Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)
1942-12-24 / 291. szám
gazdagították a magyar régészet és történettudomány okmánytárát. A leletek tudományos feldolgozás» Ha, amint láttuk már, az ásatás maga sem lehet eredményes az illető kor kérdéseinek alapos ismerete né’kül, ugyanez természetesen fokozottabb mértékben áll a feldolgozásra. Minden tudomány fejlődik, méghozzá nemcsak eredményeiben, hanem szempontjaiban és módszereiben is. Ez a fejlődés leginkább az olyan fiatal tudományágaknál a legvilágosabb, mint pé'dául a régészet. A hazai föld régészeti emlékeinek felkutatása és feldolgozása Ugyanúgy, mint a többi európai népeknél is, kezdetben a klasszikus világ remekműveinek hatása alatt tisztán művészettörténeti szempontok flgyfelmbevéte'é- vel Indult Meg. Erre a korszakra a művészi fejlődés elve nyomta rá a bélyegét s módszerébe Jellemző a tipológia. Ez a módszer a tárgyakat, Vélt egymásbői való formai fej'ö- désük alapján, sorrendbe á'litotta s Így ért cl nagyon becses Időrendi rendszerhez. Jellemzője, hogy mindig az egyes tárgy állott az érdeklődés középpontjában, nem a kultúra össkesége. A rendszer ki hem mondott alapja a mult század divatos természettudományi fejlődéselméletében gyökerezik. OsZ- tá’yozásának kiindulópontjaként elsősorban a gazdag sírok s azok művészileg jelentős leletei szolgáltak. A társadalmi és müvelő- déetörténelml tényezők éppen olyan kevéssé jutottak szóhoz ebben a felfogásban, mint a történelmi szempontok. Ez a rendszer természetesen az ásatásokra is rányomta bélyegét, nem a tényleges összefüggéseket keresték, hanem Inkább tudományos kincskeresés láza fűtötte az ásatókat. Ilyenképpen tették tönkre például a Keszthely környéki roppant gazdagságú avarkori temetőket. A Nemzeti MitZeum ma is szinte ládaszámra őrzi a fülbevalók, öweretek s más remek ötvöstárgyak légióját, de arról, hogy ezek milyen összefüggésben kerültek elő, fogalmuk sincsen s igy az anyag csak összehasonlításként használható. A következő fejlődési szakasz a sirlelete- ket síronként szétkülönitve tartotta és igen gondos ásatási megfigyelései ma is nagy haszonnal forgathatók. A tipológia módszerét már á sirok tanulságaival egyesítette s kü'önösképpen értékes eredményeket ért el az egyes típusok vándorlásának és fejlödé- sénék megállapításával kielemzett kereskedelmi hálózatok megállapításával. Megkezdődött az ásatás eredményeinek történeti rendszerezése is. Magyarországon ennek a kutatási szakasznak legértékesebb művelői éppen Pósta Béla és erdélyi tanítványai voltak. Mintaszerű ásatások és feldolgozásaik jóval megelőzték a többi magyar kutatók hasonló irányú törekvéseit. Nagy segítségükre Vblt Hampel Józsefnek éppen ezidötáj- han megjelent s sok tekintetben máiig sem elavult nagy rendszerezése a magyar nép- vándorláskor emlékeiről. A szempontok njabb bővüléséhez csak a legutolsó években érkeztünk el S hogy ez egyáltalán létrejöhetett, abban nagy része van az ásatástechnikának Is. A ma kutatási Iránya a leletek és temetkezések hátterében meghúzódó, illetőleg a bennük kifejezésre Jutó szellemi tényezők kiaknázása felé tart és elsőrangú feladatának tekinti az egykori élet teljességének megragadását és a tárgyak egykori életének megállapítását. Számunkra a legszegényebb sir egyenlörangu fontosságú a leletekben gazdag fejedelmi siréval, mert be'őle az egykori szegény emberek élete szólal meg, A társadalmi rétegeződé» és szervezet egykori képe, ha lassan is, de egyre biztatóbb sikerekkel megindult a kibontakozás fe'é. A sir- képekben, a temetőképekben és az egyes leletekben, valamint azok e he'yezésében megnyilatkozó bonyolult összeftiggéshá'ózat lassú felfejtése s az egyes szálaknak néha a Távolkeíetig nyúló követése azzal biztat, hogy közelebb sikerül jutnunk az egykori dolgok tényleges létéhez s nem kell az íróasztal mellett kiagyalt s a mai ember gon- dolkozásmódját tükröző elméleteket segítségül hívnunk a dolgok rendszerezéséhez. Ma már. éppen a honfoglaló magyarsággal kapcsolatosan, olyan be sö, lélektaninak nevezhető tényezőkig juthattunk el, amelyekre az eddigi, az életet darabokra szaggatő, tehát eredeti értelmétől megfosztó módszerekkel soha sfeni juthattunk volna el. Egy ilyen, embefileg lehetséges minden szempontot egyszerre S miegymással szervesen összefűzve tekintetbeVevő módsZeri hálózat bemutatására itt nincsen terem s különben sem tehetném meg mintegy légüres térben mozogván, mert ez a módszer mentes minden előzetes dogmatikus szempontrendszertől e tisztán maguk a tárgyak alakítják szinte alkalmanként. És megtudjuk, mit evett az ezeréves ős ... Éppen a legutóbb azonban olyan ásatástechnikai módszerekről szereztem tudomást, amelyektől további, szinte beláthatatlan fejlődést várhatunk, mert egy olyan tudományág kapcsolódott bele a munkába, amelyet eddig csak alkalomszerűen vett igénybe a régészet, tudniillik — a kémia. A német _L. e kémikusok által kidolgozott reakciós módszerrel ugyanis megállapítható a sir földjének megfelelő kezelésével a halott ruházata, sőt testének körvonala, az edényekbe me létett étel összetétele, sőt még olyan kísérletek Is eredménnyel jártak, amelyekben a halott hasa tájáról kiemelt földkocka és a sir egyik távolabbi sarkából kiemelt földkocka összevető elemzésével a halott utolsó lakomájának tartalmát is megállapították. Mindennek megtanulása elsőrangú kötelességünk, mert ásatásteehnikánk fej’esztésének célja az, hogy minél többrétegű hiteles anyagot szolgáltasson a feldolgozásnak és az egykori Idők történelmének. Hála Istennek, az utóbbi Időkben fokozott gonddal őrzik meg a csontvázanyagot Is, eltérőleg attól a régi szokástól, amikoris legfennebb a nagyon gazdag sirok koponyáját tették el. A szegényebb réteg és a gazdag réteg közötti embertani különbségek legalább olyan értékes adattárat adnak a történetírás és a régészet számára, mint a leletek. Lassan ugyan, de annál kiválóbb eredményekkel indul meg a sírokban talált á’.latcsontok feldolgozása is. Ebből feleletet várhatunk a népbevándorláskor állattartására s igy további becses adatokat az akkori élet képének meghatározására. Mindezek elmondásával nemcsak ai volt a célom, hogy egy váz'atos áttekintéssel megsejttessem 6z ásatás és íe' dolgozás munkamenetét, hanem az Is, hogy a szempontok felvetésével egyúttal figyelmeztessem a jóakarata gyűjtőket s találókat, hogy a legjobb szándékkal Is mennyi mindent tehetnek tönkre, ha nem fordulnak az arra Illetékes szakemberekhez, akik a lelet megmentésén kívül számos olyan megfigyeléssel is gazdagíthatják történelmünk ádatterét, amire még az emberileg legtisztább szándék és segiteniakarás sem képes, felkészültség hiánya miatt. Erdély földje rendkívül gazdagságban ontja magából a mult időír emlékeit. A különböző korok és népek emlékanyagából éppen egyik legfontosabb korára azonban aránylag kevés a megbízható dokumentumunk. Bár a népvándorlás és honfoglalás korából már rendelkezünk olyan emlékekkel, amelyek fő vonalaikban elénk tárják e kor történelmét, mégis az egykori élet te'jes gazdagságához képest kevés leletünk van. Egy- egy i'yen leletnek igen nagy fontossága van történe'münk szempontjából a igy megmentésük elsőrangú nemzeti kötelességünk. Bútorszövet rtlgiţOnu Kárpitosszőnyeg Kellenek Erdélyi Kender-Lenáro ésXérjúMellékek R.T, ZSÉ* Zs reg V'ül TAPJTt X R. T. Pontivá KOteiáru Koiezsvftr, Wesselényi Mfklós u. 10. Tefe on 37-03 Karácsonyest Afrikában A szilágysomlyói születésű Eller Mária ár., mint Le!irt francia orvos felesége, éveket töltött a trópusokon és ott ts halt meg néhány esztendővel ezelőtt... Irodalmi hagyatékából közöljük az alábbi Színes, kit* szeresen időszerű írást, amely a világesemények sodrába került földrészre vezeti el olvasóinkat.y A kókuszpálmák hajlékony levelein játszik a Nap fojtó melege. A hibiszkus himbálja vérvörös, szép, de szagtalan szirmait s a fiamboayant tüzkoronája visszafénjdi az afrikai égboltról fálövelö IzZÓ sugarakat. Karácsonyest! A város fehérei ma nagy S2dmmal jöttek a kaszinóba, ahol a bridge, bolotte és sakk- pártlk kivételesen már kora délután óta nsr- kotizálják az általános honvágyat. A tég- cinlküsabb agg egény „broussard" Is Valami nyugtalanságot, fájdalmat érez szivében, ahová berejtette a távoli szülőföld é& édes ifjúság gyöngéd képeit. Ez afrikai kaszinóban a véletleü-össze- hozta hivatalnokok, ültetvényesek és kereskedők, látszólagos mindennapi szórakozásuk közepette, ma főként — emlékeznek. Ki hitte volna, hogy hilrtdeniküttknek vátt egy-egy fa’usl emléke, amelyről éppen ma vágyik elbeszélgetni. Vájjon figyel-e rá szomszédja? Mindegy! Ma inkább, ftiittt Valaha, az, aki beszél, legfőképpen magamagának, enmaga elbódifására és gyönyörűségére beszél.. s Hivén az Anyaország hagyományaihoz, melyeket Idegenben hívőbben követünk, a leghitetiéftébb is elmégy az éjféli misére s Utána, Ugyancsak Európa i luaióját keresve, a Sportklub szupéjára. Éjféli mise A csillagok mintha megnőtték volna a Dél Keresztje körül, de a távoli halásznegyed alig kivehető tam-tamját nem téveszthetem össze az erdélyi kántálő gyermekek szent énekeivel. A Misszió kicsiny harangjának tornyául két élő pálmatőrzs szolgál, melyek karcsú, zöld koronája legyezgeti csengő-bongó himbálózását. Éjfél. A harangozó, fekete suhanc, egész leikével huzza a kötélnek szo’gáló liánt, tudatában lévén e művelet kiható fontosságának. A vékony hang tovaszáll a világos éjbe, nagy elragadtatására a már kora délután óta körülötte szorongó héger tömegnek. A hittérítők szűkös kápolnája helyett a félig épü't hatalmas székesegyház fogadta be az* éjféli misére ideseregiett hiveket. Valláskülqnbség nélkül özönlötték el a misszió terü'etét, mert egy fehér ünnep mindig érdekes látvány és a mai a „Fehér gyermek ceremóniája" egyformán vonzza a fétisimádót és a mohamedánt is. Az öt misszionárius és főnökük, főtisztelendő Rast atya, meg a fekete öltönyös, kokárdád sekrestyés, néhány túlbuzgó hívüktől támogatva, enmagukat múlják felül, hogy a templomban mé tó rend legyen. Csendet követelni, túl sok lenne! Valóságban az egyház e jámbor nyája erős lármában fejezi ki vegyes érzelmeit, melyek között nincs hely a némán szemlélődő meghatottságnak. Eszmecsere, magánbeszélgetések vegyes dialektusában ■ profán nevetés is Vegyül — boldog megelégedés jele! A szent atyák, megértő türelme főként arra irányul, hogy a székes- egyházon kivül tartsák a „dolo"-tól már nagyon is bizonytalan lábon járó hiveket, s hogy mindenfajta fegyver, coup-coup, lándzsa és nyíl is kint maradjon. Nem megy könnyen ez az óriás termetű és fegyelmet nem ismerő bennszülöttek között. Van, aki á'szik, pányjába burkolózva. Ki tudja, hány napi gyaloglás hozta őket a tengerparti fővárosba, a titokzatos erdők mélyéről, vagy a dzsungel eltévelyitö vadnyomain át. A templom fölött a mennyezetet az afrikai égbolt hasohlithatatlan kékje adja. Az éber csll'a,gok fény- és ámyjátékukkal szórakoztatnak, a Hold isteni lámpája pedig szelíden mosolyog himbálózó pálmákra s a fehér virágokkal borttótt narancsfákra. A fehér társaságon kivül, első helyén sorakoznak a négér keresztények e'ökelői, a „féléurópaiak" vagy „asszimiláltak", ahogyan a Tendes foglalkozással bíró, Iskolázott feketéket jelö’ik. Erissen keményített vászonöltönyükben, vagy angol szövetbe öltözve, megvetően kezelik á rongyos és meztelen Igen tisztelt vevőinek kellemes! karácsonya ünnepeket kíván: HELLER És MOLNÁR divatház Kolontvár, WenseUnyi Mltil6a*afca tP. nám. 1942. K4»4CáO\¥ Kassai Eiferern KOicrzvár, Unló-u. 14 Kitűnő konyha, jó borok. Minden este hangulatos zene. fajtestvért, élő cáfolatául az ünnepelt Krisztus tanainak. — Nem tudja ez a vad, mire való a szék, ■— sziszegi Ousmanon, az asztalos. — Akárcsak az őserdőben lenne, ide mer jönni meztelenül, — méltatlankodik Fara Fenyeg, a szabó. Hesseux, az ács, öntelten szemléli a díszes templomot. Virágfüzérek és pálmaágak közül kicsillannak a villany lámpák s az o'tár számos gyertyája ismerősként villan feléje, ömaga segítette a jó atyákat, hogy ez ünnepi ragyogás minél kápráztatóbb legyen. Csak Ő, Hesseux képes ilyen ügyesen elrendezni egy épü'etet. Így vélekedik Thisszalé, a kömives la —; sajátmagával beszélgetve. Sajnálja mindamellett, hogy a tető hiányzik. Az iskolás leánykák és fiuk az apácák felügyelete alatt latin és francia szent értekeket énekelnek az orgona hangjaira. A zene rövid Időre csendet teremt a zajgő sokaságban. A prédikáció francia és főn nyelven hosszúra nyúlik a beszéd igazi hazájában. Az „Ite missa est" után a tömeg végre csodálhatja a Betlehemet, a misszió féltett kincsét, amit nemrégen Páriából küldött egy kegyes, Jótékony hölgy. Egyik-másik egészen ottfelejti magát a bámulástól. A nomád elragadtatva nézi a juhokat. Az asszonyok kíváncsian szemlélik a „kis fehér Gyermeket". Van, aki nem titkolja csalódását. Valóban a „Tubabok" is voltak kicsinyek és gyengék, mint ők? — Jó kövér a fehérek fia, — mondja ajkát nyalogatva egy fekete, akinek hegyesre kireszelt fogazata mutatja, hogy miként totemje, a katalán, a törzse is hódol az ember- evésnek. Ma persze, titokban. — Ez nem emberek szülötte, hanem Isten gyermeke, — veti oda fölényesen egy euró^ paiasan öltözött néger. — Annyi bizonyos, hogy nagy főnők az apja, — magyarázza egy áiásik vadoné. — Valóban, elibe hintették, ami csak sót hozott a karaván, — mondja egy Újabb, a havat utánzó, fehérség láttára. — Fejcsóvá- lás, bőlogatás, de á véleményadás tovább folyik á rózsásbőrü, szőke Jézuska láttára. . Kivül már félhahgzik a tata-tam és lárma, mert Afrika különböző isteneit végeredményben ugyanegy mődon ünnepük: tánccal és zenével. üdvözöljük hittérítő barátiankat mielőtt kim ennénk a karácsonyi éjbe. Fötisztelendő Rust atya szakállas, szenvedő arcából és szomorú, de hittől ragyogó szemeiből a hirtelen feltalált Krisztusnak feje gyengéd szeretettel hajlik felém. és előbbi, fájó, régi karácsonyi emlékeimről megfeledkezve, hirtelen úgy érzem, hogy az imbolgó olajos mécses az egyik néger kezében ugyanaz a primitiv fény, amely bevilágította a betlehemi istálló szerény menekültjeit — „Krisztus Urunknak áldott szüle- ■ tésén". (Dahomey) LEFORTNÉ ELLER MARIA dr. Tisztviselőket keres az Erdélyrészl Hangya Központ erdei gyilmölcsgyUjtő telepeinek adminisztrálására. A telepek júniusban kezdik működésűket, de lehet, hogy a jelentkezőket már korábban behívják szolgálattételre, hogy a telepek vezetéséhez szükséges szakismereteket egy tanfolyamon megszerezhessék. Pályázatokat Erdélyrészl Hangya Szövetkezetek Marosvásárhelyi Központja elmére „Termelési osztály" megjelöléssel keli küldeni. A BŰVÖS AMULETT. Newyorkbál jelentik: Alabama amerikai állam kormányzója kénytelen volt egy varázslatokkal foglalkozó szekta működését rendőri ellenőrzés alá helyezni. Az amerikai szabadsággal össze« egffezhetetlen intézkedésre az adott okot, hogy á katonaköteles férfiak séregesen özönlöttek az uj szekta táborába, amely azzal az Ígérettel toborozta híveit, hogy háboríts Szolgálat esetén láthatatlanná tevő amulettet bocsát rendelkezésükre. EGY ARP AM AGBÓI, 2700 SZEM. Berlinből jelentik: Egy rossitteni mezőgazda földjén egyetlen árpamagből 135 kalász fejlődött ki. Minthogy minden egyes kalászban körülbelül húsz szem volt, ez az egy szem vetőmag 2700 szemből álló termést hozott. T
