Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)
1942-11-26 / 268. szám
IS42. KÖVEMBER 26 3 Az egyházak gondfai a magyarság gondfai Irfa: Dr. Balázs András preláfus-kanonok-Az Idegen uralom 22 éve alatt az erdélyi egyházak élete összeforrt, csaknem eggyé lett a magyarság életével. Az egyházak minden fáradozása az iskola, a magyar nyelv jogai, a templom és iskoiai vagyon megóvása körül az egyetemes magyarság küzdelme volt. Minden támadás, jogfosztás, ami az egyházakat a hatalom elbizakodott urai részéről érte, a magyarság közös fájdalma volt, mert a magyarság életfája ellen irányult. Igazi cél vala: teljesen elsorvasztani a magyarság életerejét. Fülünkben csengenek még ma is az uralom legkiemelkedőbb politikusának, szellemi vezérének hírhedt szavai. A huszas évek elején így szólt, magabizóan, angol látogatójának: „Tíz év múlva ön nem hall itt magyar szót“. Ennek a programmszerü kijelentésnek széliemében hozták a törvényeket hitvallásos iskoláink tönkretételére, a templom- és iskolafenntart« alapok birtokainak kisajátítására. Templom és iskola a magyarság, a magyar nyeiv és kultúra oszlopai, fellegvárai. Ha ezek megdülnek, szétrombolód- nak, visszafejlődik, elsorvad maga a magyarság; lassan-lassan be is olvad az idegen fajba. Ez volt az elgondolás. Fájdalmas emlékek! Reméljük a Gondviselő Istentől, hogy csak emlékek maradnak mindörökre. Am feledni mégse szabad, emlékezni kell mindig: az emlékezés okulás, erőgyűjtés a ma és a jövő feladataira. A mának, a jövőre irányuló tekintettel, ugyancsak megvannak a maga súlyos feladatai, gondjai. A romboló áradat elmúltával el kell takarítani a roncsokat, meg kell tisztítani a terepet. De ez nem elég. A romokból az újraépítés erőteljes munkája kell, hogy elinduljon. Ez az elszánt akarás, erőteljes nekigyürkő- zés érzik ki az erdélyi rónjpi kát. Egyházmegyét Tanács évi jelentéséből, melyet az Igazgatótanács a mára egybehívott közgyűlés elé terjeszt. A jelentés az Igazgatótanács egy évi működéséről 89 oldalon számol be, lehető részletességgel: az egyházmegye közép- és al- sóbbfoku iskolái működéséről, a fiú- és leánynevelö Intézetekről, a tanerőkről es tanulóifjúságról, a templomi, iskolai és nevelőintézeti alapok állásáról, az intézmények fenntartásira szolgáló bérházak és birtokok jövedelmezőségéről, — bőséges kivonattal az alapok vagyoni állapotáról, jövő évi költség- előirányzatairól. Megtudjuk, hogy az egyházmegye Észak- Erdélybe visszatért 5 főgimnáziumába (Csíkszereda, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely az 1941— 42-ik tanév folyamán 94 tanerő mellett 1987 rendes, 238 magántanuló, összesen 2225 tanuló iratkozott be, s ebből vizsgálatot tett 2157 tanuló; 432 tanulóval több, mint az előző tanévben. A folyó 1942—43. tanévre beiratkozott tanulók száma pedig 768-al haladja meg a mult tanévben beirt rendes tanulók számát. E tanulói létszámból 5 fiúnevelő intézetben 142 alapitványos, 582 fizető, összesen 724 tanuló élvezett — intézeti neveléssel — teljes ellátást. A tanulmányi eredmény elég kielégítő. A bukási arány egyre-másra 20 százalék körül mozog. Az első világháború előtt, a béke arany éveiben 15—16 százalékos volt a bukási arány; ehhez képest talán egy kicsit magasnak látszik a 20 százalékos bukás. Ily százalékért — jól emlékszem — Ugrón Gábor, a nagy rabonbán, az egyik státus-gyűlésen, a 90-es évek végén, erős filippikát intézett egyik kitűnő, intézetünk tantestülete ellen. Am azóta sok víz folyt le az Olt-, Maros-, Számos-medencében, óriási viharokkal; változott a pedagógiai felfogás, a