Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-29 / 271. szám

m • .ur­\ <nv ’ jűlöíiá f " üönyvtára; BUDAPEST t vaaérn „ff™™ 1942," november 29 Mikor a zsidó és hol keli jelentkezniök munkaszolgálatosoknak ? Ára 1« fillér SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASS M-iJ. 7, TELEFON: 15-08. — POSTAFiOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM /DUNK VISSZA ELŐFIZETÉSI ARAK: I HÓRA 3.70, NE­GYED ÉVBE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE S3 PENGŐ. — POSTATAKARÉK­A HONVÉDHADERŐ ARCVONALÁN NEM VOLTAK NAGYOBB HARCI ESEMÉNYEK A S&ovfet támadásai továbbra is megtörnek a német csapolok védővonalán Megszűnt a német-francia fegyverszüneti egyezmény érvénye A HONVÉDVEZÉRKAR FŐNÖKÉNEK szombati hivatalos jelentése közli, hogy a honvédhadsereg arcvonalán felderítő és köl-‘ csönös tüztevákenységen kiviil más említés­re méltó harci cselekmény nem történt. A kiegészítő közlemény megállapítja, hogy a szovjet részről az arcvonal más részein megindított nagy támadás közvetlenül nem érinti ugyan a magyar védőszakaszt, ennek azonban mégis rendkívül fontos feladata van. mert tevékenységével, az arcvonal biz­tosításával lehetővé teszi a szövetségesek részére az ellenséges támadás elhárításához szükséges erők összevonását és harcbaveté- sét. A honvédcsapatok szünet nélkül dolgoz­nak téli állásaik további megerősítésén, ki­építésén s ebben a munkájukban természete­sen messzemenően felhasználják az elmúlt tél tapasztalatait. Különösen kieme i a ki­egészítő jelentés a magyar hiradóhálózat teljesítményét. A honvédek olyan hosszú távbeszélő vonalat fektettek le, amely a Bu­dapest—Vladivosztok közti távolságnak felel meg. A magyar harci erők szelleme kifogásta­lan és vállalkozó készségű harci ereje az el­múlt napokban még csak fokozódott. A szovjet arcvonal más szakaszain a bol­sevisták tovább folytatták támadásaikat. Ezek azonban mindenütt fennakadtak a né­met és szövetséges csapatok kemény ellen­állásán. Az oroszok támadó erőlködése to­vább tart, de ereje határozottan csökkent. A helyzetet, írja a „Messagero“ külön tudó­sítója, még nem lehet teljesen tisztázottnak mondani, a szembenálló vonalak erősen ösz- szekuszáltak és sok elszigetelt védelmi állás körül folyik még heves harc. Ilyen körülmé­nyek között az előny' azé a félé, amelyik jobban tájékozódik, nagyobb tartaléka van és ezt a veszélyeztetett helyre gyorsabban bevetheti. Német katonai körökben az a meggyőződés, hogy a német és szövetséges hadvezetés fölény'e és a rendelkezésükre álló eszközök hatalmas volta, meghiúsítja az el­lenség minden kísérletezését. > ■ * A TOUL.ONI ESEMÉNYEK állanak még mindig a világérdeklödés középpontjában. Az Enrópaellenes hírverés — Írja ezzel kapcsolatban a Német Távirati Iroda diplo­máciai munkatársa — Franciaországban a- szó és esküszegés elfajulását s az állami fe­gyelem általános meglazulását eredményezte. Az a veszély fenyegetett, hogy tűzfészket teremtenek és ezen a területen elöbb-utőbb anarchiát idéznek fel. Hadászati szempont­ból pedig nemcsak az volt a veszély, hogy Franciaországból kiindulhat az uj európai rend gondolatának szellemi kiirülzárása, ha­nem olyan katonai helyzetet is előkészíthe­tett volna, amely ugyan kezdetben alig ér­demelte' volna meg a tengely figyelmét, ké­sőbb azonban hátulról való fenyegetés jelle­gét ölthette volna magára, bizonyára Pélain tábornagy és kormánya akarata ellenére. A német-olasz lépés, mint ahogyan a Füh- rernek Pétainhez intézett levele is bizonyltja, nagyon mértéktartó és semmiképpen sem ejt csorbára becsületes francia katonatisztek becsületén. Toulon villámgyors megszállásá­val a tengely erői meghiúsították az angol­szászoknak azt a reményét, hogy az ottani francia hajóhadat megkaparinthassák és kockázat nélkül felhasználhassák. Ennek az álomnak vége. Németország és Olaszorsz«...,' Ilyenmódon betömték az európai biztonsági övezet utolsó hézagát s most már Európa biztosabban áll, mint bármikor. A német sajtó első helyen foglalkozik a Führernek a francia államfőhöz intézett le­velével. A „Deutsche Allgemeine Zeitung“ megállapítja, hogy most már a francia ál­lamhatalom dolga gondoskodni arról, hogy végre megteremtődjék a mindkét félre hasz­nos együttműködés feltételei. A „Berliner Börsenzeitung“ azt hangoztatja, hogy Euró­pa ebben az élethalálharcban nem tűrhet ■nieg árulókat,'merénylő "katonákat, Vagy po­litikusokat, akik a nagy európai újjáépítő munka ellen alattomos tőrdöfésre készülnek. A német főváros katonai köreiben sajnálják ugyan, hogy a franciákkal szemben szüksé­gessé vált a most végrehajtott katonai mű­velet, viszont azt a legsürgősebb katonai szükségszerűség irta elő. A ,fester Lloyd“ berlini munkatársa meg­állapítja, hogy ottani mértékadó körök fel­fogása szerint a francia magatartás követ­keztében a tengelyhatalmak Franciaország­gal szemben teljes mértékben visszanyerték cselekvési szabadságukat, a fegyverszüneti szerződés föltételei többé nem érvényesek és igy maga a szerződés is megszűnt. Francia- országgal szemben teljesen új politikai és katonai helyzet alakult ki. Egyelőre még nem lehet pontosan látni, hogy mik lesznek ennek az alakulásnak következményei. A berlini nyilatkozatokból egyértelműen meg­állapítható, hogy a német fővárosban válto­zatlanul teljes a bizalom, Pétain és Laval személye iránt s egyáltalában nem adták fel azt a reményt, hogy uj alapokon létrejöhet a Franciaországgal való együttműködés az uj Európa érdekében. Német illetékes körök nyilatkozataiból az is nyilvánvaló, hogy a tengelyhatalmak katonai intézkedései egy­általában nem a francia nép életfeltételei el­len irányulnak, ellenkezőleg, meg akarják teremteni az előfeltételeket a franciaországi alapvető ujjárendezés és az igazi termékeny együttműködés lehetőségei számára. * AZ ÉSZAKAFRIKAI HADMŰVELTEK­RŐL egyre tartózkodóbban nyilatkoznak az angol katonai szakértők. Kezdeti derűlátá­suk alaposan megcsappant s újabb magya­rázataikban egyre jobban hangoztatják, hogy milyen nehézségekbe ütközik az angol és amerikai esapatok tuniszi előnyomulása. Beismerik, hogy a németek és az olaszok Idejében tekintélyes légierőt küldtek Észak- afrikába és a légifölény a tengelyhatalmak kezében van. A határnienti összeütközések során olyan érzékeny veszteségeket szenved­tek az angol-amerikai megszálló csapatok, hogy máris nj erősítéseket kellett összevon- niok. Megállóit az a két angolszász hadosz­lop is, amely Tunisz belseje felé igyekezett előretörni. Anderson tábornok, az ango! hadsereg parancsnoka csak a legnagyobb óvatossággal teszi meg hadműveleti intéz­kedéseit. A tengely légierői — jelenti a Nemzetközi Tájékoztató Iroda — állandóan ellenőrzik a megszálló csapatok minden mozdulatát s szünet nélkül támadják az el­lenséges páncélos csapatokat, csapattáboro­kat és az utánpótlást szállító oszlopokat. A Földközi-tenger két medencéje között áthatolhatatlan zárt létesítettek a tengely­hatalmak erői és a legszigorúbb ellenőrzés alatt tartják az elzáró övtől nyugatra és ke­letre elterülő tengerreszeket is. Ennek vilá­gos jele, hogy egy nagy brit hajókaraván, amely legutóbb Gibraltárból a Földközi­tenger irányába indult el, néhány órával később már vissza is érkezett. A karaván és a kisérö hadihajók találkoztak ugyanis a tengely tengeralattjáróival s repülőgépei­vel és ezek azonnal megindították a táma­dást. A kisérő hajók elhárító ütegei teljes dályozni, hogy a karavánból több kereske­delmi gőzőst halálos találat érjen. Az északafrlknl hadjárat kulcsa pedig éppen az utánpótlás kérdésének megoldása. A tengelyem patok részére az utánpótlás szüntelenül áramlik a tuniszi kapun át, ez­zel szemben az angolszászok lehetőségei sok­kal korlátozottabbak. A közeljövő már való­színűleg feleletet fog adni a nagy kérdésre, az afrikai hadjárat s az angol-amerikai kezdeményezés sorsára nézve. erővel tüzeltek, még sem tudták meguka­Fe9«3eriiő és lüzfieTékenység a IionTédarCYonafon BUDAPEST, nov. 28. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A honvédvezérkar főnöke közli: A honvédhadsereg arcvonalán mindk ét oldalon felderítő tevékenységen és köl­csönös tüztevékenységen kívül említésre méltó harci cselekmény nem történt. A honvédvezérkar főnöke szombaton kiadott 31. számú hadi jelentéséhez ma­gyar körökben a következő tájékoztatást fűzték: Mint. a hivatalos jelentés is megálla­pítja, a honvéd hadsereg arcvorialán a szokásos felderítéseken és kisebb helyi vállalkozásokon kívül lényegesebb harci tevékenység nem volt. Azok a nagymére­tű küzdelmek, amelyek Sztálingrád kör­nyékén, valamint a Don kanyarulatban folynak és amelyeknek ellenséges előké­születei a szövetségesek hadvezetősége előtt már régóta ismeretesek voltak s en­nélfogva fogadtatásukra minden szüksé­ges előkészület megtörténhetett, közvet­lenül nem - érintik a Don mentén álló magyar véd,ö szakaszt. A honvéd hadse­reg, hangoztatják szövetséges katonai körökben, mindamellett rendkívül jelen­tős jeladatot tölt be azáltal, hogy hosz- szu arcvonalszakaszt tart biztosan a ke­zében és ezzel lehetővé tette a szövetsé­gesek számára a már régebben várt szta- lingrádköj'nyéki támadás elhárításához szükséges erők összevonását. Honvédeink a téli állásharchoz szük­séges erődítő munkákat általában befe­jezték, természetes azonban, hogy egyes támaszpont részletek további tökéletesí­tése soha sem szünetelhet és a csapatok továbbra is mindent elkövetnek avégből, hogy minél hathatósabb védelmi beren­dezésekre tegyenek szert. Csapataink az elmúlt télen szerzett tapasztalatokat minden vonatkozásban teljes mértékben érvényesítik. így rendkívül nagy súlyt vetettek a hiradó-hálózat kiépítésére, hi­szen az oroszországi viszonyok között té­len át fokozódó közlekedési nehézségek­kel kell itt szembe nézni. Megállapítható, hogy katonáink ezen a téren is teljesen felkészültek ezekre a hónapokra. Előkészületeik során a keleti hadszín­téren bevetett magyar híradó és csapat­távbeszélő alakulatok mintegy 8000 kilo­méternyi távbeszélő-vonal hálózatot épí­tettek ki, illetve állítottak helyre. Ez a távolság a Budapest—Vladivosztok közti távolságnak felel meg. Az. arcvonalban, valamint az arcvonal mögötti biztositó szolgálatban alkalmazott magyar erők szelleme továbbra is kifogástalan és vál­lalkozókészségük, mint azt a sikeres ki­sebb vállalkozások egész sorozata bizo­nyltja, az elmúlt napokban még fokozó­dott. A Ka!műk-sztyeppékén ismét megsemmisült egy szovjet erocsoport Berlin-, november 28. (MTI) A Führer fő- Jj hadiszállásáról jelentik a Német Távirati : Irodának: I A véderő főparancsnoksága közli: Német és szövetséges csapatok a Kauká- J zns nyugati részén ellentámadással vissza-1 verték as ellenség támadásait. Algírtól kelet- 3 re is összeomlottak a Szovjet nagyobb tárna- | dásai. miközben az ellenség 3ó pétncélosharc- . kocsit vesztett. Vadászrepülőgépek itt hét szovjet repülőgépet lőttek le. Gépesített né­met csapatok a Kalmnk-sstyeppeken- előre- f törésük soréin megint megsemmisítettek egy ellenséges eröcsoportot. 600 foglyot ejtettek. A Volga és a Don' közölt, a nagy Don-kanya- rulatban és Sztálingrádban elkeseredett har­cok során megint meghiúsultak at ellenseg súlyos lámadúsai. A légelháritó tüzérség és i csata repülőgépek eredményesen avatkoztál: S be a földön folyó harcokba és megsemmisi-1 tellek 3-'i szovjet páncélost. Eddigi jelentések szerint as ellenség november, 10. és 17. kö­zötti időben a Volga és a Don között 310 páncélos harckocsit vesztett, azonkívül meg­semmisített 26 löveget és több, mint 2000 foglyot ejtettünk. A doni arcvonalon olasz csapatok meghiúsítottak egy átkelő kiséri"- tét. KoMhintól délnyugatra* és Toropez térsé­gében tovább tartanak a súlyos elhárító har­cok. Saját ellentámadásaink az ellenséget több szakaszon visszavetették, miközben me­gint szétlőttünk 93 páncélost, ezek közül 56-ot egyetlen páncélos hadosztály. Harci- repülőgép kötelékek nappal és éjszaka több­ször hóviharban jó hatással támadtak menet- oszlopokat, készenlétben álló csapatokat, va­lamint a toropezi pályaudvari berendezése­ket. Zuhanó repülőgépek fenn északon leg­nehezebb bombákkal találatokat értek el a Murman-vasut pályaudvarain. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom