Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-04 / 249. szám

—^5 —____'" 99 A harmincadik“ — miiszaki szemmel 1942- NO VEM BEM 4 • Budapestre utaztak Kolozsvár városának vezetői Kolozsvár, november 3. Inezédy-Joksman Ödön dr. főispán hétfőn délután Keledy Ti­bor dr. polgármester és Vásárhelyi László dr. polgármesterhelyettes társaságában Buda­pestre utazott, ahol a várost érintő fontos tárgyalásokat folytat illetékes kormányténye­zőkkel. A város vezetői a hét végén érkeznek haza. ; »;*. i $ Csak a városi szabályrendelet jóváhagyása seqif a kolozsvári bérgépkocsiforgalomban tapasztalt hiányosságokon Kolozsvár, nov. 3. Az utóbbi Időben Igen sok kifogás merült fel a közönség részéről a kolozsvári autótaxik bizonyos hiányossá­gai miatt. Nemcsak hogy nem áll elegendő gépkocsi a forgalom lebonyolítására, hanem a szállítási feltételek egyéni izü megállapí­tása ellen la panaszok merültek fel, amelyre orvoslást a közönség nem kapott. Erről már több esetben irtunk, a helyzet azonban mindmáig nem változott. Különös érdekessége ennek a taxi-problémának az, hogy a bécsi döntés után úgyszólván minden vonalon a magyar jogszokások léptek életbe, egyedül a taxi-szabályrendelet még mindig román örökség Kolozsváron. A gépkocsitu- lajdonösok és vezetők személyében sem tör­tént eleddig semmiféle változás, ma is csak ugyanazoknak van meg a hajtási engedélye, akik azt a román hatóságoktól kapták. Ez a visszás helyzet okozza azután azt, hogy a magyar fuvarozási rendhez szokott közönség sehogyan sem tud megbarátkozni azzal a sokszor szabados, egyéni Izü elbánással, amelyben a kolozsvári taktsok részesítik ma­gyar utasaikat, Kevés a kocsi s ez is egyik főoka annak, hogy a közönség ki van téve a taxisofförök önkényeskedésének. Másrészről nem állíta­nak be újabb kocsikat, aminek igen érdekes körülményei vannak. Az egyik magyar szár­mazású autótulajdonos, aki bérfuvarozási engedélyt kért és mindezideig nem kapott meg, panaszában jellemző körülményre vi­lágított rá. —1 Másfél év óta várok az engedély kiadá­sára — mondotta ez a magyar ember. — Hogy mindezideig mégsem kaptam meg az engedélyt, holott minden Írásom rendben van, annak az az egyszerű oka, hogy a város által másfél évvel ezelőtt felterjesztett uj taxi-szabályrendeletet még a mai napig sem hagyta jóvá az iparügyi minisztérium. Ad­dig, amíg ez a jóváhagyás nem érkezik visí­tsa a városhoz, a polgármester uj engedé­lyeket nem ad ki és minden marad a régi­ben. Sokan vagyunk pedig olyanok, akik őrömmel vállalnánk az utasforgalom sza- bályrendeletszerü lebonyolítását, de hát mit tegyünk, ha másfél év óta hiába várunk a szabályrendelet jóváhagyására. Mint értesültünk, maga a város illetékes osztálya Is többször megsürgette már a más­fél évvel ezelőtt felküldött szabályrendelet jóváhagyását az Iparügyi minisztériumba. A törvény szerint ugyanis csak a jóváhagyott uj szabályrendelet teremthet rendet abban a visszás helyzetben, amelyet a régi impérlum hagyott Itt utolsó emlékeztetőül ebben a ma­gyar városban. Kiküszöbölése már csak azért is szükséges volna, mert egyúttal vég­re lehetne hajtani azt a személyi revíziót is, amelyre nagy szükség van. Közszükségleti cikk kiszolgáltatását nem lehet más áru vásárlásához kötni Kolozsvár, november 3. Nemrégiben, ami­kor krumpllszüke volt Kolozsváron, kere­sett áru volt minden ide érkező burgonya- szállítmány. Ezt a keresletet használta ki Rosenfeld Ede alkalmi piaci árus, aki a rendelkezésére álló burgonyakészlet eladá­sát bizonyos mennyiségű alma vásárlásához kötötte. Eljárásáért uzsorabizottság elé ke­rült. A kolozsvári törvényszék mellett Vitos Pál dr. elnökletével ülésező itesorabtróság kedden foglalkozott Kosenfeld ügyével. A vád képviseletében Handl Elemér dr. ügyész hangoztatta, hogy közszükségleti cikk x kiszolgáltatását nem lehet más áru vásárlásához kötni. Az uzsorabiró egyhavi fogházbüntetéssel sújtotta Kose«if“'(l Edét. Az Ítélet jogerős. Jeremiás Gyula kolozsvári kereskedő ezév áprilisában egy kilogram kekszet 6 pengőért adott el a megállapított, ő pengős ár helyett. Az uzsorabiróság 500 pengő pénzbüntetésre Ítélte. Ötszáz pengő pénzbüntetést rótt ki az uzsorabiró Léb Miksa kolozsbocsai kereske­dőre is, aki tavaly ősszel 179 kilogram bú­zát nem jelenteti Le. A két utóbbi ítélet szintén jogerős. Az eddigi magyar filmnek az volt a leg­nagyobb hibája, hogy —igen-igen ritka ki­vétellel — hiányzott belőle a magyarság or- szágépitő munkásainak, az ezernyi névtelen szellemi-testi munkásnak alakja: az egy­szerű tanító, a pap, a mérnök, a munkás, — és Így tovább. Jött a Bors István, András, Dr. Kovács István, őrségváltás és most került a magyar mozivásznakra A harmincadik. Mindegyik filmber Páger Antal a tehetséges magyar alkotótipus elszánt harcát vívja. Ezekkel a filmekkel bekerült a magyar filmbe az, ami­nek kezdettől fogva ott kellett volna lennie: az uj Magyarország vajúdása. Adjunk hálát Istennek, hogy végre-vala- hára.ott vagyunk, hogy a legégetőbb sors- kérdéseink helyet kapnak a filmen. Többé már nem dughatja homokba fejét bárgyú struccként filmünk, hogy ne lássa meg, ami régóta fáj, régóta zörget a beteljesedés ka­puján. Többé már nem lehet azt a politikát folytatni, hogy míg sorsdöntő kérdések ne­hezednek vállunkra, mikor legnagyobb szük­ség volna önismeretre s arra, hogy a nekünk megfelelő életet éljük, — akkor süketen és vakon álilluziók porfömfelhöjében, idegen pávatollakban mások szellemiségét, erkölcsi nyavalyáját erőltessük magunkra. Eljött tehát az országépitő film, a hősi eposzok filmje — és most álljunk meg egy pillanatra. Le kell szögeznünk, hogy műszaki tekin­tetben nagyon sok kívánnivalót hagy maga után a film. A sűrített életigazságokat, a nagyszerű mondanivalót a tanító bátor kul­túrharcát nem éppen a megfelelő köntösbe öltöztették. Idejekorán meg akarom előzni a félreérté­seket s kijelentem, hogy nem a film alkotóit vádolom! Tőlük még igy is nagyszerű munka volt s igazán fejet kell hajtanunk előttük. Az én célom: rámutatni arra a lehetetlen állapotra, hogy a legsiiányabb-léhább finnek­re is több pénzt költenek s nagyobb mű­szaki lehetőségeket nyújtanak nekik, mint az ilyen magyar célt szolgáló ‘alkotásoknak! Olyan témák, szellemi torzszülemények, amik a való magyar élettel, szellemmel és kérdéssorozatokkal semilyen összefüggés­ben sincsenek, szédületes költségvetéssel, esztelen pazarlással kerülnek filmre; „A Har­mincadik“ még a hangosfilm legelemibb kö­vetelményét: a jó, kivehető hangot sem kapta meg! Aláásott idsgrendszerü kalmár­agyak eltorzult képzelöerövel csevegni akar­nak filmkilométereken át a megrázó, per­zselő, földreszegezö (stb., lásd a mozireklá- mokat), „szerelemről“, álihletett elgondolá­saikat pengöezrek segítik vászonra, majd magyar ember akar hozzánk szólani, a ta­nító: a névtelen, a szerény, a hős, a tövis- koszorút hordozó tanitó kér szót s erre, amire az előbbinél tizszerakkora pénzáldozat is kevés lenne, nem áldozhatnak eleget? S éppen ezért kell rádöbbennünk arra, hogy mennyire értékesebb, nemesebb, felemelőbb ez amannál, mert még igy is, ilyen csekély lehetőségek mellett is meghaladja sikere amazét! Ezen a ponton fokozza öntudatunkat ez a magasabb értóküség, amit olyan sokszor, más vonatkozásban sem szoktunk észrevenni. Ennek a filmnek az alkotóművészei majd­nem a semmiből formálták-alkották me«: ezt az emberi és nemzeti mélységeket súroló müvet s a zsúfolt nézőtér, csillogó szemek, felharsanó tapsrobaj legbeszédesebb bizonyí­tékai annak, hogy a mérhetetlenül bővebb anyagi lehetőségekkel szült filmeket „teljes hosszal“ veri. Ez azt jelenti, hogy a látszó­lagos értékkülönbségnél sokka' nagyobb a „Harmincadik" javára a valódi különbözet. Éppenugy ha a mi 14 milliós népünket pél­dául egy 50 milliós néppel összehasonlítjuk, sohasem számíthatjuk akár irodalmi, művé­szi, akár bármilyen más értékeinket az arányszámot figyelmen kívül hagyva. Ha lehet egyáltalán ilyen hason’attal élni, állí­tom, hogy például ha az arány 5:1, ha az 50 milliós nép évente 5000 könyvet adxkl, mi pedig 1010-et, már derekasan megtettük a magunkét. Különösen, ha azt Is figyelembe vesszük, hogy nekik nagyobb a nyelvterüle­tük s igy vásárlópiacuk és forráslehető,'égük is aránylag nagyobb, szélesebb! Különösen ma, amikor annyit mérlegelik a nemzetek értékeit, szemünk előtt kell tar­tanunk ezeket! Mindezeknek meg kell sok­sfeoroznlok nemzeti öntudatunkat, akár tör­téneti, irodalmi, vagy akármilyen más téren mozgunk. Az olvasónak tehát „A harmincadik“-ról alkotott véleményét kell megváltoztatnia a fentieknek megfelelően. Hiszen már bizo­nyára rájött arra, hogy itt egészen más tör­tént, mint máskor: most nem hallott mese- szerű számokat és felesemigaz statisztiká­kat a film költségvetéséről; nem jegyezte meg szerényen a moziplakát, hogy hányezer statiszta seregük össze a képfelvevő lencse felé; nem Írtak hasábokat arról, hogy mek­kora díszleteket építettek fel a műterem­ben. Nem a szaporodni vágyó tőke szemér- metlenkedett el befektetéseivel hangulat- keltés céljából, hanem elindult néhány el­szánt ember, fajunknak fülébe kláltso", szi­vét megdobogtassa és tettekre sarkalja. Körülbelül tudjuk, hogy mennyibe került a film, hogy az átlagos magyar filmek elő­állítási költségeit legalább 's eléri, ha nem haladja meg, hogy az első költségvetésnél sokkal többe került a film. Szeretnők, ha a magyar közönség jól megértené: Ilyen té­mának, ilyen mondanivalóknak nem elég ilyen kivitelezés, ez többet érdemel, hogy a nézőtér tapsainál több, nagyobb kötelessége Is van ezzel a Páger Antal nevével annyira összeforrott filmmel. Szívügyünkké kell ten­nünk, bármilyen furcsán is hangzik ez! Az átlagnéző bizonyára arra kiváncsi, mit értünk műszaki hibák alatt ennél a filmnél. Már megemlítettük, hogy a hangfelvétel mé­lyen alatta áll a mai hangkivánalmaknak. A párbeszédeket helyenként nehezen, vagy egyáltalán nem lehet érteni. A . felvételi hangrendszer Pulváry-féle; a jeles magyar hangmérnöknek úgy látszik, t'öbb hangos­film-felvételi találmánya közül a leggyen­gébbet választották ki, vagy talán rossz, régi gépet kapott a produkció, esetleg a másolásnál, filmkidolgozásnál nem jártak el kellőképpen. Ezt nem tudhatjuk. Tény az, hogy Pulváry-rendszerü hangot hallottunk sokkal jobbat is! A film összevágása sokhelyt nem éppen a legszerencsésebb. A megvilágitás egyes műtermi jeleneteknél kiemelkedően jó és művészi, máshol viszont — és igen gyakran — annál selejtesebb. Ezt nem vehetjük az operatőr hibájának, hiszen a film operatőrje európai hliál, (Hegyi Barnabás), csakis a lehetőségek mostohaságával magyaráz­hatjuk. A filmkidolgozásnak is vannak hibái, ame­lyek a film egységességét zavarják. A naplóvezetéssel is baj van, a íelvétel- megszakitásoknál a fény észrevehetően más: például az uj iskolaterem felszerelési mun­kálatainál, amikor Páger és Makiári beszél­nek, a többperces jelenetet kétségkívül több részben, több gépbeállitással fényképezték; ahány beállítás, annyiféle változás észlelhető a képen, úgy, hogy a nézőben megbomlik az illúzió és mindjárt kiérzi, hogy a film va­lóságutánzásán jelentős csorba esett! Az egyik beállításnál világos a terem mennye­zete; változik a kép, közelebb fényképez a felvevőgép s a tetőre már alig esik valami halvány fény! A néző már kiesett a való­ságérzetből, vagy — ami talán jobb önma­gára nézve: elsuhan a hiba felett s tudato­san, vagy tudattalanul elfogadja olyan for­mában. A felsorolt hibákat és azokat, amelyeket most nem említünk, hogy a szakmai szőr- szálhasogatás ingoványába ne tévedjünk, a mozilátógatók nagy többsége tudatosan nem ész'eli s ha a filmről beszél, ezek a hibák nem befolyásolják kifejezetten a véleményét. Viszont tagadhatatlan lélektanilag, hogy a hibák a film nézése közben a cselekményről, az egész darabról kialakuló nézetét, szubjek­tív lelki képét erősen befolyosálják. Mindezeket jól átértve, tisztán láthatjuk, hogy „A harmincadik“ és a hozzá hasonló filmekre a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítani. Ha egy általános és csupán Itönyebb szórakoztatás céljára készült film többet és jobbat kap mindenből, — vagy még ha csak ugyanennyit is kap — akkor is feltétlenül előrehaladottabb formát érde­mel egy ilyen, me'yre nyugodtan használ­hatjuk azt a legértékesebb jelzőt, melyet sajnos, a múltban sokszor érdemtelenül kop­tattak: „nemzeti film"! ! ! Eredményeiben gazdag (félnapos református ifjúsági lalállfOfeó zajlóit le Kolozsváron Kolozsvár, november 3. A.kettős ünnepen, október 31-én és november 1-én bensőséges ifjúsági találkozó színhelye volt a belvárosi református gyülekezet. A belvárosi ifjúsági keresztény egyesület találkozóra hívta meg Kolozsvár és Kolozs vármegye földmives, iparos és kereskedő ifjúságát, hogy megbe­széljék a. lelki nevelés kérdéseit. Ifjúságun­kat nagyon igénybe veszi a nevelői munkák sokasága és a nehéz, mindennapi kenyérért folyó testi munka. Szükséges időről-időre, különösen az ősz beálltával megbeszélni a lelki táplálkozás kérdéseit is, hogy igy ezt a munkát, amikor n csendesebb őszi és tél,i évszakban szélesebb keretek között lehet végezni, mind városon, mind a falvakban határozottabban tudják vállalni az ifjúsági keresztény egyesületek. Az ilyen találkozók jelentőségét bizo­nyltja, az, hogy a lezajlott összejövetelen Kolozsvárról és 19 Kolozs vármegyei falu­ból 175-ön vettek részt. Az ifjúsági keresz­tény egyesületek kiküldötteik által a munka szükségességéről és annak vállalásáról tet­tek tanúbizonyságot. — Amikor annyian hívják az ifjúságot a legkülöubözőbb utakra, a legkülönbözőbb Ígéretekkel. Isten maga is hivja. A lelkek szomjuhoznah és táplálékot keresnek, ezt egyedül Isten adja meg Igéjében, Jézus Krisztusban — mondotta Nagy István se­gédlelkész a találkozó megnyitásakor. A találkozó első napján Tőkés István püspöki titkár előadást tartott az élő és ha­lott ifjuságról­— Lehet, hogy élőnek látszik az ifjúság mondotta — Isten nélkül azonban halott és képtelen az igaz életre. Ez ellen a halál ellen kell harcolniok azoknak, akiket Isten elhiv. Az Imre Lajos dr. teológiai tanár vezeté­sével megtartott megbeszélésen az IKE munkát mérték fel.' A bécsi döntés után pangás állott be a munkába, de ez kezd el­múlni és mindenfelé erősödik az ifjúsági keresztény egyesületi munka. A találkozó második napja istentisztelet­tel kezdődött a Farkas-utcai templomban, ahol Molter Péter hirdette az Igét. Utána külön csoportban a falusi és külön csoport­ban a városi fiuk néztek szembe a .falusi, illetőleg a városi élet kísértéseivel, mint amelyek útját állják a megelevenedő ifjú­ságnak s amelyek ellen csak Krisztussal le­het harcolni. A megbeszélést Sinka József váralmási lelkipásztor és Nagy Géza kol­légiumi tanár vezették. Alkalom nyílott az Ifjúságnak a nemes szórakozásra is. Egyik nap a város alapos megismerésére került alkalom, második nap „A harmincadik“ című filmet nézték meg. ', László Dezső lelkipásztor zárószavai után a találkozó résztvevői szétszéledtek, hogy, mint a futárok elvigyék a magyar Ifjúság­nak Krisztus üzenetét De Gaulle-pófti szerveikedőkef ítélt el a lyoni bíróság Lyon, november 3. (MTI) Az OFI jelenti: A Temps jelentése szerint a lyoni polgári törvényszék 45 De Gaulíe-hivőt Ítélt 15 évig terjedő szabadságvesztésre és 120,000 frankig terjedő pénzbüntetésre. A rendőrség még már­ciusban De Gaulte-szervezkedést fedezett fel, amelynek tagjai a meg nem szállt területen titkos röpiratokat terjesztettek. Árjelentés Romániából Kolozsvár, november *V A Temesváron megjelenő „Déli Hirlap“ egyik legutóbb Ide­érkezett száma néhány fontosabb közszük­ségleti cikk újabban megállapított árát közli, ezekből ragadjuk ki az alábbi jellegzetesebb adatokat: Sertéshús szalonna nélkül 170 lej (5 pengő 66 fillér), olvasztott sertészsír 320 lej (10 pengő 66 fillér) kilogramonként. Az árak ki­csinyben igy alakulnak: sertéshús szalonna nélkül 190 lej (6 pengő 33 fillér), olvasztott zsir 350 lej (11 pengő 66 fillér) kilogra- moaként. Virsli kicsinyben 324 lej (10 pengő 80 fil­lér), a májpástétom 402 lej (13 pengő 30 fillér), májashurka 375 lej (12 pengő 50 fillér), kenökolbász 435 lej (14 pengő 50 fillér), disznósajt 402 lej (13 pengő 30 fil­lér) kilogramonként. Tehéntej literje 20 lej (66 fillér), bivaly- tej 22 lej (73 fillér), pasztörizált vaj 320 lej (10 pengő 66 fillér), tehéntúró 120 lej (4 pengő). Kék paradicsom darabja 15 lej (50 fillér). Csirke párja. 250 lej (8 pengd 30 /illér), tömött liba 600 lej (20 pengő). SZENTPÉTERY LÁSZLÓ Az ELSŐ MAGYAR ALTALANOS BIZTOSÍTÓ TAKSASAG erdély- részi alierazgatósásra ezúton is tudatja érdekelt t. feleivel, hogy az Első Erdélyi Általános Biztositó Részvénytársaságtól átvett sorsolással kap­csolatos életbiztosításoknak 1942 november 2-án közjegyző jelenlétében megtartott nyilvános sorshúzásán a következő betiiesoportos kötvények sorsol latiak ki: x Y.T.V. S.Q.R. C.P.O. A.&.J. C.G.S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom