Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-17 / 260. szám

/>; OH 02AG0XGL$S KÖÍJYTAlU ipviűslöhár, könyvtára Kedd t9áÉ, november 17 PAULA ţip« r> nan 1 BUDAPEST •' EZTERÎJ • , ira 12 fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HöRA 3.70, NE- 1 GYED ÉVRE 8, FÉL. ÉVRE 16, EGÉSZ I HUSZONÖTÖDIKET FOLYAM, ’MM). SIAM. ÉVRE 3* PENGŐ. — POSTATAKARÉK- I KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG RÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. I SZERKESZTŐ SÉG, KIADÓHIVATAL ** NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 13-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM /DÜNR VISSZA TUNISZBAN, BIZERTA KÖZELÉBEN A TENGELY HADEREJE HARCBAN ÁLL AZ ANGOLSZÁSZ CSAPATOKKAL Am angolszász szál lilólia jók: 40 százaiéinál Ka sznál Kai a fia inná foltéin a tengely eroi a f öldlccizi^tengeren Pétain megfosztotta az áruló Darlant minden tisztségétől MaţssUl aszerint ÉsssaHairiRa nem felentt a másoúiU arcvonalat Háromszázhetven angolszász csatahajó süllyedt el eddig a Csendes-óceán déli vizein NÉMET ÉS OLASZ CSAPATOK szálltak partra Tuniszban, — közli a hétfői német és olasz hivatalos jelentés. A partraszállás » francia polgári éa katonai hatóságokkal teljes egyetértésben történt. Nem hivatalos forrásból érkezett hírek •már az elmúlt hét közepén úgy tudták, hogy légiuton a tengely sok katonája ér­kezett Tuniszba, hogy szembeszálljon az Algír felöl elönyomuló amerikai csapatok­kal s megakadályozza, hogy Trlpoliszc nyu­gat felöl támadás érje és esetleg Rommel csapatait két tűz közé szorítsa az ellenség. A tengelyhatalmak itt is gyorsan és hatá­sosan cselekedtek s a kellő időben megtet­ték ellenintézkedéseiket az. ellenség tervei­vel szemben. Az amerikaiak főképpen Tu­niszt akarták felhasználni ugródeszkául Pantellária, Szicília és innen Olaszország felé s talán az összes északafrikai kikötök közül a legjobban a tuniszi Bizertára fájt a foguk. Ismeretes, hogy Roosevelt szabad átvonulást kért a tuniszi bejtől csapatai ré­szére s kétségtelenül azt várta, hogy a bennszülött uralkodó készségesen behódol „Amerika nagy császárjának“, kérésére azonban még választ sem kapott s Tunisz Htt maradt a francia anyaországhoz. A tu­niszi hatóságok Pétain utasítása értelmében semmiféle akadályt sem gördítenek a ten­gelyhatalmak intézkedései elé. Anderson tábornok, a Tunisz ellen kül­dött angolszász haderő parancsnoka kije­lentette, hogy küldetése nem kényelmes ki­rándulás, hanem nagy erőfeszítések és ke­mény harcok várnak további előnyomulá­sukban az amerikai csapatokra. Az algiri és marokkói harci helyzetről Berlinbe érkezett értesülések szerint eze­ken a területeken sem szűnt meg a francia ellenállás s az amerikaiak például a Fi- lippe Viliétől keletre lévő területet meg sem szállották. Berlinben megállapítják, hogy az amerikai-brit támadás megindulása után egy héttel a francia csapatok ellenál­lása semmiképpen sem erőtlenedett el. Ma­rokkó hegyvidékén a rifkabilok Is részt- vesznek az amerikai csapatok elleni harcban Az angol-amerikai szállitóhajőknak egy­hetes harcban, mintegy 40 százaléka már hasznavehetetlenné vált. Ennek a hajótö­megnek körülbelül fele teljesen elpusztult, a többi pedig olyan súlyosan megrongáló­dott, hogy hossza hónapokra van szükség a hajó kijavításához. A vasárnap délutáni órákban kiadott német különjelentés 8'* ha­jónak a Földközi-tenger nyugati részén történt megsemmisítéséről és megrongálá­sáról hatalmas diadalt jelent. Ez olyan sú­lyos csapás volt, amely máris végzetes je­lentőségű a partraszállitott csapatok szem­pontjából. A német és olasz támadások hétfőre virradó éjszaka és a hétfői nap fo­lyamán is .változatlanul tartottak és ujaub súlyos veszteségei okoztak az ellenségnek: • Ezekről a hacokról közelebbi részletek még I nem érkeztek. Ezektől a harci cselekményektől függ’et- |i lenül tovább tart az Atlanti óceáni csata is. Egyre nagyobb számú német és olasz bu- várnaszád ellenőrzi az angol és amerikai tengeri utakat s november 3. ás 15. között csupán az Atlanti óceán vizein 407.000 tonnányi, 67 angol és amerikai teher- és szállít óhajót süllyesztettek el. Nagyrészü- ket az Atlanti óceán északi szakaszán, vagy a Délafrikába vezető tengeri utakon pusztították el. Lisszabonon át érkező londoni jelentés szerint brit illetékes körökben a legna­gyobb aggodalommal szemlélik a tengely­hatalmak bnvárhajóinak egyre fokozódó tevékenységét, amely főképpen az északaf­rikai angol-szász állások megszilárdításá­nak megakadályozására irányul. Ez az ag­godalom kifejezésre jut az angol sajtóban is. Az „Evening News“ szerint a tengelyha­talmak a támadó arcvonal ellen 500-nál több buvárbajót Is mozgósíthatnak. Az „Eve­ning Standard“ úgy tudja, hogy Németor­szág havonta harmincnál több buvárhajót gyárt s aggodalommal jegyzi meg, hogy ezzel a félelmetes erővel szemben az angol­szász kormányok még nem találtak kellő védelmet. * GIRA UD ÉS DARLAN francia tábornokok | magatartása szégyent hozott a francia ka- I tonai becsületre. Giraud becsületszavával kö­telezte el magát Pétain államfőnek, hogy semmit sem fog tenni a vichyi kormány politikájának megakadályozására s hasonló Ígéretet tett Darlan is. Ennek ellenére az angol-amerikai támadás megindulásakor mindketten a benyomuló csapatok rendelke­zésére állottak. Árulásuk játszotta át olyan rövid idő alatt Algírt az amerikaiak kezére. Közben Giraudot Roosevelt afrikai főparancs­nokká nevezte ki s erre a francia kormány vasárnap esti közlésében árulónak minösi- tette s megállapította, hogy megszegte tiszti be.csületszavát. Hétfőn pedig Pétain államfő Darlan magatartásáról intézett üzenetet a francia anyaország és a gyarmatbirodalom lakosságához s közölte, hogy a volt tenger­nagy elpártolásra biztató rádiófelhivásat után és azért, mert Darlan jóváhagyta az áruló Giraud tábornok Roosevelt által tör­tént kinevezését, Darlan kívül helyezte ma­gát a francia nemzeti közösségen és ezért megfosztotta minden tisztségétől és minden katonai parancsnokságtól. Dorian és Giraud valóban még De Gaulle- ndl is súlyosabban vétettek a francia érde­kek ellen. De Gaulle a francia összeomlás I után azonnal szint vallott és nyiltan hangoz­tatta politikai felfogását. Ezzel szemben Giraud és Darlan ott éltek Pétain államfő körül, Ismerték a francia ügy iránti foltét- • len lelkesedését, teljes önzetlenségét, az or- ■ *■'4.7 helyzetét és emberi és katonai becsü­letükre kötelezték e! magukat e mellett a felfogás mellett. Most ezt a tiszti és emberi becsületszót szegték meg és ezzel nemcsak a francia nemzeti, hanem a becsületes em­beri társadalmon is kívül helyezték magukat. Azok a hírek, hogy Nogues tábornok, a marokkói francia parancsnok is egy követ fuj az árulókkal, nem bizonyultak igaznak. Nogues valóban tárgyalt Algírban, innen azonban visszatért Marokkóba és ott újból kinyilvánította Pétain államfő iránti hűsé­gét. Az árulóknak azonban nincs hitelük gaz­dáiknál sem. A „Svenska Dagbladed“ lon­doni munkatársa szerint Darlan magatartá­sáról Londonban is bosszankodva beszélnek s hangoztatják, hogy az ő személye tulajdon­képpen csak akkor érdekelte volna különö­sebben az angolszászokat, ha magával hozta volna a francia hajóhadat. A francia hajóhad azonban továbbra is Toulonban van és annak tisztjei fölesküdtek Pétain hűségére. A francia hajók egy másik csoportja Casablancánál hősies harcban pusztult el s az Alexandriában liorgonyzó francia hajóhad sem volt hajlandó az ango­lok szolgálatába állam, úgy, hogy az alexan­driai hatóságok letartóztatták Godcfroy ten­gernagyot, a hajóhad parancsnokát. * AZ ÉSZAKAFRIKAI KALAND egyik fö j célja Sztálin megnyugtatása volt. Moszkvá- | ban azonban a jelek szerint ninosaiiieU ei- ragadtatn»« az angidvzA** vállftUrorAwtAL Standley tengernagy, az Egyesült Állomok jelenleg Washingtonban tartózkodó szovjet- oroszországi nagykövete hosszasan tárgyalt Sztálinnál s közölte, hogy a vörös diktátor nincs elragadtatva az amerikai kezdemé­nyezéstől, azt túl távolinak tartja és további pontos tájékoztatást ldván az angolszászok jövő évi terveiről. A londoni úgynevezett nemzetközi ifjú­sági értekezleten pedig Majszkl londoni szovjet nagykövet mondott beszédet s eb­ben, amint a svájci rövidhullámú adó jelenti, kijelentette, hogy az északafrikai hadműve­let nem jelenti még azt. a második arcvona­lat, amelyet a Szovjetunió vár. * SPANYOLORSZÁG SEM BÍZIK azokban a biztosítékokban, melyeket felségjogai tisz- teletbentartására angolszász részről kapott. A madridi kormány a partraszállás után azonnal uj spanyolmarokkói főkormányzót nevezett ki Yague tábornok személyében. Yague annakidején a spanyol vörösök elletni harcban rendkívül kitüntette magát. Marok­kói kiküldetése azt mutatja, hogy a spanyol kormány egyáltalán nem ad feltétlen hitelt a washingtoni Fehér Ház Ígéreteinek, azok után, hogy Franciaországot az utolsó pilla­natig is biztosította barátságáról s közben konzuljai és katonai attaséi hivatásos ké­mek voltak s végülis orvul megtámadta „barátját". . A tengelycsaoatok partraszálloiíak Tnnszban Berlin, november 16. A német véderő fö- » parancsnoksága jelenti: Cirenaikában tervszerűen folynak a kitérő mozdulatok. Német és olasz harci és romboló repülögépkötelékek jó hatással támadták az ellenséges hadoszlopokat. Fölényben lévő ellenséges repülőgépkötelékekkel vívott légi­harcokban három ellenséges repülőgépet le­lőttünk. Német és olasz csapatok teljes egyetértés­ben a francia polgári és katonai hatóságok­kal partraszálltak Tuniszban. Algeria partjain bombáztuk Boné kikötőjét és repülőterét. Egy német buvárnaszád Marokkó atlanti- óceáni partjai előtt megtorpedózott egy hat­ezer tonnás személyszállító hajót. A november 15-re virradó éjszaka a hol­land partok előtt tengeri ütközet volt előőrs naszádok és ellenséges gyorsnaszádok kö­zött. Az ellenség rövid harc után .visszavo­nult ’ ' • Az olasz és német légihaderő, valamint az olasz és német haditengerészet ellenséges hajókaravánok elleni közös küzdelemben a Földközi-tenger nyugati részén az északafri­kai partok előtt a következő eredményeket érte el: megsemmisített, vagy megrongált összesen 89 egységet, mégpedig elsüllyesztett l'i kereskedelmi és nagyobb szállítóba jót, összesen 102.000 tonnatartalommal. Megtor­pedózott egy körülbelül 10.000 tonnás nagy szállitóhajót és azt elsüllyedő állapotban hagyta hátra, összesen 71.000 tonnányi hét kereskedelmi hajót és nagyobb szállitóhajót oly súlyosan megrongált, hogy biztosan lehet számítani elvesztésükre. Ezzel megsemmisí­tettünk összesen 183.000 tonnányi igen érté­kes teher-, tartály- és szállitóhajót. Ezek kö­zül összesen 76.000 tonnányi nyolc hajó már november 14-iki különjelentésünkben is sze­repelt. További 35 kereskedelmi és szállitó­hajót 23 j.000 tonnatartalomma.1 részben oly súlyosan megrongáltak, hogy számolni kell hosszabb kiesésükre a szállításokból. Ezen Jtivül megrongáltunk sgy csatahajót, és 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom