Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-12 / 206. szám

1942. &ZEP7EMBEU 12 5 „A mi iskoláink mindig az élei tartották kezüket...!“ Boga 4fajos dr. pápai prelálus a tómai katolikus egyház által fenntartott iskolák helyzetéről nyilatkozik — Sürgősen megoldják a tanárok és a tanítók anyagi ellátásának kérdését Kolozsvár, szept. 11. Nekünk erdélyi ma­gyaroknak minden időkben lelkűnkhöz s szi­vünkhöz a legközelebb álló intézményünk az iskola volt. Iskoláink megtartásáért talán történelmünk folyamán soha olyan nagy har­cot, verítékből s könnyből való áldozatot nem hoztunk, mint a közelmúlt gyászosemlékü két évtizede alatt. Ebben a küzdelemben egy­formán kivétel nélkül kivette részét Erdély magyar népe. Az iskoláért áldozott a szülök tömege, a gyermekek, a tanitók, tanárak, papok serege és nemcsak áldozott, hanem szenvedett is. Egyformán tűrte s szenvedte a gyűlölet s rosszakarat megalázó s kínzó hajszáját az édes anyanyelv tanulásától el­tiltott gyermek s az anyagi nyomorúságok­kal küzdő megcsufolt s az utolsó bakteriell fel a leghatalmasabb hivatalnokig mindenki által meghurcolt tanító. A közösen szenve­dett mártirium azonban közel hozta a lelke­ket, szent egységbe fűzte a sziveket: a ki­sebbségi sors iskoláin keresztül egymásra talált magyar a magyarral. Uj erő kelt élet­re: a szellem hitet adó s életet megtartó ere­je. Az iskola volt a kisebbségi sorsban ver­gődő magyarságnak az élet vizét buggyantó forrás, amelyből merített s erőt kapott. Az iskola tartotta életben a mult hagyományait, a magyar betűt, a magyar dalt, a magyar hitet és erkölcsöt. És csak az iskolán keresz­tül érezte az erdélyi magyar a közösség, az egymáshoztartozás érzését a maga szent tisztaságában. Az erdélyi magyarságnak testéből nőtt teste volt a kisebbségi sorsban épített s fenn­tartott iskola, amelyet a szó legszorosabb ér­telmében vére hullásával védelmezett és tar­tott fenn. Ez az elvitathatatlan tény kiált és figyelmeztet és megdönthetetlen igazságok­ra tanít! Ebből a tényből kell levonni min­den vonatkozásban a tanúságokat mind a jelenre, mind a jövőre vonatkozólag. Azt az iskolát kell tovább fejleszteni, kiépíteni es tökéletesíteni, amelyiket Erdély népe alko­tott magának, a maga erejéből, a maga szel­lemében, a maga szükséglete szerint és azok­kal kell ezt a munkát elvégeztetni, akik ezt az iskolát ismerik, akik benne s vele éltek s akiknek munkája, ereje, áldozata s tudása megtartotta azt. „Valamennyi iskolaépületünket sikerült kitataroztatni!“ Az iskolák ujesztendejének alkalmából fel­kerestük Boga Alajos dr. pápai prelátust, a római katolikus Státus egyházmegyei ta- J nácsának előadóját, a kisebbségi sorsban az összes erdélyi katolikus iskolák fötanfelügye- lőjét és megkértük, tájékoztasson az egyház által fenntartott iskolák jelenlegi állapotá­ról. — örömmel mondhatom, hogy felszabadu­lásunk szent csodájának bekövetkeztével — kezdte nyilatkozatát Boga Alajos dr. — is­koláink életében, mint ahogy a lekötött ér­ről levett szorító köteléktől való megszaba­dulás után friss és gyorsult véráramlás állt be, úgy következett be nálunk is az iskolák életében egy uj, reményekkel kecsegtető megújhodást, megizmosodást jelentő pezsdü- lö munkálkodás. Még külsejükben is megvál­toztak iskoláink. Minden háborús nehézsé­gek ellenére valamennyi iskolaépületeinket sikerült kitatarozni. Ha megnézik a szivünk­höz legjobban hozzánött piarista kollégiu­munkat, nem is fognak ráismerni. Nemcsak kívülről, de belülről is nagy átalakításokat, javításokat végeztettünk. A tantermeket par­kettel fedettük. Sok-sok uj tanszert rendel­tünk. — No, de ez csak külső — folytatja s jó­ságos mosolya s szeretettel telt pillantása felcsillan, mert lelkében megjelennek az e'e- ven valóságok képei: a sok-sok tanuló s sok tanító és tanár, akiket mind személyesen is­mer, akikért egy életen keresztül dolgozott itten Erdélyben. — A mi iskoláink mindig az élet ütőerén tartották kezüket. Az élet szavát mi mindig meghallottuk s igyekez­tünk megérteni. Hiszen az életre, a magyar jövendőnek akarunk jobb és tökéletesebb em­bereket nevelni. A közösségi eszme, a fajtát egybefüzö vér tisztaságának s erejének kér­dése nekünk nem uj válami. A székelység az Minden e’eml szak-és közép ISKOLA ­KÖNYV írószer LEPAGE-nál * 8 mostoha szegénységében már századok óta kitermelte s meg is valósította a közösségi eszme minden erő tadó tényét. Bizonyság rá fennmaradása. A vér tisztaságát Is meg­őrizte. A székely keveredett talán a legki­sebb mértékben idegenekkel. Erre bizonyság a közelmúlt. Felkarolja az egyház a tehetséges ifjúkat — A tehetségvédelem s tehetségkutatás ma uj jelszóként hangoztatott elv. Már 1579-től kezdve létesítettek Erdély városaiban katoli­kus gimnáziumokat s ezek mellé nevelőintéze­teket, melyekben a szegény falusi tanulók el­látást kaptak. Báthori István irta 1583-ban: „nem lehet az, hogy valaki tehetségét sze­gény vagyoni helyzete miatt ki ne fejt­hesse“. Ugyanezt mondotta Márton Áron püspökünk, még a kisebbségi sorsban: „Menjünk el teherbírásunk és áldozatkész­ségünk végső határáig, létestisünk iskoláink­ban s intézeteinkben a legtehetségesebb, leg- jobb gyermekek — de csakis azok! — ré­szére annyi kedvezményes helyet, hogy elég­séges számban nevelhessünk olyan férfiakat, akik az életben rájuk váró harcot győzedel­mesen megtudják harcolni"... . — Ezek a buzdítások nem maradtak pusz­tába kiáltó szavak, hiszen a fennmaradt bi­zonyítékok szerint négyszáz éven keresztül az erdélyi katolicizmus vezetőinek módszeres gondozásával sokszáz tehetséges Ifjú emel­kedett ki a legalacsonyabb sorsból s vágott utat a legmagasabb rétegekbe. Majláth püs­pök egy életen keresztül gyámolitója s se­gítője volt minden jó és tehetséges szegény tanulónak s még a felekezeti hovatartozását sem vizsgálta. A Catholica Coniisslo, amely­nek elnöke rendesen a megyés püspök vo't, szintén ebben az irányban fejtette ki áldá­sos működését, tehát egyházunknak ebben a tekintetben is nagy és fényes múltja van. Szükség van jellemes, jólképzett, erŐsakaratu emberekre — Most háború van, sorsdöntő, komoly s nehéz időket élünk — folytatta Boga Ala­jos dr. — a megpróbáltatások kihatnak az élet minden vonatkozásában s hullámuk el­éri az iskolát is. A gyermekek bizony meg­rázott lélekkel lépnek át a tantermek küszö­bén. Ezért nagyon fontos, hogy ott őket sze­rető és megértő lélek fogadja. A tanítóknak és tanároknak ma fokozottabb munkát kei! kifejteniük és igen nagy gondot kell fordita- nlok a nevelésre. Az uj magyar élet uj, erős, egészséges emberek után sürget. Minden *é- ren hiány van: szükség van jellemes, jól kép­zett erősakaratu emberekre. Iskoláink fel­adata eleget tenni ennek a sürgető szónak. A mi tanítóink igen nagy' százalékban most fegyverrel kezükben teljesitik azt a köteles­séget. ami minden magyarnak a legszentebb. Némi nehézséget okoz a hiányt pótolni, meg­felelő tanerőkről gondoskodni. De Isten se­gítségével ezt is megoldjuk. — A ma tanítójától s tanárától az élet és hivatása igen nagy és sokoldalú tudást kö­vetel. Sürgősen megoldandó az ő anyagi el­látásuknak kérdése. Akkor, amikor egy kez­dő tanárnak havi 180—200 P. fizetésből kell a hivatásához méltó módon megélni, nagyon túlzott feltételezés az, hogy teljes odaadás­sal s lelki nyugalommal dolgozhat az iskola falain belül. Nekünk pedig kiegyensúlyozott lelkű, szeretettel eltelt tanítókra s tanárokra van szükségünk, akik át tudják örökíteni a lefelé Ívelő régi nemzedék által összegyűj­tött értékeket szellemi és erkölcsi tekintet­ben egyaránt. Egy kis kimutatás — A Státus fennhatósága alatt a kövst- vetkező iskolák állanak: Fiugimnázium van Kolozsváron. Maros­vásárhelyen, Csíkszeredán, Kézdivásárhelyen és Székelyudvarhelyen. Az elmúlt esztendő­ben 1805 diák tanulta ezekben az intézetek­ben a magyar kultúrát. Ugyanezekben a vá­rosokban fiúnevelő intézeteket is tart fenn az egyház. A növendékek száma 679 volt. Leány-középiskolák a következő városok­ban vannak: A Marianumban gimnázium, felsőkereskedelmi, polgári iskola és tanító­képző. Ditrón vegyes polgári iskola. Désen polgári leányiskola, Gyergyószentmiklóson polgári, leányiskola, Marosvásárhelyen szin­tén és végül Szászrégenben vegyes gimná­zium összesen 1603 hallgatóval, azonkívül számtalan elemi népiskola. — Szeretnék Méltóságod véleményét az ískolánkivüli népművelés ügyéről is hallani? — Az iskola nkiviiH népművelés ügyében a reánk kiszabott munkaterületen eddig is ki­vettük részünket és munkánkkal igyekez­tünk segíteni, hogy eltűnjék az a nagy sza­kadék, amelyet a kétévtizedes elszakadá­sunk előidézett a lelkekben. Ezen a téren Is át kell esnünk bizonyos zökkenőkön, tapasz­talatokat kell szereznünk, hogy a legjobb útra rátalálhassunk. Embereken s Isten se­gedelmén múlik minden ezen a világon, a szivekben szeretetnek, a lelkekben erős hit­nek és jóratörekedö akaratnak kell eltöltenie mindenkit. Aki a mai magyar gyermek lei­kéhez közeledik, annak fokozottabb mérték­ben kell erős, tiszta s igaz magyarnak len­nie, mert hiszen rajta, illetve munkáján mú­lik az uj magyar sors kialakulása nagymér­tékben. Katolikus hitvallásos iskoláink mél­tók akarnak lenni a nagy idők nagy felada­taihoz s folytonos munkával törekszünk a magunk tökéletesítésére. TUKÁN LAJOS Két évfolyammal működik az idén a kolozsvári Szinészképző Intézel Mihó'yfi Béla igazgató nyilatkozata a színiiskola működéséről Kolozsvár, szeptember 11. Az elmúlt év folyamán több cikkben is beszámoltunk ar­ról, hogy Kolozsváron megindult a szinész- képzés. Foglalkoztunk a szinésziskola mun­kájával s az elért eredményekkel Is. Annak­idején a vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium a kolozsvári Nemzeti Színház meg­szervezésével egyidejűleg oldotta meg a szi- nészutánpótlás erdélyrészi gondjait. A ko­lozsvári szinészképző iskolát három évfo­lyamra szervezték meg, a budapesti Szin- müvészeti Akadémia mintájára. Tavaly, a Nemzeti Színház megnyitásával egyidejűleg megnyitották az iskola első évfolyamát Is. Most a kolozsvári szinészképző iskola éle­tében bizonyos változás állott be. Táray Fe­renc. a Nemzeti Színház igazgatói tisztsé­géről való lemondásával egyidejűleg vissza­lépett az iskola igazgatásától Is. Az iskola irányítását ezután a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Mihályfi Bélára, a Nemzeti Színház prózai együttesének Igazgatójára bízta, aki elismerten kiváló szlnésznevelö. Budapesten hosszú évek óta foglalkozik szl- nészpedagóglával és tanítványai mindig ki­tűnő eredménnyel végezték tanulmányaikat. A magyar szinészgárda élvonalában számo­sán vannak, akik büszkén vallják magukat „Mihályfi tanítványnak“. Kérdést intéztünk Mihályfi Béla igazgató­hoz. hogy mit tapasztalt a kolozsvári Szi­nészképzö Iskola eddigi működésével kapcso­latosan. — Benyomásaim igen jók. Az első éves növendékek vizsgáján magam is jelen vol­tam s megállapíthattam, hogy az intézet ta­nárai lelkes, eredményes és szép munkát végeztek. A növendékek között jónéhány reménytkeltÖ tehetség tűnt fel. Ez annál ör- vendetesebb számomra, mert jól tudom, hogy az intézetnek számos kezdeti nehézséggel kellett megküzdenie. Ezek közül nem említek mást. mint azt, hogy a színház szervezési munkálatai miatt as iskolai évet csak de­cemberben kezdhették meg. — Mik a további tervek ? — Az a megtisztelő feladat jutott osztály­részemül, hogy továbbfejlesszem pedagógiai és technikai szempontból az intézetet. Az idén már két évfolyammal fogunk működni, mig a jövő esztendőben a harmadéves nö­vendékeket ,,teljes jogú" színészekként fog­juk a szárnyukra engedni. Végzett növendé­keink előtt egészen természetesen nyitva áll az ország valamennyi színházának kapuja. Mégis remélem, hogy neveltjeink legnagyobb részét magunknak tarthatjuk meg. s a ko­lozsvári Nemzeti Színház és az erdélyi szín­társulatok utánpótlása a mi tehetséges nö­vendékeinkből fog kikerülni. ÉDjien ezért növendékeinket a kolozsvári Nemzeti Szín­ház neveltjeinek fogom tekinteni. Módot fo­gok nyújtani nekik arra, hogy a Nemzeti Színház próbáin részt vegyenek, az előadá­sokat megnézhessék és kisebb szerepekben már most felléphessenek. A színháznál való közreműködésükkel jelentős anyagi támoga­táshoz Is jutnak, amiből még a tandíjra is telik. A tehetséges növendékeket tandijked- vesményhez is juttatjuk, hogy ilyen módon is elősegítsük a tehetségek kiválasztódását. — Milyen látogatottságra számíthat az iskola ? — Ebben a kérdésben még nem láthatunk egészen tisztán, tekintettel arra. hogy a be­iratkozások szeptember 18-ig tartanak s a felvételi .vizsgát 18-én tartjuk meg. Annyi azonban bizonyos, hogy már most élénk ér­deklődést tapasztalunk. A szinészltépzés te­rén Erdély különben is még majdnem telje­sen kiaknázatlan területnek számit. Szeret­ném. ha az értelmes, képzett fiatalság közül minél többeket vonzana ez a sok tanulás­sal, elmélyedéssel, de végeredményben sok eredménnyel és sikerrel kecsegtető művészi pálya. Az intézetbe való felvételhez már a. négy középiskolai végzettségnek megfelelő előképzettség is elégséges, de már az elmúlt évben is voltak egyetemi hallgató és egye­temi végzettséggel rendelkező növendékeink. Ettől függetlenül azonban természetesen az egyedüli döntő tényező: a tehetség és szor­galom. — Hol működik az intézet? — A helyiség kérdéséről most folynak a tárgyalások. Az elmúlt évben a Színkörben bocsátottak egy helyiséget az iskola rendel­kezésére. Az idén már két évfolyammal dol­gozunk s már el sem férnénk a Színkör helyiségében. Más meggondolás is visszatart attól, hogy ezt az átmeneti rendszert fenn­tartsuk. Külön helyiséggel akarom hangsú­lyozni a szinésznevelö iskola „Intézet" jel­legét. Gondoskodni fogunk arról, hogy az iskola mind pedagógiai, mind minden más szempontból kifogástalan legyen. Nagyon bízom abban, hogy ilyen irányú törekvé­seinkkel nem fogunk kudarcot vallani. Meg­győződésem. hogy az erdélyi emberanyag annyira tehetséges, hogy néhány esztendő alatt tehetséges, értékes szinésznemzedéket nevelhetünk fel. Emellett szól az is. hogy a magyar színészet legértékesebb anyaga min­dig Erdélyből jött. Szolnok szobrot dilit vitéz nagybányai Horthy Isivánnak Szolnok, szept. 11. (MTI) A város képvi­selőtestülete gyászülést rendezett vitéz nagy­bányai Horthy István hősi halála emlékére. Szabó Ferenc dr. polgármester méltatta a hősi halált halt kormányzóhelyettgs elévül­hetetlen érdemeit. A polgármester indítványá­ra elhatározták, hogy a Szolnokon felállítan­dó Horthy István szoborra 20.000 pengőt sza­vaznak meg. Rendbehozzák báró Orbán Faiázs egykori szejkefiirdői lakóházát Sepsiszentgyörgy, szept. 11. (MTI) Az a nagyarányú városrendezés, amit minden er­délyi város elvégez, Székelyudvarhelyen is hatalmas lépésben halad a megvalósulás fe­lé. A város tekintélyes összeget fordít az utak kikövezésére és a vendégforgalom is arra készteti, hogy korszerű szállót építsen. Lépések történtek annak érdekében, hogy Szejke-fürdőn rendbehozzák báró Orbán Ba­lázs egykori lakóházát és emléket állítsanak a nagy székelynek. Ellenséges gépelt léyil ámndásl intézlek Zágráb ellen Zágráb, szept. 11. Csütörtökre virradó éj­szaka ellenséges repü'őgépek repültek a vá­ros területe fölé és kilenc kisebb bombát dobtak le. Néhány lakóház megrongálódott, két ember megsebesült. Teljesen épen találták meg kopor­sójában az 58 évvel ezelőtt egyen­lőit Batihyány Zsigmond holttestét Kolozsvár, szept. 11. Bukarestből kapta a Magyar Távirati Iroda a következő érdekes híradást: Az 1884-ben Temesváron párbajban el­hunyt Batthyány Zsigmond földi maradvá­nyait kihantolták és más helyre temették el. Az érckoporsót hivatalos orvos jelenlétében bontották fel. A halott úgy feküdt a kopor­sóban, mintha aludnék, teljesen épségben maradt. Homlokán ott volt a fehér kötés, amely a halálos sebet eltakarta. A kötés fél- retolása után világosan lehetett látni a hom­lokon azt a kis nyilast, amelyet a golyó ütött a fejen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom