Keleti Ujság, 1942. október (25. évfolyam, 222-247. szám)
1942-10-25 / 242. szám
Párfolf ulc » kert cégiéi cél! Győri Károly szücsmestcr szőrmeüzlete Wesselényi M. u. 27. női ás férfi bundák pallérozás, átalakítás •és javítások olcsón és pontosan készülnek. Bálint Ferenc szűcs és szOrme* üzlete Kornís-utca 1. szám. (Teiefon-palota mellett) mindenféle szőrmék nagy választékban. Győne István Lakberendezési vállalata Üzlet t Horthy.ti. 14. Üzem; Horthy««!. 10» Telefon 23*77. Telefon 11*59, Saját készítésű bútor kiállítása. Mórfczné Szigethy Anna Férfidivat üzlete Mátyás király-tér 8. Dusán felszerelt raktér fehcriiemiiekben és kalapokban. Qyermekruhék. fehérneműk, kerlsnyák j a flemzcti önállósítás! Hiap* bél nyilt BERECZ BERTA baki- és üti dlval- áru Üzletébe« Kolozsvár, Deák i’.-u. 7. sr. Gyorsíró, gépiró, MOhFolbei író gépiró. szépir Kossuti Államvizsga. — Állam széiyró tanfolyai*tEvaqyon. 6 szakiskolájában 1 Lajos utca 5. érvényes bizonyitványSzőrmék, Bundák, Boák Krecza Béla szücsmesternél Mátyás király-tér 11, udvarban. Szőrmét, bundát, szőrmék javitását, festését felelőség mellett vállalom Gergely lines szűcs Deák Ferenc-u. 2. sz. ORVOSI köpeny MUNKA köpeny RINCiR kabát Bartalls István ruhaáruházéban Kolozsvár, Egyetem-utca 1. szám. MÂYÂG cséplők eladását megkezdte AUGUSTICH és NAGY Gépjármű és tartozékok azaküztete Henvéd • utca 18. sz. Férfi kalapok fehér-, nemük és nyakkendő különlegességek Schweier Nándor férfidivat üzletében Mátyás kir.-tér 18 TessI és léiéit A lélek birodalmába tett Csodálatos utazás mindig' roppant távlatokat nyit meg előttünk. Történeti szemléletünket kitágítja s megtanít bennünket arra, hogy a régiek sokszor misztikus formába burkolt elbeszéléseit, legendáit és mondáit nem szabad kizárólagosan természettudományos módszerekkel mérlegelnünk. A sziklába vésett, agyagtáblákba égetett, vagy piramisokba zárt üzeneteket a kísérleti lélektan szemüvegén keresztül kell vizsgálnunk és megértenünk. Kutatásaink rendjén gyakran olyan erőket Is fel kell té- teleznünk, amelyek mai ismereteink alapján csodálatosaknak és megmagyarázhatatlafiok- nak tűnnek fel előttünk. A vizsgálónak bele kell helyezkednie az eltűnt évezredek világába, abba a szellemi síkba, mely annyira különbözik a maitól. Nehéz feladat ez a ma emberének, aki mindenre kézzelfogható fizikai természetű bizonyítékokat keres s még szórakozásából Is száműzi azt, ami tennészetfölötti vagy érzékeinken fölül álló. Egy rendkívül időszerű példa jól megviíá- gitja ezt a megállapításunkat. Egyik filmszínházunk csak a minap vetítette a XX. század modern várkisasszonyának regényes történetét. Különös, mondhatni balladai homály burkolja a cucsives kastély ódon folyosóit, az ólomba fojtott ablakokat s az ösök barnán borongó képeit. A középkor itt felejtette emlékeit és itt hagyott valamit, ami kézzel nem fogható, csak a lélek érzékeny műszerének tűje lendül ki távoli földrengések utórezgéseként. Átok lappang a vár fiatal umöje körül, mindenki meghal, akit szeret s a szeretni vágyó lélek nem mer utat engedni érzéseinek, hogy halálba küldje azt, aki legkedvesebb számára ezen a világon. A kastély egyik régi folyosójának feltárása vezeti a nézőt a titok nyitjára. A befalazott pince pókhálós homályából sötét tragédia lengi körül a nézőt s a több száz éve halott amazon mérgezett csókjaival kergeti halálba a belőle csúfot üzö lovagokat. A meggyilkoltak átka kisérte azóta a vár mindenkori úrnőit. Meghalnak azok, akiket szerettek egészen addig, mig valaki meg nem fejti a pince titkát. A leomló falakkal a vergődő lélek is kiszabadul börtönéből. íirzi, hogy a mult kísértő terhe Immár semmivé lett. A szeretni vágyó lélek előtt feltárulnak a kapuk s a néző boldog örömmel, jóleső hittel látja, hogy a fiatal lélekbúvár, a várkisasszony modem lovagja Is fejet hajt a mese előtt. S ekkor, mintha az Író és rendező egyaránt megijedt volna saját merészségétől, hirtelen egy rádióelöadás szavaival rombolják le azt, amit eddig jólesöen hitt a realitások világából szabadulni kívánó, menekülő lélek: a mesét, a lélek kenyerét. A filmszalag rövid néhány méteres epilógusa ez s abban megtudjuk, hogy a legenda, melyet végig élt főhős és néző egyaránt, az orvos rendezte. A várkisasszony ezeket hallva láncraper- dül a hangszóró előtt és hogy az illúziónak nyoma se maradjon, saját magát is kineveti. A hős és hősnő megtalálja egymást, a közönség és az lró azonban nem. Valami furcsa disszonancia salakja ülepedik a lélekre, amikor a vászon fehér sikján meghal a történet Igazi hőse: a mese. Ha pedig a mese meghal, akkor elveszett valami a lélekből, ami éppen primitívsége miatt pótolhatatlan. A tárgyilagosság kedvéért meg kell említeni, hogy a nézők nagy többsége is észrevette a lélektani törésvonalat. Sokan csak az ösztönszerü meglátásig jutottak, de azok, akik magyarázatát keresték kiábrándulásuknak, ugyanarra a végső tanúságra bukkantak: még a filmszalagról is száműzzük azt, amit nem tudunk bizonyítani a hitetlennek hitt közönség előtt. Pedig a történet, a mese teljesen valósze- !j rüen hangzott. Mi eddig jólesön hittük, hogy a esók — se szó alatt átvitt értelemben a lélek erőit is értjük — önmagában is halálos vagy éltető lehet. Hittük ezt Heröval és Leanderrel, Rómeóval és Júliával, bizonygattuk Solvejg dalával s a Kék Madár meséjével. Hittük ezt anélkül, hogy csorbát ütnénk a modern értelemben vett lélektan megállapításain. A test és lélek nem egyrpás mellett állanak. hanem elmosódó határokkal egymásba folynak. Lelki tényezőknek nagyon gyakran döntő szerepük van élettani folyamatok megindításánál. A modem gyógyászat ma külön csoportba sorozza a lelki eredetű, úgynevezett psicho- gén és szervi u. n. organogén betegségeket. Idézzük itt talán Völgyesi Ferenc doktornak „Minden a lélek“ c. könyvét: „A lelkileg kiegyensúlyozatlan, idegeskedő, ingerlékeny embernél az idegrendszerben, hibák clöbb-utóbb hatással lesznek az egyes szervekre is. Ez az oka annak, hogy a túl ingerlékeny, izgulékony, veszekedős egyén éppen eme lelki és idegeredetü fogyatékossága folytán aránylag könnyebben kap gyo- morsavtultcngést, ami súlyosabb és idültebb esetekben végül gyomorfekélyt és egyéb bajokat is okozhat. De ez is csak egy példa a sok hasonló közül, mert ugyanígy az az ember, aki lelki alapon folyton a szivét félti cs azt túlzottan kíméli, vagy folyton a szive működését figyeli, elöbb-utóbb arra fog ébredni, hogy szive működésében csakugyan rendellenességek mutatkoznak. Erre aztán folytatódik az említett körforgalom: Idegessége visszaltat a szívre, viszont a szív működésének „szenzációi“ hatással vannak Idegeire és lelki állapotára. Ez a játék mindaddig folytatódik, mig valamelyik ügyes orvos el nem vágja e körbefutás fonalát.“ Megkapó erővel fejezi ki ezt Babits Lírikus epilógjában: Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm, Csak nyilam: szökhet, rajta át a vágy, De jól tudom, vágyam sejtése csalfa. Áii maradok magam számára börtön, Mert én vagyok az alany és a tárgy, Jaj cn vagyok az omega és az alfa. A testre ható lélek mellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk az érem másik oldalát sem. Testi, pontosabban élettani folyamataink is befolyásolják lelkiállapotunkat. Ismeretes szervezetünknek az a képessége, hogy bizonyos belső elválasztásu mirigyek segítségével olyan anyagokat tud kitermelni, melyek irányítói nemcsak élettani folyamatainknak, hanem lelkiéletünknek is. Ezek a mirigyek váladékukat nem a test felszínére öntik, hanem egyenesen a vérbe, illetve szövetnedvekbe. Váladékaikat hormonoknak szoktuk nevezni s róluk csak akkor szerzünk tudomást, ha kiválasztásukban hiba, vagy üzemzavar keletkezik. A szervezet egyensúlyának felbomlása jelzi, hogy belső elválasztásunk menetében zavar állott elő. A hormonok működését találóan hasonlíthatjuk idegrendszerünk működéséhez. Innen származik belső elválasztásu mirigyeink „folyékony idegrendszer“ elnevezése is. Néhány példa jól megvilágítja a hprmonok szerepét testünknek háztartásában. Az egyik ilyen vérmtrigynek: az agyfüggeléknek adatott meg, hogy kormányzó hatalma legyen nem csupán testi, de bizonyos mértékben lelki életünknek is. Az alig babszemnyi nagyságú kis szerv első harmadában kimutatták a csont növekedését biztositó hormonon kívül egész sereg a lelki életre kiható hormon termelését is. A belső elválasztásu mirigyek, az idegek, sőt az agyvelő is csodálatos, önszabályozó működésűkkel kerülnek egymással kapcsolatba. Ismét Völgyesi Ferenc doktort idézve: „Nem szabad elfelejtenünk, hogy fejlődéstani szempontból mind a mirigyek, mind az idegek s igy maga az agy is a bőrből, illetőleg a magzati felhámból fejlődik. Tehát végeredményben, fejlődéstani tekintetben az agyvelö is, valóban mirigynek tekinthető. A mai tudomány ebben is közelebb jutott bizonyos antik felfogáshoz, mely azt vallotta, hogy miképpen a mirigyek a maguk váladékait kitermelik, a tüdő-mirigy az éltető levegő, a „pneuma“ forgalmát szabályozza, úgy az agy a gondolatokat termelő mirigy. Hihetetlenül finoman szabályozott a lelki befolyás kihatása a hormonokra s tegyük hozzá: a hormonok hatása lelki alkatunkra.“ Keith angol fiziológus rendkívül fontosságot tulajdonit ezeknek a belső elválasztásu mirigyeknek faji szempontból. Ezzel a hormonok kilépnek a laboratóriumok csendjéből a közvélemény angorájára. Szerintünk a fajtabéli együvétartozáson kívül lelki alkat is szükséges ahhoz, hogy szerencsés házasságokkal életerős utódok erősítsék a nemzettestet. Ezzel ismét bezárult mögöttünk a kör s elérkeztünk elmélkedésünk kiindulópontjához: minden a lélek. Ifj. XANTTJS JANOS dr. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy nem éppen illendő dolog, ha az ember önmagával foglalkozik. Az ilyen csak költőknek szabad, akik legintimebb érzéseiket is nyilvánosságra hozzák. Más emberfia, ha magáról akar társalogni a papíron, kénytelen különféle ravasz fortélyokhoz folyamodni, például álnéven dicsőíteni hervadhatatlan érdemeit. Én azonban ezennel most nyilt, feltolt sisak- rostéllyal kesztyűt dobok ennek az előítéletnek. Igenis áz itt következőkben dicsekedni fogoki Elég ritkán fordul elő, hogy jót mondhatok magamról, hát ha már egyszer igy fordult a dolog, tessék megengedni, hogy kitomboljam magam az öndicséretben. 'Arról van ugyanis szó, hogy megkérték a kezemet. Ha valami Szende leányzó volnék, ingerlő külcsinokkal és belbecsekkel felsza- reive s még ingerlőbb telekkönyvi viszonyokkal megáldva, nem volna benne semmi különös. De azt már csak megengedik, hogy nem éppen mindennapi dolog, ha egy férfiúnak kérik meg a kezét. Már pedig igy történt. A hölgyet, aki tagadhatatlan elszántságról tett tanúságot azzal, hogy egy újságíróhoz hajlandó kötni élete hajóját, Katalinnak hívják. Elárulhatom azt is, hogy őnagyságának gyönyörű szép szőke haja vau s ehhez olvan kék szemeket visel, mintha ibolyák nyíltak volna bennük A leány .,. %karom mondani legénykérés úgy történt, hogy Katalin beállított a szobámba. Kérem, ne tessék ezen megbotran- kozni, fiatal lányok is nyugodtan tovább olvashatják. Semmiféle bűnös dolog nem történt. Mert ha bűnös dolog történt volna, akkor a fiatal lányok bizonyára nyugtalanul, bár fokozol labb érdeklődéssel olvasnák tovább. Minden kommentár és megjegyzés nélkül az alábbiakban pontosan reprodukálom a Jegénykérés menetét. ,— Szervusz... — Mi az, Katalin? A hölgy nem válaszol, ellenben epedó pillantást vet rám, amiből én, mint finoman érző lélek, nyomban tudom, hogy »nagysága a fiókban lévő cukor iránt érdeklődik. Itt minden további beszéd fölösleges. Előveszem liát a stanicii! s megkínálom vele vendégemet. Katika belemarkol a zacskóba s miután a szép piros cukorkát szopogatni kezdi, hajlandónak mutatkozik felvenni a diplomáciai tárgyalások fonalát. Mindenekelőtt alaposan megszemlél s aztán teszi fel a sorsdöntő kérdést: — Mondjad már, elveszel te engem feleségül? Hm ... Mii lehet erre válaszolni? Annyi bizonyos, hogy a kérdés váratlanul jött.' De azért vagyok férfi, hogy ne hátráljak meg a fenyegető veszedelmektől.-- Én? — köszörülöm a torkomat. — llát persze, hogy elveszlek. Katalin fejbólintással veszi tudomásul a boldogító igent. Egészen természetesnek találja a választ — Akkor hát hozzád megyek feleségül. Önagysága körbetopog a szobában; szopogatja a cukrot. Végül, hosszas gondolkozás után gondterhelten megszólal: ... Mondjad, nem leszek én kicsi hozzád? I — Majd megnőssz ... — vigasztalom. — lgcnárn, de te akkor már öreg iesţet. Hát ebben vau valami... — Ne búsulj, Kati, az az igazi jó házasság, ahol a férj öreg — vigasztalom szép arámat. — Ott van a legjobb dolga az asszonynak. — Igen? — néz rám felvidulva Kati. — Akkor mégiscsak hozzádmegyek. Ezzel hát a frigyünk megpccsételtetetl. Jövendőbelim újabb körsétát rendez a szobában. Eltelik néhány perc. Csöndben dolgozom. A kisasszony végül fölmászik az egyik székre s onnan kezd bűvölni. — Osztán veszöl majd nékem ajándékot? Ha ez már nem igazi feleség, akkor micsoda? Mint nagylelkű vőlegény, megadom az egyetlén lehetséges választ: — Hát persze, hogy veszek. Kati látja, hogy komoly dologról van szó és igyekszik konkretizálni' a tárgyalást. — Veszöl nekem cukrot? — Veszek. — Bundát is? — Azt is veszek. — Vonalzót is? Ceruzát is? Radirgummlt Is? sorolja fel a vágyálmait. — Mindent veszek. — Akkor jő. Akkor foglak szerelni. / Önagysága, miután még egy cukrot ültetett eperájkai mögé, lassan búcsúzni kezd. — Én most elmegyek. — Isten veled, Katikám ... — Búsulsz, hogy elmegyek? — Búsulok — ingatom szomorúan a fejemet. Szcmmelláthatóan felderíti a válasz, mert elégedetten elmosolyodik. — Hogy búsulsz? — Nagyon búsulok. — Akkor sírjál! — Sírok — mondom fájdalmasan. — Ne igy sírjál, hanem igaziból. Mit lehet itt csinálni? Előveszem a zsebkendőmet s belctcmetve az arcomat, hüp- pögni kezdek. Katalin nagyot toppant a lábával. ■ — Ez semmi! Hangosan sírjál! — s hogy egyéb érvet is latbavessen, hozzám dörgölőzik, majd simogatni kezdi az államat. Kénytelen vagyok hangosán felzokogni. Ez végre elég a kis telhetetlennek. Mennyei derű önti el s mialatt kisurran az ajtón, még hallom a tökéletes megelégedettségét: — így már jó. Hadd búsuljon utánam. Hát ez az én jövendőbelim: Katalin. ír Félreértések elkerülése céljából elárulhatom, hogy a szépséges Katalin mostanában tölti be negyedik életévét... Csak nőjjön meg! Ez lesz a vesztem... NAOV ELEK T Megkérték a kezemet
