Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)

1942-12-11 / 280. szám

4 A Székelyföld sziklába vési Bartha Miklós emlékét Két év éta sokszor halljuk Erdélyben és különösen a Székelyföldön az átképzésre, so­rozásra indu'ó legények ajkáról felcsendülni a fülünknek, szivünknek olyan jól eső kato­nanótát: „Horthy Milüós katonája vagyok“. Ahogy a katonaéletre készülő, lobogó te­kintetű legények ezt a nótát éneklik, kiérzik a lelkesedéstől átmelegedett hangjukból, hogy tudatában vannak a szavak jelentősé­gének. Különösen az átképzésre jelentkezők, vagy a már közös, majd idegen hadseregben szolgált tartalékosok fogják fel a már tör­ténelmi ténynek a horderejét, hogy Magyar- ország Kormányzója, Horthy Miklós á’tal felállított magyar nemzeti hadseregben ka­tonáskodhatnak. Hiszen katonanemzetünk­nek ennél nagyobb, fejedelmibb ajándékot nem adhatott még államfő. A nemzeti állam megvalósításának ténye feleleveníti a kiegyezés utáni kor po'itikai küzdelmét és felidézve a nagy székely har­cosnak, Bartha Miklósnak alakját, rávilágít annak az úttörő munkának felemelő nagy­ságára, amelyet Bartha Miklós politikai fegyvertársával, Ugrón Gáborral együtt folytatott az önálló magyar nemzeti had­sereg felállításáról. Bartha Miklós egész lé­nyéből, délceg férfiasságából környezetére cselekvőleg, buzditólag ható erő áradt ki, me’y önkéntelenül a havasok minden viharral szembenéző székely fenyöóriáséra emlékez­tetett. Testvérei voltak a büszke fenyők, sej­telmes zugásuk volt az ö bölcsődala, amely ott muzsikált benne a rugonfa'lvi családi ház falai között, ahová gyermekkora legkedve­sebb emlékei kötötték. Annál fájdalmasab­ban érintette, hogy meg kellett válnia a ru- gonfalvi kúriától, ahol először próbá'ta meg az Írás mesterségét. Amint később mondta, azt hitte, megszakad a szive, hogy el kell hagynia a szülői házat, rajongva szeretett székely hazáját. Talán ez. a fájdalom vál­totta ki belőle az elhatározást, hogy egész életét a székelység érdekeinek szentelje, ez élesztette benne a szent tüzet, amit a rugon- falvi otthonból hozott magával és amely olthatatlan lánggal égett a nagy akarások, célkitűzések és küzdelmek idején a férfi szi­vében. Már kora ifjúságában résztvett a po­litikai életben. Élt benne a szabadságukért küzdő székely ősök harci szelleme, amely ösztönösen a kossuthi eszmevilág felé sodor­ta és arra késztette, hogy az elhivatottak látnoki képességével hirdesse Írásban és szó­val, hogy a magyar jövendő fe'épitésének az önálló magyar hadsereg, a magyar vámterü­let és a magyar külképviselet né’külözhetet- len pillére. Csak az a nemzet lehet életképes, amely mögött nemzeti hadsereg áll. Gyak­ran hangoztatta: — Hogy menjen lelkesen csatába az az udvarhelyi székely fiú idegen vezényszóval, amit nem is ért és ami nem is tüzeli ötét? Milyen más lenne, ha a főhadnagya oda- ktálthatná: „Fiuk, előre! Éljen a magyar zászló, a magyar haza!" A magyar hadsereg felállításának gondo­latától irányítva küzdött az ujsághasábokon és később mint képviselő, a parlamentben. Törhetetlen hittel vallotta, hogy nemzeti függetlenségünket semmi körülmények kö­zött, semmi nyomás alatt nem szabad fel­adnunk és hogy csak a minden idegen be- fo'yástól mentes ősmagyarságunkban talál­juk meg a jobb magyar jövendő felép tésé- hez szükséges erőt. A bátor magyar hang, amelyre éppen úgy felfigyeltek a főváros­ban, mint a vidéken, arra késztette ellensé­geit, hogy legerősebb fegyverétől, a tollától fosszák meg. Bartha Miklós, amennyire vé­delmezte az e'nyomottakat, éppen olyan kö­nyörtelen volt a magyar ügy gáncsolóival szemben. Lapjában kemény szavakkal itt a hadseregben uralkodó osztrák szellem ellen. Erre két osztrák tiszt éles karddal rontott rá a „Magyar Polgár“ szerkesztőségében egyedül dolgozó Íróra. A fegyvertelen em­ber nagy testi erejével sem tudta kivédeni az éles kardcsapásokat, összevagdalva, sú­lyos sebekkel heteken át vívódott élet és halál között. A nagy vérveszteség nratt las­san gyógyu t fel betegségéből. A nagy szen­vedés még megacélozta izmait, a megcsonkí­tott kéz még nagyobb erővel vette kezébe a tollat, ő, aki mindenben független volt, szükségét érezte olyan politikai napilapnak, amely teljesen az ö irányítása alatt áll. Gyönyörű vezércikkeiben — és mint híres szónok, beszédeiben — reámutatott a ma­gyar értékekre és minden téren, minden vo­natkozásban ezeknek a megértésére, felkaro­lására törekedett. Különösen szivén viselte a székelység sor­sát. Nemcsak szerette fajtáját, de sokra ér­tékelte a székely nép képességét, tehetségét, szívós akaratát. Politikai érzékével meg­érezte, hogy a székelység erősödése milyen nagy nemzeti értéket jelenthet a jövőben, írásaiban felhívta a figyelmet a Székely­földnek természeti kincsekben annyira gaz­dag gyógyhelyeire: a székelyföldi fürdők fel­lendítésével is kenyeret akart biztosítani a nehezen élő népnek. Hogy az idegenforgal­mát előmozdítsa és a Székelyföld gazdasági helyzetét megjavítsa, Ugrón GáborVal sokat foglalkozott az Udvarhely és Csíkszereda közti vasúti vonal kiépítésével. Ha ezt a nagyszabású tervet akkor meg lehetett volna valósítani, az első világháborúban már köny- nyebb lett volna a csapatszállitás és a most elszigetelt székely városoknak és falvaknak a vasúti vonalba való bekapcso ása nem okozna annyi gondot a kormánynak. Mint sziwel-lélekkel erdélyi ember, sokat foglalkoztatta az erdélyi nemzetiségi kérdés. Számolt a lehetőségekkel és aggodalmasan tekintett a jövő elé ... A Bartha Miklós nagyvonalú politikáját igazolja a nemzeti kérdés szempontjából olyan óriási jelentőséggel bíró elgondo'ása, hogy a nemzetiségi vidékek közé telepítse­nek magyarokat. Ha keresztülvitték volna a telepítést, akkor Erdélyben ma más lenne á helyzet, Igazi zsenialitásra vall, hogy Bartha Miklós már akkor hozzányúlt ezekhez a nagyfontosságu problémákhoz, amelyeknek megoldása a mostani válságos időkben me­gint előtérbe kerül. Bartha Miklós elnézett a maguk kis önző cé jai után rohanó emberek felett, az ő sze­me előtt csak a nemzet érdeke, a magyarság jobb sorsának kiküzdése lebegett. Nála a képviselőség, a politika igazi hivatást jelen­tett s azért nagy személyi és anyagi áldo­zatokat hozott. Ezért kellett eladni macskás! birtokát, ahol nagy szenvedői1 yel gazdálko­dott. A cselekvés, a munka vágyától ösztö­nözve sokézor mondta második feleségének, a nagymüveltségü, ragyogó szellemi tulaj­donságokkal megáldott asszonynak, hogy „ha csak egy pár földet megtermékenyít­hetek hazámban, a jövő generációnak, ez is boldogítani fog“. Ez a mondás is elárulja önzetlenségét. Úri gondolkodásától, a magasabb eszmékért élő lánglelkétöl távol volt minden anyagiasság. Az iró már régen a múlté, alakját úgy­szólván lehetetlen kihantolni az irodalom- történet rögei alól. S mégis: a mii, ahogyan újra napvilágot látott könyvalakban, azt bizonyltja, hogy Tolnai Lajosnak sok-sok művészi adottsága és értéke a mában je­lölne ki méltó helyet. „A sötét világ“ ere­detileg önéletrajznak készült Írás, de annál sokkal több. Tolnai Lajos ebben a müvé­ben nem akart mást, mint küzdelmes életé­nek, harcainak magyarázatát, igazolását adni. Amikor Írása a Képes Családi Lapok 1894—95. évfolyamában megjelent, Tolnai e keserű és szenvedélyes műben saját éle­tének tükrét mutatta fel kor társai előtt, hogy lássák öt és pályatársait, akik között egyenességével, szókimondásával, fanatikus igazságszeretetével csak üldözés, mellőzés juthatott osztályrészül. A mai olvasó azon­ban már nem csak a szereplő személyeket látja meg, hanem észreveszi a kort: a mult század második felének liberális Magyaror­szágát. A kor elevenedik meg előttünk, egy letűnt világ, valóságos magyar Atlantisz, vakítóan éles megvilágításos n Szép, sok­szor visszasírt világ. De Tolnai megmu­tatja ennek a kornak visszásságait, bűneit, amelyek szabadon virágozhattak a magyar élet mezőin. Megértjük azonban, hogy bármily mos­tohán is alakult Tolnai Lajos sorsa a műit század második felében az akkori magyar szellemi és politikai életben, mégis, korát megelőzve is nagyhatású szellemi tényező volt. Jókai édes romantikája mellett is nagy sikerek jelzik Írói pályafutását. Metszőén éles, világos, tiszta stilusa, különös látása, nagy jellemző ereje kora fölé emelik érték­ben. Realista volt akkor, amikoij a kör még nem érett meg az igazságok nyers és könyörtelen kimondására. És ma nem is úgy hat Tolnai könyve, mint. az elmúlt századvég szellemi világképének kicsiny, de annál jellegzetesebb részlete, hanem in­kább azt az érzést kelti fel az olvasóban, hogy a könyvet most, napjainkban Írták. Nem csodáljuk, ha Móricz íisigmond leg­utolsó erdélyi kőrútján nagy figyelmet szentelt Tolnai Lajos életének és munkás­ságának. A művészi karakter sok-sok jel­legzetes stigmája rokon Tolnai és Móricz között. Figyeljük meg: „A sötét világ" első fejezeteinek kemény, lényeget kimondó mondatai, amelyek oly messze megelőzik a századvég lagymatag prózai ryelvét, olyan frissek és üdék, mintha spp az uj magyar próza nagy mestere: Móricz Zsigmond ve­tette volna papirra! ö csak az adakozás tiszta örömét, úri gesz­tusát ismerte. Mindig csak magából adott, az idejéből, egészségéből, szellemének ra­gyogó kincseiből, apadó vagyonából. Fele­sége, akivel terveit, elgondolásait mindig közölte, megértette a nagy célokért való ál­dozatkészségét és ehhez saját vagyona fel­áldozásával is hozzájárult. Bartha Miklós szegény emberként halt meg, de nagy szellemi örökséget hagyott maga után, mert megjelölte az utat, ame­lyet követnünk kell. Most, hogy elnézem a képét, úgy látom magam e’őtt, ahogy ré­gen, sokszor, a boldog gyermekkorban, a kolozsvári öreg házunk ebédlőjében, ahogy elegáns, keskeny férfikezét a vendégmarasz­taló diófakarosszék támláján nyugtatva, lel­kes kék szemében villogó tekintettel beszélt az édesapámmá1, akihez régi, fiatalkori ba­rátság és a közös eszmékért, közös célokért való lelkesedés melege fűzte. A december 6-i nemzeti ünnep hangulatá­ban visszatekintve a Bartha Miklós áldoza­tos munkájára, megint érzem azt, amit a Székelyföldön is sokszor éreztem, hogy mi még tartozunk valamivel az ő emlékének. Ha a leszegényedett Székelyföld nem is emelhet szobrot az ő nagy fiának, ott, ahol ő építette az első utakat, az udvarhely- megyei Homoród-fürdön, állítsunk fel leg­alább egy emléksziklát a kegyelet és hála je'éül. Úgy áldozhatunk legszebben nagy székely testvérünk emlékének, hogy mi, ak:k az el­nyomatás alatt is megmaradtunk magyarok­nak, székelyeknek, azzal a munkával, a magunk erejéből készülő emlékkővel is tanú­ságot teszünk a székely öserőröl. A Hargita alatt sok kőfaragó, kővágó él, akik a cél érdekében szívesen fogják vállalni ezt a -munkát. Mi, akik a Hargita alatt annyi szeretettel foglalkoztunk ezzel a tervvel, hisszük, hogy a mi hegyeinkből való időtálló szikla a mos­tani és az utánunk jövő nemzedék szivébe kitörő hetetlenül bele fogja vésni Bartha Miklós emlékét, HORY ETELKA Valószínű, hogy azt az élményanyagot, amelyet Tolnai Lajos keserű élete igazolá­sára könyve lapjain most felénk vetit, sú­lyos egyéni elfogultságok terhelik. Az a sö­tét és sivár kép, amelyet Tolnai kortársat- ról rajzol, bizonyára azért tíyen, mert a magányosságra predesztinált lélek az élet kanyargós utjain szükséges ügyeskedések, taktikázások adottságainak hiányában fel- fokozottan érezte át a maga szószerint vett eszményei és a rideg valóság között tá­tongó szakadékot. De éppen ezért tiszte­letreméltó és bámulatos az a hősiesség, amely Tolnait végigvitte rögös életutján és amelynek birtokában megvivia alku és par­don nélkül a maga igazának kemény csa­táit. Ez a bátorság még ma is, sőt éppen ma késztet arra, hogy az elismerés pálmá­ját letegyük Tolnai Lajos régen porló ham­vaira. Figyeljük meg: mit ir könyve 79. és 80. lapján a Kisfaludy Társaság és az Akadé­mia irodalompolitikai nepotizmusáról! A cí­mek és nevek átírásával szószerint és kí­sérteties pontossággal ráillik minden meg­állapítása a mai erdélyi irodalmi viszo­nyokra is ... — f z ~ SACHA GUITRY: EGY SZÉLHÁMOS NAPLÓJA — A Renaissance kiadása — Sacha Guitry kiváló színész és nagyszerű filmrendező. Ennyit már tudunk róla. Da- rabirónak is megállja a helyét. Ezeken a területeken sikerek, ragyogó sikerek je zik pályafutását. Hát ássuk, mit ad, amikor a próziró tollához nyúl? Nagy érdeklődéssel nyúlunk magyar for­dításban most kiadott regénye után, hogy a legtökéletesebb kiábrándulással tegyük le. Valahogy nem illik bele ez a hosszúra nyúj­tott novel’a a mai idők légkörébe. Az a fi­gura, akit Sacha Guitry elénk állit, cseppet sem rokonszenves, nem is érdekes. Érdeklő­désünk hatósugarából régen kiestek az ilyen simplex kis szélhámos-figurák, közösség- ellenes lelki szerkezetük, töké'etes amorali- tásuk nem érdekel, sőt bosszant. Szívesen elismerjük, hogy Sacha Guitry stílusában van erő, tömörség és nagy jellem­ző készség. Hiábavaló értékek ezek, ha az egész mü légköre, e légkör aljassága idegen tő ünk. Sacha Gutry könyvét Menyhárd Sebes­tyén jó fordításában adta ki a Renaissance könyvkiadó. Kár volt a jó papirért és á kis "kötet Ízléses kiállításáért. Talán nem akadt más, Ízlésesebb francia könyv, amelyet ki­hozhattak volna?. •— f z — Az Athenaeum kiadása, Budapest IS42. DECEMBER 11 .......... i„..j Szilágysomlyói napló KORMÁNYZÓ URUNK NÉVÜNNEPÉN vasárnap délután, hódoló műsoros Ünne­pélyt rendezett a város vezetősége a kato­likus kultúrteremben. A műsort a „Hi­szekegy“ vezette be, majd a római kato­likus polgári iskola zenekara adta elő a Horthy-indulót. Brassay Károly f(3gimná­ziumi tanár a Kormányzó Ur névünnepe alkalmából hódolatteljes megemlékezést mondott, amelyet a zsúfolt terem közön­sége mély megilletődéssel hallgatott vé­gig. Az állami ipariskola, az állami fő­gimnázium és a római katolikus polgári leányiskola növendékei tánc-, zene- és énekszámokkal s egy szavalattal tűntek ki. A szép ünnepélyt a „Himnusz“ hang­jai zárták be. * A KÁLÓT NÉPFŐISKOLA, amelyet a mult évben létesítettek Bzilágy* Somlyón, most nyitotta meg ezévi tanfolyam mát. Messze vidék falvai küldték be tehet- séges gazdaifjaikat, hogy a szilágysomlyói népfőiskolán leventeoktatókká képezzék ki őket. December elsején kezdődött meg a tan- folyam s három hétig tart. A Népfőiskola vezetőségének terve szerint a tél folyamán egymást követő háromhetes tanfolyamokon több ezer falusi ifjút képeznek ki a népne­velés és ifjuságvezetés munkájára. A Nép­főiskolán a szilágysomlyói főgimnázium ér­demes tanárai végzik az oktatás munkáját, * KARL JÁNOS DE., a kolozsvári piarista gimnázium igazga­tója, a neves földrajztudós, mint szakfel­ügyelő meglátogatta a szilágysomlyói ál­lami főgimnáziumot, ahol a földrajz taní­tását vizsgálta felül. Kari dr. igazgató el­ismerését fejezte ki a tapasztaltak fölött, * ELLENSÉGES GYUJTÓLÉGGÖMB ereszkedett le a város határában, de szeren­csére semmi kárt nem okozott. A megfigyelő állomásról azonnal jelentették a léggömb megjelenését a rendőrségnek. Brandt József nagybirtokos tanyájának területén, a város­tól két kilométernyire csakhamar ártalmat­lanná tették a gyűjtóléggömböt s beszolgál­tatták illetékes helyre. * KARÁCSONYI VÁSÁRT rendeztek az állami népiskola kis növen­déket. Különböző szép játékokat és pom­pás karácsonyfadíszeket árulnak, amelye­ket mind ők készítettek apró, szorgalmas kezeikkel. A vásár jövedelmét a Vörös- keresztnek küldik be, hogy ezzel Is derék honvédeink javát szolgálhassák. e. g. A „Mátyás király levente-év“ kihirdetése 1943. január végén az Ifjú­ság Országos Vezetője Ko­lozsvárra jön és a Mátyás király levente-évet a nagy király szobra előtt ünnepé­lyes külsőségek között je­lenti be. Az ezzel kapcsolatos ün­nepségeket a Leventeegyesület rendezi. Egy színházi esten előreláthatólag a Weimar— firenzei kulturtalálkozón kiválóan szerepelt magyar levente-müvészegyüttes népdalkórus­sal, szavalókarral és népijátékkal működik A „szeretet csatája“ A levente-csapatok szorgalmasan készül­nek a betlehemi játékokra. A bemutató zárt­körű főpróbát' december 13-án, vasárnap délelőtt 9—12 óra között a Jőkai-utca 2. szám alatti Levente Otthonban tartják meg. A Levente Egyesület házi karácsonya A Levente Egyesület f. hó 8-án megtartott választmányi gyűlésén a Levente Egyesület házi karácsonyi ünnepségét december hó 22-ére tűzték ki, melynek keretében a sze- génysorsu leventéket leventetársaik adomá­nyaival is megajándékozzák. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ÁLAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom