Keleti Ujság, 1942. november (25. évfolyam, 248-271. szám)
1942-11-15 / 259. szám
_____8 Ki volt az Ormay-vadászok hős parancsnoka? elfelejlell aradi vérlanu Kbzbti tfr& ~ a Hegyek között Ma jöttem újra a városból hegyek közé, hogy visszanyerjem önmagamat. Ott, a nagy házak között fáradtan és fásultan járok, nem élek és nem lelkese, dem, csak égek értelmetlenül. Úgy rohanok át a dolgok fölött, embertől-em- betig, mintha egy titokzatos kalauz minden órában átszállp jegyet nyomna kezembe. Rohanok és szemem csak az 'órát látja, az időt, mely nem tud végtelenről és nem tud semmiről, ami örök. 'Az általános sietés elragad engem is, egy ismeretlen gép lendítő kerekének szíja vagyok csupán és forgok értelmetlenül. Óriási gép rángat mindnyájunkat a falak között és rohanunk vakon — a végzet felé. Rohanunk, mert roppant félelmünk üz, hogy lekésünk valamiről, visszavonhatatlanul. Ha meg is állunk, csak a testünk áll meg, a lélek rohan tovább. Itt, a hegyek között azonban más minden. Hazatér és nyugszik a lélek s én is visszatérek önmagamhoz. Olyan nagy- gyá nő bennem és körülöttem a béke, hogy semmivel sem lehet többé megzavarni. Csak a tücskök egyhangú zenéje hallatszik a mélyből, a madarak ujjongó éneke és a patak harsány rikoltása. Az ósz szorongása és szomorúsága sehol, semmiféle készülődés a tájon. Kitörd vidámság mindenütt és az életnek oly hatalmas áradása hömpölyög végig a völgyeken, hogy a hegyek meg sem próbálják útját állani. Átcsap mindenen és az égig tör. az izzó napkorong felé, mely úgy uralkodik a világ felett, mint egy hatalmas szárnyas Isten. Oly közel élek most a természethez, hogy szinte már együtt élek vele. Csak kezemet kell kinyújtanom és megérinthetem a fákat, csak szemeimet kell fölemelnem és fölöttem az ég, olyan közel, mintha bennem lenne. Magamban érzek és megértek mindent: a hegyeket, felhő, két. fákat, virágokat, a vénülő nyár csendes búcsúját a világtól. Minden nap búcsúzik, mert alkonyaikor a havasok felől leszáll az ősz. Az éjszaka már az övé, de ha feljön a nap, diadalmasan, minden reggel újra születik. Csodálom szépségét és hiszek benne, mert tudom, hogy a nyár örök, teremtő és termékeny anya, övé az élet és áldott minden asz- szonyok között. Az ősz csak átszáll fölöttünk. nyugalmat és pihenést ad testvérével, a téllel. Megérint és önmagadra ébreszt. Pihenj velem, mondja a természet ilyenkor, pihenj, mert tavasszal ér. ted jövök és ha megértettél engem, több leszel, mint aki voltál! Készülj addig a nyárra, mert semmi sem fontos, csak az élet és csak a nyár az igazi élet! FLÓRIAN TIBOR A' magyal' főváros budai részen, az egyik rózsadombi villában lakik Auffenberg- Ágost nyugalmazott főtanácsos. Kevesen tudják róla, hogy az orosz segítséggel vérbefojtott szabadságharc első mártírjának, Auffenberg Norbert bárónak egyenes leszármazottja. Szemben ülök vele a nyitott terraszon, ahonnan látni lehet az istentelen orosz bombázók gaztettének áldozatát, a városmajori templomot. — Az én vértanú ősöm — beszéli a főtanácsos -a- 1813-ban született Ausztriában és 1831-ben mint hadnagy került ki a bécsi katonai iskolából. Korának egyik legdaliásabb férfia volt. Szolgálattételre az egyik lengyel- országi garnizonba osztották be. Lengyelországban a fiatal báró nagy lelki válságon ment keresztül. Az egész Európát megrázó szabadságszellem öt is áthatotta és a csá- szá.rhü tiszt lengyel összeesküvőkkel tartott fenn érintkezést. Emiatt a haditörvényszék rangvesztésre és 20 évi várfogságra Ítélte. Norbert báró közel másfél évig sínylődött a munkácsi várban, amikor 1848 március Idusa megnyitotta börtönének ajtaját. A fogság szenvedései megedzették abban az elhatározásában, hogy a magyar nemzet szabadságának szent ügyét szolgálja szivvel-lélek- kel. Haladéktalanul jelentkezett a pesti honvédelmi bizottmány előtt és kérte felvételét a magyar honvédségbe. Uzsonnához terítettek. Közben elgondolkoztam kissé arról a varázslatos vonzóerőről, ami kiárad a mi drága anyaföldünkből és ami osztrák mágnásból magyar honvédet formál. Fokozott érdeklődéssel hallgattam házigazdám emlékeztető szavait. — Nevét Ormay-ra változtatta s lemondott bárói méltóságáról. A honvédségnél ezredesi rangot kapott és Kossuth Lajos kormányzó főhadsegédévé nevezték ki. E minőségében szervezte meg két vadászzászlóalját. Ezek az alakulatok a szabadságharc több diadalmas ütközetében vettek részt és az Ormay-vadászok vitézsége többször döntötte el a csaták sorsát. Az isaszegi és tápióbicsFOGORVOSOK FIGYELMÉBE! PLASZIN - VITXLLIUM váz és lemez MÜFSGAX A LEGJOBBAK Lakatos Lázár aranykoszorus fogtechnikus-mester utóda, Lakatos Manó, Budapest, VII. Wesselényi-utca 51. A Krupp-gyár (Essen) liszenc tulajdonosa. Porcellánszinü koronák és hidak az újszerű PALAPONT és egyéb miiagyag- ból. Plaszln fémmunkáink a megbízható régi anyagból készülnek, kei csaták az Ormay-vadászok hervadhatatlan érdemeiről tanúskodnak. Azután Világos jött, a fegyverletétel. A bécsi katonaiskola egykori növendékének ereiben is felforrt a vér annak az embertelen, megalázó bánásmódnak láttán, amiben a fegyvertelen, fogoly honvédtiszteket részesítették. Augusztus 22-én honvédezredesi egyenruhában jelentkezett Haynau főhadiszállásán, hogy elégtételt szerezzen vérig- sértett bajtársainak. A talpig becsületes és lovagias ezredes egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy a hadijog értelmében a fogoly honvédtisztek részére méltányos elbánást eszközölhet ki Haynautól. Nem Így történt. Az alkohol ős bujaság deliriuma e napon különösen hatalmába kerítette a bresciai hiénát. — Ki ez az Ormay ? — kérdezte bárgyún hadsegédét. — Honvédezredes, Kossuth Lajos föhad- segéde, azelőtt Auffenberg báró volt, kegyelmes uram — jelentette a hadsegéd. Lelki le g bizonytalan, kételkedik ■ Keresse fel: Dr. Nemes Elemér pszichológus Pszichológiai Laboratóriumát Mussolini-ut 68. Megnyugszik, visszanyeri önmagái Önismeretre vezeti a grafológia. Erre Haynau magából kikelve ugrott fel Íróasztalától és szinte állati hangon üvöltötte : — Azonnal felköttetni ezt a gazembert, de azonnal! Ha tiz perc múlva nem fog lógni, önt lövetem főbe! Takarodjék! — és sapkáját a hadsegéd fejéhez vágta. És Ormay Róbertét, mielőtt szóhoz jutott volna, gránátosok ragadták meg, hátra kötözték a kezeit, puskatussal agyba-főbe verték és. úgy kisérték a vár külső kapujáig. Az első fánál megállt a menet s egy cigánykatona elvégezte a hóhérmunkát. 1849 augusztus 22-öt Írták, amikor az első aradi vértanú holttestét egyenruhájától megfosztva, mezítelenül temették el a vár árkában. Auffenberg főtanácsos elhallgatott. Mellére néztem, melyet a nemzetvédelmi kereszt jelvénye diszit. Ez a kis kereszt is sokat beszélhetne viselőjéről, aki sokáig lakott a Székelyföldön és sokat tett a megszállás éveiben az Itteni magyarságért. Nevét nem változtatta meg, de a szentistváni hazának hü polgára, amilyennek az elfeledett aradi vértanú unokájának lennie kell... M. F. 1942, AIOVEMSEU 15 A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORA Nov. 15-én, vasárnap este 6-kor: Bálik Bán. Tragédia. Díszelőadás a kolozsvári magyar nemzeti színjátszás 150 éves évfordulója alkalmából. (Bérletszünet. Bemutató helyárak.) Nov. 16-án, hétfő este 6-kor: Pillangó kisasszony. A Tizes Szervezet előadó sa. Bevezetőt mond Dr. Entz Géza tanár, fötizedes. Jegyeket a pénztár nem árusít. Nov. 17-én, kedd este 6-kor: Traviata.. (Bérletszünet. Opera helyárak.) Nov. 18-án, szerda este 6-kor: Vén diófa. (Bérletszünet. Rendes helyárak.) Nov. 19-én, csütörtök d. u. fél 3-kor: Száz piros rózsa, Katona előadás. Jegyeket a pénztár nem árusit. Nov. 19-én, csütörtök este 6-kor: Bánk Bán. Taragédia. (Napibérlet B. Sorozatszám 11. Rendes helyárak.) Nov. 20-án, péntek este 6-kor: Lakmé. (Bemutató bérlet 10. szám. Opera helyárak.) Nov. 21-én, szombat d. u. fél 3-kor: Medea. Ifjúsági előadás. Jegyeket a pénztár- nem árusit. Nov. 21-én, szombat este 6-kor: Vén diófa, (Bérletszünet. Rendes helyárak.) Nov. 22-én, vasárnap d. u. fél 3-kor: Száz piros rózsa. (Olcsó helyárak.) Nov. 22-én, vasárnap este 6-kor: A vig özvegy. (Bérletszünet. Rendes helyárak.) MOmitflOROK ARPAD-filmszinház: Fekete Vénusz. Főszerepben Josefine Baker. CORVIN-filmsziiiház (volt Royal): Robinson. Előadások kezdete: 3, 5 és 7 órakor. Vasárnap d, e. 11 órakor Matiné. EGYETEM-mozgó: Vasárnap d. e. 11 órakor, d. u. 3, 5 és 7 órakor: Erzsébet királyné. (Karády Katalinnal.) Hétfőtől I. Ellopott titok. II. Rosita Serrano énekel. (Piros püsjösd napján...) ERDÉLY-mozgó: Leányvásár. Fősz.: Sze- leczky Zita, Sárdy János, Kiss Manyi, Bilicsi Tivadar, Tompa Pufi, Latabár K. Előadások kezdete 3, 5 és 7 órakor. Vasárnap d. e. 11 órai kezdettel Matiné. MÁTYÁS KIRALY-mozgó: Harmincadik. Fősz.: Páger Antal. Vasárnap délelőtt 11 órakor is vetítve! RAKöCZI-filmszinház: Lángok. Fősz.: Me- zey Mária, Jávor Pál, Hidvéghy Valéria, Kiss Ferenc. Legújabb híradók. Vasárnap d. e. 11 órakor Matiné. Jó árit és ió hirdetés^«^^ alapja a jé Üzletmenetnek Két hazugsúg IrVat Biró János Egy éves házasok voltak. Házasságukat í nagy, „halálos szerelem" vezette be. Leg- i alábbis az Ismerősök úgy tudták. Szájról- szájra járt á hire, hogy milyen boldogok. Pedig nagyon szenvedtek. A „halálos szerelem" már a házasságuk utáni hetekben árván hagyta őket. Gyötrődtek és gyötörték egymást, mint két idegen, elszánt, halálos ellenség. Három szobás lakásukat, amelyet a fiatalasszony szülei rendeztek be a legnagyobb kényelemmel, kibírhatatlan börtönnek érezték. Abban állapodtak meg, hogy különköltöz- nek. Egyik az egyik szobába, másik pedig a másikba s a közbeeső szoba lesz az ebédlő. És csak az étkezésnél fognak találkozni... A nap többi részét úgy használják fel, ahogyan a legjobbnak látják. Felelősséggel pedig nem tartoznak egymásnak. Az ö életük csak rájuk tartozik. Senkinek semmi köze, hogy csalódtak egymásban. Megtörtént ez másokkal is. Ezen is lehet változtatni... Mások válással oldották meg a dolgot, de ők nem válnak el soha. Tudomásul veszik a sorstól, hogy becsapta őket. Hosszú estéken s ebédutáni délutánokon boncolgatták egymás lelkét, de csak annyit tudtak eldönteni, hogy nem egymásnak születtek. Fiatal ismerőseik között keresgéltek, kutatták, hogy kihez illettek volna Inkább, mint egymáshoz. A férfi is megtalálta a magáét s a fiatalasszony is. Játékosan s kissé fanyar mosollyal döntötték el, hogy úgy talán jobb lett volna. A férfi Madár Ilonára gondolt. Madár Ilonára, akivel csak alig néhányszor találkozott s valami olyasfélét érzett, hogy véle lenne jó élni. Egy egész életen át. Madár Ilona máskülönben is olyan volt, mint egy aranymadár. Való- szinütlenül finom és halk s a járása szinte repülés. Igen, Így emlékezett rá. Hol lehet most Madár Ilona?... Milyen régen nem látta... Arra is emlékezett, hogy házasságukkor nrinden ismerősük szerencsét kivánt nekik. Levélben, személyesen. Madár Ilonával is találkozott, de az nem szólt egy szót sem. Csak hónapok múlva, amikor az utcán futólag találkoztak. Megállította Madár Ilona az utcán s nagyon halkan megkérdezte: — Megnősült Kálmán? S aztán még sokkal halkabban: — Kár... Sokáig csengett a fülében Madár Ilona halk, kissé éneklő hangja, de később ez a hang is meghalt, mint annyi minden, ami a múltat jelentette számára. Egy délután szobájában ült. Napok óta esett. Csöndes, unalmas szitáló őszi eső esett. Arra gondolt, hogy mindjárt egy éve házasok Máriával. Pontosan kiszámította, hogy az évfordulótól még hány nap s hány óra választja el őket. Még szórakoztatta is az emlékezés. Csöngetést hallott. Kinyitotta az ajtót. Felesége lépett be. Köszöntötték egymást. Az asszony fürkészve nézett arcába s aztán megkérdezte: — Mit csináltál itthon? A férfi pillanatig gondolkozott, aztán határozottan felelte: — Madár Ilonára gondoltam ... — Mit akarsz Madár Ilonával? — Azt hiszem szeretem. — Szereted? — Szeretem. És meg fogom keresni valahol. Nem tudók nélküle élni. Az asszony végignézett rajta. Tűrte a nézését s arra gondolt: — Milyen jó, hogy végül ezt Is kimondtam... De aztán az is nyomban az eszébe jutott, hogy tulajdonképpen nem is mondott igazat az asszonynak. Meg kellene mondani, hogy' házassági évfordulójukra gondolt... Az aszszony azonban berohant a szobájába s onnan kiáltotta vissza: — Menj s keresd meg Madár Honát. Menj keresd meg és tudd meg, hogy én már megtaláltam akit kerestem... Megtaláltam magamat ... Kálmán inkább egy nevet várt. Egy férfi-„ nevet. Azt hitte, hogy felesége is egy nevet vág hozzá, mint ahogyan ö tette. — Mi történt ezzel az asszonnyal? — tü- tünödött el magában pillanatra. — De ebben a pillanatban újból megszólalt az előszoba csengője. A postás jött. Levelet hozott. Neki szólt. Idegesen bontotta fel a rózsaszínű, vékony levelet, amelyben csupán ennyi állott: „Én, Madár Ilona arra kérem, ne gondoljon többé rám ...“ A férfi megszédült egy kissé s úgy érezte, hogy lángok marcangolják a testét, éles kések járják át a szivét. Miért éppen most iön Madár Ilonától ez a titkos, kérő, de mégis dacos üzenet?... Hol van Madár Ilona?... Kálmán magára vette a felöltőjét és letá- molygott az utcára. Éppen akkor gyulladtak ki a lámpák. Az eső még mindig csöndesen esett. Az utcán emberek rohantak el mellette. Ismerősök jöttek szembe vele. Köszöntötték, de ö alig látott meg valakit. Gépiesen visszaköszönt s már rohant is továób Útközben felesége hangja ugrándozott előtte. Mintha valaki lekottázta volna, ahogyan a felesége mondta, olyan csöndesen s minden indulat nélkül, mint egy zsolozsmát. — Megtaláltam magamat ... Időnként úgy érezte, hogy mindjárt belebotlik a hangjegyek fejébe s éppen azért, magasabbra emelte lábalt. Egy kapu előtt állott meg. Emlékezett rá, hogy egyszer, legénykorában ide kísérte haza Madár Ilonát. A kapuban néhány percig még elbeszélgettek. A leánynak azonban eszébe jutott valami s hirtelen befordult az ajtón. Belépett a kapun. Ott állott a tágas lép- csöházban. Szétnézett A homályos helyiségben s a lakók névjegyzékét kereste. Éppen előtte volt. Megtalálta a jegyzékben Madár Gáspár nevét is. — Az apja, — gondolta. — Madár Ilona apja. Mérnök. Komoly, hűvös, tartózkodó név. Komoly, mint a zenekarban a nagybőgő. Ilona pedig olyan, akár a hárfa hangja. Úgy muzsikál ez a név: Madár Ilona...« Ez ismét felvillanyozta s most már nagy léptekkel Igyekezett fel a lépcsőkön. Az elaő emelet egyik ajtaján újból találkozott a Madár Gáspár névvel. Gót-betükkel fényes rézlemezbe volt- vésve a név. Csöngetett. A csöngetésre Madár Ilona nyitott ajtót. Egyáltalán nem volt meglepődve. Kezet nyújtott a férfinek, aki zavartan állott előtte, aztán bevezette a szobába. Hellyel kínálta meg. A férfi leült. Éppen szólam akart valamit, de akkor vette észre, hogy nincs kihez. Egyedül volt a szobában. Néhány pillanat múlva újból nyílott az ajtó s Madár Ilona egy valószinütlenül magas, öszes férfivel tért vissza: — Édesapám, — mondta Kálmán felé. —* A vőlegényem, — mondta édesapjának Madár Ilona. — A vőlegényem, Kálmán ... Az öszes ur hosszasan nézett Kálmánra. Végignézte széltében-hosszában s azután azt mondta: — Hol csavargóit mostanáig, fiam? Régen vártuk Ilonával, de az a fontos, hogy itt van. Legyenek boldogok. Ezzel magukra is hagyta őket. Pedig Kálmán még akart egyet s mást mondani. Egy év múlva pedig Kálmán megtartotta esküvőjét Madár Ilonával. Csöndes esküvő volt. Dehát nem is lehetett más, mert Kálmánnak meg kellett várnia — már csak a külsőségek miatt is — a gyászév leteltét. Mert Máriát holtan találta azon az estén, amikor hazament Madár Ilonától. Megmér- gezte magát. Egyetlen búcsúlevele Kálmánhoz szólott: — „Kedves, hazudtam neked, — irta búcsúlevelében. — Azt hazudtam neked, hogy megtaláltam magamat, pedig azt akartam mondani, hogy mennyire szeretlek..
