Keleti Ujság, 1942. október (25. évfolyam, 222-247. szám)

1942-10-13 / 231. szám

1942. OKI O B EU 13 gyorsabb ütemét az eddiginél nagyobb mér­tékben biztosítsák. — Azt szeretném, ha megmaradnánk a realitások biztos talaján, s az együttműkö­désben a. tudományos és nemzetnevelői munka természetes menetét követnénk. — Kérem az egyetem tudós professzorait, neveljék erős jellemű magyar emberekké Erdély Ifjúságát. Ne csak adatokat közöl­jenek, hanem töltsék meg a lelkeket a ma­gyar szellem és a magyar hagyományok csodás kincseivel. A jogtudományt min­denkor az igazságosság jellemezte. Ne hagy­juk tehát fiataljainkat a rideg paragrafu­sok útvesztőiben tévelyegni, hanem lebeg­jen mindig szemük ejött, hogy a jognak ethikai célja: az igazság keresése. A pa­ragrafus alkalmazkodjék mindig az élet­hez, a sajátos magyar szellemiséghez. Az orvos érezze, hogy fölséges hivatást telje­sít. A pap a lelket, az orvos a testet gyó­gyítja, ápolja. Mindkettőnek igen nagy a felelőssége. — Tudósaink gyűjtsék a magyar kincse­ket. Erdély földje a magyar múlt kincses­bányája. Minden darab kőben, sziklában, földben történelem van, magyar történe­lem. Kutassunk ezek után a kincsek után, gyűjtsük össze őket. S tanítsuk meg a ma­gyar fiatalságot arra, hogy sok szenvedés­ben, de sok dicsőségben is bővelkedő múl­túnk és az őseink vérében áztatott kövek mutatják meg jövőnk útjait. — Az Ur Isten bőséges áldása kísérje a Ferenc József Tudományegyetem munkáját. Szinyel-Merse Jenő beszéde után el is tá­vozott a jubiláris közgyűlésről és a menet­rendszerű gyorssal visszautazott a főváros­ba. A távozó minisztert hosszasan éljenezte" a jubiláris közgyűlés ünnepi közönsége. Lukhaub Gyula közgazdaságtudományi kari dékán beszédet intézett az egyetemi ifjúsághoz, utána pedjg az Egyetemi Ének­kar elénekelte a Himnuszt. Az ünneplő közönség ezután levonult az egyetem aulájába s ott leleplezték a Ferenc József Tudományegyetem hazatérését és Klebelsberg Kunó gróf emlékét hirdető már- ványtáblát. A magas szárnyalásu ünnepi be­szédet Kovrig Béla dr. Rector Magnificus mondotta. Itt Írjuk meg, hogy Szinyel-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter hétfőn délelőtt fogadta báró Kemény Jánost, a ko­lozsvári Nemzeti Színház főigazgatóját és Mihályfi Béla igazgatót, majd az egyetemi ifjúság küldöttségét Is. Lelkes szeretettel fogadta a kultusz- minisztert Kalotaszeg derék magyar népe i,Á kormányzat mindent megtesz a magyar föld népéért, amit megleheti" — mondotta Szinyei>Herse Jenő Bcntfyhunyţjehr» — A Keleti "Újság kiküldött munkatársától, — Bánffyhunyad, október 12. Gyönyörű ősz- végi vasárnapra virradt Bánffyhunyad derék magyar népe. Igazi, „minisztert-váró“ szép idő, — mint ahogyan megjegyezte valaki az ünneplő sokaságban. — Bánffyhunyad való­ban miniszter-vendéget vár. Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter ér­kezik ide kíséretével néhány óra múlva, de a kis kalotaszegi város már hajnal óta tal­pon van. A házakon lobogók lengenek, disz­beöltözött leányok, legények állanak végig az utmentén, a városháza előtt pedig komoly városatyák állanak élükön a polgármester­rel. Még nem a miniszter érkezik, de már harsány éljenzés veri fel a kis város csönd­jét. Inczédy-Joksman Ödön dr. Kolozs-vár- megye főispánja, Szász Ferenc dr. alispán, Ili és Gyula dr. tankerületi főigazgató és Kiss Károly királyi tanfelügyelő kormányfötaná- csos és Szathmáry Lajos dr. az EMKE el­nöke érkeztek meg gépkocsin Kolozsvárról, hogy az érkező minisztert és kíséretét a pályaudvaron hivatalosan fogadják. Egy órakor már az egész város magyar­sága ott áll a pályaudvaron, ősi diszöltöze- tiikben ott állanak sorfalat a leányok, egy csoportban pedig a diszmagyarba öltözött nők. Ameddig a szem ellát, iskolás fiúcskák és leányok állnak sorfalat, kezükben kis nemzetiszinü zászlókkal. Valóban festői kép!... Szinyei-Merse Jenő vallás- és köz- oktatásügyi miniszter és kíséretének vonat­ja menetrendszerűen fut be két órakor az állomásra. A lelépő minisztert szűnni nem akaró, lelkes éljenzés fogadja. Inczédy- Joksman Ödön dr. főispán néhány szives szó­val üdvözli, utána pedig Székely József dr. polgármester lép a miniszter elé és a város köszöntését tolmácsolja. Itt van ma min­denki, aki számit valamit Bánffyhunyadon. A főispán sorra bemutatja az egyházak, a város és a társadalom vezetőit. Itt van Bokor Márton református esperes, Keresztes Ká­roly római katolikus plébános, Rus György görögkatolikus esperes, Albrecht Dezső or­szággyűlési képviselő, Nagy Miklós dr. az Erdélyi Párt helyi tagozatának elnöke, Al­brecht Elek gazdasági felügyelő, Farkas Kálmán főszolgabíró, Bálint János dr. köz­jegyző, Kultsár Sándor dr. főorvos, Demeter László polgári iskolai igazgató és még má­sok. A miniszter néhány szóval megköszönte az üdvözléseket, helyet foglalt Albrecht De­zső országgyűlési képviselő iovasfogatán s kíséretével egyenesen a , Interná­tus“ megtekintésére hajtatott. Amerre a mi­niszter és kíséreté elhaladt, mindenütt lel­kes éljenzés hallatszott. ni. > A Barcsay-kertben lévő „ . Inter­nátus“ megtekintése után, amelyben telen­ként mintegy 120, Erdély különböző vidékei­ről összegyűlt, magyar gyer­mek tanul, ,, '»'A ţ I» n I r»'» r '.ü’ *'<H ■*A *•/ I ' i'k I * tW%V.«.V,V a » . * T.r ' ryiladozó ma­gyar öntudattal mondják el sorra a „Magyar Hiszekegyet“ s zengő magyar szóval köszön­tik a vallás- és közoktatásügyi minisztert... •'y „Ennek a templomnak alapköveit még az Árpádok idejében rakták le!“ A miniszter és kísérete innen a még az Árpádok-korában épült református templom megtekintésére hajtatott. A templomkapu­ban a presbitérium élén Bokor Márton es­peres fogadta: — Mint a magyar lelkek legelső őriző pász­torát üdvözöljük a nagyméltoságu miniszter urat — kezdte beszédét Bokor esperes. — Ennek a templomnak alapköveit még az Ár­pádok korában rakták le, falai pedig látták Mátyás király verhetetlen fekete seregét is. Imádkozott falai között Erdély történelmé­nek egyik legtragikusabb alakja, Martinuzzi Fráter György is. De láttak ezek a falak keserű, idegen megszállásokat is. Átélték Mihály vajda pusztításait, akár a közelmúlt 22 éves keserves megszállását is. Hányszor kiáltották felénk, hogy jött-mentek és sen­kik vagyunk ezen a földön az elmúlt huszon­két év alatt, de ml Ilyenkor mindig ezekre az időtől megkeményedett falakra néztünk s ezek között a falak között kerestük az igazságot, amely minket ezer éve ehhez a földhöz köt. Ennek a sokat szenvedett ma­gyar népnek a nevében kérem Nagyméltó­ságodat, vegyen és tartson meg további párt­fogásában minket. Bokor esperes ezután átadta a református egyház Írásba foglalt kérését. „Aki eddig megőrizte magyarságát, még erősebben őrizze meg azt...!“ Szinyel-Merse Jenő vallás- és közoktatás- ügyi miniszter az esperes üdvözlő szavaira a következőkben válaszolt: — Köszöntőm szivem egész melegével Bánffyhunyad nemes magyar népét. Boldog vagyok, hogy ennek a városnak történclnü falai között járhatok. Arra kérek mindenkit, aki eddig megőrizte magyarságát, ha lehet, még erősebben őrizze azt meg az elkövetke­ző időkre! A kormányzat mindent megtesz a magyar föld népéért, amit megtehet, erről mindenkit biztosítok, de azt sem szabad el­feledniük, hogy háború van s ezek az idők sokmlnden jószándék elé korlátot állítanak... A miniszter és kíséreté a református templomból a néprajzi múzeumba, hajtatott. Nagy érdeklődéssel tekintette meg Ka'otá- szeg magyar népének nagy. művészi érzéket eláruló minden egyes készítményét, de hosz- szan elnézte azokat a diszes, faragott köve­ket is, amelyeken a következő felírás lát­ható: — „A deretei templom maradványa, Épült a XXII. században, lebontották 1876-ba,n, •.Mii * m wMtt 'ViíV'.t.'VA , *, ;»,* vTw «w:•'*'*?:? v,v IV J tw yyv va a . *« Jrlr# «ni ii' ii'Ht Ili.' rt if T ’ Tlf !, f. i’iii I , Magyar múlt­ról beszélnek, amely immár örökre letűnt, > ( 'l«í /»llílitl IJlOj* ,1". i: !• ’ J *. > J ■ • ‘.A I » I ’ A gyönyörű varrottasok között fedezzük fel azt a muszulyt (szoknya), rmely hímzé­sében majdnem azonos a kalotaszegivel. Nem is hinné az ember, ha nem olvasná a rajta lévő feliratot, hogy Albrecht Dezső ország- gyűlési képviselő hozta magával a Donec- vidékéről, amikor a frontról hazajött... A minisztert és kíséretét Bogdán Erzsébet bánffyliunyadi hajadon szívesen meginvitálta stafirungja megtekintésére. Ott van a mú­zeum melletti szobában s a miniszter nem győz eleget csodálkozni azon a majdnem ke­leti pompában, ami ebben a kis szobában szeme elé tárul... Ez is olyan, mint a mú­zeum, csakhogy fiatal magyar élet készülő­dik benne a szebb magyar jövőre ... A percek rohamosan telnek. Még sok a megtekinteni való. A miniszter és kísérete tehát tovább hajtat a római katolikus tem­plomba, amelynek bejáratánál Keresztes Ká­roly plébános fogadja. Megindult szavakkal üdvözli a minisztert: — Szükségünk van a biztatásra, hogy to­vább is fenn tudjunk maradni — mondta beszédében. — Ez a nép sokat szenvedett és sokat vár az uj magyar élettől, éppen azért, vegye Nagyméltóságod pártfogásába ... A miniszter az üdvözlöbeszédre válaszolva a következőket mondotta: — Főtisztelendő ur! Mi mindent megte­szünk, hogy az egykor elszakított magyar lélek a lehető legkisebb zökkenő nélkül visz- szajusson a magyar lélekhez. De egyre fi­gyelmeztetünk mindenkit: Ne várjon min­denki mindent az államtól! Éppen az elmúlt sok szenvedés, elnyomás tanította önöket arra, hogy ha nem hagyják el egymás kezét, meg tudnak állani minden viharban, mégha az a vihar a történelem vihara is! ... Ép­pen azért becsüljék meg hagyományaikat, fogják meg egymás kezét s azzal a támoga­tással, amit az állam ad — és jószivvel ad! — induljanak el az uj magyar életre!... Gróf Béldy Kálmán, az EMKE elnöke megnyi­totta a kolozsvári Körösi Csorna Sándor emlék­kiállítást Kolozsvár, október 12. Nemrégiben hosz- szabb cikkben harangoztuk be, hogy a ko­lozsvári Ferenc József Tudományegyetem az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylettel (EMKE > karöltve Körösi Csorna Sándor em­lékkiállítást rendez a halhatatlan székely- magyar kutató elhunyténak századik évfor­dulója alkalmából. A kiállítás anyagáról an­nakidején már részletesen beszámoltunk s így ezúttal csak' a kiállítás megnyitásáról emlé­kezünk meg. A kiállítás megnyitása népes közönség je­lenlétében vasárnap délelőtt 11 órakor zajlott le. A megjelentek között ott láttuk Ugrón István v. b. t. t. volt meghatalmazott minisz­tert, Józan Miklós unitárius püspököt, Ta- vaszy Sándor dr. református püspökhelyet­test, Baráth Béla dr. kanonok-plébánost, Szentpétery Zsigmond dr. egyeţemi prorek- tort, Kristóf György dr. és Csekey István dr. egyetemi tanárokat, Herepey Árpád dr-t, az egyetemi könyvtár igazgatóját, Valentiny Antal ny. egyetemi könyvtárigazgatót, Gönczy Lajos dr-t, a Református Teológia igazgató­ját,, Váry Albert dr. és Maksay Albert dr. teológiai tanárokat, Orosz Endre muzeum- igazgatót, Török Bálint EMGE-igazgatőt, Kovács Lászlót, a Magyar-Nippon Társaság | volt főtitkárát, a kolozsvári állami munka­közvetítő hivatal vehetőjét és más érdeklődő­két Kolozsvár magyar társadalmából. Gról Béldy Kálmán, az EMKE elnöke rö­vid, hatásos beszéddel nyitotta meg a kiállí­tást. Megemlítette, hogy a kiállítást milyen alkalomból rendezik, majd Körösi Csorna Sándor odaadó, fáradhatatlan munkásságát méltatta. Ezután így folytatta .beszédét: — Nem mi, hanem egy egész világ ismerte el ennek az 58 évre terjedő pályafutásnak csodálatosan értékes eredményeit. Volt idő, mikor nevét külföldön talán jobban ismerték és 'értékelték, mint idehaza. De Ö nem elis­merésért, dicsőségért dolgozott, hanem egye­dül sért, hogy hazájára ráterelje az egész világ figyelmét, a nemzet szolgálatát, érezve legnagyobb feladatának. Halála századik év­fordulóján, amikor mély tisztelettel mégha j- lunk nagy emléke elölt,, az Egyetem és az EMKE erre a példamutató magyarra kívánja felhívni az ifjúság, Erdély népe és az egész magyarság figyelőiét. .1 mai kiállítás sok ér­dekes és ériékes emléket mutat, be Körösi Csorna Sándor életéből, s abból a korból, amelyben élt, abból a világból, amely­ben küzdelmes pályáját végigfutotta. Köszönetét mondott ezután a kiállítást az EMKÉ-vel közösen rendező egyetemnek, majd Kelvinest Taháts Zoltán di'-nak, a kolozsvári egyetem kiváló, tudós tanárának, aki a gazdag kiállítási anyagot összehozta és el­rendezte. __ A kiállítást azzal a biztos érzéssel nyi­tom img, — mondotta végül gróf Béldy Kálmán, —- hogy Körösi Csorna Sándor éle­tének nagy tanulságait mai korszakunkban ugyancsak kemény próbára tett magyarsá­gunk minden nemzedéke nemesül- érdeklődés­sel fogja kísérni, hanem példának is tekinti, példának, hogy mindenki a maya mvvka.hc- . Igén kifogástalanul teljesítse kötelességét. A megnyitó beszéd után a közönség Fel­vinczi Takáts Zoltán szakavatott vezetésével őszinte érdeklődéssel és nagy tetszéssel tekin­tette meg a kiállítás anyagát. Külön meg kell emlékeznünk arról íz ol­vasmánynak is éknényszerü. helyenként il­lusztrált katalógusról, amelyet Felvinczi Ta- lcáts Zoltán dr. szerkesztett a kiállítás alkal­mából. A •kiállított tárgyak részletes jegyzé­kén kívül Felvinczi Takáts Zoltán. Maksay Albert, Gönczit Lajos dr., Kelemen Lajos és Keöpec.H Sebestyén József Körösi Csorna Sándorral foglalkozó pompás cikkeit találjuk a színvonalas füzetben. „Legyenek nyugodtak, kérésük teljesülni fog ! a templom megtekintése után a minisz­ter és kísérete a polgári iskolához hajtatott. A polgári iskolának fiú és leánytagozatán s elemi iskolájában mintegy 600 növendék van. Itt Demeter László igazgató fogadta a minisztert, majd pedig Bogdán Borbá’a a tanuló ifjúság nevében nyújtott át diszes al­bumot. A miniszter ezután az igazgatói iro­dába ment kíséretével, ahol Nagy Miklós dr. az iskolaszék elnöke üdvözölte és ismertette a miniszter előtt a bánffyhunyadiak kíván­ságát. A bánffyhunyadiak ugyanis főgimná­ziumot és felsőfokú ipariskolát kérnek a kor­mányzattól s a miniszter ígérete szerint a felsőfokú ipariskolát fel is épitik, mihelyt a háborús viszonyok megengedik. — Ha nem is tudom most megadni, amit Ígérek, — mondotta a miniszter — legyenek nyugodtak, kérésük teljesülni fog. Tizenhat éves politikai múltam alatt senkinek nem Ígértem semmit, amit ha megígértem, ne is adtam volna meg. Ha háború rém volna, ta­lán már ebben az évben elkezdhetnők az is­kolaépítést, de igy várnunk kell, amíg arra az idők lehetőséget nyújtanak! A miniszter megértő Ígéretét lelkes éljen­zés fogadta. Szinyei-Merse Jenő és kísérete ezután az iskolában lévő kézimunka-kiallitás gyönyörű darabjait tekintette meg. Innen a miniszter és kísérete Albrecht Dezső ország­gyűlési képviselő házába hajtatott uzson­nára, ahonnan Kőrösfő megtekintésére in­dult el. ' Mar lemenőben volt a nap, amikor a mi­niszter és kísérete megérkezett Kalotaszeg legdíszesebb falujába. A templomtérem ha­talmas diszkapu várta a minisztert s a há­zakon büszkén lengett a magyar nemzetl- szinü lobogó. Tőkés Tibor református lelkész üdvözölte a minisztert, aki hosszasan elbe­szélgetett ezután a szinpompás ruháju kő­rösfőiekkel. Hallgatta Ízes, drága magyar beszédüket s szemében csillogó örömmel ál­lapította meg: — Amikor leszállottam a bánffyliunyadi állomáson, nagyon fáradt voltam. Ér most, amikor mai utáninak végére értem, érzem, hogy Kalotaszeg népének jóvoltából meny­nyire felfrissültem ... Felfrissített az a tör­hetetlen magyar érő, amellyel ez a marok­nyi nép annyi vihar és elnyomatás közepette is megőrizte magyarságát, nyelvét, viseletét. Áldja meg az Isten érette ... És ahogyan jobban oda figyelünk, az egy­szerű falusi emberek sorából i yen szava­kat hallunk: — A mi ertfberünk... Éppen azért, nyugodtan elmondhatjuk, hogy ha a miniszter látogatása után nyom­ban nem is kezdődhetnek meg az iskolák építései, Szinyei-Merse Jenő vallás- és köz- oktatásügyi miniszter mai útja mégis építés volt: — A lelkek épitése! BIBO JANOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom