Keleti Ujság, 1942. december (25. évfolyam, 272-294. szám)

1942-12-03 / 274. szám

V

Ára 12 íillér

CsMVríVlc

1942, december 3

p 1 'ít \ M

3

iv.i

"P V.'lfl t*D tv

/• 4- *j .1 , é

tr* rt *j J i

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 2.70, NE- I

GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ I HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 274. SZÁM.

ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I KIADJA - A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. I

SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMD 4: KOLOZSV’ R, «RASSAI-C. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM / DUNK VISSZA

Áz igazi felekezetközi béke jegyében

Irta: OLAJOS DOMOKOS

A három erdélyi protestáns egyház a lapokhoz közleményt küldött, amelyben az egyházfők bejelentik, hogy közös tanácskozást folytattak s elhatározták: a közeljövőben mindhárom egyház előterjesztést tesz egyházkormányzati szerveinek egy erdélyi protestáns közös bizottság megalakítása céljából. Ennek a bizottságnak az lesz a feladata, hogy mind nemzeti, mind egyházi szempontból a három egyház’együttműködését, valamint a felekezetek békéjét és a nemzeti egységet biztositsa.

A hivatalos közleményt minden kommentár nélkül a „Keleti Újság“ nyilvánossága elé bocsátotta. Bár a közlemény a felekezeti béke s a nemzeti egység biztosítását hangsúlyozza, amiben egy pillanatig sem kételkedünk, mégis önkéntelenül eSzünkbe juttatja azt a már történelmi jelentőségű pásztorlevelet, amelyet a román megszállás ideje alatt három egyházfő: Majláth Gusztáv gróf római katolikus, Ferenc József unitárius és Nagy Károly református püspökök Írtak alá. A mostani és a román megszállás alatti megnyilatkozás között — bár akkor is és most is ugyanaz a cél lebegett szem előtt, — mégis feltűnő különbség mutatkozik. Most csak a protestáns egyházak vezetői szerepelnek az aláírók között s hiányzik a római katolikus egyház. Hálátlan feladat volna annak a ?e- szegetése, hogy miért szervezkednek külön a protestáns egyházak, amikor a román megszállás ideje alatt, nagy és nehéz napokban, együtt, egy arcvonalon, a felekezeti és nemzeti békéért közösen, kéz a kézben harcoltak. Ha akkor nehéz idők voltak, ma is azok vannak. Akkor az idegen hatalom járma alatt nyögtünk, ma pedig az egész keresztény világot a bolse- vizmus vörös hulláma fenyegeti. Ha akkor össze kellett fogni, ma kétszeresen kellene követnünk az egy akol és egy pásztor magasztos igéit.

Nem akarunk vádolni és nem akarunk megbántani senkit, hiszen egyházaink a múltban is és ma is a legnagyobb szellemi és erkölcsi értékeink közé tartoztak és tartoznak s mégis hangot kel! adnunk bizonyos aggodalmaknak. Ezek az aggodat- npnicsu k a közélet ütőerejét figyelő újságíró aggodalmai, hanem mélységes aggódása minden fajtáját szerető és gondolkozó magyar embernek. Ez a vihar nem nálunk, Erdélyben, hanem a Király- hígon túl keletkezett. Amikor Zilahy Lajos szerencsétlen röpiratavai a nagy nyil- vánassák elé lépett és újból felszínre dobta a reverzális kérdését, nem is sejthette, hogy milyen vitaanyagot, milyen veszedelmes viszálykodások magvait hinti el.

_ Azóta bizony a reverzális kérdése szenvedélyes vitákat dobott felszínre. Ez a vita, — sajnos, — a Királyhágón inneni részeken is bizonyos szenvedélyeket gyújtott fel. Mielőtt ezekre a vitákra rámutatnánk, olvasóink tájékoztatására röviden ismertetjük a régóta vajúdó kérdést. A régi időben alig volt probléma, hogy milyen vallásban neveltessék a vegyesházasságból született gyermek? Ezt a kérdést egészen 1791-ig tisztán katolikus szempontból oldották meg. Végül aztán 1791-ben a törvényhozás is beleszólt a tisztán vallási kérdésbe s kimondotta, hogy katolikus apának valamennyi gyermeke katolikus legyen, ha pedig az apa nem katolikus, akkor a gyermekek nemek szerint kövessék szüleik vallását. Hosszú ideig nem történt változás. 1868-ban egy hosszú és régi vita megérett gyümölcseként született meg az 53-ik törvénycikk, amely úgy döntött, hogy a gyermekek nemek szerint követik a szülők vallását. Ennek a törvénynek a szellemében a lelkészeknek nem volt szabad beleszólniok a család belső életébe. Végül 1891- ben készült el az úgynevezett „reverzális- törvény“, amelynek értelmében a házasulandók házasságkötés előtt megállapodhattak egymásközt, hogy házasság után a gyermekek milyen vallásban neveltessenek. Ezt a megállapodást, illetőleg re- verzálist kötelesek voltak bejelenteni a házasságkötés alkalmával az anyakönyvi hivatalban.

Erdélyben ezeket a kérdéseket mindig békésen, a megértés s magasabb nemzeti célok figyelembevételével oldották meg. A román megszállás ideje alatt pedig, amint már említettük, a katolikus és protestáns egyházfők közös pásztorlevelet adtak ki s ezzel a ténykedésükkel olyan nemes példát mutattak, ami ma, különösen a mostani nehéz időkben is követendő mintául szolgálltat.

Akadtak pedig a múltban is lelkészek, akik nemcsak a törvényes intézkedésekkel, hanem a magasabb egyházi és vallási szellemmel is összeütköztek. Csak egy példát hozunk fel, Saját esetünket. Apám református volt, anyám római katolikus s mégis hosszú éveken keresztül az unitárius anyakönyvben tartottak nyilván. Miképpen volt lehetséges ez? Születésem alkalmával anyám élete veszélyben forgott. Hivatták a katolikus lelkészt, de akkor éppen távol volt. Kézügybe csak az unitárius lelkész esett, tehát ö végezte el a keresztelést. Minden megkérdezés és hozzájárulás nélkül az unitárius anyakönyvbe jegyzett be. Erről a szülők és később a gyermek semmit sem tudott. Édesapám, miután azt hitte, hogy római katolikus vagyok, katolikus iskolába íratott be. Már az elemi iskolában szabályszerűen gyóntam és áldoztam. Az elemi iskolák elvégzése után a székely*

ANGLIA AZÉRT HARCOL, HOGY AZ EGÉSZ VILÁGOT INDIA JELENLEGI HELYZETÉRE JUTTASSA — mondotta Mussolini az olasz törvényhozó testületek tagjai előtt tartott nagy beszédében.

Mussolini az utóbbi időben nagyon ritkán beszélt s most is hangoztatta, hogy háborúban az ágyuké a szó. A háború azonban kétségtelenül közeledett Olaszországhoz s az angolszászok, amint azt Churchill nyíltan hangoztatta — úgy vélik, hogy a tengelyhatalmak tömbjéből eltávolíthatják az olasz tényezőt és ezzel juthatnak el az általuk óhajtott győzelemhez. Az angol miniszterelnök a legélesebb fenyegetésekkel támadott Olaszország ellen. Ez a hadi, politikai és lélektani helyzet bírta rá a Dúcét, hogy hosszabb beszédben hangsulyozza az olasz nép álláspontját.

Beszédéből ugyanaz a feltétlen győzelmi tudat és elhatározottság csengett ki, ami Hitlernek, a tengelyhatalmak másik nagy vezérének legutóbbi kijelentéseit áthatotta. A leghatározottabban hangoztatta, hogy Olaszország világosan látja maga előtt célját s meg van győződve az olasz nép föl- emelkedésének bizonyosságáról és világosan tudja, hogy ennek legnagyobb akadálya a múltban is Nagybritannia volt és ma is az. Anglia soha sem akarta és most sem akarja,

udvarhelyi római katolikus főgimnáziumba akartak beiratni. Itt azonban már anyakönyvi kivonatot követeltek. Ekkor szereztük be Korondról, születésem helyéről az anyakönyvi kivonatot. Legnagyobb megrökönyödésünkre kiderült, hogy nem római katolikus, hanem unitárius vagyok. Ismételjük: apám református, anyám római katolikus, én pedig unitárius voltam. Megkezdődött a kálváriajárás. Ettől az időtől kezdve ez egyház és az iskola is kötelességemmé tette, hogy az unitárius vallásból vizsgát tegyek és mindaddig, amig visszatérek a római katolikus vallásba, unitárius hittant hallgassak. Ebből nagy vita keletkezett. A három egyház azt vitatta, hogy én milyen vallásu vagyok. Mai napig sem ludom megállapítani, hogy miképpen döntötték el a vitát, csak arra emlékszem, hogy addig a családban és az elemi iskolában katolikus vallásban nevelkedtem s unitárius hittant kellett hallgatnom. Itt is njabb baj merült fel azonban. Udvarhelyen nem volt unitárius gimnázium, tehát kénytelen voltam a református kollégiumba járni, hogy Ott hallgassam a hittant. Nem akarok ir- isi arról, hogy milyen gúnyolódásoknak voltam kitéve emiatt. Mindez így tartott egészen 18 éves koromig, amikor újból megkereszteltek és a gimnázium hittananyagából újból le kellett tennem a vizsgákat. Nem akarom ecsetelni, hogy milyen lelki és szellemi válságon estem keresztül. Csak arra emlékszem, hogy Prohászka, a nagy püspök abban az időben látogatta meg Székely-udvarhelyt és ott, a főtéri plébánián gyönyörű beszédei mondott. A beszéd hatása alatt meglátogattam, feltártam előtte a lelki válságomat és az ő lánglelke és szelleme adta vissza hitemet és emberi bizalmamat. Az»mtTBfBWKimgBírni .turn wn—i«~nrn wn w ■■

hogy Olaszország egységes legyen. Barátja volt a kis olasz államocskáknak mindaddig, amig nem jelentettek erötényezöt Európában és alkalmas eszközei voltak az angol egyen- sulypolitikának, most azonban félti az olasz birodalomtól a Földközi-tenger feletti hatalmat, amelyre pedig Olaszország jogosan tart igényt.

Az angol magatartás, az angol fenyegetések mind csak azt bizonyítják, hogy — amint mondotta — ha az ötórai teák intézményét elveszik az angoloktól, még mindig a lelki barbárságnak abban az állapotában vannak, amelyben a római hadvezérek találták a szigetország népeit, ötven nemzedék nem tudta lényegében megváltoztatni a brit szigetek lakóinak alkatát.

A Duce beszéde további részében a legnagyobb melegséggel szólott a Németországgal való bajtársi együttműködésről és közölte, hogy Németország rendkívül nagy tömegű légvédelmi ágyút bocsát Olaszország rendelkezésere és ezek az ólasz fegyverekkel együtt megadják a méitö választ az angol fenyegetésekre.

*

A SEMLEGES TÖRÖKOr: SZAGBAN Churchill rádióbeszéde egyáltalában nem keltette azt a benyomást, amelyet az angol miniszóta is mindig az ő magasröptű gondolatai és apostoli szellemű elvei irányítanak az életben.

.Mindezt el kellett mondanom, hogy érthetőbbé tegyem, hogy a múltban is voltak bizonyos vitapontok, voltak hibák, de azokat mindig magasabb szellemben, ismételten hangsúlyozzuk: erdélyi szellemben oldották meg. Erre az igazi erdélyi szellemre most újból szükség lenne. Szükség lenne, mert értesüléseink szerint a reverzális körül felhangzott viták már a társadalmi és kulturális egyesületekben is tanyát ütöttek. v.v. \ .:w

J-rv ^ V -V * Ns '- '•% l' \ \\ » % /r«

r* \ *;*;•*• <;?• v*. , V. «.vYiV v.iv. V.w.'/t tv. Egyházi írók, időszaki lapokban éles hangon polemizálnak s ha kellő időben nem széliünk magunkba és nem számolunk azzal, hogy ma nemcsak Magyarország, hanem egész Európa legnagyobb válságát éli, akkor egyszercsak azon vehetjük észre magunkat, hogy a kereszténység legnagyobb ellenségének, a bolseviznnisnak malmára hajtjuk a vizet.

Tudatában vagyunk annak, hogy ebben a vitában minden egyháznak igaza van a maga szempontjából, de ezeknek az igazságoknak a vitatása következtében a kívánatos magyar egység és összefogás alappillérei rendülhetnek meg. Hallgassunk a mai idők szavára. Raktározzuk pí ezt a vitaanyagot és annak eliufózósét olyan időkre, amikor béke lesz a világon. Akkor mutatkozunk igazi bősöknek, ha elsősorban önmagunkat tudjuk legyőzni s kéz a kézben, egymás mellett és vállvetve harcolunk a keresztény világot felégető holsevizmus ellen. A mai időkben igazi hősi szellemre van szükség. Ha a vita* auyag homokzsákját ki tudjuk dobni magunk közül, esak akkor emelkedhetünk olyan magaslatra, ahonnan jobban látjuk a nagy veszedelmeket. Akkor alulmaradnak az apró emberi torzsalkodások s egy nagy magyar és keresztény egységben és emelkedettségben harcolhatunk egy szebb és boldogabb magyar jövőért.

terelnök el akart érni. Az egész török sajté egyértelműen propagandaizünek minősiti az angol megnyilatkozást s hangsúlyozzák, hogy az Ilyen szólamok nem tudják fokozni a győzelmi reményeket és nagyon is érzik, hogyr Chureldllnek még derülátó mondatai mögött is mennyi aggodalom lappang, különösen a háború időtartama tekintetében. Természetes, hogy ezek az aggodalmak csak félmondatokban kandikálnak elő beszédéből, amelyet nyilvánvalóan nemcsak a sok veszteséget átélt közvéleménynek, hanem elsősorban a semlegesség álláspontjára helyezkedett államok népének Is szánt. — Azt azonban Churchill is kénytelen volt elismerni — irja az egyik török lap — hogy egész Európa nyersanyaga a tengely kezében van s ezért célzott a további véres esztendőkre.

A „Tasviri Efkiar“ cimü török lap nevetséges szinben tünteti fel azokat, akik nem tudnak különbséget tenni a tények és a propaganda között és a mostani hatalmas küzdelemben a jövő időre való utalásoktól be- folyásoltatják magukat. A hadihelyzet áttekintésében megállapítja, hogy a Szovjet uj téli támadása eddig semmiféle hadászati sikerrel sem járt s az angolszász szövetségesek tuniszi hadművelete is lassú és egészen kilátástalan. Kirenajkában a br}t nyolcadik hadsereg nagy, támadó műveletének utolsó

A Itóroinliiitfllnii tömb törhetetlen egységét és győzelmi ohnratőí hintette Mussolini nngy beszédében

Az olasz nép lelki erejét csak még jobban megerősítik az angol támadások — Mindenütt megtorpant a Szovjet támadása az elszenvedett veszteségek miatt