korszellem s mindenek felett a világháború és a 22 éves idegen uralom hatásaként az ifjúsági anyag. A leányközépiskolákba, a csiksomlyói tanítóképzővel és ditrói polgári vegyes iskolával együtt, ugyancsak a beszámoló adatai szerint, 12 tanintézetbe, 135 tanerő mellett 3012 növendék iratkozott be az elmúlt tanévben; 178-cal több az előbbi évinél. Vizsgázott 2901 tanuló, 798-cal több az előző évinél. A folyó tanévre beiratkozott 2412 tanuló, az előző év rendes, béirt tanulóinál 222-vel több. Bukási arány 18 százalék körül mozog, a siker tehát 82 százalékos. Kielégítő eredmény. A leányok szorgalmi fokmérőjének okát főleg lélektaninak vélem. Az oktatás összes ágazatai és fokai között a legfontosabbnak tekintem, — mert a nemzetnevelés gyökere, — a népoktatást. Adatai a felszabadult Erdély virulásba szökkenő tükörképét vetítik. 109 egyházközség 144 Iskolájában 351 tanító működött 19.001 mindennapos iskolalátogató gyermekkel 53.100 római katolikus tanköteles gyermek közül, kiknek másik része, 30.414 gyermek állami népiskolát látogatott. A római katolikus népiskolákat látogatók száma 958-cal gyarapodott, amiből nyilvánvaló, hogy az iskolaköteles magyar gyermekek száma emelkedőben van. Hála legyen érte a Gondviselésnek! Népünk, fajunk tehát az évről-évre szaporodó nemzedékkel, a történés forgatagában, előre — felfelé tör. Nem kell egy percig se kétkednünk; a magyar jövő reménytkeJtö, biztos záloga ez. > A mérleg i 'iá.si-k serpenyőjére ugyan kedvezőtlen adat nehezedik: a tanerők kérdése. A jelentés panaszolja is a középiskolai tanár- és néptaiútóhiányt egyaránt. A tanító- hiány fájdalmas következményeként kell elkönyveli! mik, hogy 10 népiskolánk a folyó tanév elején nem tárhatta fel kapuit a gyermekek előtt s 33 tanítói állás betöltetlen ma- Tadt. Ez azonban nem nehezen orvosolható baj; főleg háború okozta jelenség, melyet ennek szerencsés befejezése, a tanerők visz- szatérésével, részben, iskoláink vezetőinek és papságunknak átgondolt, tervszerű behatása pályaválasztó ifjúságunk gondolkodására egészben orvosolni fog. A tanerő-hiánnyal egyenlően súlyos gondja az iskolafenntartóknak iskolafenntartói dijak fizetése a tanerők után a „Nem állami tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézetében“, valamint helyi járulékok fizetése a tanerők megállapított javadalmának kiegészítésére, öt középiskolánknál az iskolafenntartói járulék évi 20.000, népiskoláinknál a fenntartó egyházak együttes évi járuléka 55.926 pengőre rúg. Ezen felül terheli az egyházakat a tanítói lakáspénz, valami 59.119 pengő és a fizetéskiegészitö helyi javadalom, mintegy 62.370 pengő, nem is szólva az épületfenntartással, felszereléssel járó dologi kiadásokról. Ki tagadhatná, nagy gondja bizony ez iskolafenntartó egyházaink népének, papságának, központi vezetésének egyformán. Közhelyet kell ismételgetnie annak, aki erdélyi népünk kimerültségére, anyagi lehetőségeinek szűkös voltára utal s ugyanakkor figyel a tetemes adóra is, amit a háború győzelmes megharcolása tesz elkerülhetetlenné. E nehézségek között hálásan kell megemlékeznünk kotmánynnk emelkedett szellemű gondolkodásáról, amely lehetővé tette összes tanerőink javadalmának akként rendezését, hogy a fizetések 90 százalékát az állainpénz- t'ár fedezi. Am a fennmaradó 10 százalék előteremtése, főleg pedig az iskolafenntartói járulékok, — fenn rámutattam — magas összege még mindig erőn felüli teher egyházainknak. Bízvást merjük remélni, hogy kormány- férfiaink — ha nehézségek árán is — módot találnak lelkes, iskoláiért annyit küzdött As szenvedett székely népünk fenntartói terhének könnyítésére. Különös gondunk ezeken felül a lemorzsolódott vallás-alap — templomaink fenntartó, épitö alapjának — mindenáron talpra- állitása. Nem odázható, feltétlenül megoldandó feladat. Holnap együtt leszünk: egyházközségeink, kerületi esperességeink kiküldöttjei, tanárok, tanítók, papok, birák, tisztviselők, az egyházmegye száne-java. Bár csak fél testtel, mert az egyházmegye testének fele, nagy fájdalmunkra, élén a föpásztorral, túl maradt, de éppen ezért kettőzött akarattal leszünk ott, a munka mezején. Munkánk kezdete, ősi, szent szokásunkhoz híven, a piarista templomban a Szentlélek Isten segítségül hívása lesz: Jöjjön az égből világosság értelmünk irányítására, hogy lássuk, mit hogyan kell cselekednünk; jöjjön erő akaratunk m eged zésére, hogy amit szükségesnek, hasznosnak látunk, törhetetlen erélly.el valósítsuk meg egyházmegyénk, hivő népünk uj, boldogabb korszakának megalapozására. Egy füst alatt reflektálnom kell református testvéreink nagyrabecsült püspökének, Vásárhelyi Jánosnak az egyházkerületi közgyűlésen legutóbb elhangzott aggodalmaira. Együtt küzdöttünk, együtt viseltük és vállvetve igyekeztünk kivédnl az elnyomó, Idegen hatalom ostorcsapásait. Feljogosítva érzem hát magam, hogy panaszát, aggodalmait szóvá tegyem. A testvéri megértéstől, az egymásmelleit való békés előretöréstől sokat várok jövőben is egyházaink, magyar népünk boldogulását illetőleg. Vásárhelyi püspök, aggódó szivvel, a felekezeti béke megbontásától fél. Ennek fenntartására nyomatékkai hívja fel a küzdőket minden oldalon. Felhívását egész lélekkel aláírom magam is. Úgy van. Vissza kell utasítanunk és „lelkűnktől távol tartanunk minden oly gondolkodásmódot, mely a felekezeti. ellenségeskedés magvait akarja elhinteni közöttünk“. Vásárhelyi a vegyes házasságok kérdésében találja az ütköző pontot, ahol veszélyes ellentétek robbanhatnának ki tapintatlan kezeléssel. Utal a reverzálisok ügyére. „Itt ismeretlen volt a reve'rzális harc“ -— mondja. „Természetes dolog volt — mondja tovább — hogy vegyes házasságok esetében a gyermekek nemek szerint követték a szülök vallását.“ Engedjenek meg nekem református testvéreink pár őszinte, magyar szót! „Rever- zátis liarc“ — hála Isten — csakugyan nem volt Erdélyben közöttünk, de érdemileg, ha nem is formailag, igenis voltak reverzálisok minden oldalon s mind erük egyház javára egyformán. Néha a katolikus, sokszor bizony a református egyház javára. A statisztika nagyon hullámzott; hol ennek, hol annak előnyére. Ezért mégse kaptunk hajba. Nem köthetjük hát jogoson gúzsba a vegyes házasok lelkét, annyira, hogy gyermekeik vallása megválasztásának szabadságát a házasság megkötése előtt elvegyük tőlük! Az 1898—1895 között lezajlott egyházpolitikai harcok rémétől óvjon meg minket a magyarok irgalmas Istene! A harcos hullámok lecsendesitését a magyar törvényhozás abban a szerencsés formulában találta meg, mellyel a vegyes vallásu házasfeleknek lehetőséget nyújtott jogerős megállapodás létesítésére gyermekeik vallását illetőleg. Ily megállapodás hijján a gyermekek nemek szerint követik szülőik vallását. Ennél megfontoltabb. minden irányban méltányos, igazságos rendezés ina se volna lehetséges. A törvényhozás bölcsen számolt az emberi lélek természetével, igényeivel, hullámzásaival. Alban Stolz, a nagy német Író, valahol a lelket, a „Seele“-t kis tengernek neves»; hullámzik, mint a.tenger, sokszor viharzik is a rázúduló viharok súlya alatt. Hagyjuk lecsendesedni ott és úgy, ahol a zaklatott lélek a maga megnyugvását megtalálja! Arany János klasszikus versszakával zárom atyafiságos reflexiómat: Hagyjátok a meddő vitát, Bölcs Isten az, aki rendel. Az ember tiszte, hogy legyen Békében és harcban ember, Méltó képmása Istennek, Polgára a hazának, Válassza itt, válassza ott A jobbik részt magának. Reményi-Schneüer Lajos pénzügyminiszter rövidesen beterjeszti az egyszeri hadkötelezettségi adóról és a hadmentességi adóról szóló javaslatot rHinden 2*1—70 éves ol^an polgár, aki bármely ok miatt nem teiţesit szolga atot, köteles eg\jik vagy más'k adót megfizetni Budapest, november 25. Keinényi-Sehnel- le.r Lajos pénzügyminiszter rövidesen a képviselőhöz elé terjeszti az egyszeri had- kötelezettségl adóról és a hadmentessógi váttságróá szóló törvényjavaslatot. A hadkötelezettség! adót azok a katonai szolgálat alól mentesült állitáskötelesek fizetik, akik alkalmatlanságuk miatt katonai szolgálatot egyáltalán nem teljesítenek, vagy akiket póttartalékba helyeztek, vagy katonai szolgálatuk megkezdése előtt a honvédség kötelékéből elbocsátottak. Kereset- nélküli kiskorúaknál, pályájuk kezdetén állóknál, akiknek túlnyomó része szülői támogatásra szorul, a hadkötelezettségi adó kivetésénél nemcsak a saját jövedelmüket, hanem szüleik, ellátójuk jövedelmét is te kintetbe veszik. A hadmentességi váltságot minden olyan polgár köteles fizetni, aki betöltötte 24-ik életévét, de nem mult el 70 éves és ez idő szerint katonai szolgálatban, vagy honvédelmi munkában nem veszik igénybe. A. váltság szó nem jelenti azt, hogy lefizetésével a szolgálatot meg lehet váltani, hanem csak azt, hogy ezt a közszolgáltatást mindazoktól szedi az állam, akik tényleges szol gálatra, vagy honvédelmi munkára behívót nem kaptak. A hadkötelezettségi adó mértéke súlyosabb, mint a hadinenteseégi váltságé, meri ez az adó a hároméves tényleges katonai szolgálat alóli mentesség ellenében jár, ezt egyszersmindenkorra vetik ki és 3 év alatt kell negyedévenkénti egyenlő részletekben megfizetni. Ezzel szemben a hadmentességi váltság mindig csak a háború vagy a háborús veszély idejére vethető ki. Beszedésének kezdeti és végső idejét a miniszterelnök állapítja meg. A hadkötelezettségi adó alapja az egyes hozadéki adókból alapul vett kulcs szerint fizetendő. A hadmentességi adóváltság kivetése a jövedelmi alapul vett jövedelem, vagy a jövedelemre következtethető lakás- bér összege alapján történik. A jövedelem alapján 0.6—4 százalékig terjedő progresszív kulccsal kiszámított, váltság és a lakásbér alapján 3—10 (a nem kötöttbérü lakásokban lakóknak 1—8) %-ig terjedő kulccsal kiszámított váltság körül azt az összeget kell kivetni, amely a kettő közül a nagyobbik. Mindkét adó alól mentességet csak az alacsonyabb életszínvonalon élők kaphatnak. Hir szerint azok, akik a jelenlegi háborúban 3 hónapot töltöttek a harctéren, a rájuk eső hadmentességi váltság felét fizetik, akik pedig 6 hónapig voltak kint, sem mit sem fizetnek. Kedvező elbírálás alá esnek az elmúlt világháború harcosai is. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS AT,ATM 4 A JÓ ÜSfLWrWKNFTXEK A Wolframdrót szála húzása közben számos gyémánton halad át. Mindegyik kő úíán vékonyabbá válik. 4 méter hosszú, 1 milliméter wolframdrót átmérője a húzás folyamán 1/100 milliméterre csökken, hosz- sza pedig 50 kilométerre nő. E finom szál 1 kilogrammja olyan hosszú, hogy Berlintől Budapestig érne. Minél egyenletesebb a drót, annál pontosabban spiralizálható és annál jobb az elérhető fénykitermelés. Ezért az OSRA M -[d]- lámpa sok féait ad kevés áramért \
