Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)
1942-11-19 / 262. szám
CsUtörtöU 1942» november 19 Xl ZZ » *• - -••'^101.23 ::ö:ív?a^ tó#''.-ipvijoiähiU i3a7vtára|^ pahlamesp BMsr?331 ^ ina 12 líilér ELŐFIZETÉSI ARAK: I HORA 3.70, NEGYED «VRE 8, EÉL. LAKE 16, EGÉSZ II ÜSZŐN ÖT ÖD IK É V F OLYA Rí, 363. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, RRAS8AI-U. 7, fcVRE 33 TENGŐ. ~ I’OSTATAKARÉK- TÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. KIADJA A ÍAPRIAD6 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TELEFON: 15-08. — TOSTATTÖK: 71. SZ, KÉZIRATOKAT NEM /DUNK VISSZA. KÜZDÜNK ÉS GYŐZÜNK! Göbbcls dr. birodalmi miniszter kedden délelőtt Duisburgba érkezett, ahol az illetékes hatóságok tájékoztatták az angol légitámadásokkal okozott károkról. Délután a miniszter Elberfeldbe ment, ahol a zsúfolásig megtelt városházi nagyteremben beszédet mondott: — Duisburgi szcmleutam alkalmával, — mondotta — ismét meggyőződhettem a német nyugati tartományok lakosságéinak példás viselkedéséről. Itt valóban erkölcsi nyugati-erődöt létesített a német harci szellem a plutokrata háborus uszitőknak és a háború előkészítőinek erőszakossága ellen.- — Az általános helyzet a német véderőnek az elmúlt nyáron aratott a történelemben egyedülálló győzelmei következtében lényegesen más képet nyert. Az ellenség részéről az elmúlt télen elhangzott jövendölésekre a német fegyvertények olyan módon cáfoltak rá, hogy az ellenfélnek a lélekzetc is elállt. Ebben az évben a támadások a német részről pontosan kitűzött és világosan körülhatárolt célok túlnyomó részét már elérték. A Szovjet ellen ma csaknem egy egész földrész eszközeivel fegyverkezett támadásra a Német Birodalom és egyben Európa. A háború az elmúlt hónapokban Is valóban döntő győzelmekkel folyt tovább. Az a terület, amelyre Németországnak szüksége van, hogy a nemzet- és nyersányagpolitika szűk korlátáit széttörje, legnagyobb részt most már a németek birtoka. A cél, amely felé törekszünk világos és rendíthetetlen: a szovjet haderőnek tényleges és potenciális erejében annyira szétzúzva kell maradnia, hogy többé ne jelenthessen fenyegetést a Birodalom biztonsága szempontjából. A bol- seviki elmélet és gyakorlat közvetlen veszélyt jelentett nemcsak Németországra, hanem egész Európára. A német nép az élgárda szerepét tölti be az óriási világtörténelmi mérkőzésben nemzetünk építő arői és a Szovjet-Unió kaosza között. Észak-Afrikát az angolok tömeges emberes anyagfölénnyel vezetett támadás céljául szemelték ki. Mint a dieppei vállalkozás teljes sikertelensége mutatta, az angolok nincsenek abban a helyzetben, hogy az európai földrészen betörést valósítsanak meg és Így felállítsák a második arcvonalat. Ezért a gyenge ellenállási területen kerestek helyet, hogy ott szakadatlan vereségeik és visszavonulásuk után katonailag döntő sikernek legalább a látszatát megszerezzék. Ennek a kísérletnek nagy vonalában van az északamerikai Egyesült Államok lázitó cinizmussal megokolt művelete Francia-Északaírika ellen is. Mindez csak azt bizonyltja, hogy az ellenséges hatalmaknak sem erejük, sem pedig bátorságuk nincs arra, hogy a tengelyhatalmakat életfontosságú hadi pozícióiban megtámadja. A második harctérre vonatkozóan helyesnek bizonyul ,az a német álláspont, hogy áthidalhatatlan ellentét van azok között az Ígéretek között, amelyeket Churchill a Kreml és a felizgatott angliai kommunisták nyomása alatt Sztálinnak adott és a tények között. Sztálin segélykiáltásai, amelyekben a második arcvonalat követelte, Londonban meghallgatás nélkül hangzottak el. Minden szakember tudja, hogy az európai szárazföld el van zárva az angol betörési kísérletek elöl. A londoni kormány miután látja, hogy a háborút Európára áthozni lehetetlenség és hatalmi helyzetét egyre növekvő veszély fenyegeti, minden más, bármilyen durva és erőszakos eszközt felhasznál arra, hogy az ellenséges hatalmak helyzetét megváltozassa. Meggyőző bizonyiték erre a polgári lakosság elleni léglháboru. Churchill legutóbbi képviselőházi beszédeiben előadott próbálkozása ellenére sem tudta magát tisztázni attól a történelmi vétkességtől, hogy ö kezdte meg a háborút az ártatlan polgári lakosság ellen. A Führer már Ismételten kijelentette, hogy eljön a megtorlás órája és akkor Anglia olyan választ kap, amilyenről ma még nem is álmodik. A belső, vonal biztosította előnyök is teljes mértékben a német hadvezetés oldalán vannak. Lassan máris éreztetni kezdi hatásait a háború sorsát eldöntő keleti területei: elvesztésének megsemmisítő következménye, Ha az ellenséges hatalmak úgy vélik, hogy .Németország a nyersanyagellátás terén zsákutcába jut, állapítsuk meg itt, hogy a helyzet ennek ellenkezője, mert azok a zsákutcák, amelyek előtt ma például az amerikai haditermelés áll, minden bizonynyal veszedelmesebbek, mint azok, amelyeken a német hadvezetésnek kell áthatolnia. Anglia ebben a háborúban elzáró országból elzárt országgá vált. Németország élelmezésének helyzete javult, mig Anglia ezen a téren kénytelen lesz csökkenteni az élelmiszeradagokat — amint maga Is bevallja — a hajótér növekvő csökkenése miatt. Az Európát védelmező tengely hatalmainak hadisikereihez járulnak a keletázsiai tengelytárs kétségtelen sikerei. Itt az Egyesült-Államok és Anglia olyan mértékben vesztettek területet és nyersanyagot, lu.gy azt már egyáltalán pótolni sem lehet. Az ROOSEVELT MEGINT LEKÉSTE azt az autóbuszt, amelyet Hitler és Mussolini még mindig idejében elérnek — ez a Német Távirati Iroda katonai munkatársának megállapítása a Földközi-tengeri háborus helyzettel kapcsolatban. A tengelyhaderö az óceán túlsó partjáról érkező angolszász csapatok üldözésére átkeltek Afrikának arra a pontjára, amelynek birtoka hadászati szempontból a legkifizetőbb. Roosevelt tábornokai egyáltalában nem számítottak ilyen következményekre. Ezt legjobban bizonyltja az a tény, hogy Tuniszban a tengelynek engedték ál az elsöbbréget. Tunisz megszállásával német—olasz kézbe került a Földközi-tenger nyugati részének kulcsállása. A Bone-fok és Szicília között a távolság mintegy 120 kilométer és Így a tengely- a szicíliai csatorna mindkét partján olyan ellenőrző állást rendezhet be, amely a Földközi-tengert két részre osztja. Berlinben megállapítják, hogy a Tunisz, Tripolis*, Szicília hadászati háromszögnek a legközelebbi jövől>en rendkívül nagy jelentősége lesz. A tengelyhaderök ennek a háromszögnek egész területét uralják és igy döntő ellenőrzést gyakorolnak a Földközi-tenger legfontosabb része fölött. Ez mind az ellenség, mind a saját utánpótlásuk szempontjából a legnagyobb jelentőségű. Rommel csapatai az Agedabia felé vezető utón folytatják visszavonulásukat. A német és az olasz hivatalos jelentés azt közli, hogy Dernától nyugatra az utóvéd gépesített páncélos osztagai ütköztek meg az elönyomuló angolszász élcsapatokkal s a harcokban páncélos felderítő kocsikat semmisítettek meg. A „Neue Zürcher Zeitung“ ber'ini értesülés szerint az első tényleges összecsapás csak akkor következik be, ha mindkét részről befejeződik a felvonulás a hadműveleti területen. Berlini megítélés szerint biztosra vehető, hogy az idővel való verseny- futásban a tengelycsapatok mindenütt elérik a fontosabb csucsálJásokat s azokat a brit- amerikai erők megérkezése előtt saját hadműveleti térségükhöz csatolják. Rómában hangoztatják, hogy a libiai hadszíntéren a ■visszavonuló német és olasz erők rendkívül fontos támaszpontokkal rendelkeznek. Emlékeztetnek a korábbi brit támadásra, amely fokozatosan kimerült, mihelyt a tengely pán célos csapatai hatásos és eredményes ellenamerikaiak kápráztató adatokkal árasztották el s. világot állítólagos korlátlan hadiipari teljesítményeikről. Hangoztatni kívánom, hogy Németország sem alszik, hanem hadiipara készülődik a háború kiszolgálására. A német fegyverek mennyiségre és minőségre fölényben vannak. A német katonák bátorságával és a Führer had vezetői lángelméjével egyetemben a győzelem legbiztosabb zálogai. A mi végső gyözelniink csupán idő kérdése, az időé, amely ismétlem a mi oldalunkon van. A német nép szilárdan el van tökéivé, hogy ezt a halomi teljes eröbedobással végigküzdi. Ezen az elhatározáson a hadiszerencse plllnatnyl ingadozása sem változtathat. A német katonák tisztában vannak azzal, hogy ezek az átmeneti jelenségek a sorozatos győzelmek láncolatával együtt járnak minden háborúban és el vannak szánva, hogy döntő csapást mérnek az ellenségre minden harctéren — Istennek legyen hála, az ellenség nem hagyott, kétséget aziránt, hogy milyen sorsot szánt nekünk, ha ebben a háborúban, támadásba kezdtek. Egy kairói jelentés úgy tudja, hogy Agedabia és El Ageila között olasz és német páncélosokat és gépesített gyalogságot vonnak össze jelentős szambán és igy számolni lehet azzal, hogy ezen a vidéken hamarosan uj nehéz harcok kezdődnek. A brit jelentések elismerik, hogy a tengelycsapatok tervszerű visszavonulásukban járhatatlanná tették a fontos összekötő utakat és idejük volt a brit előretörést megnehezítő aknamezők létesítésére is. A nemzetközi tájékoztató iroda értesülése úgy tudja, hogy a 8. angol hadsereg zöme még mindig tulajdonképpen Tobruk térségében tartózkodik, mert Montgomery még nyilván nincsen abban a helyzetben, hogy nagyobb támadó kötelékek számára a ki- vánt gyorsasággal küzdje le az utánpótlás fokozódó nehézségeit. * * OLASZORSZÁG az angolszász északafrikai kezdeményezés folytán kétségtelenül közelebb került a nagyjelentőségű hadieseményekhez s az sem titok, hogy az angolszászok Olaszország meggyöngitésével szeretnének hozzáférni a hároinhatalmi egyezmény államtömbjéhez. Ezekre a törekvésekre válaszolt Farinacci olasz államminiszter Cremo- nában tartott beszédében. — Az olasz népnek — mondotta többek között — méltónak kell bizonyulnia azokhoz, akik a harctereken életüket áldozzák a hazáért. Az utóbbi napokban fájdalmas hirek érkeztek Északafi lkából, ezek azonban nem gyöngíthetik meg az olasz nép győzelmi akaratát. Nem Olaszország akarta a háborút, hanem azok kényszeritették reá, akik Olaszországot szolgaságban akarják tartani. — Ebben a pillanatban — fejezte be beszédét — a félvilág ellenünk van, de ezt a gyűrűt, amelyet körénk akarnak vonni, szétrepesztjiik. A „Pester Lloyd“ római tudósítójának jelentése is hangoztatja, hogy az olaszok, bármennyire is ellenkező nézeteket valljanak Is egyes kérdésekben, teljesen egyek abban az alapvető meggyőződésben, hogy ezt a háborút a végső győzelemig végig kell harcolni. A háború alatt nz olasz nép még soha sem volt olyan elhatározott, mint most, hogy lemma,k egyetlen egy szakaszában is elvesztenénk a győzelembe vetett hitünket. Németország megsemmisítésének legenyhébb eszköze az ellenség tulajdon beismerése szerint a versaillesnél is versaiUesebb lenne. Ezután a birodalmi miniszter emlékeztette a hallgatóságot az angol hírügynökségnek arra a követelésére, hogy a nénié: gyermekeket el kell szakítani szüleiktől és erőszakkal az ellenséges államokba kell vinni. — Mindnyájan tudjuk — mondotta — erre csak egy válaszunk lehet: küzdünk és győzünk, amíg a. plutokrata-bolsevista természetellenes szövetséget a földre nem te- perjük. A győzelmek, még ha annyira nagyok és elsöprő erejűek is, nem tévesztenek meg bennünket, mint ahogyan nem tévesztenek meg a pillanatnyi kudarcok sem. A háború súlyos következményeinek a legnagyobb kötelességérzettel vetjük alá magunkat. A küzdő és dolgozó német nép azzal a büszke mondattal vállalja a terhet: „Áldott legyen, ami megacéloz," győzi az országához közeledni próbálkozó ellenséget. * FRANCIAORSZAG BELSŐ HELYZETE előreláthatólag hamarosan és véglegesen megtisztul s Vichy-ben közölni fogják azokat a fontos döntéseket, amelyek most már elkerülhetetlenek. Darlannak tisztségeitől való megfosztásával felvetődött az államfő utódjának a kérdése. Valószínű, hogy ismét életbeléptetik azt a régebbi törvényt, amely szerint a mindenkori miniszterelnök gyakorolja a föhatabnat az államfő akadályoztatása esetén. Franciaországnak a tengelyhatalmakhoz való kapcsolatai gyakorlatilag már nagy részben tisztázódtak. Tény, hogy a franciák harcban állanak az angolszászokkal s el vannak határozva arra, — amint a touloni és a tuniszi nyilatkozatok mutatják — hogy ezt a küzdelmet további angolszász kísérleteknél folytatják. Most már csak ennek a helyzetnek jogi kodifikálásáról van sző. Platon tengernagy, francia államtitkár többnapos északafrikai tartózkodás útin visszaérkezett Vichybe s jelentést tett Retain államfőnek. Részletesen beszámolt ázandó tábornokok tevékenységéről szerzett értesüléseiről, az angolok s amerikaiak szándékairól. Közlései kétségtelenül siettetni fogják a francia elhatározásokat. Egyre világosabban látszik, hogy London és Washington között a fvancia-észal:- afrikai helyzet ndatt ellentétel: vannak. Az ütközőpont Dalian személye. Az angololt kétségtelenül De Gaulle-t ismerik el továbbra is a dlsszidens franciák vezérének. A londoni rádió közvetítette De Gaulle beszédét, amelyben kijelentette, hogy Hamunál nem vállal közösséget. A nyilatkozatot Churchillel való tanácskozása után tette és igy az már az angol miniszterelnökkel kötött megállapodása alapján készült. Giraud tábornok hívei azonban sem Darlant, sem De Gaullet nem akarják elismerni és Girau- dot tolják előtérbe. Az angol hírverés, hogy az afrikai fejleményeknek erről a humoros részletéről elterelje a figyelmet, azt hiresz- teli, hogy Róma és Berlin között Francia- országra vonatkozóan volnának ellentétek. Ezzel szemben — állapítja meg a Ştefani Spanyolországban elrendelték a részleges mozgósítást Rommel utóvédjei sikerrel vették fel a harcot az ellenséges páncélosokkal. Roosevelt bejelentette, hogy politikai megegyezést kötött Darlannal A Japánok újabb nagy sikert jelentenek a Salamc n-szigeteknél folyó csatából J
