Keleti Ujság, 1942. október (25. évfolyam, 222-247. szám)
1942-10-09 / 228. szám
1942.0K7 O B EU 9 ____ 5 ■ '■ 1 ■■■■"' ■” ■■■■* jmmmmmm Kidé és az ősök.. Hogyan vélekedik a falu népe a templom körül folyó régészeti ásqtasokról ? — Tizennégy teljesen háboritatlan sirt tártak fel eddig s egy „sarkantyus vitéz" maradványait is megtalálták — A Keleti Újság leiküldott munkatársától. Kidé, okt, S. Különös, de ezen az őszön Kidének nem acélos búzájáról, jóízű szilvájáról, zamatos almájáról beszélnek a környéken, hanem azokról az ásatásokról, amelyek már hetek óta folynak a református templom közvetlen közelében. Az ásatásokat — amint már a Keleti Újság is megírta — Méri István tanár, az Erdélyi Tudományos Intézet tagja vezeti és végzi néhány betanított napszámossal s igen szép eredménnyel. Aki pedig azt mondaná, hogy a falut az ilyesmi nem érdekli, az nagyon téved! Dehogyis nem érdekli. Szombaton például országos kirakó és állatvásár volt a szomszédos Kolozsborsán s amint mondják, az emberek még a vásári alkudozások közben is mindegyre a kidéi einterembeii ásatásokról beszéltek. Pedig akkor még nem is sejtették, hogy estére mi kerül elő, vagy jobban mondva „ki“ kerül elő többszázéves sírjából... Pedig milyen jó lett volna, ha azzal is eldicsekedhettek volna legalább tiz falu sokadalmának ott az országos vásáron, hogy előkerült egy „sarkantyus vitéz“ is'. Dehát a „sarkantyus vitézről“ csak szombat estére fejtette le Méri tanár ur a jó méteres földtakarót, amig a félfalu éppen vásárban volt s amint utólag mondja, éppen az volt a szerencséje, _ mert máskor bizony alig lehet zavartalanul dolgozni az odasereglö emberektől... „Kincskutatókat“ gyanítanak a kideiek az ásatások körül — Minden reggel pontosan hat órakor kezdjük az ásatást, — folytatja Méri István — éppen akkor, amikor az emberek mezei munkára igyekeznek. De ne adj Isten, hogy el tudjanak menni a templom előtt anélkül, hogy a munka megkezdése előtt be ne kukkantsanak s itt, a „tett helyszínén“ össze ne sugjanak-bugjanak nagy titokzatosan ... A kideiek klcsinyje és nagyja nyíltan beszéli, hogy „kincs-kutatók“ vagyunk, amiben részben igazuk is van. Mi itt valóban „kincseket“ kutatunk és találtunk is — amint már lapjuk is beszámolt róla — a magyarság számára megfizethetetlenül értékes kincseket. Csak persze nem az ö egyszerű szemszögükből nézve, hanem a magyarság településének oknyomozó történelme számára! ... Mert az első „háborítatlan sir", amelyből a csontvázat már ki is szedtük s el is küldöttük illetékes helyre, minden kétséget kizárólag 1162-ből származik. Ebben az időben uralkodott — kereken egy esztendeig — II. László király s a csontváz mellett ebből az időből származó pénzérmét találtunk ... .vány pogányok itt állottak a templomozás alatt az ajtóban, amig a pap befejezte a prédikációt. Amikor aztán végétért az isten- tisztelet, az istentelen, pogány, kutyafe.jü tatárok rávetették magukat a szerencsétlen, védtelen kidéi magyarokra s legyilkolták az egész falut. Asszonyokat, gyerekeket, öregeket, fiatalokat, mind egy szálig. Nagy sírt ástak a templom elé s oda temették az egész falut. így van ott most az a feneketlen nagy sir éppen a templom ajtóban ... Méri tanár ur nekik is elmondta már nem is egyszer az alábbiakat, csakhogy az egész faluban senki nem haj'andó elhinni, mert ök többre becsülik az ő legendájukat: — A református templom körül, amelynek alapköveit ugyancsak az Ai-pád-korban rakták le, évszázadok óta temető, cinterem volt s van ma is, csak más helyen. E’öször ide temetkezett valaki s a többiek követték példáját. Mindannyian a temp'om mellé, a „legelőkelőbb helyre“ akartak temetkezni. Igenám, csakhogy az Ásó már abban az időben is csontokban akadt meg, ahogyan lefelé haladt a porhanyó, kavicsos földbe. Később pedig mind több és több emberi csontváz került elő. Ez a magyarázata annak is, hogy rengeteg elmetszett lábszárcsontot, félkoponyát és egyéb csontot találtunk a „tömegsírba n“. Az ásó ugyanis elmetszette a csontvázakat s napvilágra kerültek a csontok. De ha már napvilágra Keltűtek, újból el kellett azokat temetni, tehát közös siiba temették az egészet. Az első hetekben mi is találtunk fél lábszárcsontot a mi a többihez gyűjtöttük. Végül majd újból közös sírban hántoljuk el az annakidején valószínűleg már másodszor eltemetett csontokat. A „sarkantyus vitéz“ Most pedig beszéljünk a „sarkantyus vitézről“. Mindenekelőtt annyit, hogy a kidéi magyarok „ő't“ becsülik a legtöbbre. Kidéről pedig tudni kell azt, hogy nemesi előnevfe ’ van. Nemesi előneve éppen „nemes“. Nemes Kidé. Mert itt mindenki nemes ember ám. Nemességüket Izabella királynétól. Zápolya János erdélyi fejedelem hitvesétől kaptád, aki abban az időben Dobokán lakott, ott volt királyi vára is (alapköveiből még mostanában is ki-kivet az eke szántás közben) s a kideiek Izabella királynő ajtonállói voltak. Ezért kapták nemességüket is. (Ezt próbálja csak valaki elvitatni a kidéi nemes magyaroktól-'.. De ezt nem is lehet, mert erről Írott, történelmi dokumentumok is vannak ...) Szombaton előkerült a cinterem földtakarója alól a „sarkantyus vitéz". Sarkantyúja — ha bánniiyen rozsdamarta is, de sarkantyú és teljesen ép. Sőt ép a ruhája pa- szoniántja is, amelyet ezüstszálak tartanak össze mellén és a két alsó kar csontvázának irányában. A fogak is teljesen épek. A „sarkantyus vitéznek“ megvan majdnem mind a harminckettő. Ennek is sok bámu- lója akadt s ebből arra is következtetnek, hogy fiatal lehetett ökigyelnre. Csakhogy egy kis baj van vele — mégpedig az, hogy fegyverzetének se hire, se hamva! — Már pedig aki vitéz volt. illett volna, ha legalább egy „kovás puskát“ magával teme ttetet t volna! mondják a falusiak ... — Az is lehet, hogy sajnálta, mert fösvény volt! —- mondják mások. Abban azonban mindenki egyetért, az egész falu, hogy ha „vitéz“ nem is volt, de nemes volt, mint ök, mert paszomántja, sarkantyúja volt! . . . Sokán azt mondják, hogy éppen olyan ruhája lehetett, mint a szomszéd falusi jegyzőnek. Csakhogy biztos még drágább volt, mert a paszomántot ezüst szálak tartották össze s azért nem ette meg az idő. Aztán, hogy miéit van sarkantyú a földcsizmáján ? ... Hát, Istenem, itt még emlékeznek arra. hogy régi követválasztásokkor vitézköté- ses ruhában sarkantyus csizmával indultak kortesutra a kidéi magyarok. Az is igaz, hogy a díszért jól' megfizették őket — mondják ... Méri tanár ur a következőket mondja a néhai „sarkantyus vitézről“: '— Sokkal, talán többszáz esztendővel később temethettek ide, mint a fölötte kiásott sirok halottjait. ívszámot nem tudok mondani, de minden bizonnyal ez is néhányszáz éves lehet. Valószínűleg a falu egyik nemes, jómódú földbirtokosa s a templom patró- nusa lehetett. — Egészen épek még a „sarkantyus vitéz“ ko]»orsójának kovácsolt vasszögei is s megtaláltak a koporsójából is néhány mog- szenesedett darabkát. A talaj ugyanis rendkívül meszes és palás s ezért szenesedett meg benne a koporsó faanyaga. Ilyen meg- szenesedett koporsó-deszka darabot még sokat találtunk szanaszét. A templom előtti ásatás következtében lega’ább 200 szekérre való föld került ki s a föld alól most előbukkant egy terméskőből készült, harangláb-féle valami is, de arra azonban még a legöregebb ember sem emlékezik, hogy itt harangláb állott volna. A további ásatás során majd azt is megállapítják, hogy mi lehetett itt ? .;. Egyéni ásatásokba kezdtek a kideiek a Dombor-hegyen Nyolcszázesztendős pénz egy gyufálsdobozban Néhány pillanat múlva egy rozoga gyu- fásdobozból, háromszoros cigarettapapírba becsomagolva előkerül a majdnem 800 esztendős, csaknem cigarettapapir-vékonyságu, gyenge ezüstből vert pénz-érme is. Egyik oldalán a „Ladislaus“ körirat, másik oldalán pedig még most is kivehetően ott díszeleg a király képmása. — Ennek az éremnek a fénynyomata megtalálható Hóman „A magyar pénz töi- ténete“ cimü müvében is —r mondja Méri tanár ur. — Azonkívül ugyanebből a sírból került elő ez a két fülönfüggő is — mutatja. Ezek is rossz ezüstből készültek s éppen ezért már erősen oxidálódtak. Az sem biztos azonban, hogy fülönfüggők, mert lehet, hogy a hajfonat varkoesát tartották össze. Azért gondolom, hogy inkább a haj- fonat végén, mint a fülben hordotta az Árpád-kori magyar, mert a csontváz váll iránti tájékán találtuk meg. A „kincsek“ újból bekerülnek külön-kii’ön két gyufásdobozba s Síéri tanár ur tovább folytatja érdekes magyarázatát: — Eddig összesen tizennégy teljesen há-i boriţatlan sirt tártunk fel, de a már felháborgatott silóknak se szeri, se száma. Amikor néhány héttel ezelőtt megkezdtük az ásatásokat, alig néhány arasznyira a föld színétől egész halom emberi csontra bukkantunk. Eleinte én magam is tömegsír a gondoltam, csak később deiült ki, hogy íz egyáltalán nem tömegsír ... Itt meg kell államink egy pillanatra . .. Legenda a kutyafejü tatárokról Méri tanár ur me^ akarta ízt magyarázol a falunak Is, de a falu különvéleményen van s a lelettel kapcsolatban valóságos legendák születtek. A falusiak szerint úgy történt, hogy a falu népe abban az idobi • egyszer éppen a templomban volt. Mert Kidé már akkor keresztény volt. De jöttek a kutya- íejii tatárok, akik pogánvok voltak. A hitM'ég sok érdekes dologról beszélgetünk Méri tanár úrral. Szinte szégyellem, hogy — bár Kidé szülőfalum — eddig nem is tudtam ezekiöl az érdekesnél érdekesebb dolgokról ... A falu egyébként — mint említettük — nem sokra becsüli, sőt lebecsüli Mér! tanár ur rendkívül fontos munkáját. l)e arra már volt esze a falunak, hogy a cintermi ásatások után és Méri tanár ur elbeszélése nyomán, maga is „egyéni“ ásatásokat kezdjen. Méri tanár ur ugyrois elbeszélte a falusiaknak, hogy a „Kolozsvári Dolgozatok“ cimü azóta mát régen megszűnt tudományos folyóirat 1911-es évfolyamában utalás van arra, hogy a falu őskori település és a rómaiak Itt való átvonulásukkor már kész falut találtak. A Dombor- hegyen például a rómaiaknak valószínűleg nagyobb épületük állhatott, mert találtak itt abból az időhői származó nyomokat és faragott köveket, sőt megtalálták az épület fundamentumát is. Nosza neki esett egykét falusi a Dombor-liegynek s ásni kezdtek. Természetesen kincsek után. mert ásatást kincs nélkül nem tudnak elképzelni . .. Hát ók bizony nem találtak még semmi olyan „kincset“, amiért érdemesnek találnák tovább áskálnl a Dombor-hegyet. Egy másik határrészben azonban újból hozzáfogtak az áskálásnoz, mert — amint mondják — itt kell lennie Izabella királynő egykori dobokai királyi vára kulcsának, meg a királyné tömérdek ékszerének ... Majd beleunnak. Csak a mese, a legenda él tovább .., Az is érdekes, hogy a Csipkés-árok nevű kidéi határrészben, éppen a Csipkés-árokban vagy harminc esztendővel ezelőtt tégla- törme'ékeket, később pedig egész téglákat találtak. Neki állottak tehát ásni. Nemsokára kiderült, hogy a Csipkés-árok mesterséges árok, amelyet valószínűleg a rómaiak vezethettek éppen abban az irányban, ahol ma is nyílegyenesen foljdogál, Az innen Kikerült rendkívül értékes tégladarabokat és egészen hibátlan téglákat a kideiek beszállították szekereken a faluba s beépítették tűzhelyeik és sütőkemencéik falába ... Találkozás egy őssel Végezetül jegyezzük fel, hogy a templom kői üli ásatások során elökerü.t egy földdel betemetett sírkő is, amelyen a következő felirat olvasható: „Nemes középlaki Jakab István ... élt. .. esztendőket.... vigad ... örül. .. nyervén örök dicsőséget ..." > — Ez a sirkö — amint megállapíthattam — éppen egyik anyai ősömé volt. Amikor ezt bizonyos önérzettel elmesé'tem 87 esztendős apai nagyapámnak, csak annyit mondott: — Elég szégyen, hogy az ember még halott korában sem nyughatik az élőktől. Látod, a sírkő az előkerült, de hol vannak szegénynek a csontjai ? ... Erre felelj nekem .. . Összezavarták a többivel, ügyi ? ... Hát azóta is sokat gondolkoztam a do'gon s tudja a jó Isten miért, de nem tudok ilyen túlzott kegyelettel viseltetni szegény napfényre került sirkeresztes ősöm liánt. Mert jól van ez igy.' A mult csak keveredjék össze a. később múlttal, aztán a jelennel, mert csak úgy lehet belőle biztos magyar jövő. Már pedig a mult itt, Kidében, ahol ezek az ásatások folynak s környékén, ahol a közeljövőben folytatódnak, valóban magyar volt. Erről magyar csontok teszúek megdönthetet’en tanúbizonyságot. Egyik későbbi bizonyítéka' ennek a „sarkantyus vitéz“ sarkantyúja és paszomántja is, akárcsak a legendák, még ha kissé falusi mendemondáknak hatnak is. Mert azt még falun is tudják, hogy szél nem indul fuvatlan . BIKÓ A belügyminiszter felesége hazaérkezett erdélyi körútjáról Budapest, okt. 8. A Magyar Országos Tudósító jelenti: Az Egyesült Női Tábor országos elnöke, vitéz Keresztes-Fischer Ferencné hazaérkezett hatnapos erdélyi körútjáról. Utazásának célja az erdélyi gyermekotthonok meglátogatása volt. Fajélettani bizottságot szerveztek Franciaországban Viehs/, október 8. (MTI) Az OFI jelenti: A zsidókérdés fökormánybiztosa jogi véleményező bizottságot, továbbá fajélettani bizottságot szervezett. A jeqyszedŐHŐ közbeszól Zilahy Lajosnak azt a sajnálatos megjegyzését olvastam a napokban, hogy hangja évek óta síiket fűtekre talál. A ,,Keleti Újság" nyomtatott betűi nem jutnak erre a sorsra. Visszhangot keltenek. helyesebben a pontos célba irányított kövek nagy kört írnak le maguk körül. Azokat a közérdekű sérelmeket, amelyeket b. lapjuk fölvet, mindenkor a legnagyobb figyelemmel kisérem és úgy gondolom, hogy a társadalom készen áll minden hibát kiküszöbölni. Elérkezett az ideje annak, hogy ne álljunk meg behunyt szemekkel és süket fülekkel, ha- nem éber figyelemmel nézzük és halljuk meg mindazt, ami körülöttünk történik és egymás segítségére legyünk az tij Európa megszületésében. A Keleti Újság október 3-iki szarná, ban olvastam a „Panaszok a mozik körül cimü cikket és minthogy magam is jegyszedö vagyok s a cikk egyik része ream is vonatkozik, úgy érzem: meg kell Írnom válaszomat azzal a hanggal, amely nyomdafestékre méltó s amelyben csak kis kézilámpámmal akarok rávilágítani a panasz másik oldalára. A közönség tájékoztatása céljából írom meg azt, hocjy a jegyszedők soraiban ,,őrségváltás történt. Álláshoz nem jutott hadiözvegyeket és hadiárvákat alkalmaz ma legszívesebben a filmszínházak igazgatósága. Hogy milyen szerepet töltenek be a kultúrában a színházak és a mozik, annak teljes tudatában voltam akkor, amikor a jegyszedői állást elvállaltam. Önkéntelenül Petőfi Sándorra gondoltam, aki szinlaphot dással kezdte pályáját és népeket megváltó eszmékkel fejezte be. Fölemelni a népet — ez volt Petőfi jelszava. Fölemelni a lenézett jegyszedői állást, ez volt az én jelszavam, amikor beállottam az utolsó sorokba a dolgozók közé, hogy helyet hagyjak az első so. tokban azoknak, akik iskolázottságuknál fogva nem hátrafelé, hanem előre viszik a kuliurát. Helyemen becsülettel igyekszem megállani és anyagi helyzetem is javult annyira, hogy nem kell tollal kölcsönkérnem levelem megírásához. Előzékenyen bánni a közönséggel — ez volt második belső parancsom. Egy évi működésem alatt a társadalom min den rétegével alkalmam volt megismerkedni. Meg kell írnom — sajnos, — hogy a müveit közönség részéről is hangzanak el gorombaságok anélkül, hogy erre okot szolgáltatnánk. Nem elégednek meg azzal, hogy lámpánkkal bevilágítunk a széksorokba, ha. nem azt is szeretnék, ha elkísérném őket egészen az ülőhelyükig. Magam részéről szívesen megtenném, még meg is kérdezném, hogy cgy-egy kulturfilm milyen nyomokat hagyott bennük, de erre nincs idő, mert mindössze öt perc áll rendelkezésünkre s ez alatt tóbbszáz embert kell helyére vezetnünk. Idő kell arra is, hogy meghallgassuk a'. „Hé jegyszedö. hol az igazgató, panaszra megyek, elfoglalták a helyemet“ stb. kiáltásokat. Végül kiderül, hogy a kérdéses helyet senkisem foglalta el, csak az illető ur nincs tisztában azzal, hogy hol is van a helye? Mi helyünkön vagyunk és maradunk. Igyekszünk az udvariasságot megtanulni. Amikor a híradóban honvédeinket 'lát juk harcolni, bízunk a szebb jövőben, a társadalom tagjainak egymást megbecsülésében. Mert drága a magyar vér! Belső ellenségeskedés pedig ne gyöngítse hazánkat! Béktil- jiink ki. Az elhangzott gorombaságokért részünkről, ,.pályatársaim" nevében ezúton bocsánatot kérek. Éljünk szeretettben kincses városunk falai között. így értelmet nyer Madách halhatatlan müvének utolsó mondata: „Ember küzdj és • bízva ^ bízzál!" A bizpk közé szerényen odaáll: Özvegy FARKAS jóZSEFNÉ,
