Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-27 / 269. szám

1942. NOVC.HHE.1t 27 3 Á székelység a közelmúlt harcaiban az erdélyi magyarság legkeletibb végvárában sziklának bizonyult — mondotta Sándor Imre püspöki helynök az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegye csütörtöki közgyűlésén Kolozsvár, november 26. Az erdélyi római katolikus Egyházmegyei Tanács csütörtökön délelőtt 10 órakor tartotta meg évi közgyű­lését a katolikus gimnázium dísztermében. A közgyűlésen nagyszámban vettek részt az egyházi- képviselőtestület vidéki tagjai is. A közgyűlést megelőzőleg délelőtt 9 órakor ün­nepélyes istentisztelet volt az egyetemi tem­plomban. Az ünnepi szentmisét Sándor Imre püspöki helynök pontifíkálta fényes papi segédlettel. Az istentisztelet után a képvi­selőtestület tagjai átvonultak a piarista gim­názium dísztermébe. A széksorokat teljesen megtöltötték az egyházközségek, intézmé­nyek képviselői. A közgyűlés résztvevői A megjelentek közül a következők neveit jegyeztük fel érkezési sorrendben: Egyháziak: László Ignác, Fodor Gergely, Biró Ferenc, Kakucs Ferenc, Bartha Ferenc, Sass Antal, Búzás Ince, Petres Kálmán, György Gábor, Fekete János, Boga Alajos dr., Adorján Károly dr., Csipák Lajos dr., Gajdátsy Béla, Balázs András dr., Rácz Vince, Papp Dénes, Török István, Biró Ven­cel dr., Szakáts Antal, Huszár Adám, Fa­ragó Ferenc dr., Veress Ernő, Baráth Béla dr., Lestyán József, P. Baross Fortunát dr., Bálint József dr., Jakab Antal, Péter Antal dr., Ocskó Lajos dr., Erőss Alfréd dr., Szent­itlányi Róbert dr. Világiak.* szökefalvl Nagy Gyula dr., Wentsek József dr., Merza Gyula, Csathó Árpád, Dobos Ferenc dr., Benke Antal, Za­kariás György, Cseh István, Zalán Endre dr., Urbán Gusztáv dr., Kiss Dezső dr., Pa­taki József dr., Rózsa József dr., Soó Rezső dr., Szabadi Tivadar dr., Nagy Lajos dr., Printz Gyula dr., Tóth Balázs dr., Kovrig Béla dr., Plözel Oszkár, Dávid János, Biró Lajos, Szoboszlay László dr., Daróczy László, Oláh Jakab, Kolumbán József dr., Pittner Árpád dr., Brutsi László, Hajdú Árpád, báró Apor Péter, Hinléder-Fels Ákos dr., Leiter- sdorfer Sándor, Albert Vilmos, Vargha Béla dr., Máriaffy Lajos, Bélái Kálmán gróf, Ur- mánczy Jeromos,' György Lajos dr., Inczédy- Joksman Nándor, Xantus János, Bartha Ignác dr., Szász G. Gerö, Méhes Gyula, Dom- bory Zoltán dr., Jelen Gyula dr., Rátz Mi­hály, Kováts Károly dr., Inczédy-Joksman Ödön dr., Jancsó Béla, Varitsek Zsigmond, Ábrahám József dr., Urmánczy János, Fii- löp Kálmán, Farsangh Endre dr., Heller Erik dr., Székely István dr., Tamás Lajos dr., Baráth Tibor dr., Luckhaub Gyula dr., Do­mokos Pál Péter, Nagy László dr., Sándor Béla, Bárczy József, gróf Mikes Mihály. Az elnöki emelvényen Sándor Imre pcspöki helynök, Inczédy-Joksman Ödön dr. és Jelen Gyula dr. világi alelnökök, Boga Alajos dr. kanonok és Adorján Károly dr. kanonok előadók foglaltak helyet. Az erdélyi katolikusság helyzete és kötelességei A közgyűlés megnyitása előtt Sándor Im­re püspöki helynök meleg szavakkal köszön­tötte a közgyűlésen vendégként megjelent Grösz József dr. szombathelyi megyéspüspö­köt, majd a jegyzőkönyv vezetésére György Lajos dr. és Dudutz Zoltán dr. közgyűlési tagokat kérte fel. A püspöki helynök ezután megnyitó beszédét mondotta el. — Időnként visszatérő divat Erdélyben — mondotta — transzilvánizmusról, erdélyi gondolatról, erdélyi szellemről — különböző neveken mindig ugyanarról a tisztán soha meg nem határozott fogalomról — beszélni. Megbújt e beszédben, a szavak mögött az erdélyi külön hivatás tudata, egy bizonyos magabizó értékelés. Azoknak is azonban, akik nálunk e jelszavakat politikai, vagy kulturális szempontból aggodalmasoknak tartották, jól esett a hazatéréskor az elisme­rés a megvívott harcért és a várakozás, amellyel az értünk jött magyarság tekintett az erdélyiekre. Ma már túl az összeölelkezés örömein, amikor az elhalkult aggodalmak itt-ott ismét felütik fejüket, a magyarság élet-halálharcának óráján, a nemzeti össze­fogás kategorikus imperatívusza idején a magunk erdélyi feladatairól óhajtok beszélni. A különállás gondolatának teljes elutasítá­sával, csupán feladataink felmérése és lelki- ismeretes vállalása szempontjából óhajtom felvetni és megválaszolni a kérdést: mi az erdélyi magyarságban az erdélyi katolikus- ság helyzete és mi a kötelessége fajával és hitével szemben. „A magyar egyházak közül számbelileg első helyen állunk“ •— Tények megállapításával kezdem. Az 1930. évi, reánk nézve kedvezőtlen népszám­lálás adatai szerint, a püspöki helytartóság földrajzi területén a magyar egyházak közül számbelileg első helyen állunk, 4500 lélekkel többen, mint a rögtön utánunk következő református egyház. A 385.881 hívőből 247.373 a Székelyföldre esik, amiből önként következőleg a római katolikus székelyek száma Északerdély területén legalább húsz­ezerrel több, mint a másvallásuaké. Ez a lélekszám majdnem osztatlan tömbben él együtt a katolikus Csíkban és a hozzá köz­vetlenül kapcsolódó Kézdiszéken, Udvarhely északi részében és Szintén egy kisebb tömb­ben a nyárádmenti „Szentföldön“. Ez a Ili­iében és fajában osztatlan, egységes, tiszta magyar nép a közelmúlt harcaiban az erdé­lyi magy arság legkeletibb l égvárában szik­lának bizonyult. Soha nem hánytorgatta, hogy hány százalékig magyar. Egyszerűen magyar volt, mert más lenni, mint aminek születeti, sem nem tudott, sem nem akart, kényszer ellenére sem. Nem vizsgálta, hogy először magyar legyen-e, vagy katolikus, mert ezek a fogalmak soha lelkében ellentét­be, összeütközésbe nem kerültek. Egysze­rűen evangéliumi szellemtől áthatott ma­gyarság volt. Azok a nemzetközi kapcsola­tok, amelyek lcatolikuma révén más nem­zetekkel összekötötték, nyílt, senki előtt nem rejtegetett, hitvalláson alapuló kapcsolatok. Ezekben a kapcsolatokban csak erősséget, védelmet talált a múltban. » *',VVVV V.XV V.*.V.V'.'’ — Az erdélyi szellem prófétái — folytatta ezután a püspöki helynök — szívesen han­goztatták a vallásszabadság klasszikus föld­jén kívánatos és természetes vallási türel­met, ezt az úgynevezett magyar bölcsessé­get. Ki kell jelentenem e tekintetben, hogy a legnagyobb nemzeti csapásnak tartom, ami a magyarságot a történelem folyamán érte, annak vallási megosztottságát. Na­gyobb volt ez a mohi puszta mészárlásánál, mert ott csak a nemzet testét érte súlyos seb és a vére hullott el, de a lelke egynek ma­radt meg és hamarosan uj életet teremtett. Nagyobb a mohácsi vesztéit csatánál, mert ha el is hullott ott a nemzet, dísze, virága, gyorsabban kiheverte volna a veszteséget, ha hasadás nem áll be a leikébe. És vallom azt, hogy a legnagyobb jót azok művelik majd a magyarsággal, akik annak lelki egy­ségét helyre tudják állítani. De ezt nem a vallásos türelemnek olyan gyakorlásában lá­tom, amely hitbeli közömbösségből ered. Ez sem nem erdélyi szellem, sem nem magyar bölcsesség. Ez Lessing bölcs Náthánjának bölcsessége, amelyet Voltaire iratainak nép­szerűsítése után Erdélyben is szívesen ter­jesztettek s amelyek vadvizek gyanánt ma újból előtörni látszanak. Ezeket az elveket azok sem követik, akik hangoztatják. Ml, a magunk részéről a békés megegyezésre, az általános nemzeti jó közős nmnkálására min­dig készek vagyunk. Elveink feladására so­ha. A szeretet gyakorlását kötelességnek érezzük, a hitben való lágy-meleg közönyt árulásnak és bűnnek tartjuk. — Ma, mindenütt a földkerekségen a szel­lemek oszlásának kot át éljük: a világnézeti kérdések élénken érdeklik az embereket. A Szentlélek elleni bűnnek tartanám, ha sanda szemmel néznök a protestáns testvérek kö­rében jelentkező vallási Imzgóságot, amely versenyezni óhajt a katolikus egyház vallási elmélyülésével. Sőt, az Istenkeresést útnak tartom azon egység felé, amelyről a protes­táns híres bölcselő, s polihisztor Leibnitz s a katolikus egyháztanitó, a jóságos Szalézl Szent Ferenc nyomában annyian álmodtak. Igen, mi akarjuk az egységet s addig, amig ez megvalósul a békés együttműködés mód­jának megtalálását, de ennek alapfeltétele, hogy a katolikus lelket azon hitelvekből pró­bálják megérteni, amelyet a katolikus egy­ház tanít s nem azokból, amelyeket neki má­sok tulajdonítanak, vagy melyeket rcákény- szeriteni szeretnének. Sándor Imre püspöki helynök a továbbiak­ban részletesen foglalkozott a reverzális kérdésével. Hangoztatta, hogy az egyház azokból az elvekből, amelyeket a vegyeshá­zasságok esetében lefektetett, nem engedhet A püspöki helynök így fejezte be szavait: — Kérem a közgyűlésen megjelent egy­házi és világi képviselő urakat érezzék át aj idő felelősségteljes komolyságát és segítse­— Egy jeles magyar iró szavait idézem, amikor azt mondom, hogy az ünnepek aranykelyhek, amelyekből az örökkévaló­ság italát vesszük. Tehát nem a kehely a fontos, hanem az, amit bele töltünk. Arany- kehelyből is ittak már mérget és fa­kupából is szivtak magukba szent mámort, égi tüzet, csodálatos látásokat és hősi bá­torságot. Nekünk, az Erdélyi Római Kato­likus Egyházmegyéhez tartozó katolikusok­nak az Erdélyi Katolikus Státus évenként megifjuló közgyűlése az az ünnep, az az aranykehely, amelyből mindig a tiszta ka­tolikus öntudattal táplálkozunk. Az ünne­pek azonban az élet rendje szerint nemcsak örömökből állanak, de néha szomorúságot is tartogatnak számunkra. Felszólalásom rendjén ma én is egy örömteljes és egy szomorú tényről tartom szükségesnek szives engedelmükkel megemlékezni. — 1917 május 13. a világ katolikusainak örökre nevezetes dátuma. XV. Benedek pápa e napon szentelte ugyanis püspökké szentséges Atyánkat, XII. Piust. Nem cé­lom életrajzi adatait felsorolni ezalkalom- mal, hiszen ezek többé-kevésbé ismeretesek kell legyenek mindenki előtt. Csupán jel­lemzésül emlitem meg az ő rendkívüli tu­dását és műveltségét, szónoki képességét, véghetetlen szivjóságát, rendületlen elv- hüségét és azt a bámulatos szuggesztiv ha­tást, amelyet puszta megjelenésével, de kü­lönösen szónoklatával gyakorol az embe­rekre. Ezzel és a magyar igazság iránt ta­núsított őszinte megértésével nyerte meg egy csapásra az Eucharisztikus kongresz- szuson a magyar nemzetet. Mi erdélyi ka­tolikusok a keserves elnyomatás idejében, mint biboros-államtitkárt tanultuk Őt meg­ismerni, ki a ml problémáink messzemenő jóakarata támogatója volt. .Jóakaratának és bölcsességének köszönhetjük a Státus ősi intézményeinek védelmét és áz Egyházme­gyei Tanács szabályzatát, amely az ősi ka­tolikus alapokon állva nemcsak vagyonunk még meglevő töredékének megmentését, ha­nem az ősi intézmények uj működési kör­ben való szerencsés fejlődését is lehetővé tette. Úgy érzem, méltó és igazságos, hogy szentséges Atyánk püspökké szentelésének 25 éves fordulóján alázatos fiúi szeretettel emlékezzünk meg fenkölt személyéről és » » f ' adjunk kifejezést­— De e« az év, i. zomoru emlékeztető is marad szamunkra hosszú időre. A hivő emberből is már-már kitörni látszott a zú­golódás az isteni rendelés ellen, amely a nemzet legszebb reményét döntötte porba és fosztotta meg vérbeli támaszától azt a fél'- fiut, akinek Isten után a szentistváni Ma­gyarország részbeni feltámadását köszön­hetjük: Kormányzó Urunkat. — Az ür, melyet a hősi halált halt Kor- mányzóhelyetes hagyott maga után, nagy. A megpróbáltatás, mely embert és nemze­tet ért, kimondhatatlan. És nekünk mégsem szabad a kieslnyhitüség, a csüggedés érzé­sével fogadni azt, hanem az. isteni Gondvi­selés akaratában való megnyugvással. Gyá­szunknak tehát nem a bankóriásban való elmerüléssel adhatunk igazi kifejezést, ha­nem azzal, ha hittel tekintünk a ml nagy Lelkileg bizonytalan, kételkedik ■ Keresse fel: Dr. Hemes Elemér pszichológus Psiienológioi Laboratóriumot Hussolirri-ut 68. Megnyugszik, visszanyeri önmagái Önismeretre vezeti a grafológia. nemzeti ügyünk kimenetele elé és köteles­ségeinket egyházunk és Hazánk iránt még fokozottabb mértékben teljesítjük ott, ahova az élet állított. Ezzel fogunk örömet sze­rezni annak a férfiúnak, akit országgyara- pitó munkájában a bánat és szomorúság gyötör. Tisztelettel indítványozom, hogy: 1. Szentséges Atyánkat püspökké Szente­lésének 25 éves fordulója alkalmából fiul alázattal üdvözöljük; 2. Kormányzó Urunk öf Öméltósága előtt adjunk kifejezést alattvalói hódolatunk mel­lett, gyászában való együttérzésünknek. Hódoló és üdvözlő táviratok inczédy-Joksman Ödön dr. beszéde után a közgyűlés Sándor Imre püspöki helynök indítványára hódoló táviratban köszöntötte XII. Pilis pápa öszentségét, Kormányzó Urunkat, üdvözlő táviratot intézett Serédi Jusztinián biboros hercegprímásnak, Angelo Rótta pápai nunciusnak, Márton Áron gyu­lafehérvári püspöknek, Kállay Miklós dr. miniszterelnöknek, Szinyei-Merse Jenő dr. vallás- és közoktatásügyi miniszternek és Gyárfás Elemér dr.-nak, az Egyházmegyei Tanács Délerdélyben tartózkodó világi elnö­kének. A püspöki helynök ezután kegyeletes szavakkal emlékezett meg az Egyházme­gye halottairól, elsősorban Szabó György apátkanonokról, aki 14 esztendőn keresztül az Igazgatótanácsnak is tagja volt. Farsangh Endre dr. királyi Ítélőtábla! ta­nácselnök a piarista-rend magyarországi le­telepedésének háromszázadik évfordulójá­ról emlékezett meg. Kiemelte, hogy a pia­rista-rend munkássága egybeforrott a ma­gyar katolikusság életével, ápolta a haza­szeretetei, a magyar nyelvet. A piaiisták tanítottak először magyar nyelven ebben a hazában. A megemlékezést a piarista-rend nevé­ben Bíró Vencel dr. egyetemi tanár kö­szönte meg. Kitűnő iskolákra van szükség! Az Egyházmegyei Tanács jelentésének tárgyalása során Máriaffy Lajos kiemelte, hogy az Igazgatótanács említést tett a je­lentésben a nehéz hábor ús helyzetről és ko­moly munkára intette az Egyházmegye minden hivöjét. Kovrig Béla Ur. Rector Magnificus örömmel állapította meg, hogy a jelentésben az Egyhájnrregyei Tanács le­szögezte azt az óhaját, hogy folytatni akarja a tehetségek egészséges kiválasz­tásában elért több évszázados gyakorlati rendszert. Alapítványok juttatásával igyek­szik a szegénysorsu tanulók nevelését előse­gíteni és ezzel lehetővé tenni a tehetségek érvényesülését is. Kovrig dr. a továbbiak­ban kifogásolta a Kitűnőek Iskolájának ter­vét. Hangoztatta, hogy nem lehet zsenge korban a nemzeti elitbe való tartozást meg­állapítani. Ilyen megoldással életcsödöket lehet felidézni. Nagyon szomorú lenne, ha a magyarság csak annyi ifjú tehetséget tud­na kitermelni, mint amennyi a Kitűnőek Iskolájának padjaiban elférne. Nem kitű­nőek iskolájára, hanem kitűnő iskolákra és kitűnő nevelőkre van szükség. » InCzédy-JoksniAn Ödön «Ir. beszéde nek abban, hogy népünket hova-tovább en­nek tudatára ébresszük. Ettől várom, hogy a Keleti Kárpátok vonalán, mint a nyugati műveltség keleti határán és szerte Erdélyben épült templomainkat kijavítva, megnagyob­bítva, számban megsokasodva gyűjtsék össze a hivő népet és a templom árnyékában épült iskoláival együtt sugározzák azt a mű­veltséget, amely táp’álta Szent István ál­lambölcsességét, Szent László hóditó lova­giasságát, Nagy Lajos impériumát, Hunyadi János csatáinak hősi lelkületét, II. Rákóczi Ferenc szabadságáért való lángolását, Szé­chenyi István reformterveit és áldozatossá­gát, Szent Imre szűzi tisztaságát, boldog Margit Istenszeretetét, Szent Erzsébet kö- nyörületességét, Báthori István és Pázmány Péter tudománypártolását... Még csak érin- töleg sem mondhatok el mindent! Sugároz­zák azt az őszinte vallásos,ságot, amely az eucharisztikus kongresszus idején az egész világon megbecsülést szerzett a magyar lé­leknek, — fejezte be szavait a püspöki hely­nök. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után napirend előtt Inczédy-Joksman Ödön dr. al- elnök emelkedett szólásra; Minden «na^varnak össze kell fognia ! A felszólalásokra Boga Alajos dr. előadó válaszo't. Hangsúlyozta, hogy abban a gi­gantikus küzdelemben, amelyet a nemzet most fennmaradása érdekében folytat, min­den magyalnak össze kell fognia, hogy ezzel erősítsük a belső arcvonalat. Nem szabad a lelkekben és szivekben a kételyek magvát elvetni. A mult gyökerébe kell kapaszkod­nunk, hogy ebben a nehéz küzdelemben meg­állhassuk helyünket. A magyarság minden rétegének munkabírását, tehetségét kell a haza szolgálatába állítani. Ami a nevelés ügyét Illeti, az Egyházmegyei Tanács év­százados hagyományokra alapit, amikor a szegéin sorsú, tehetséges tanulók előrehala­dását biztosítja. A jelentés további vitája során Balázs András dr. szóvá tette, hogy az Igazgatóta­nács kevés összeget irányozott elő egyházi építkezésekre. Tudja miéit van ez, mert a vallási alap, amelyből a múltban templomo- kát s iskolákat emeltek, lemorzsolódott. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom