tenger fenekére s ezenkívül még 102 hajót olyan súlyosan megrongáltak, hogy ezek egy részének elpusztulásával is számolni leket. A november a tekintetbejövö tengereken — időjárási szempontból — egyike a tengeri hadviselés legnehezebb hónapjainak. A né­met tengeralattjáró és légi fegyvernemnek ennek ellenére óriási pusztítást sikerült vé­geznie ezen az ellenséges hadviselés részére életbevágóan fontos területen. Az északafrikai angolszász vállalkozás még az eddigieknél is jobban igénybeveszi az angolszász hajóteret és a német tenger­alattjárók támaszpontjai közelébe hozta a prédát. Uj vadászterület alakult ki az észak­afrikai és nyugatafrikai partok előtt. Az angolok és amerikaiak kénytelenek állandóan nagymennyiségű hajóteret irányítani ezekre a veszélyes vizekre, ha nem akarják partra- szállitott haderejüket utánpótlás nélkül hagy­ni. A tengely tengeralattjárói és repülőgépei jól tudják ezt, ipindenütt lesben állanak és a hivatalos jelentések nap-nap után újabb eredményekről adnak hirt. Angolszász részről természetesen csak ké­sön és akkor is hiányosan ismerik be a ten­geri háborúnak ezt a számukra annyira ked­vezőtlen alakulását. A helyzet azonban kényszerítő és igy néha mégis el-elhangzik egy-egy ellenséges vallomás. Legutóbb Her­bert Lichmont brit admirális, a londoni „Economist“ cimü lapban közölt cikket a brit hajóveszteségekröl. Kénytelen volt el­ismerni, hogy Anglia a háború eddigi folya­mán elvesztette csatahajói egyharmadát, ej kálói és torpedórombolói felét. ■V ÉSZ AHA ERIKÁBAN továbbra is csak az előretolt osztagok között folynak csatározá­sok, nagy harci cselekményekre azonban egyelőre .még mindig nem került sor. Az Algír-tuniszi határvidéken az ameri­kaiak több kísérletet tettek a német csapa­tok átal megszállott fontos hágóállások visszaszel zésér e, de próbálkozásaik meghiú­sultak. Mateurtól délre az angolszászok na­gyobb erőket vontak össze és itt akarnak támadni az ellen az erősen kiépített védelmi vonal ellen, amely a bizertai vasútvonalhoz vezető átjárót zárja cl. Egy amerikai í Uie- ritő-csoport ezen a vidéken keUpcéüe került s nagyobbszámu fogoly és öt páncélos el­vesztése után kénytelen volt visszavonulni. A Kirenajkáfcan Kömmel után nyomuló brit csapatok még mindig kerülték a na­gyobb harci érintkezést. Kisebb csapataik kelültek csak küzdelembe a német-olasz biz­tosító erőkkel. A tizedik angol páncélos had­osztály hosszú vonalban széthúzva áll a Benghazi és Adegabia közötti utón és tevé­kenysége a balszámyon megpróbált kisebb próbálkozásokra korlátozódik. Montgomery Berlin, dec. 1. (MTI) A Führer főhadiszál­lásáról jelentik a Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közli: A Tiiapszetól északkeletre elterülő térség­ben indított szovjet támadások összeomlot­tak. Az ellenség súlyos veszteségeket szen­vedett. A tereki szakaszon is visszavertük az ellenséget részben ellentámadással. A Don és a Volga között hétfőn tovább folytatott szovjet támadási kísérletek az el­lenség rendkívül nagy veszteségei közepette meghiúsultak. A német ellentámadás kiin­dulást állásai mögé vetette vissza az ellensé­ges erőket. Sok foglyot ejtettünk és hadi­anyagot zsákmányoltunk. A nagy Don-kanyaruiatban indított helyi támadások kudarcot vallottak. Harci-, csata- és rombolórepülörajok eredményesen támo­Berlin, dec. 1. (MTI) A Nemzetközi Tájé­koztató Iroda a keleti harctér helyzetéről még a következőket közli: Sztálingrádtól északnyugatra a német és szövetséges elhárító erők gyalogos és pán­célos tömegtámad ásókat szószorint vérbe- fojtottak, miközben a légvédelmi tüzérség páncéltörő ütegei 32 páncélost megsemmisí­tettek. magatartását az egyre nehezebbé váló után­pótlás befolyásolja, ezzel szemben a tengely haderői saját utánpótlási összeköttetéseik megrövidülését élvezik. *• 1024 SZOVJET PÁNCÉLOST pusztítottak el a német csapatok november 20—30-ika között az európai keleti arcvonal harcaiban. Ezenkívül a német légi haderő is kivette részét a páncélosok pusztításaiból, úgyhogy az egész elpusztított ellenséges páncélos erők száma 1112. A keleti arcvonal két helyén, a Don és a Volga között s északra a kalinini térségben megindított nagy szovjet támadások semmi­féle hadászati sikert sem eredményeztek a bolsevista hadvezetésnek, óriási vesztesége­ket szenvedtek a szovjet összeszedett had­erői s hadianyaguk jelentékeny része el­pusztult a német elhárító fegyverek tüzében. Zürichbe érkezett jelentések is megállapít­ják, hogy a német záró állások a legkemé­nyebb harcokban is feltartóztatták a bolse­visták rohamát. Timosenko a nagy vér vesz­teségek miatt újabb tartalékok niegérkesé- sét várja. A ,,Svenska Dagbladed“ svéd lap berlini jelentése szerint, német katonai részről meg­állapítják, hogy a Szovjet egy harmadik tá­madást is előkészít. Német felderítő repü­lök erős szovjet csapatösszevonásokat figyel­tek meg Voronyezsiöl délre. Gyalogsági, tü­zérségi hadosztályok és erős páncélos köte­lékek vonulnak fel a szovjet arcvonal mö­gött gatták a hadsereg csapatait. Vadászkótplé- kek lelőttek 43, a légierő légvédelmi ütegei pedig 8 szovjet repülőgépet. Három repülő­gépünk elveszett. Éjjel-nappal bombáztunk csapatszállásokat és vasúti berendezéseket a Don középső folyása vidékén. Kalinintol délnyugatra és Toropez. térségé­ben tartanak az elkeseredett harcok. Harci és zuhanóharcirepülögépek részben alacso­nyan szállva megsemmisítő támadásokat in­téztek az ellenség páncélosainak készenléti állásai, valamint ellenséges jármű- és me­netoszlopok ellen. November 20-ika és 30-Hu* között a hadsereg csapatai keleten a harcok gyújtópontjaiban 1024 szovjet páncélost semmisítettek meg. Légitámadásokkal és a légierők légvédelmi ütegeinek tüzével még 148 harckocsit pusztítottunk el. A Terek felső folyásánál nagyobb szovjet erők visszaverése során páncélos csata fej­lődött ki, amelyben 15 páncélost felgyújtot­tunk. vagy zsákmányul ejtettünk. Ezzel a szovjet az elmúlt három napon ezen a kis területen 60 páncélost vesztett. Német gépesített harccsoportok az Ast- t rar hant ól nyugatra terjedő Sós-sivatagban nagy erők hátába kerülve sikeresen törtek A német ellentámadás a Don és Volga kozott kiindulási állásaikon túl vetette vissza a bolsevistákat VérbeiuMadngk a Szovjet tömeor^áasadásai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom