Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-24 / 266. szám

Közel háromszáz évi hányódtatás után 1 - ' ’ , Kormányzó lírunk képviselőjének jelenlétében örök pihenőre lérlek az Apafiak hamvai Áldozatos lélekkel teljesítette Érdéit/ népe utolsó fejedelmének végakaratát Kolozsvár, november 23. Országraszóló ünnepséggel helyezték hétfőn délelőtt örök nyugvóhelyére Erdély egykori nagy fejedel­meinek, I. és II. Apafi Mihálynak, vala­mint hitvestársaiknak, Bornemissza Anna és Bethlen Kata fejedelemasszonyoknak földi maradványait a Farkas-utcai refor­mátus templomban. Az ünnepség országos jelentőségét kiemelte az a tény, hogy a te­metésen képviseltette magát Kormányzó Urunk, de elkiildötte képviselőit a kormány, valamint az országgyűlés mindkét háza is. Ezzel, mintegy jelképesen, az egész ország lerótta kegyeletét az erdélyi mult előtt. Előkelőségek a nagy temetésen A fejedelmi temetésre hétfőn zászlódiszt öltött a város. Már a kora délelőtti órákban a közönség százai sorakoztak fel, hogy ta­núi legyenek a magasztos gyászünnepségnek. A Magyar-utcai református templom előtt, ahol az ünnepség kezdődött, diszcsákós rendőrök vontak kordont. Végig a Kossutli- Lajos-utoán és a Mátyás Király-téren sok­ezernyi tömeg állott az útvonalon, hogy szemtanúja legyen a diszes, komor pom­pájú temetésnek. Pontban 10 órakor kürt­szó jelezte, hogy szárnysegéde kíséretében megérkezett a Kormányzó Ur képviselője: nemes Üálnoki Veress Lajos altábornagy, hadtestparancsnok. A Kormányzó Ur kép­viselője a kolozsvári helyőrség tisztikül­döttségének kíséretében bevonult a tem­plomba, amelynek hajóját ekkorra már zsú­folásig megtöltötték a meghívott előkelősé­gek, a különböző hatóságok, intézmények és testületek képviselői. Az első padsorok­ban foglalt helyet a kormány képviseleté­ben fáji Fáy István dr. kultuszminiszteri államtitkár, Józan Miklós unitárius püspök, aki a Felsőházat képviselte, továbbá Nyilass Ferenc országgyűlési képviselő, aki a kép­viselőház megbízásából jelent meg az ünne­pélyen. Ott volt Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán, Szász Ferenc dr. alispán, Vásárhe­lyi László dr> polgarmesterhelyettes a vár­megye, illetőleg a város képviseletében. Tel­jes számban megjelentek az egyházkerü­leti közgyűlés tagjai, élükön a fögondnoki karral. Soraikban ott láttuk dr. gróf Beth­len György titkos tanácsost, Bethlen István gr., volt miniszterelnököt, Teleld Arctur gr. rangidős fögondnokot és Bánffy Miklós gró­fot, aki az egyetemes konventet képviselte. Megjelent az egyetem tanácsa teljes dísz­ben, élén Kovrlg Béla dr. Rector Magni- ficus-al. A földművelésügyi minisztérium ré­széről Balogh Vilmos ar. miniszteri taná­csos, a földművelésügyi minisztérium bir­tokpolitikái osztálya részéröl vitéz Nyiredy Géza dr. miniszteri tanácsos, a rendőrség részéről Hollósi-Kuthy Lajos dr. főkapitány- helyettes és Csutak Béla dr. rendörfötaná- csos. Az unitárius egyházat Alirudbánvat János dr. teológiai dékán, tfrmössi Károly esperes, az evangélikus egyházat Járossl Andor teológiai magántanár és Alberti Ri­chard lelkész képviselték. A tanintézetek képviseletében Illés Gyula dr. tankerületi királyi főigazgató, Kiss Károly dr. tanügyi főtanácsos, tanfelügyelő, Gönczy László és Kántor Lajos dr. gimnáziumi igazgatók, az EMKÉ-t Szathmáry Lajos dr. ügyvezető al- elnök és Walter Gyula központi titkár, az EMGÉ-t Török Bálint igazgató képviselték. Megjelentek az összes nöszövetségek, intéz­mények és egyesületek képviselői is. A hóstáti földészek zászlókkal vonultak ki az utolsó erdélyi fejedelmek végtisztességtéte- lére. A templom középső részében felállított érckoporsók mellett két honvédszakasz állott diszörségct Teljesült Erdélyi hajdani fejedelmének utolsó kívánsága A teológiai fakultás kórusának éneke után Kádár Géza generális director emelkedett a szószékre és Ismertette az Apafi-hamvak Kolozsvárra kerülésének történetét, majd az ünnepség jelentőségét méltatta. Részletesen ismertette az Apafiak hányatott, sok meg­próbáltatással járó életét. Az Apafiak még halálukban sem nyugodhattak. I. Apafi Mihályt halála után Almakeréken, az ottani szász templomban temették el. Utolsó kí­vánsága as volt, hogy Kolozsváron, a Far- kas-mtcai templomban helyezzék örök nyu­galomra. Ez azonban a zavaros időkben nem válhatott valóra. Csak 1909-ben kerülhetett Kolozsvárra hitvesének, valamint, fiának, II. Apafi Mihálynak és feleségének földi marad­ványaival együtt. Itt ideiglenesen a Magyar- utcai templomban helyezték el, mert a JTar- kas-utcai templomot akkoriban tatarozták. A világháború ismét meggátolta, hogy az Apafiak végső pihenőre térhessenek. Most azonban lehetővé vált Apafi Mihály utolsó akaratának teljesítése: az egykori erdélyi fe­jedelmek megtérhetnek az örök nyugalom honába. Elindul a hatalmas gyászmenet Kádár Géza generális direktor beszéde után a koporsókat ágyutalpra helyezték és a menet elindult a Farkas-utcai templom felé. Az impozáns menetet lovasrendör disz- század nyitotta meg, majd a honvédség kü­lönböző fegyvernemeinek egy-egy különít­ménye haladt diszmenetben. A honvédség után a papság haladt Vásárhelyi János A Farkas-utcai templomban ismét felra­vatalozták az érckoporsókat. A gyülekezeti ének után László Dezső lelkipásztor imád­kozott, majd Vásárhelyi János püspök pré­dikált. — A szörnyű viharban — mondotta töb­bek között a püspök — Apafi fejedelem és családja végső tisztességtételéről nem tudott gondoskodni az összetört nemzet. És ma annak a bátorszavu püspöknek vére (Horthy István egykori püspök leszármazottja, Kor­mányzó Urunk. Szerk.) lehetővé tette szá­munkra, hogy elégtételt adjunk Erdély utolsó magyar fejedelmi nemzetségének, akiknek nemzetünkhöz és Anyaszentegyházunkhoz ragaszkodó hűségét már az Is fénylőén hir­deti, hogy az országukban és udvarukban szent tisztessége volt Isten Igéjének, hogy alázattal hajoltak meg az oly keményszavu prédikátorok bizonyságtétele, mint amilye­nek Tófeus Mihály, Horthy István és Ma­gyart József voltak. — Az Apafi-nemzetség valóban megér­demli, hogy annyi kemény Ítélkezés után elégtételt adjon neki a nemzet, elsősorban Erdély kálvinista népe. Legyen ezért ez a mai ünnep számunkra dicsőséges bizonyság­tétel. Hirdesse azt. hogy ez a megpróbálta- tott magyar nemzet nem hálátlan nemzet­ség. Szeretettnek, ragaszkodásának gyön­gédségével elfedi azoknak gyengédségeit, akik öt szerették és jót tettek vele. Az olyan nemzet, amely nem tudja megbecsülni tör­ténelmét, az érette áldozó lelkek szolgálatát, méltatlan arra, hogy helyet foglaljon a tör­ténelmet alakitó törzsökös nemzetek sorá­ban. De legyen ez a nap a lelki töredelem- nek és bünbánatnak, magábaszállásnak nap­ja Is. Forduljunk alázatosan a szabadító Istenhez, könyörögvén: Uram szabadíts meg minket bűneinktől, a pártoskodástói, a ver­sengéstől, az önzéstől és Szent Lelked tüzé- ben a hit bátorságával tudjuk kiragadni a halálból a boldogabb magyar jövendőt. A püspök emelkedett szellemű beszéde után Tavaszy Sándor dr. püspökhelyettes mondott emlékbeszédet. A piispökhelyettes az Apafiak életét, munkásságát és tragikus végét fejtegette. A beszéd után a református kollégium énekkara Tárcsa Bertalan tanár vezetésével gyászdalt adott elő, miközben a két. kopor­püspök, Tavaszy Sándor dr. püspökhelyettes és Kádár Géza generális direktor vezetésé­vel. Lenyűgöző képet nyújtott a palástos papság hosszú sora. A papság után a ka­tonazenekar menetelt s végig az útvonalon gyászindulókat játszott. Ezután nyolc katona négy címert vitt: a magyar címert, Erdély, Kolozsvár és az Apafi fejedelmek címerét. Nyomukban a két, hat-hat ló által vontatott ágyutalpra helyzeti koporsók után a Kor­mányzó Ur képviselője: nemes dálnoki 'Ke­ress Lajos altábornagy, hadtestparancsnok haladt, majd isürü sorokban sorakoztak a kormány, a felsöház és a képviselöház kép­viselői, az egyházkerületi fögondnokok, a fő­ispán, az alispán, a város és a vármegye kül­döttei, az egyetem rektora és az egyetemi tanács és a különböző testületek és intézmé­nyek képviselői. Utánuk a hóstáti gazdák pompás, lovas-bandériuma, majd ismét ka­tonaság haladt. Végül diszsisakos rendőrök zárták be a menetet. Amikor a menet elindult a Magyar-utcai templomból, Kolozsvár összes harangjai meg­szólaltak. A Kossuth Lajos-utcán, a Mátyás király-téren, az Egyetem-utcán, ahol a me­net elhaladt, a kereskedők kegyeletük jeléül lehúzták üzletük redőnyeit, a lakosság pe­dig hosszú sorokban, megilletődve, kalaple- véve fogadta a menetet. sót elhelyezték a templom újonnan épült kriptájában. Az egész ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget. Huszonhat ifjú lelkész felszentelése Kolozsvár, nov. 23. Az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlése keretében vasár­nap délelőtt szentelte fel Vásárhelyi János püspök az uj lelkészeket a belvárosi tem­plomban. A lélekemelő ünnepség istentisz­telettel kezdődött. Az igét László Dezső kol­légiumi vallástanár, belvárosi lelkész hir­dette. Kiemelte azt a fontos küldetést, ame­Vasárnap délután 6 órakor az Egyházkerü­leti Nöszövetség rendezett színvonalas ün­nepséget a vármegyeháza dísztermében. Az ünnepségen az egyházkerület képviae'ötestü- letének csaknem minden tagja megjelent. A református teológia énekkara beveze­tőül Benedek Kálmán vezényletével eléne­kelte Halmos László „Isten harsonája“ című szerzeményét. Deésy Jenő, a Nemzeti Szín­ház tagja mély átérzéssel erdélyi költők mü­veiből adott elő. Póeza Ella ezután két ének­számot adott elő, majd Pataky- Tibor dr. ál­lamtitkár tartott előadást a magyar nők hi­vatásáról. — Mit csinált az elmúlt másfél évtized alatt a Református Nöszövetség _ s kik vol­tak a munkásai ? — tette fel a kérdést l’a- taky Tibor dr. államtitkár -ţ- Ez utóbbival kezdem: a társadalom minden rétegéből való, lelkes, hittel teljes, erős akaratú, csüggedést nem ismerő, erőslelkü magyar asszonyok és leányok fogtak össze: öntudatossá tenni a magyar református hitéletet, általában a vallásos, erkölcsös életet a jótékony szeretet- munka jegyében. Hogy mit csinált és hogyan tevékenykedett a Nöszövetség, arról a'ább egy-két szót szólani fogok. Most azt akarom kihangsúlyozni, hogy nem egyes kiváltságos személyek álltak össze kedvtelésből, szóra­kozásból egyesijei esdi! csinálni, nem aka­rom mondani: játszani, hanem a társadalom minden rétegének, ísmétlen, minden rétegé­nek asszonyai és leányai. Szegényügy!, to- kolaügyi, kórházi, templomi és más bízott­r Egészséges fehér fogaíc minden arcot vontóvá és széppé vará­zsolnak. Az erőteljes tisztító hatású Chloro- dont-fogpaszía gondoskodik arról, hogy fogai nemcsak épek. Kenem ^akftó fehérek is maradjanak. Felkelés után és lefekvés előtt Chlorodont fogpaszta lyet n lelkészeknek a református hitélet fej­lesztése és ápolása érdekében kifejteniük kell. A maga-sszámyalásu beszéd után követ­kezett a lélekemelő pillanat: 26 ifjú lel­kész felszentelése. Az Urasztala előtt Vá­sárhelyi János püspök. Tavaszi Sándor dr. püspökhelyettes és Kádár Géza generális di­rektor, valamint az egyházkerület legidősebb lelkészei előtt tették le az esküt az uj lel­készek. Fogadalmukban leszögezték, hogy lelkiismeretes, buzgó örállói lesznek az egy­háznak és nemzetnek egyaránt. A felszen­telt lelkészek névsora a következő: Kiss Béla, Magyarosi Árpád, Révész István, Czlnczók András, György Dénes, Tárkány Szűcs József, Tőkés István, Péterffy Ferenc, Demeter Dezső, I. Dienes Balázs, Puskás Bajkó István, Székelyhídi Emil, Balázs Zol­tán, Krizsovánszky László, Farkas Sándor, ifj. Fodor Béla, Kultsár István, Megyeri Béla, Nagy Miklós, Sárközi Endre, ifj. Sípos Endre, Székely Pál, Horváth Béla, Gáli Ká­roly, Elekes József és ifj. Várady Albert. Az ünnepség után az egyházkerületi köz­gyűlés tagjai Vásárhelyi püspök és gróf Te­leki Arctur főgondnok vezetésével kivonul­tak a temetőbe és megkoszorúzták a kisebb­ségi idők nagy püspökének, Nagy Károly- nak sírját. Zsoltár eléneklése után Nagy András teológiai tanár emlékezett meg ke- gycletes szavakkal Nagy Károly püspök ál­dásos, küzdelmes munkásságáról. ságai voltak és vannak a Nöszövetségnek. Az elnevezések mutatják a munkaterületet. Az igen nehéz, igen súlyos körülmények kö­zött elért eredmények, amelyek közismertek, viszont utalnak arra, bőgj' a munka milyen hittel, milyen akarni tál és milyen lélekkel folyt. A hit teljes volt, az akarat törhetetlen, a lélek áldozatos és türelmes. Az államtitkár ezután így folytatta: — A magjai- nőnek különleges és fontos hivatása védeni, óvni, megőrizni a családot s a családi tűzhelyet. Nem engedni kialudni a szent tüzet, nevelni a gyermekeket erős hitben, igaz hazafias.magyar érzésben. Van­nak törekvések, amelyek ki akarják szakí­tani a gyermeket a családnak szent közös­ségéből. E törekvésekkel szentben a leghatá­rozottabban ellent kell állnia a magyar nő­nek. A rombolás, a pusztulás idejében is Iliinek kell maradnia a legfőbb, legmagwsz- tosahh. legszentebb hivatásához: az anyai hivatáshoz, amelynek betöltésével a magyar jövő virágoskertje egy-egy újabb palántával lesz dueahb, gazdagabb. Meg kell őrizni a családi szentélyt, át kell azt menteni szebb, nyugodtabb időkre, - fejezte be szavalt az államtitkár. A nagy tetszéssel és süt ü tapsokkal kisért előadás után Fehér Miklós hegedűművész Vecsej' „Chason triste“ és Zsolt „Szitakötő“ cimü szerzeményét adta elő Benedek Kál­mán zongorakiséretével. Az ünnepség a Szó­zat elénekléscvel fejeződött be. I EGYETEM - MOZGÓBAN ma és minden nap; o • Üzenet a V olgaparlról Főszereplők: SARUT JANOS és TÓTH JULIA „Elégtételt adunk Erdély utolsó magyar fejedelmi nemzetségének!" Pataky Tibor dr. államtitkár a magyar nők Ibi-Tatásáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom