Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)
1942-12-06 / 277. szám
1 X Magyar árkászok a bríjanszki erdőben — A honvéd haditudósító század közlése — m 1943. DECEMBER b Vajakul a brijanszki erdőben, október hó. A hatalmas, kormos üstben fortyog a gulyás és a méteres lángnyelvek körül rekedt hangok énekük a nótát: Csitulok, nsiUapole, szépen ragyogjatok, A magyar árkásznak utat mutassatok, Mutassatok utat a csíki erdőbe, Vagy pedig « vadvirágos kolozsvári teI metőbe ... Az alkonyat már sötéttel függönyözte he a láthatárt. A tűz vörösre festi a kemény arcokat. Mert keményre kovácsolták a harcok ais árkászok arcát: nem minden katona parolázott annyit a halállal, mint a magyar rohamárkász. ( Kanalazzák már a forró levest s közben jókedvűen elbeszélgetnek a cudar időkről. S negyedóra alatt átélik újra az elmúlt félévet. ... Március 1-én Bjelgorodba ment az ár- kászszázad. Nyolc hosszú hétig kellett bizto- sitaniok a bjelgorod—kurszki gépkocsíutat, amit a csikorgó hidegben egyre rohamozott az ellenség. Olyan hóviharok kavarogtak akkoriban Bjelgorod felett, hogy az egyik tisztet majdnem átsodorta a fergeteg az ellenséghez: már tüzeltek rá a szovjet őrszemek, amikor hóköpenyét magára csavarva, meg- gómberedve visszafordult a magyar állások felé. Azután vitézül verekedtek a rohamárká- szok a fronton s közben dolgoztak, fáradhatatlanul. Dvoránál egy négysoros erödövet foglaltak el a német stukák támogatásával: az első erődsort rohammal vették be, a másodikból a stukabombák elől menekültek el az oroszok, a további kettőre pedig újra közelharc után tűzték ki a magyar lobogót az árkászok. Utóbb Suravlinyében, a kis orosz községben dolgoztak szakadatlanul a fiuk: pergőtűzben erősítettek meg kilométernyi állásokat négyszeres drótakadállyal és napjában szer spanyolIsikkot faragtak. Suravlinyét azóta SpaDyolbakkfalvának hivja minden árkász... Meleg nyári nap perzselte már az orosz mezőket, amikor a német hadosztály búcsúzott a magyar rohamárkászoktól. Büszkén indult útnak a század, „amelynek minden katonáját követendő mintaképül ieln-t állítani a legvitézebb német katonák elé ..— amint a német parancsnok mondotta. „Pihenőre“ küldték az árkaszokat ■ Sine- serklbe vonultak, a brjanszki erdő közepebe. Annyiban volt itt nyugalom, hogy csak minden másnap került csatározásra sor az orvlövészekkel. De a faluban is cifra világ volt: Vényi századosra és Ecsekl hadnagyra rálőttek világos nappal, hangtalan puskával. Minthogy a lakosság is szövetkezett a ’ n- dákkal, Ids sárga cédulával, próbapuskávai ajándékoztak meg minden parasztot; akt enélkül lopakodott a faluba, azt agyonlőtték. Volt idő, amikór az orvlövészek sűrűn támadták a falucskát. Még harckocsival is. K. Nagy István őrmester egy nádfödeles viskó tetején egy köteg kézigránáttal és lángszóróval várta a vasszömyeteget. Amikor az alája ért, a gránátköteget a hernyó- talp alá lMvjttottn, aztán a háztetőről a harckocsira ugróit és benyomta a toronyba a lángszóró tartalmát. Nyomban utána gyorsan bevetette magát az utmenti árokba s így ö maga csak könnyebb sérüléseket szenvedett. Azóta már a mellén ragyog a uagyeziist érem. Egyik este lángoló csóva szaladt le nz ég közepéről: az ellenség lelőtt egy Ju 88.-as repülőgépet. A lezuhant gépre orvlő vészek rohantak rá. Az árkászok nyomban rájuk vetették magukat: Ecsekl István hadnagy és Bernárd Gyula zászlós futtában géppiszto- lyozott és az utolsó pillanatban meg is mentették a vörös banditák közül a sebesült repülőket. Sineserldbol KJlkovnikibc kerültek az árkástóh: 10 kllanéiter hosszúságban kellett biztosítani ok a brjaaazk—komaritschi vasútvonalat. A bozót helyenként a stare hajolt, olyan aürü volt az erdő, amelyben akkoriban még nyüzsgőtt az orvlövész. A németek hátsó frontnak nevezték ezt a részt, ahol — mint mondották — csak a vasútvonal volt a szövetségesek kezében, mert az elmaradt vöröskatooák és orvlövéazbandák garázdálkodtak. Három hónap alatt 84 izgalmas éjszakán állott harcban az árkászszázad az erdő ez uj, vérengző emberi vadjaival. Akkoriban alig volt már ember sebesülés nélkül, Pedig ez a küzdelem sok tekintetben nehe— de keményen, szilárdan állták a harcot, zebb volt, mint a frontcsata: ott elölről lármád az ellenség, — itt viszont a stírti, sötét rengeteg minden pontjáról süvöltöztek a golyók. Az orrlövészek még vizesruhát is csavartak a puska csövére, hogy a torkolattiizet se lehessen látni .,. Az árkászok erődítménye, azaz: laktanya- telepe ma messzi vidék legpompásabb erdősége: bunkerek húzódnak meg kétoldalt, a megtisztított sinek mentén s a kedves „Piros Ház“ mellett, köröskörül. A csaták nyomait persze magán viseli még a környék: ágyúgolyók törték ketté a fenyők sudár derekát, orosz kukoricagránát szilánkjai ütöttek sebeket a bokrokon, a földet páncélgránát túrta fel és a bunkerek tetejét széttördelték a gépfegyvcrgolyók. Az életveszélyt régen megszokták az árkászok: nyugodtan Indultait útnak minden nap a sínek között, aknakeresésre. 128 aknát szedtek fel a nyáron s az orvlövészek egyetlenegyszer tudták felrobbantani az árkászszázad pályaszakaszán a síneket. Egyizben fogytán volt már a lőszer: elindult hát Brijanszkba Kőhegyi Endre segéd orvos, két legénnyel az egyik vonaton. Visz- szafelé jövet a lőporos hordók tetején aludtak éppen, amikor szörnyű detonáció halíatLegsstbb és legolcsóbb karácsonyi ajándék a MagyarNökUpja minden magyar család legkedveltebb női szépirodalmi, társadalmi, divat, kézimunka és háztartási folyóirata. Szerkeszti: PAPP JENO Az országos népszerüségü lap magas színvonalú karácsonyi száma szenzációs eseménye lesz a magyar szellemi életnek. Az uj előfizetők ingyen kapják meg ezt az élményt jelentő karácsonyi számot. Kérjen mutatványszámot a lap kiadóhivatalától: BUDAPEST, IV. FERENCIEK-TERE 7. Igazi karácsonyi meglepetést szerez a Magyar Nők Lapiával! Kérjen mutatványszámot! szott: aknára futott a vonat! A kocsikra két- oldalról is zuhogott a tűzeső és máris rohantak kifelé az erdőből az orvlövészek. A fiatal hadapród-orvos egy szál Ingben feküdt a lőszer tetején. Nyomban hajigálni kezdte a kézigránátokat a rohanók közé. Mellette elzuhant valaki: agyonlőttek egy német katonát. Annak a sisakját csapta a fejérp, kétoldalt dőlt belőle a vér a vállára, de ö csak dolgozott a kézigránáttal és közben megkaparintott golyószóró javai. A lánggránátok felgyújtották az erdőt. S negyedóra múlva már százfelé menekültek a vörös banditák: megérkezett a segítség. Most végre nyugodtabb időket élhetnek az árkászok. Azóta visszanyomták az orvlövészeket az erdő mélyére és szétszórták a nagyobb bandákat is. Most már ritkulnak az orvtámadások. ... Este van, falatoznak csendben az árkászok, mint azok az emberek, akik egészen összebarátkoztak már a halállal. S a tekintetükbe van Írva: Úristen, igaz, hogy mégis élünk?... S mert igaz, hát esténként— zeng a nóta. FERCSEY JANOS karpaszományos honvéd Gyakorlati nevelés Irta: Terescsényi Gyula Erényi tanár urnák ország-világ hiressúgü gyümölcsöskcrlje volt- Alig nchányszáz négyszögöles telken virult ez a paradicsomkert- Nyílegyenes sorokba ültetett, gondosan ápolt fák, őszibarack, meggy, fügefák, pompáztak ott és apró körték, amelyeknek ojtóvesszeit még a kertészek is állandóan kerestékErényt tanár ur nőtlen ember volt. Évtizedeken át ebbe a város végén elterülő, valaha elvadult kertbe ölte tanári jövedelmének filléreit. Nchányszáz tőke nemesszölö is körülfutotta a kerítést s a kis kertilak faláról ősz- időben kél-húroni kilós fürtök kandikáltak ki a gutaütölte levelek alólKoralavasszal már a kertjét bújta- Még a fordító napszámosok munkáját is úgyszólván liantról-liantra ellenőrizte. S a fákat?.- Mintha csak gyermekei leltek volna, úgy úpolgat- ta. Minden ágat százszor is áíbolházott, akad- e rajta egyetlen árva féreg is? És ha beütött a kánikula, napkeltétől-napestig rogyadozó lábakkal hordta az óriási kannákat, itatni a szomjazó földet, Volt is aratása. A kis körtefákat fel kellett peckelni, különben letörtek volna a gyenge ágak az óriási gyümölcsök alatt- A későn érőket papirosba csomagolta és megszámozta, mintha lajstromot vezetett volna róluk. Hire volt, hogy soha, senkinek egyetlen darabot sem adott el, de még csak nem is ajándékozott- Nyaralójának szobáiban sűrűn egymásfölé rakott polcokon sárgultak és rothadtak meg a gyönyörű gyümölcsök- Mintha kriptába lépett volna az ember, ősz idején a temérdek érett gyümölcs valami egészen furcsa halotti levegővel borzongatott ezekben a szobákban- És Erényi ianár ur, mint egy temetöcsősz, őrködött halottal fölött. Már ő maga is egészen hozzájuk idomult. Tavasszal, mozgékony, eleven és friss öregséggel jártkelt a becézett fák között, de ősszel egyszerre megsárgult ő is mint a lehulló levelek. Aztán bezárkózott és tavaszig úgyszólván elő sem jött kriptájából. Különösen érés-időben remegő félelemmel őrködött a birodalma felettValami kilátó-félét eszkábált össze a kert közepén, amelyre éjszakánként pontos időben, mint- az őrséget álló katona, felmászott és riasztó' pisztolyával háromszor a levegőbe lőtt* Tizenegy órától hajnalig, három ízben percnyi pontossággal durrantak el a lövések a nyári éjszakábanValószínűleg arra gondolt, hogy ez a rendszer igen hatásos védekező szer éjszakára, idegen csavargók látogatása ellen, mert meri-e vájjon az ilyen fajta népség életét kockáztatni néhány körtéért, ami nem igen éri xneg a rizikótA tanár ur filozófiája némileg helyes volt. Még a környékkel ismerős csavargók is elkerülték a különc ember kertjének tájékát. Hátha egyszer az ő lábikrájukat lyukasztaná át az a golyó? Kár a fáradtságért. Máshol is van még körte a határban, nemcsak, itt... Csak egyetlen népségnél csalódott a tanár ur számvetése. S azok mi voltunk, az akkoriban felcseperedő diáknépség. Abból is a legveszedelmesebb fajtaRobinson Crusoe már nem érdekelt bennünket- May Károly is pihenőre került a fantáziánkban. Texas banditáival hadakoztunk akkoriban és mienk volt az egész vadászterület... Scherlock Höhnest, napról-napra élesztgettük- Chick, Patsy és Ten lesi járt közöttünk és eszményképünk Carter Ida volt -. Erényi tanár ur szerencsétlenségére a ..Hudson öböl banditáival“ került szembe ezen a nyáronAkkoriban már minden szabad vadászterületet learattunk- Megpocskolt dinnyéskerfek, barackosok mutatták minden hajnalon lépteink nyomát a — csősznek. Végül inár csak a tanár ur kertje izgatott bennünket. Hamar rájöttünk a „trükkre“. Az árokparton, a kert végében heverésztünk minden áldott este tizenegy óra körül s vártuk a jeladást.-. Rendszerint hatalmas ájlócsapásokkal indult el a tanár ur ellenőrző útjára. Azután felszuszogott a létratákolmányra és hármat pukkasztott a levegőbeIlyenkor majd szélhasadtunk a nevetéstől. Bödő, a „Hudson öböl banditáinak vezére“ a dörrenés után felállóit. .— Mehetünk... — mondta komor és biztos nyugalommal. — Szabad az ut.-. Két órán keresztül háborítatlanul nyugalommal pusztítottuk Erényi tanár - ur paradicsomát. Az alacsony körtefák gyönge ágai úgy törtek széjjel, mint a kiszárított venyige. S a lehulló pompás körték maradványai másnap ott disztelenkedtek Erényi tanár ur káprázó szemei előtt. Heteken át tartott a muri. A környék apraját-nagyját odacsöditettük, hadd gyönyörködjenek a hudsonl rémek haditaktikájában ... Erényi tanár ur sokáig nem tudta, honnál fuj a szól. De végre győzött az árulás és a tanár ur sakkhuzása megtizedelte a „Hudson-öbül rémeit". Nehéz órák voltak azok ... Ezen az estén is eldurrantak a szokásos lövések, azután a tanár ur motozása hallatszott a ház körül, majd csapódott az ajtó és csattant a retesz. A következő pillanatban megindult a roham. Bödö és én, mint a vezérekhez illik, mindenütt elöljártunk. Annyira biztosak voltunk dolgunkban, hogy még a sziuk legelemibb elővigyázatossági rendszabályait sem tartottuk be. Előre loholtunk s igy történhetett csak meg, hogy egyszerre kövé- meredten álltunk meg egy mozdulatlan sötét alak előtt. A fák takarásában bujt meg és igy nem láthattuk. Úgy hatott ránk, mint az éjféli kísértet az elhagyott várkastélyok ormán. Pedig csak Erényi tanár ur volt, aki ezegyszer becsapott bennünket. Nem volt menekülés. A halálos veríték akkor pergett végig először a hátamon. Homlokunknak szegzett revolverrel vonultunk be a tanár ur titokzatos hajlékába. Nem jutott eszünkbe a recept: Tagadni mindhalálig... A tanár ur kezében vészt - jóslóan suhogott a vessző. — Ki fia-borja vagy ? ... Mindent bemondtunk. — Vagy úgy?... Szóval, állami gimnázium harmadik bé ... Ajtó bezárva, menekülés sehol, úgy álltunk az öregember előtt, mint pálcatörés pillanatában az akasztófáravalók. Néhányszor fel és alá sétált a szobában. Remegve figyeltük minden mozdulatát... Ugyan mi lesz most ?-... Miféle bosszút eszel ki az ellopott Ízes gyümölcsökért, a megpocskolt fákért? Rövid, baljóslatú töprengés után végre megszólalt: — Egyszóval szeretitek a körtét?,.,. yisszanyeltük az elcsukló válását. . — Igen, vagy' nem? ... — dörgött hirtelen a hangja. — Igen ... — Nagyon szeretitek? Irgalmatlanul nagyon? ... — Nagyon... .— Ezt elhiszem, hiszen még lopni Is képesek vagytok érte. De én jó ember vagyok, nem bántalak benneteket, adok nektek körtét... Volt valami biztató ebben a hangban, de az utolsó mondat mégis csak keserű ízt csurgatott a szánkba. — Adok én édes gyermekeim, adok ... amennyi csak belétek fér... — motyogott az öreg ember és már válogatta is két hatalmas kosárba a szebbnél-szebb falatokat. A kosarakat jól meg is tetézte. Egyben - egyben megfért úgy öt kilogramnyi. Elibénk tette a kosarakat, még széket 1* hozott, hogy sokkal kényelmesebben ülhessünk, aztán megkezdődött a kinálás és az etetés. •— Rajta!... Zaboljatok!... Az utolso darabig, mert ha nem, addig verlek benneteket, míg ebből a botból egy foszlány marad ... , — Zabálnl!... A tizedik költénél már bajok voltak. Megakadt a toroknál és nem ment lefelé sehogysem. A bot könyörtelenül lesújtott. — Szeretitek a körtét ? ... — ismételgette gúnyosan és ml újból lehunyt szemekkel nekifeküdtünk a zabálásnak. — Nem megy már ... Tanár ur ,,. Soha többé... A bot újra suhintott. Irgalmas Isten! ... Még öt gyönyörű sárga, leccses körte feküdt előttem a kosárban. Talán a legnagyobb példányok .., öt darab s már csaknem eszméletlen voltam a undortól! Nem volt irgalom. Meg kellett enni a körtéket... Már világosodott, mikor ki vánszorogtunk Erényi tanár ur kertjéből. Lélegzetű Is aBg tudtunk, csak odarogytunk a fűre és hemperegtünk az iszonyú gyomorcsi karáétól. — Viszontlátásra ... —- búcsúzott el tőlünk a tanár ur. Azóta nem eszem a körtét és azóta nem ltalózkodom mások birtokában.
