Keleti Ujság, 1942. október (25. évfolyam, 222-247. szám)
1942-10-13 / 231. szám
/^»nv’ííoIőViAw í*ö-íyv- — k.^ "r " BUM?'*» ' Kedd 1942. október 13 P.IKMM3Î3? S7.TSRÜ ELŐFIZETÉSI AKAK: 1 HÓRA 8.70, NEGYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 32 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. Ara 12 fillér HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM 231. SZÁM. KIADJA X LAPKIADÓ RÉSZVENITAESASAG SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 9. TELEFON L-08. — POSTAFIÓK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA SzinyeS-Hferse Jenő kultuszminiszter: ÎVeveîjen ez az egyelem a jövőben is mull iához méltóan áldozatokra elszánt» becsületes» nagyludásu magyar embereiket Kovricf Béla Rector MaqinifíciisS A humánum nemzefe vagyunk s erről a kötelességünkről egy pillanatig sem fogunk megfeledkezni Nagy ünnepélyességgel megnyílt a kolozsvári Tudományegyetem 1942—43. évi tanéve Kolozsvár, október 12. A piarista kollégium Jósika-disztermében gyülekezett össze Erdély magyar tanítósága, hogy mély hódolat tál és tisztelettel fogadja a magyar kultusz- minisztert, aki eljött, hagy személyesen meghallgassa jelentésüket Erdély népiskoláinak jelenlegi viszonyairól, Erdély legtávolabbi falvaiból és városaiból eljöttek a magyar kultúra munkásai, becsületes szolgái, de megjelentek az összes tanfelügyelők, azonkívül a kolozsvári összes közép- és felsö- iskolák vezetői, az egyházak főhatóságai, a város és vármegye vezetőemberei. Legalább ezer ember foglalt helyet a nagy díszterem széksoraiban. Pontban fél 9 órakor megjelent lnczédy-J oksman Ödön dr. főispán s elfoglalva az elnöki széket, a magyar Hiszekegy elmondása után a gyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: — Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter ur végtelenül sokoldalú elfoglaltsága mellett időt szakított arra. hogy eljöjjön Erdély kulturmunkásai közé. örömmel tettem eleget a miniszter ur ama kívánságának, hogy ennek a találkozásnak megvalósítását célzó jelen értekezleten elnököljek. A miniszter ur nyolc nappal ezelőtt Budapesten tartott beszédében a magyar népoktatás embereit munkatársainak nevezte és ugyanakkor a következőket mondotta: A •magyar iWpoktatásnak az a törekvése, hogy a magyar határokon belül olyan ifjúságot neveljen föl, amely lelkileg hivő, testileg erős és igaz értéke legyen az uj magyar életnek. Ha bárki megkísérelné azt, hogy az iskolán keresztül ezt az ifjúságot az örök magyar szellemtől eltérítse, az nemcsak a magyar hatalom erejével, de a magyar egységes közvéleménnyel is szembe fogja magát találni. A miniszter ur ezzel a kijelentésével meghatározta a magyar közoktatásügy irányvonalat, amelyen minden tanügyi embernek törhetetlen hittel, legjobb tudásával és szorgalmas munkálkodásával haladni kell és hiszem, hogy az erdélyi tanítóság hiven és becsületesen követni fogja azt az embert, akit mint legméltóbbat a magyar közoktatásügy vezetésére a mi hőn szeretett Kormányzó Urunk kijelölt. Most, imdön ez ünnepi ülést meghyitottnak nyilvánítom, fölkérem Máthó György és Dénes Sándor igazgató urakat, hogy György Sándor vezetésével hívják meg ez értekezletünkre Szinyei- Merse Jenő miniszter urat. Néhány perccel később érkezett a gyűlés résztvevőinek dörgö tapsai között Szinyci- Morse Jenő miniszter és az emelvényen sz elnöklő főispán mellett, Illés Gyula dr. tankerületi főigazgató és Kiss Károly dr. tanügyi főtanácsos között foglalt helyei. A minisztert a fösipán néhány meleg szóval üdvözölte, kifejezve az erdélyi tanítóság köszönetét és háláját, majd felkérte Fikkcr Sándor bánffyhunvadi igazgató-tanítót beszéde megtartására. — Erdély népnevelői az idegen uralom igája alól felszabadulva, most találkoznak először — mondotta Fikkcr Sándor. — Ez alkalommal elmondjuk azt, hogy a tanitoi kar tudatában van, mit vár a nemzet, a karcban álló nemzet néptanítóitól itt, a megviselt keleti végeken, a rettenetes mult és a titokzatos jövő mesgyéjén. Nekünk kell a két keserű évtized erőszakos iskolapolitikájának minden emlékét tapintatos, békés, megértést kereső módszerekkel kigyomlálnunk a telkekből és az uj magyar világ el3ö nemzedékeit előkészítenünk nagy szerepért,1 az uj Európa jövendőjében. A román falvakban románul tanító magyar áltatni tanítók és a magyar állami népiskolák szellemébe jól beilleszkedő román tanítók is itt vannak sorainkban, bizonyságául Erdély különleges viszonyainak. Erdély kultúrájának munkásaiul csak válogatott, jólfelkészült embereket lehet alkalmazni. E földön más értelme van a szavaknak, mint az ország nuis részein. Itt ez a kifejezés: „nemzeti küzdelem--' véres valóságot és élethalál harcot jelent. A kisebbségi sors nehéz éveiben fölkészültünk erre a küzdelemre és bár >átiuk. hogy a magyar nemzeti nevelésügy milyen hatalmas fejlődést mutat a tanítóképzésben, valamint az elméleti és gyakorlati pedagógia minden területén, mégis bátran vállalkozunk az együttmenetelésre. Makkay Géza dési igazgató-tanító az erdélyi tanitó sorsára és életére utalt. Azt kérte, hogy miután a hazatért erdélyi részek egyes vidékein a tanítók nem juthatnak megfelelő lakáshoz, az ONCsA utján juttassák az erdélyi tanítókat lakáshoz. Kérte a minisztert, hogy a sokgyermekes erdélyi magyar tanítók gyermekeinek neveltetése előmozdítására létesítsenek tanitógyermekek számára Marosvásárhelyen a szegedihez hasonló internátust, a tanítók leányainak pedig adják vissza a kolozsvári tanitóleány— Most, amikor először állok szembe a visszacsatolt erdélyi részek nevelőivel, tanügyi kiküldötteivel, szeretettel köszöntőm mindnyájukat. Köszöntőin azokat, akik a gyászos Trianon után is hűségesen Őrhelyükön maradtak, s magyar véreink lelkében azokban a nehéz időkben is ébren tartották, ápolgatták a magyarsághoz, az ezeréves hazához való ragaszkodás érzését. Köszöntőm azokat a munkatársaimat is, akik a visszacsatolás után jöttek ide, ahol az elmúlt két évtized alatt meglazult az a harmónia- melyet az itt élő népek között, a szentistváni gondolat jegyében évszázadokon át megértőén ápolgattunk. — És köszöntőin azokat a román anyanyelvű tanítókat, akik a román fennhatóság idejében helyezkedtek el, s a visszacsatolás után falujukban, népük között maradtak. Ezek láthatják, hogy hazánkban törvények védik, s minden tényező tiszteletben tartja a nemzetiségek vallását, nyelvét, szokásait, népi sajátosságait. Hogy ezt magam is megtartom, követem, mutatja az is, hogy hivatal- balépésem után úgyszólván első teendőm volt, hogy a Néptanítók Lapjához román és a többi hazai nemzetiségek nyelvén irt részt is csatoltam azért, hogy román a.oyanyeh ü tanítóink saját anyanyelv ükön liovltkcsaek otthont, mert azt nem az állam építtette, hanem az erdélyi tanítók, még az első világháború előtt. Ez az épület telekkönyvl- leg ma is a tanítók jogos tulajdona. Kérte, hogy a román uralom alatt magyarságukhoz vaá\, törhetetlen ragaszkodásuk miatt élcsapaté tanítók szolgálati éveit, valamint a Délerdélyből a felszabadulás napjaiban kényszerűségből idemenekült tanítók rangsorolását megértéssel és jóindulattal bírálják felül. Kalin Sándor a református felekezeti tanítók nevében üdvözölte a minisztert. Utalt arra, hogy Erdély felekezeti iskolái a múltban az itteni magyarság nemzeti egységben való megtartását szolgálták. A felekezeti tanitók kötelessége csak a munka áldozatos vállalása és annak hűséges teljesítése volt. A múltban teljesftett kötelesség a felekezeti tanítóság nagy erkölcsi értéke. Kérte a tanítói kinevezések rendjének szabályozását, az állami iskolák megszüntetését ott, ahol a megszállás idején a felekezeti iskola letörésére államit építettek, a kántor-kérdés rendezését s végül kérte, hogy a felekezeti tanítóknak ugyanazokat,a pótlékokat, tiszté- letdijakat, segélyeket és vasúti féláru jegykedvezményt adják meg, aminőt az állami tanitók élveznek. Ferencz Sándor igazgató-tanító rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek abból származnak, hogy a politikai községek nem gondoskodnak kellőképpen az iskolák dologi ellátásáról. 'Szinyei-Merse Jenő miniszter a felszólalásokra a következőkben válaszolt: pedagógiai műveltségüket. Kérem őket, ne feledjék, hogy ők ennek a hazának, polgárai, azért meg kell köve,lelnünk tőlük, hogy ismerjék a magyar állampolgárságnak nemcsak a jogait, hanem kötelességeit is. Ennek pedig első követelménye a magyar hazához való tántoríthatatlan hűség s a haza érdekeit szolgáló odaadó munkásság. De ezt követeli tölünk román anyanyelvű polgártársaink érdeke is, mert mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy ebben a hazában csak az boldogulhat., aki teljesiti a haza iránti kötelességét. Itt egyenlöek a jogok, de egyenlöek a kötelességek is. Mindnyájunknak közös érdeke, hogy megértésben, szeretetben összeforrva dolgozhassunk hazánk szebb, boldogabb jövőjéért. — Midőn Erdély magyar nevelőihez szólok, két feladat hárul reám. Ismertetnem kell általános kultúrpolitikai elgondolásaimat és rá kell mutatnom sajátos erdélyi feladatainkra. Feladatom kettőssége azonban csak látszólagos, mert véleményem szerint Erdély számunkra mindig szent ügyét is akkor szolgálom leghívebben, ha tiszta As korszerű magyar széliemmel telíteni meg a* egész magyar kultúrpolitikát, Ennek a tiszta és korszerű magyar szellemnek kell mindenben érvényesülnie, jói tudom, te şlz Alföldön, vagy Dunántúlon ez a szellem él és ontja a maga melegségét és világosságát, ezáltal Erdély drága ügyét is támogatom, de ugyanakkor Erdély nagyszerű lelke is to- vábbsugárzilc és erősíti, nemesíti az egyetemes magyarságot. A magyar szellem és a magyar Klek bonthatatlan egységét, a magyar tájak egymásrautaltságát s a magyar értékek egységét hirdetem. Mi Erdélytől minden időben, igy az elszakitás éveiben is nagyon sokat kaptunk: szellemi és erkölcsi értékeket, példamutató magyar magatartást. Elsőrangú kötelességünk tehát,- hogy mi is mindent megadjunk Erdélynek, ami megilleti, amire szüksége van további kibontakozása és magyarságának megerősítése érdekében. — Mikor a magyar kultúra őrhelyét átvettem, tisztában voltam azzal, hogy nagyon súlyos és halaszthatatlan feladatok várnak reám. Mint politikus mindig az élet sodrában állottam, figyeltem a magyar életet és engem is mélységesen elszomorítottak azok az eltévelyedések, amelyek szellemi és közéletünkben helyenként lábrakaptak. Nem volt nehéz rájönnöm arra, hogy tervszerűen erősítenünk, támogatnunk kell a nemzet lelkét, különb és öntudatosabb magyarokat kell nevelnünk, ha nem akarunk elveszni a viharban. Most énreám nehezedik a különb és az öntudatosabb magyarok nevelése és én alázatos hivő magyar lélekkel vállalom ezt a feladatot. — A magyar öntudatra való nevelést már a kisdedóvóban és a napközi otthonokban meg kell kezdeni. Nem közönbös a nemzeti lélek fejlődésére az a körülmény, hogy a kis ovodisták milyen dalokat énekelnek: ősi népdalainkat, vagy idegen dalkiriturák sablonos utánzásait? Én, mint minden felelős és öntudatos magyar ember, az ősi magyar ének és zenekultúra mellett foglalok állást-. — Különösen fontosnak tartom, hogy hagyományaink'értékét és fontosságát ebben a városban és eZen a földön hangsúlyozzam. Ez a város, hála Istennek, nagyon sokat megőrzött a múltból, történelmi levegője van, amelyet meg kell őriznünk és szervesen be kell illesztenünk a mai életbe, mert a jelen és a holnap csonka a mult nélkül. De nemcsak kövek és épületek őrzik ezen a földön a hagyományt, hanem a lelkek is. Elsősorban a székely népietekre kell rámutatnom, amely elevenen megőrizte és bőségesen ontja ma is a magyar szellemet, az ősi lelket, a hamisítatlan hagyományt. Ezt a hagyományt magába kell szívnia közoktatásunknak. A népmeséknek, a daloknak, a balladáknak, a néphagyományoknak egyre szélesebb teret kell nyerniük közoktatásunkban, mert pótolhatatlan magyar értékeket jelentenek és nélkülük szegényebb, színtelenebb lenne a lelkünk. — A mult században Kriza Jánosokat szült ez a föld. Kriza János alázatos és hűséges gyűjtő volt, a székely lélek számtalan kincsét megmentette az enyészettől. Bizonyos mértékben valamennyiünknek Kriza Jánosokká kell válnunk, gyűjtenünk keli az értékeket, a hagyományt és tovább kell adnunk őket szüntelenül, hogy mindrn magyar leiekbe eljusMuak, mindenkiben jdkn lcgj'CKötelességünk Erdélynek mindent mega dni, amire szüksége van
