Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-25 / 267. szám

( 1942. NOVEMBEU 25 MhzmrsiirsMa Szokott ajándékok helyett: karácsonyra - sázfűzheiyet! 126 vagon a budapesti vasnapok mérlege Harminc százalékkal több a gyűj­tés eredménye, mint az elmúlt évben Budapest, nov. 24. Húsz napos erőteljes gyűjtési munka után befejeződtek a buda­pesti vasnapok. Az alapos előkészítés ered­ményeképpen minden házat felkerestek a gyűjtők és átvették a közönség által felaján­lott ócskavas- és fémhulladéktömeget. A bu­dapesti vasnap-sorozat kitűnő eredménnyel fejeződött be: 126 vagon hulladékanyag gyűlt össze. Ez az eredmény a tavalyi bu­dapesti gyűjtést közel 30 százalékkal felül­múlta. Igen sokféle, vasból, fémből készült tár­gyat ajánlott fel a közönség. Az osztályozó­telepek felvételi adatai szerint az idén 31.600 féle tárgyat szolgáltattak be és ezek sorában a rozsdás szegektől a bá­dog háztetőlemezig és kimustrált autó­Dr. vitéz Rajty Tivadar, a vállalat- gazdaságtan nyilvános rendes taná­ra, 49 éves. Tanulmányait Budapes­ten, Párisban és Berlinben végezte. Budapesten avatták, kitüntetéssel a közgazdaságtudományok doktorává. Huszonhárom esztendeig, mint felső­kereskedelmi iskolai tanár működött a fővárosban. 1935-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a vállalatgazdaságtan meghívott elő­adója volt, 1941 januárjában nevez­ték ki a közgazdaságtudományi kar nyilvános rendes tanárává. Számos szakdolgozata és könyve jelent meg a vállalatgazdaságtan, a vállalatok ügymenetének racionalizálása és a szervezés kérdésének terén. Ezeknek a kérdéseknek külföldön is ismert egyik legjobb magyar tudományos és gyakorlati szakértője. Külföldi kongresszusokon számos alkalommal képviselte a magyar szakköröket. A Magyar Hites Könyvvizsgálók Egye­sületének és a Magyar Racionalizá­lást Bizottságnak vezetőségi tagja. Az első világháborút végigküzdötte, mint emléklapos százados szerelt le, számos kitüntetéséért később vitézzé avatták. Kolozsvár, nov. 24. Ma, amikor gazdasági kérdéseink a közérdeklődés előterében áll­nak, különös figyelemmel tekintünk a ko­lozsvári Bástya-utca egyik tiszteletreméltó öreg épülete felé. Az egykori Kereskedelmi Akadémia ma már Erdély egyetemének ötö­dik kárává fejlődött. A közgazdaságtudo­mányi karon immár több mint hatszáz hall­gató készöl arra, hogy az újjászülető ma­gyar közgazdasági élet felkészült tudásu vezetőrétege legyen. A leendő magyar vállalatvezetők egyik fontos műhelyét keressük fel, amikor a köz­gazdaságtudományi kar Vállalatgazdasági Intézetébe® arra kérjük vitéz Rajty profesz- szort, mutassa be intézetének célkitűzéseit, munkakeretét és tevékenységét. Rajty professzor kérésemre a következők­ben határozza meg intézetének célját: — A vállalatok életjelenségeinek tudomá­nyos és gyakorlati szempontok szerint való kutatása, hogy ezáltal az egyetem hallgatói­nak alapos vállalatgazdasági képzést bizto­síthassunk. — A magyar gazdasági utánpótlás, a fo­lyamatban levő átállítás és a magyarság gazdasági térfoglaiása során most születő vállalkozások szempontjából valóban végte­lenül fontos ez a képzés — jegyzem meg. — Milyen módon biztosítja ezt az intézet? Rajty professzor megelégedetten tekint szét kis birodalmában, ebben a nagyszerűen berendezett négy szobában, ahol minden da­rab a korszerűséget és célszerűséget sugá­rozza. — Az intézetnek — hála a minisztérium­nak és számos vállalat megértésének — olyan a felszerelése, hogy módjában van a magyar tudományosság és a gyakorlati élet számára a hallgatók képzését megvalósítani. Bár az anyagkorlátozás miatt az irodagépe­ket egyelőre nem szerezhettük be, a képzés minden más alapfeltétele rendelkezésre áll. Elsősorban itt van az 1200 professzori kony­ái vázig minden elképzelhető használati eszköz előfordult. Az adatfelvétel szerint 172.500 patkót, 211.120 lakatot, zárat, 24.516 törött kalapá­csot, lapátot, 7802 takaréktüzheiyet, illetve alkatrészt, 71.400 kályhacsőrészt, 416 autó- alvázat, 721 kádat, 3110 üstöt, 1.724.500 tu­bust és bádogdobozt szolgáltattak be. Eze­ken kivül természetesen ezrével adták át a különböző egyéb ócskavas anyagot. A gyűj­tési munka során a tavalyinál jóval kedve­zőbb eredménnyel szerepelt a VIII. és IX. vemmel együtt 4000 kötetnyi szakkönyvtár. Egy évig dolgoztunk rajta Székely Gyula és Alexy Béláné gyakornokaimmal és ma egyik büszkeségünk a részben ujrendszerü szak- katalógusunk, amelynek segítségével bizo­nyos kérdésterületekre vonatkozó könyve­ket pillanatok alatt megtaláljuk. Megtekintem a „kártyatárt“-t, melynek tizennyolcezer kis cédulája valóban pillana­tok alatt tájékoztat a vállalni gazdaságtan­nal kapcsolatos minden kérdésről. A legap- róiékosabb szakkérdés mellett napjaink min­den gazdasági kérdésére érdekes és értékes csoportosításokban találunk feleletet. Gaz­dag anyag van például az erdélyi, a délvi­déki, a felvidéki gazdasági kérdésekről, az élettér, az irányított gazdaság, a nagytér- gazdaság, a magyarságtudomány, a telepü­lés, a zsidókérdés, a német, orosz, angol­szász és keletázsiai gazdasági kérdésekről. A hallgató itt valóban áttekintést kap ko­runk minden fontos problémájáról Is. Rajty professzor végigvezet az intézeten. A falakon mindenütt hatalmas táblák, ötle­tes, színes rajzok világítják meg a kockázat, a munka, és anyag viszonyát, az üzem és piac közötti körforgást, ismét másikon ha­talmas arányokra nagyítva vetitödik a falra egy számlaterv. Az egyik asztalon érdekes gyűjtemény: az Európában használatban levő összes iratrendezők Ids múzeuma. A korszerű irodaberendezések megismerésére páratlanul szellemes egyszerű készülékek, kisebb kézi üzemkönyvelő felszerelések áll­nak rendelkezésre. Alig néhány pengős költ­ség és a hallgatók később többezer pengős készülékek kezelését végzik majd játszi könnyedséggel. A legkorszerűbb könyvelési eljárást, az átiró könyvelést, amelynek se­gítségével egyszerre több lapon vezetik át a könyvelési tételt, természetesen szintén el­sajátítják a hallgatók, ötven ilyen készülé­ken gyakorolhatnak. A korszerű levélkeze­lést ügyes rajz világítja meg, amely szelle­mes mórion mutatja be egyezményes jelekkel a levél útját a megérkezéstől az Irattárig. Az utóbbi évtizedekben hallatlan mértékben fejlődött a vállalatok időt és munkát meg­takarító és ezzel az eredményt növelő ügy­kezelése. Amit külön büszkeséggel láttam az intézetben: a magyar találékonyság sok újítással gazdagította az irodaüzem techni­káját. Még megtekintem a hatszáz darabból álló vetitőlemez gyűjteményt, amely teljessé teszi a korszerű oktatást és a hirlapkivágá- sok gyűjteményét, amely a gyakorlati élet­tel való legteljesebb kapcsolatot biztosítja. — Professzor ur milyen munkán dolgozik jelenleg ? — „Vállalatgazdaságtan“ cimü könyvemet Írom, ezenkívül a magyar és külföldi szak­irodalmat teljesen összefoglaló útmutatót ké­szítek, hogy a vonatkozó irodalmat mindenki megtalálhassa. Ezenkívül az irodatechnika legújabb eredményeivel kibővítve újra meg­jelentetem az „Irodaüzem racionalizálása“ cimü könyvemet. Rajty professzortól megtudom, hogy az intézet a huszonkét éves román megszállás következtében vállalatgazdasági szempont­ból való feltárása, valamint a hallgatók mériegképzése érdekében összegyűjti a vál­lalatok zárszámadásait. A mérlegtár részére felkérte a vállalatokat, hogy küldjék be mér­kerület, Szent István város és a budai ke­rületek a tavalyi eredményt mutatták, mig a Rózsadomb vidéke és általában a hegyvi­dék néhány százalékkal kevesebbet gyűj­tött. Meglepő nagy eredményt hoztak a munkásnegyedek. Az Idei országos vasgyüjtés eredményét összefoglalva meg lehet állapítani, hogy a tavalyit nemcsak összmennyiségben, hanem fejátlagban Is felülmúlta, ami azt mutatja, hogy a közönség teljes mértékben átérezte a vasgyüjtés nemzetgazdasági jelentőségét. legjelentéseiket. Eddig sajnos a vállalatok­nak csak egy része tett eleget a kérésnek. A hallgatók munkájáról kérdezem a pro­fesszor urat. — Nyolcvan hallgató jár be rendszeresen. Nagyon meg vagyok elégedve velük. Remé­lem, általuk, megfelelő utánpótlást tudunk adni. Hogy a gyakorlati élet kérdéseivel is megismerkedjenek, gazdasági életünk kiváló szakembereit is felkértem, hogy ismeret- anyagukat közöljék hallgatóinkkal. Ezen­kívül rendszeres tanulmányi látogatásokat végzünk a nagyobb üzemekben. Mondhatom, hogy a hallgatók között nagyon sokan való­ban rátermettek a gazdasági életre, veze­tésre hivatottságuk természetesen csak a gyakorlati életben bontakozhatrk ki. Azt azonban vallom, hogy a magyar ifjúságban minden képesség és adottság megvan a gaz­dasági pályára! — Milyen kapcsolata van az intézetnek Erdély gazdasági életével? Közelebbről: mit tesz az intézet Erdély gazdasági életének szellemi megalapozása érdekében? — intézetünk tudományszakunk szolgála­tában feladatának tekinti az egyetemen kí­vüliek, főleg a vállalati szakemberek szak­irodalmi tájékoztatását. „ Egész Erdélyben intézetünkön kivül nem található meg a vál­lalatgazdasági teljes szakirodalom és nü bár­kinek, aki kéréssel fordul hozzánk, rendel­kezésére bocsátjuk az öt érdeklő kérdés iro­dalmát. örömmel állapítom meg, hogy szak­irodalmi tájékoztató szolgálatunkat a kolozs­vári nagyvállalatok már eddig Is többször igénybevették. A mi adataink alapján több gyár már egész kis könyvtárt szervezett, aminek az uj eredmények felhasználása, te­kintetében nagy jelentősége van. Szakiro­dalmi tájékoztató szolgálatunknak a jövő­ben még nagyobb szerepe lesz, mert a hites könyvvizsgálói képzést "karunkra kiterjesz­tették. Intézetünk és a gyakorlat között tu­dományszakunk fejlesztése érdekében levő fontos kapcsolatok megszilárdulását és to­vábbfejlesztését remélem attól az előadás- sorozattól is, melyet a második félévben akarunk rendezni gyárvezetők és vállalati tisztviselők részére. Ma, amikor a megfelelő üzemi tapasztalatokkal nem mindig rendel­kező uj emberek is kerülnek vállalatok élére, úgy vélem, ez az előadássorozat lényegesen gazdagítja ismereteiket. A legújabb eredmé­nyeket, a pénzügyi kérdést, a korszerű leve- 1-tést és a toborzás (propaganda) újabb esz­közeit, az irányított gazdaság kérdéseit, az átállítással kapcsolatos vállalati kérdéseket ismertetjük majd. Az egyetemen kivüli elő­adások szaporítását a magyarság gazdasági képzése érdekében az intézet fokozottan fon­tosnak tartja. — Az uj magyar kereskedő rétég képzésé­nek annyira fontos kérdésében milyen fel­adatokat lát professzor ur? — Aki vállalkozik, annak tudatában kell lenni annak, hogy csak úgy állja meg he­lyét, ha minden tekintetben felkészült fel­adatára. Ma, az áruhiány miatt mindent el lehet adni, normális gazdasági életben azon­ban csak a jólképzett és rátermett ember állja meg a helyét. Az ipar és kereskedelmi kamarák feladata volna, hogy az uj keres­kedők részére minél szélesebbkörü tanfolya­mokat rendezzenek, hogy a kereskedők hiva­tásukhoz szükséges korszerű tudnivalókat el­sajátíthassák. ' — Erdély Ipari vállalkozási jövőjét mi­lyennek látja professzor ur, mint a kérdés alapos ismerője? ' — Erdélyben az iparosítás annál nagyobb jelentőségű, mert mezőgazdasági termelő­képességéhez viszonyítva népsűrűsége tu! nagy. Ennek ellensúlyozására az ipari tele­pítéseknek nagy szerepe lesz. Úgy látom, hogy Erdélyben, ahol a földgázkutatások, a vlliamositási akciók, az uj vasútvonallal a közlekedés megjavulása, a nyersanyagok je­lenléte kedvező alap, ahol munkáskéz is kellő bőségben van, csak erősebb vállalkozó szellemre volna szükség, mint az elmúlt időkben, amikor a magyarság éppen a vál­lalkozásitól szorult ki. Ennek lényeges elő­feltétele a szellemi készültség, amiben — mint említettem — készségesen áriunk a vállalatok rendelkezésére. — Utolsó kérdésem: milyen feladata lesz Erdély iparának a most kialakuló nagytér­gazdaságban ? — A most kialakuló nagytérgazdáikodás fokozott kontinentális versenyt jelent majd. Feltétlenül szükséges, hogy minden vállalat költségeit a legkisebbre szorítsa le, termelé­sét a Iegészszerübben végezze, tehát köz­keletű szóval „racionalizálja“ vállalatát, mert a versenyben való helytállásnak ez a legfontosabb feltétele. W Kajty professzor nemrégen érdekes szabad- egyetemi előadásban indokolta meg, miért használja a kolozsvári tanszék sokkal helye­sebb és magyarosabb fogalmi meghatározás­sal a „vállalatgazdaság“ megjelölést a más­hol használatos szolgai német fordítású „üzemgazdaság“ helyett. Mi abban is, hogy gazdasági szakszavaink magyar megfelelőjét és magyarosabb kife­jezését keresik és használják, egyik jelképét látjuk annak, hogy Erdély egyetemén ma­gyar szellemben készül a magyar életre gaz­dasági jövőnk vezérkara. HOROSS6 BÉLA dr.------------------- iiMi. V ' December 4-án Szent Borbála névünnepét ülik meg a kolozsvári helyőrség tüzércsapatai Kolozsvár, nov. 24. A tüzérség védszentjé- nek, Szent Borbálának Idei névünnepét de­cember 4-én ünnepli meg a helyőrség tüzet- csapatai. Az ünnepség rendje a következő: Kilenc órakor ünnepi istentisztelet lesz a Szent Mihály templomban, a Kismester­utcai görög katolikus templomban és a Far­kas-utcai református templomban." Tíz órakor az októberben bevonult újoncok ünnepélyes esküjére kerül a sor a Hunyadi­téri laktanyában. A honvéd állomásparancs­nokság fogadása, utána a „Hiszekegy“-et játsza a honvéd gyalogezred zenekara. Ezután az esküt méltatják a római katoli­kus és református lelkészek, majd az újon­cok leteszik az ünnepélyes esküt, végül az Erdélyi indulót játsza a gyalogezred zene­kara. Tizenegy órakor a laktanya fedeles lovar­dájában házi lovasmérközés lesz. A tüzértisztikar felkéri a kolozsvári tiszte­ket, hogy a hagyományos Borbála-ünnepsé­gen megjelenni szíveskedjenek. Megjelenés sötét utcai ruhában. Kihágások Agyében Ítélkezett a kolozsvári városi rendőri büntető» bíróság Kolozsvár, november 24. Schüller József városi rendőri büntetőbiró kedden több ki- hágási ügyben hozott ítéletet. Farkas József bánffyhunyadi napszámost engedély nélküli ipar gyakorlásáért 100 pengő pénzbüntetésre átváltoztatható 10 napi elzárásra Ítélte. Bernáth Aranka, Bartha Miklós-utca 28 sz. alatt lakó kalapkészitöt szintén 100 pengő pénzbüntetésre átváltoztatható 10 napi el­zárásra ítélte a rendőrbiró, mert kifutóleá­nyának nem fizette meg a miniszteri rende­letben megállapított bérpótlékot. Tóth Sán­dor, Bajza-utca 51. szám alatt lakó mészáros alkalmazottjának nem fizette meg a bérpót­lékot és a túlóradijak megfizetéséről sem akart hallani s ezért 100 pengő pénzbünte­tésre átváltoztatható 10 napi elzárásra Ítélte. Beregszászi István, Zápolya-Utca 49. szám alatt lakó asztalosmester nem fizette meg idejében alkalmazottjának a legkisebb, mun­kabéreket, 100 pengő pénzbüntetésre ítélték, amelyet 10 napi elzárásra lehet átváltoztatni. Orbók Sándor, Mussolini-ut 107. szám alatt lakó volt kereskedőt, 200 pengő pénzbünte­tésre átváltoztatható 15 napi elzárásra Ítélte, mert nem fizette meg alkalmazottjának a miniszteri rendeletben megállapított bérpót­lékot. Tekintette arra, hogy a rendőri bün­tetőbiró nem látott rosszindulatot fennforog­ni, a büntetés végrehajtását egp évre fel­függesztette. A Keleti Újság cikksorozata: „Bemutatjuk Erdély egyetemét7 Ahol Erdély magyar gazdasági életének jövő vezérkara készOl feladataira vitéz Raji*/ Tivadar professzor beszél a Vállalatgazdasági Intézet fontos fel­adatairól, Erdély gazdasági jövőjének kérdéseiről

Next

/
Oldalképek
Tartalom