Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-14 / 258. szám

1942. NOVEMBER 14 3 Auf al István nemzetvédelmi propaganda miniszter > Minden okunk megvan, hogy emelt fővel haladjunk tovább szövetségeseink oldalán Szoros együttműködést határoztok @1 a nagyváradi társadalmi egyesületek Nagyvárad, november 13, (MTI.) A vá­rosháza közgyűlési termében csütörtökön déli 12 órakor 48 nagyváradi társadalmi egyesület kiküldötl jel értekezletre ültek össze. Elhatározták a nagyváradi társa­dalmi egyesületek együttműködését. Az ér­tekezletnek az adott jelentőséget, hogy az országban elsőnek valósult meg Nagyvára­don ez az együttműködés, amelynek célja a társadalmi erők céltudatos megszerve­zése, » magyar közvélemény helyes nem­zetpolitikai szemléletének kialakítása, a ke­resztyén gondolat és erkölcs állása. Az egyesülés különösen részt kíván venni ün­nepségek, társadalmi megmozdulások cél­szerű megszervezésében. Az értekezleten megjelent Antal István dr. nemzetvédelmi propagandaminiszter, to­vábbá Donáth György dr. és Padányi- Gulyás Jenő országgyűlési képviselő, a vá­ros és a vármegye hatóságainak vezetői, az egyházi, katonai és polgári előkelőségek. Hlatky Endre dr. főispán nyitotta meg az értekezletet. Ismertette Nagyvárad társa­dalmi életének fejlődését és az együttműkö­dés megoldásának nagy jelentőségét. Utána Donáth György országgyűlési képviselő a fővárosi egyesületeknek az együttműködés érdekében eddig végzett munkáját ismer­tette. Thury Kálmán nyugalmazott Ítélő­táblái elnök, a biharvármegyei és nagyvá­radi Nemzeti Kaszinó elnöke terjesztette ezután indítványát, amely szerint a nagy­váradi egyesületek képviselő"! elhatározták, hogy az ismertetett célok érdekében és szol­gálatában együtt akarnak dolgozni. A kö­zös munkát a nagyváradi egyesületek a nemzeti együttműködés keretében valósít­ják meg. Az indítványt egyhangúlag elfo­gadták. Tripso Sándor nyugalmazott táblai tanácselnök ismertette az egyesületek mű­ködési ügyrendjét. Ezután Padányl-Gulyás Jenő beszélt. Áldozatkész kitartásra és cél­tudatos gondolkodásra hívta fel az értekez­letet. Ezután Antal István dr. miniszter emel­kedett szólásra: — Azért van szükség — mondotta — a céltudatos társadalmi munkára és evégből a társadalmi egyesületek tevékenységének összehangolására, mert a nemzet életét ve­szedelmek környékezik és nekünk a veszé­lyeken nemcsak keresztül kell magunkat vágnunk, hanem legyőzésükkel meg kell valósítanunk jogos nemzeti törekvéseinket. Három magyar erőforrás céltudatos és terv­szerű kiépítésére van szükség: katonai ütő­képességünk, politikai energiánk és mind­ezek mögött egységes egészséges társadalmi közszellem kialakítására. Katonai erőnk ki­építését tervszerűen kell tovább folytatnunk. Ezen a téren aem lehet megállás, amíg a nemzet a maga védelmét a fizikai teljesítő­képesség és erkölcsi eltökéltség elérhető leg­magasabb fokára nem emelte. Bár ezért ed­dig is sok áldozatot adtunk, a jövőben talán nagyobb áldozatokra lesz szükség, mert a világháború most kezdődő kibontakozásában a nemzet számára csak fizikailag és lelkileg teljesen fegyverbenáUó magyarság fejtheti ki biztonsága érdekében politikai cselekvő­képességének teljességét. Országunk politi­kai ereje rendíthetetlen, egy re erösbödő és a társadalmi megmozdulásokban is meg­nyilvánul. A magyar politika minden szá­mottevő tényezője — ideértve a pártokat is — a mai nehéz időben komoly felelősségér­zetről és lelkiismeretességről tanúskodik. Valóban megnyugvással tölthet el mindnyá­junkat a magyar politika alkotó szelleme a nemzet alkotó erényei iránt. De a magyar alkotmányosság is kiállotta a történelmi pró­bát. A céltudatos, nagyvonalú magyar ál­lamvezetés ez ősi eszköze újra bebizonyí­totta, hogy a nyomasztó idők és veszélyek ellenére teljes mértékben be tudja tölteni feladatát a nemzet, a társadalom, a magyar­ság égető nagy kérdéseinek megoldása, álta­lában a nemzet sorsának körültekintő irá­nyításában. Mi az utóbbi idők összes nagy újításaival — amelyeknek európai jelentősé­gét is el kell ismerni — a jogfolytonosság vonalán, a törvények rendes utján, a hagyo­mányos magyar államvezetői elv épségben- tartásávaíl, a sajátos magyar államvezetés módszerével érintetlen társadalmi erőt szer­veztünk meg a nemzet és a jövö számára. A magyar alkotmányosság egyik alapvető megnyilvánulása az önkormányzat gondola­ta. Amit az államvezetés vonalán az alkot­mányosság jelent, azt jelenti a társadalmi szervezés vonalán az önkormányzat elve. Ezért ragaszkodunk mi is a mi társadalmi szervezkedésünk alapvető gondolatául az ab­ban résztvevő egység, egyesületek és más szervezetek önkormányzatának épségben tartásához. De egyben fontosnak tartjuk a társadalmi önkormányzatok munkájának a nagy nemzeti célok jegyében való össze­egyeztetését, mert ezzel a módszerrel a tár­sadalom mélyén rejtőző életképes és eleven népi és szociális érőket könnyebben tudjuk felszínre hozni, megsokszorozni, szervezni és az ilyen módon felsorakoztatott öntevé­keny társadalmi munkát a nemzet szolgá­latába állítani. És eredményeire — ismétlem — azért van szükség, mert az európai és világháború most szemmel láthatóan iij sza­kaszába lépett, ami igényelni fogja minden rendelkezésünkre álló gazdasági, szellemi, erkölcsi erő céltudatos, pontos számbavéte­lét, éberségét és az idők által esetleg köve­telt feladatok megoldására készenlétben tartását, A társadalmi egyesületek együtt­működése megteremtésének egyik legfonto­sabb feladata a kieslnyhitliség, a esiiggedés és a homlasztás szellemének kiküszöbölése. Ezek az alacsony érzések olyan léggömbök­höz hasonlíthatók, amelyek esetleges fel- pukkantásáról ellenségeink hírverése gon­doskodik. Ezt a bomlasztó szellemet minden eszközzel le kell küzdeni, ki kell irtani és helyre kell állítani a kitartás, a bizalom, az eltökétségnek fenntartását. Nincs semmi okunk a pesszimizmusra, csüggedésre, ki- csinyhitüségre. Még csak kedvetlenségre sem, sőt minden okunk megvan, hogy egye­nes gerinccel, emelt fővel haladjunk tovább rfzon szövetségeseink oldalán, akikhez — ha ez még egyáltalán lehetséges — fokozottabb Paulini Béla vezetésével 120 bokrétás érkezik Kolozsvárra. Egyrészük pénteken este, a másik részük szombaton reg­gel érkezik- Délben fél 1 óra­kor nemzetiszinü és bokrétás zászló alatt felvonulnak a fő­térre, ahol megkoszorúzzák Mátyás király szobrát. Egy óra és 3 óra között próbálnak a Magyar Művelődés Házában, ahol 3 órakor a honvédség ré­szére bemutatót rendeznek, majd este 7 órakor a bemuta­tót megismétlik a polgárság részére. Az immár világhíres magyar Gyön­gyös-Bokréta ellátogat Kolozsvárra is. A magyar tájak népének viseletben, dalban, szóban megőrzött üde szépsé­gei vonultak fel előttünk és bizonyos, hogy a Magyar Művelődés Házában kivételes gyönyörűségek részesei le­szünk. A bokrétások bemutatkozása azonban elsősorban a magyar katoná­nak szól. Kolozsvár és Északerdély né­hány nagy városának helyőrségeiben ál­lomásozó honvédéinek lelki ajándékként szánta ezt a látogatást a Bokréta Szö­vetség vezetősége. Elsősorban Paulini Béla, a bokréta-mozgalom életrekeltője, megszervezője és mozgató ereje. Paulini Béla a napokban itt járt Ko­lozsváron a Gyöngyös-Bokréta előadá­sainak előkészítésére. Rengeteg felada­tát, részletmunkáját elvégezve, kolozs­vári ismerősei társaságában vacsorázott. A nehéz nap'után egyenes derékkal, mo­solyogva ült a fehér asztal mellett és frissen, fiatalos tűzzel, kimondhatatlan kedvességgel bölcs és komoly dolgokról beszélt. Szavaival, gondolataival elra­gadta hallgatóit, mosolyok nyíltak az ajkakon, fölharsantak a kacagások, s néha fátyolosak lettek a szemgolyók. Egy hosszú, szép, színes magyar élet, telve ezer és ezer olyan eseménnyel, amilyent sehol á világon másutt átélni nem lehet és ezer meg ezer ember és életsors, akikkel Paulini Béla halvan esztendő alatt összetalálkozott, mind együtt azt jelenti: a legnehezebb, ie a világon a legszebb és legnagyobb dolog — magyarnak lenni! így mondja és igy érzi. Nagy. tömött s dús bajuszát félre törli. Mozdulatában benne van egy jó nagy darabja a múlt­nak. hűséggel és megbecsüléssel, mgaazkodáBsal viseltetünk. — A magyar politikát, amióta megvan, mindig magäsabbrendü erkölcsi szempontok irányították és szellemétől semmisem állott, és nem áll távolabb, mint az önzés, az anya­giasság. A ml politikánkban megnyilatkozó hűséget és barátságot őszinte érzések jel­lemzik, amelyek sohasem változtak még a legnagyobb válságok idején sem, sőt akkor mutatkoztak meg igaz formájukban. Azok az erkölcsi erők, amelyek magatartásun­kat jellemzik, a jog, az Igazság, az embe­riesség erénye, lenyűgöző fölényben van ellenségeinkkel szemben. A legnehezebb próbatétel, amely minden bizonnyal most is elkövetkezik az emberiség számára, erős, lelkileg, fizikailag jól felfegyverzett erőt kell, hogy itt találjon, mert csak a hősi ma­gatartás, áldozatkészség* kemény helytállás biztosíthatja a nemzet, életének, sorsának nagy kérdéseiben az egyedüli megoldást. A mai magyar politikai irányításnak is ugyan­az az eszköze, amit Zrinyi Miklós határozott meg egykor: „Fegyver és jó vitézi rezolu- ció“. A fegyvert szünet nélkül jól kovácsol­juk tovább, a jó vitézi rezolnciót íredig a magyar célok elérésében jólszervezett társa­dalmi erőink munkája adja meg. A miniszter beszédét többször szakította meg a lelkes tetszésnyilvánítás. Hlatky Endre főispán köszönte meg a beszédet. Az értekezlet a Himnusz eléneklésével ért véget. A miniszter ezután egytál-ebéden vett részt az egyesületek vezetőivel, majd délután a gyorsvonattal visszautazott Budapestre. Krúdy Gyuláról beszél elmerengve. Szavaiból alakok, jelenetek, mintha köd­ből bontakoznának ki és kíváncsian kér­deznék: ki beszél itten az ő hangjukon? — Senki, soha úgy nem beszélt, olyan zengőn s igazán magyarul mint Krúdy Gyula — mondja Paulini Béla. — Meg­ér ezzük, hogy a magyar beszédnek örök rajongó szerelmese. Melegség önti el az ember szivét, ha hallgatja az ő népi nyelvszépségekkel telt beszédét. A magyar nyelv szépsége kapta el és sodorta magával a polgári életformáról Paulini Bélát. Mérnöknek készült. Né­metországban is tanult, festő is akart lenni, de a magyar nyelv csengő muzsi­kája megbabonázta s annak lett alázat­tal teljes szolgája, munkása. Sokat irt, sokat dolgozott, mint újság­író és sokat, mint író is. Igazi nagy si­kere a ..Háry János" opera szövegköny­ve. Kodály muzsikája ezt a munkáját szerte vitte az egész világon. Szivébe zárta ezt az operát a rtiagyar nép is, mert megérezte, hogy minden szava a maga hangja. A csákvári műkedvelők is eljátszották. Ezt a hihetetlen teljesít­ményt Paulini Béla bemutatta a főváros közönségének is. Nagy sikere volt. De még nagyobb következménye. Az tudni­illik, hogy ebből a sikerből született még a Gyöngyös Bokréta megalakításának gondolata. A szervezésnek és országos mozgalommá való kiépítésnek nagy munkáját is magára vállalta és meg is valósította. Ennek pedig csak az a tit­ka, hogy ilyesmit csak olyan ember tud­hat megcsinálni, akinek olyan erős az akarata és olyan tiszták a szándékai, mint neki. — Még annyi rettenetesen sok teen­dőm van, — mondja Paulini Béla --- még oly nagy feladatok várnak rám és nincsen időm! — Már nincs időm! „Rég volt, hogy voltam fiatal, pedig még úsznék mint a hal árral szemben..." ­— mondom, csak úgy inkább magamnak. Szavamra, mintegy felhorkan, s rám­kiált: — Ki mondta ezt? Ki irta ezt?. Megmondom, hogy a mi kisebbségi életünk egyik legegyéhibb s legtisztább hanga poétája. — Ez az — kiáltja— ez ami ide ho­zott! A ti igazi hangotok, a szenvedés kínjában fogant őszinte s igaz sikoltáso­tok. Ezt kelesem?. Meg kell ismerjem, Százhúsz „bokrétás ' játszik ma este Kolozsváron aki ezt s a többieket is, akik hasonlókat Írtak! Ebből kell megcsinálni az uj ma­gyar élet erjesztő kovászát. Most kell, mert már dagasztják a tésztát: A ma­gyar megújulás szellemi kenyere, kovász nélkül soha meg nem kelhet. Az őszi ég szürke sátora borult a vá­ros [elé s az éjjel sötétje beburkolta fe­kete leplébe az ódon köveket, melyek tö­vén még soká barangoltunk s néha meg­pihentünk s szünetet tartottunk a vita ban, mert megfogott a kibukó hold fé­nyében megjelenő körvonalak fenséges szépsége ahogy felmeredtek a távolból régi, régi tornyok és tetők. TUKÁN LAJOS Papén német nagykövet a tengelyhatalmak és barátaik nevében koszorút helyezett el Hemal Atatürk síremlékén Isztanhul, november 13. (MTI.) A Né­met Távirati Iroda jelenti: , Kemal Atatürk halálának 4. évfordulóján, szerdán Papén német nagykövet az anka­rai néprajzi múzeumban lévő síremléken koszorút helyezett el. A koszorút a tengely és a vele szövetséges államok szalagjai dí­szítették. A koszorú elhelyezésekor Papén nagykövet a következőket mondotta: — A tengelyhatalmak és barátainak ne­vében van szerencsém Atatürk, a nagy ál­lamférfi kiolthatatlan emlékének jeléül ezt a Ifoszorut letenni. Szerb rombolókat Ítéltek halálra Horvátországban Zágráb, november 13. (MTI) A Nemzet­közi Tájékoztató Iroda közli: A rögtönitélö biróság csütörtökön halálra Ítélt 20 szelhet, akik Draga Mihajlovics bandavezér utasítására szándékos romboláso­kat idéztek elő. A halálos ítéletet Belgádban falragaszokon és a sajtóban is közölték. Az Ítéletet végrehajtották. Tizenháromhónapos börtönbüntetést mértek a kolozs­vári kispapok fosztogatójára Kolozsvár, novemher 13. A bécsi döntés után Gyulafehérvárról Kolozsvárra költö­zött római katolikus papnevelde bennlakó papjelöltjei az idei tanév elején kínos meg­lepetésben részesültek: október 2-ától kez- dödöleg egy héten át nap-nap után eltűnt vadamelyikük ruhatárából valamilyen holmi, összesen öt papnövendék károsodott meg igy. Ruha, fehérnemű, lábbeli, sőt óra és egyéb értéktárgy is szelepeit az eltűnt hol­mik között. A már-már rendszeressé vált tolvajlások tettesét végülis sikerült lefü­lelni az intézet volt alkalmazottjának, Gom­bos Józsefnek személyében. Lehner Richárd dr. törvényszéki tanács­elnök. mint büntető egyesbiró pénteken Ítélkezett ügyében. A vádat Szacsvay László dr ügyész képviselte. A biróság egy évi és egy havi börtönbüntetésre Ítélte el bűncselekményéért Gombos Józsefet. Az ítélet jogerős. A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORA Nov. 14-én, szombat este -6-kor: Vén diófa. (Bérletszünet. Rendes helyárak.) Nov. 15-én, vasárnap este 6-kor: Bánk Báli. Tragédia. Díszelőadás a kolozsvári ma­gyar nemzeti színjátszás 150 éves év­fordulója alkalmából. (Bérletszünet. Bemutató helyárak,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom