Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-28 / 270. szám

Sxo m 2>4X t 1941* november 18 A TENGELYCSAPATOK PARANCSOT KAPTAK 3ü DX ?23T V}<>£&£? P AiiLa KSS T EZTSR Jf "TfYv RfÄs TÉlMlIETI RADlÓ-MÍiSOR >lrö 12 fillér A FRANCIA HAJÓHAD ÁRULÁSA MIATT . í nunA s.iw, n»­GVED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 1«, EGÉSZ •ÍVRE SS PENGŐ. — POSTATAKARÉK- rANZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-T. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAITOK: U. SZ, KÉZIRATOKAT NEM /DUNK VISSZA TOULON MEGSZÁLLÁSÁRA Á oouüeista árulók elsüllyesztenék a touloni francia flotta egyrészét Hitler ve sér 1* étáin tábornagy t>ox intéseit levele rámutat a francia tábornokok sorosaios árulására Megél énlctllielc a Karcok Tuniszban Ä keleti frontón gyengültek a Szovjet támadásai A NÉMET—FRANCIA kapcsolatok szem­pontjából rendkívül jellegzetes és minden bizonnyal nagy fontossági! esemény történt; a német véderő fegyveres egységei a pén­tekre virradó éjszaka megszállották Toulon baílTJdkötőjét. Ismeretes, hogy az Észak afri­kéban végrehajtott amerikai partraszállás után a Franciaország meg nem szállt terü­letére bevonuló német csapatok eltekintet­tek a touloni hadikikötő birtokbavételétől, mert a francia haditengerészet v«aotöi Dar- lan árulása után ünnepélyes Ígéretet tettek arra, hogy Toulont minden ellenséges táma­dástól megvédik. T^gy látszik azonban, hogy az ünnepélyes Ígéret — Ígéret maradt s a touloni flotta­parancsnokok fogadkozása épp olyan plato- nikus értékű kijelentés volt, mint a francia politika sok más ünnepélyes fogadkozása Franciaországnak az uj európai renddel való együttműködésről. Giraud tábornok szökése, becsületszavánál! megszegése; Darian ten­gernagy árulása, a francia haderő északafri­kai „védekezése“, Dakar nyilt szakítása Vichyvel s most legutóljára a touloni esemé­nyek logikusan összefüggő egésznek lánc­szemei, amelyek most már elodázhatatlanná teszik egy fontos kérdés felvetését; vájjon Pétain tábornagy, francia államfő politikájá­nak van-e gyökere a francia nép legszéle­sebb rétegeiben ? Az ősz tábornagy és Laval miniszterelnök minden jószándékára és fára­dozására ezek az összefüggő események ha­tározottan nem-mel felelnek. Toulonban az ünnepélyes Ígéretek ellenére is összeesküvést szőttek De Gaulle hívei. Hogy ez az összeesküvés mily súlyos és ko­moly jelentőségű volt, annak épp elég nyo­matékos bizonysága az, hogy maga Hitler vezér és kancellár adott parancsot az elő­készített árulás megakadályozására. Az Európának adott francia becsületszó a touloni eseményekkel most már végérvé­nyesen bizonyságot tett igazi értékéről. Hogy a touloni francia haditengerészet be­csületszava mit ért, arra jól rávilágít az a tény, hogy a flotta egy része Pétain államfő parancsait is megszegte, önmagát süllyesz­tette el. Súlyos esemény, de legalább olyan csele­kedet, amelyből nagy következtetéseket von­hat le a bolsevizmus réme és az angolszász önzés Imperializmusa ellen élethalál-harcba kényszeritett Európa. Hitler vezér egyébként Toulon megszállá­sáról levélben értesítette Pétain táborna­gyot. Hitler kancellár ez újabb lépésével kapcsolatban utalnunk kell arra a higgadt és nyilt becsületességü levélre, amelyet a Führer annak idején a francia államfőhöz intézett a tengelycsapatok bevonulásáról. E pillanatban a német—francia viszony jövendőjének további alakulása még fel nem vázolható, de annyi bizonyosra vehető, hogy' I a Pétain—Laval-politikával ellentétes soro- I zatos francia árulások nyom és következnie- I nyék nélkül nem maradhatnak. döntő módon semmi sem váltó- ■ /■OTT az angolszász szövetségesek javára I az északafrikai arcvonalon, — est jelenti a I „Dagens Nyheter“ c. stockholmi lap Lón- | donból. Amint a Njémet Távirati Iroda a stockholmi lap kommentárjait közli, a svéd fővárosban az a határozott benyomás ala­kult ki, hogy a tengely hadereje immár végérvényesen ellenőrzi Tunisz keleti part­jait s hogy állandóan további erősítések ér­keznek Tuniszba. Ugyancsak Stockholmból jelenti a Ştefani Iroda, hogy az angol sajtó is már elismeri; a brit erők minden erőfeszítésük ellenére sem tudták megakadályozni a tengely- esnpatok közlekedését Szicília és Tunisz kö­zött. A „Daily Mall“ így ir: „Az olasz és a né­met légierő napról-napra hatalmasabbá vá­lik Afrikában.“ A „DaMy Express“ ezt Írja: „Olaszország és Németország kellemetlen meglepetése­ket készít elő az angolszászoknak.“ Az angolszászoktól megszállt egész Észak- afrika egyébként a lázas forrongás és erje­dés állapotában van. S ez a nagy vajúdás cseppet sem teszi könnyebbé az angolszász berendezkedést a megszállt francia gyarma­tokon. A párisi rádió jelentése szerint a tuniszi hoy elhatározta, hogy nem fog válaszolni Roosevelt levelére, amelyben az elnök arra kérte, járuljon hozzá, hogy az amerikai csa­patok átvonulhassanak Tunisz területén. Tangeri jelentés szerint Algériában és Ma­rokkóban az amerikai csapatok bevonulása óta nagy a fejetlenség. Az amerikaiak pa­rancsnoka Casablancában kénytelen volt laktanyafogságot elrendelni az amerikai csapatok részére, mert megengedhetetlen módon viselkedtek a francia és az arab nők­kel szemben. A hiányos szervezés következ­tében az Eisenhower parancsára mozgósított tartalékot eddig még nem szerelték fel. A behivottak ruhát sem kaptak. A rabati rádió je’entette, hogy a mozgósítás csak fokozato­san történhetik meg, ameddig a felszerelés meg nem étkezik Marokkóba. A behivotta- kat felszólították, hogy a lehetőség szerint maguk gondoskodjanak felszerelésről, ruhá­ról, takaróról és evőeszközről. Ezeknek az állapotoknak egyedül a zsidók haszonélvezői — mondja a tangeri jelentés. — A zsidók közül különösen a pénzváltók az amerikai dollárra vetették magukat. Szabadon üzér­kednek. Casablancában az amerikaiak sza­badon bocsátották a vörös spanyolokat, akik most a nemzeti érzelmű spanyol állampol­gárokat a legsúlyosabb módon bántalmaz­zák. A marokkói arabok között továbbra is a legnagyobb felháborodást kelti az a bánás­mód, amelyben az amerikai megszálló ható­ságok részesítik a zsidókat. Az utóbbi idő­ben ismét több összetűzés volt zsidók és ara­bok között. A feszültség egyre növekszik. A KELETI HADSZÍNTÉR eseményeinek keresztmetszetét a Nemzetközi Tájékoztató iroda az alábbiakban vázolja: Német és szövetséges hadosztályok S.zla- lingri ioH-délre és é*zaknímgatra több arc- vonalszakaston erőteljes ellentámadással ki­vetették a bolsevista csapatokat azokból a pontokból, amelyeket az előző napon' elér­lek. A Szovjet nagyszabású hadművelete ezen a téren eUanyhult. Annál makacsabbul támadnak Toropectöl keletre és nyugatra. A nagy Don-kanyar ellen indított ellenséges vállalkozásokat túlnyomó részben a német eröcsoportok maguk verték vissza. Az ellen­ség csak néhány helyen jutott túl az elő- terepen. A német arovonal egyik kevesebb erőkkel megszállt pontján azonban a bolse­vistáknak tömeges páncélosbetöréssel sike­rült mélyebb rést vágni. E páncélos■ köte­lékek megsemmisítésére megtörtént a szük­séges intézkedés. A bolsevisták minden előre­törése rendkívül nagy és véres veszteségek­kel jár. A Zubcov irányában támadó két hadosztályt a német tüzérség és géppuská­sok oldalozó tüze borzalmasan megtizedelte. A bolsevista lövészeket azonban a hátukban álló elzáró kötelékek újból és újból küzde­lemre hajszolták, úgyhogy ezek a támadá­sok a szó szoros értelmében vérbe fulladtak. A Velikie Luki ellen intézett egyik bolse­vista támadás is — amelyet sok páncélos és „Sztalin-orgona“ Is támogatott — össze­omlott a német állások előterében. Az Itt támadó erők csütörtökön a déli órákban már annyira meg voltak tizedelve, hogy támadá­saikat többé nem tudták folytatni. A bolse­vista támadó arcvonal északi szakaszán né­met páncélos elháritók merész mozdulattal elvágtak sok támadó köteléket. Ezeknek túl­nyomó része letette a fegyvert. A német grá­nátosok 150 foglyot ejtettek. A szovjet tá­madás megindítása óta csütörtökön a fog­lyok és szökevények száma 6200-ra emelke­dett. A Volga és a Don között a bolsevisták, bár gyalogságukat és páncélosaikat össze­fogva vetették a harcba, előretöréseikkel nem tudtak eredményt elérni. Magában Sztálingrádban is a német csapatok minden támadó kísérletet elhárítottak. A Don-kanya­rulatban a betörés helyén tovább folyt- * váltakozó harc támaszpontokért, falvakért, hegyi állásokért és szakadékokért. Elkesere­dett harcok folytak az ellenállási fészkek .és sündlsznóállások közölt. A német harci- repülőgépek bombrüaz ellenségnek több, mint 250 motoros és fogatolt jármüvét semmisí­tették meg, amelyek csapatokkal és hadi­anyagokkal megrakva útban voltak a front felé. * AZ ÉSZAKAFRIKAI HELYZETRŐL ér­kező jelentések lényege a következőkben foglalhatók össze; A 8. brit hadsereg páncélos hadosztálya, amely szerda óta ismét érintkezésben áll Kömmel seregeivel, a tengelycsapatok moz­dulatait csak nagyon óvatosan követi és ke­rülj az összeütközést még azokkal a gyenge utóvédekkel is, amelyeket a ncmet-olasz páncélos hadsereg Agedabiánál hátraha­gyott. Az egyiptomi és Keletkiren íjkában folytatott veszteségteljes harcok Montgo­mery csapatait nyilván annyira meggyengí­tették, hogy nem kockáztatják meg a na­gyobb ütközeteket. A Benghazi felöl előre igyekvő ujzclandi gyalogos hadosztály is kénytelen volt újból lassítani menetütemét, mert a német és olasz utóvéd századok a legutóbbi na]»okban rendkívül nagy veszte­ségeket okoztak néki. Ebben az esetben nagymértékben jelent eredményt az a kö­rülmény, hogy az angol csapatok különöse« a jármüvekben és a mozgó utánpótlási anyagban szenvedtek nagy veszteségeket. Az esős idő következtében használhatat­lanná vált utak és ösvények állapota Is nemcsak az arcvonal közvetlen közelében, hanem messze bent Egyiptomban is hozzá­járult a 8. angol hadsereg késlekedéséhez. A tengely repülői száz százalékig urai a légitémek Kirenajka felett, mert az angol légierő kötelékeinek túlnyomó része még mindig hátul maradt, messzire az élek mö­gött. A tengelyropnlök így Benghazi és Age- dabia között ismét súlyos veszteséget okoz­tak a* ujzélandiaknak, amikor a nagy tá­volságra elosztott menetoszlopokat tőbb- izben megtámadták. Hiyatalos jeíenfés az újabb francia áruEásró! és Toulon mecjszál Basáról VICHY, november 37. (MTI.) A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti: A német csapatok a Führer parancsára a péntekre virradó égéi megszállták Tou­lon hadi kikötőt. Ez a lépés azért történt, hogy elejét lehess«« vermi bizonyos GauHe- istákkal összeköttetésben álló elemek áruló cselekedetének, amit az adott szó ellenér« előkészítettek és aminek kivitele küszöbön állott. Mint jelentik, a Führer levélben értesítette erről a lépésről Pétain tábornagy, francia államfői.

Next

/
Oldalképek
Tartalom