Keleti Ujság, 1942. szeptember (25. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-20 / 213. szám

1942. SZEPTEMBER 20 Háromszék, a székely Nemzeti JPark A rádió egyik legfontosabb munka, tetve: felkeresni és ismertetni a magyar népet és magyar tájat. Ez a kifejezés; ,,felkeresni és ismertetni" — keveset mond. Felkeresni, a rádió számára annyit jelent, hogy saját környezetében, foglalkozásában, hétköznapjait an meg­látogatni a magyarságnak egy-egy tör­zsét. nemzetségét, kiválogatni a fajta legjellegzetesebb sajátosságait, emberi, természeti kulturértékeit. Ismertetni sem azt jelenti, hogy előadást t irtani róla, hanem azt, hogy megszólaltatni az ismertetés tárgyát. Maga az ember mondja el azt, amire kiváncsiak va­gyunk. A hegyek és a kövek beszélje­nek. a közöttük élők száján keresztül. Ez a feladata és értelme a helyszíni közvetítésnek és ez a munkaelve a ma­gyar rádió helyszíni közvetítési osztá­lyának. A kifejezési forma tudósiiás, riportázs^ de a munka lényege néprajzi, történelmi,- szociológiai és művészi tel­jesítmény. Azt mondhatjuk, hogy a te­kintetben Orbán Balázs és Malonyay Dezső, Herman Ottó, vagy Jankó Já­nos nyomában jár a magyar rádió, a régi néprajzosok nyomában, akik egye­temes érdeklődéssel fordultak a nép és a föld felé. A rádió ebben a sokágú munkában munkatársul birja a Magyar tudomá­nyos, művészi, kulturális, társadalmi, katonai, egyházi élet minden reprezen­tánsát. Tanácsaikat kikéri, segítségüket igénybe veszi, ezzel belekapcsolódik a magyar faj nemzet- és órszágépitö mun­kájába. Közösségi megmozdulás, mara­dandó alkotás létrejötte, a nemzeti élet emlékezetremcltó, vagy éppen törté­nelmi eseménue nem eshetik a rádió tanúsága nélkül. A rádió felkeresi a magyar falvakat, vidékeket és városokat. Havonta rendez egy-egy város-, nagy vidék-napot, a y nap műsorát annak a vidéknek, vagy városnak helyszíni képet, közös­ségi életének jellegzetes mozzanatai, kutturviszonyai adják. így látogatott el ezévben Sopron, Kolozsvár, Kassa, Uj vidék, Győr, Debrecen városába, a Csallóköz falvaiba és augusztusban a Székelyföldre. A mai forgalmi viszonyok között a Székelyföld az ország központjától jómessze esik. Távbeszélő összekötte­tése Budapesttel a rádió számára — mikor is a hang minősége kerül éles kri­tika alá ■— nem jöhet számba, tehát csak a helyszínen lehet lemezfelvételeket készíteni lemezvágó kocsival. De számos falu, fürdő, természeti szépség amúgy is csak kocsival érhető el, ha elérhető egy­áltálán. Meet sajnos, a havasok világát csak a hordozható rövidhullámú adó­vevő berendezés tudja megközelíteni, amely berendezést majd csak a háborút követő békeidők fogják megépítem. Tavaly nyáron Udvarhely-megyében, az idén Háromszékben járt a rádió, s ezúttal megkísérelte, hogy egy egész vármegyét, s az abban tipikus székelyt fényképezze le. Ebben a feladatban nem a föld cs a nép küllurarcára, hanem ter­mészeti képére volt kiváncsi, ezért még falut is alig, várost pedig egyáltalán nem keresett fel. Mesét és mondát, krónikát cs törté­nelmet lapoztunk fel a helyszínén .és efajta emlékekben Háromszék bővel, kedik. Háromszék történelme egymaga, ban a Székelyföld és a székely nép tör­ténete. Azonkívül Háromszék tele van természeti csodákkal és szépségekkel, földalatti, földön és lélekben található kincsekkel, amik lenyűgözik és áhítatra késztetik az emberi. Ott van a torjai Büdöshegy és kór. nyéke, ezer gyógyforrással, kénes, tini- sós, rézgálicos barlanggal, bükk, tölgy és fenyves erdőkkel. Kovászna, Málnás, Élőpatak vidéke úgyszintén. A rélyi Nyír számtalan tavával Finnországot tükrözi, őstengerfenék fövenyével és sa­játos flórájával a szibériai styeppékre emlékeztet, s merő ellentmondás föld­rajzi környezetével szemben. De ugyan­ilyen ellentét a havasok lábjában az ország legacélosabb búzáját termő há­romszéki Szépmező, melyet évezredeken keresztül tűzhányók szélhordta láva- földje termékenyített, mint Badacsony, vagy .Tokaj szölleiét. Magyar méretekben olyan Három­szék, mini amerikaiakban a Yellow­stone Park. S az itt lakó székely rzs olyan sokban hasonlít az amerikai ős- lakó indiánhoz. Annak is, ennek is lét­feltétele a függetlenség, a szabadság- érzés, az is, ez is nemes, bölcs,- bátor és büszke ősnomád. Ez a szabadságszere­tet határozza meg a háromszéki székely történelmi magatartását a tatár- és törökvészek idején, a fejedelmi bcíha -. cok és 1848149. szabadságharca alaki. Ez a szabadságvágy néha még a szom­szédos Udvarheyszékkel és Marosszék- kel is szembe tudja állítani, 1849-ben pedig tovább küzd, reménytelenül is, az Erdélybe tört ellenséggel egymagában akkor, amikor a többi székely szék már letette a fegyvert. Háromszék társadalmi rétegezödése gazdag. Szegény, másfélholdas gyalog- székelytől a sokszázholdas, magas mél­tóságot viselő főurig mindenfajta rend képviselve van ezen a skálán. De jel­lemző, hogy a legszegényebb földrnives család is mindig tudja taníttatni leg­alább egy gyermekét, mert eltartják azt a kollégiumok, hogy a legküzdelmesebb sorsból kerülnek ki közülük a legkivá­lóbb emberpéldányck, hogy Három­szék egymagában adott annyi tudóst, művészt, katonát, közéleti kiválóságot a magyar életnek, mint Erdély, hogy a háromszéki arisztokrácia mindenkor ve­zető részese volt a közösségi munka nak. Nagy kár, hogy Háromszékben a népszokások, hagyományok, népviselet, háziipar veszendőben van. Részes ebben az elszegényedés, a román megszállás 22 éve, Brassó és Bukarest közelsége, ami. a kommercializálódást segítette elő, de a legfőbb baj, hogy kevés a jó falust vezető, a közösségi gondolatnak eljegy­zett pap és tanító. Ezen a hiányotx azon­ban könnyű segíteni. Ezeket a benyomásokat kaptuk Há­PANNÓNIA BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekvés. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Egtjdq^as szobái? 6'— P-töl 12* P-ig Kétágas szobák 9*—P-tőI 18*— P-ig Éttermében Veres Károly és egány- lenekara muzsikál Elismerten kiváló konyha. Polgári áraki romszékben és ezekről a benyomásokról számolunk be a rádió hallgatóinak szep­tember 24-én este, mikor is leforgatjuk a bodoki havason, az uzoni Béldi-kas- tély udvarán, a maksai tanácsdombon, a várhegyi Székely Bánia-vár romjai kö­zött, á torjai Büdösbarlangban, a Csi­szár fürdőben, a Bálványos-várban és a tusnádi szorosban készült hangfelvéte­leinket, majd pedig október és novem­ber folyamán a többi háromszéki leme­zeket. Mindent összevéve’. a háromszéki rádiósát — éppúgy mint a tavalyi, ud­varhelyszéki — azzal a nagy tanulság­gal szolgált, hogy a háború, a forradalom és 22 éves megszállás megpróbáltatásai között a Székelyföld megmaradt válto­zatlan és kimeríthetetlen gazdagságá­ban, s a székely lélek megmaradt örök és rendíthetetlen magyarságában. Ami egyéb baj itt-oit még van, azt az. idők eligazítják. , CSANADY GYÖRGY Amit a földgolyó mesél. s .. ——— ..— —— — • r."1 ■ ———— Színes hírek a világ; minden tájáról ókori gázvezetéket fedeztek fel Köln közelében. Köln közelében földmunkák köz­ben egy csatornára hukkantak. A csatorna a kölni egyetem régészeti intézetének meg­állapítása szerint egy, a rómaiak korából, való vízvezeték részét alkotta. Antibolsevista kiállítás FrarcLc rszág vá­rosaiban. A„ Parisban bemu atott i„A bol= eeyizmus Európa ellen“ című kiállítást há­rom hónap alatt kerek 370.000 ember nézte, meg. A , kiállítást vándorkiállítás formában Lille, Lyon, Marseille és Bordeaux városok­ban is közszemlére teszik. Germán sírok Radomban. A Krakkó mel­letti Radom városkában sok régi sírra talál­tak. Legnagyobb részük a XI., XII. és XEEL századból való, de több úgynevezett „harang, sirt“ is felfedeztek a VI. századból, amelyek a korai keleti german kultúrának maradva-, nyak , Magyar bemutató Németországban. Az erfurti német népszínház az idei szezonban be fogja mutatni Kodály Zoltán „Székely fonó“ ciimü kétfelvonásos operáját. smmamtmm Szabó Gáspár hazamegy Irfa: Terescsényi Gyula öt nap óta ácsorgott már a gyár előtt. Ez Volt az utolsó reménysége. Itt ugyanis nem kértek semmiféle igazolványt. Csak éhbért fizettek s a munka is olyan volt, amilyent épkézláb ember nem vállal el soha. A bal­longyár volt ez, a halálos gázok szörnyű épülete, amelyben elsorvad a tüdő, felfordul a gyomor és alig néhány nap alatt olyan lesz tőle az arc, mint a halott emberé . .. Mégis, nap-nap után csoportokban állot­tak az ajtó előtt a minden reménységből kikopott emberek. A bejárat felett sohasem változott a tábla: „Munkások felvétetnek . .. Napszámbér tizennyolc frank .. Szabó Gáspár elsorvadt, tüdöbajos ember vöft. Lensböl vándorolt Párizsba. A bánya ritka levegőjét nem birta el a tüdeje. Mégis tele volt reménységgel. Erősen hirte, hogjf meggyógyul és csak azért Ilyen gyönge, mert sohasem evett eleget. Ezen a reggelen valami szelid, földöntúli reménység öntötte el. Még a fájdalom is megenyhült benne és csodálatosan sok eróc érzett vézna karjaiban. Korán jött, de még igy is hosszú sor állt már előtte. A szemek az ajtó nyílására meredtek, amely mögött mégis csak ott van az élet egy darabja: a falás kenyér. ' A dagadtképü kapus már számolta az előtte állókat és egész rajokban engedte be őket a gyár,udvarára. ■— Vajjón, elér-e hozzá ? Csak ki ne hagyja... meg ne állana előtte, mint az elmúlt napokban — szorongott izgalmában. A kapus tovább számolt. Olyannak tűnt fel előtte ez az ember, mintha élet és halál ura volna, az ö életének Is korlátlan ura. Két emberrel Szabó előtt megállóit- Ke­veset gondolkozott, mintha számolt volna magában, aztán elkiáltotta magát: — Na még tiz! ... — dübörögtek keresz­tül rajta a szavak. Mégis csak jut hát a kenyérből, sóhajtotta és most ott a kapuban érezte, hogy alig áll a lábán .. - Hogy csak botorkálva tud már lépni is, annyira le­húzza, a földre a gyöngeség. Éppen az utolsó pillanatban jön ez a segítség, holnap talán már késő lett volna ... A vére is gyorsabban kezdett lüktetni. Egyszerre, mintha színesebb és illatosabb lett volna körülötte a világ. Tekintetében az alázatos készség halas pillantásával lépett előre egyet. A kapus éppen akkor ért oda hozzá. Bütykös aljával, már a hátamögött lévöket számolta előre, amikor tekintete végigsiklott Szabó Gás­páron. Szájából kiköpte a bagót, aztán jobb kezével parancsoló mozdulatot tett. — Allez! ... Nincs rád szükség! ... Az emberben megmeredt a rémület. Tor­kát a retteretes csalódás izgalma facsarta össze. Szólni akart. Valami kis menedéket érzett még. Beszélnie kellett volna, vagy mosolyognia talán. Vagy erőt mutatni, de gyönge volt. Csak gyerekesen elcsukló hangon suttogta a kapus felé az egyetlen szót, amelybe mindent belesüritett. — Mösszijő . .. De az ember már nem figyelt Szabó Gáspárra. Oda se pillantott és nem láthatta meg arcán a minden nyelvnél ékesebben felrajzolódott gondolatot. Pedig Szabó Gáspár még meg szerette volna neki magyarázni, hogy ez az elutasí­tás számára annyit jelent: halál... A többiek ezalatt ki is lökték a sorból és i Siettek előre, be a kapun, amelynek vas­páncélja mögött, a mérges gázok tüdőt sor­vasztó levegőjében mégis csak ott liheg , az élet. Gáspár egyedül maradt az aj tő előtt. Háta mögött a Szajna locsogott. Az óriás platánok mozdulatlanul álltak a parton, úgy tetszett, mintha ebben a pillanatban az egész világon minden élet a rémülettől, vagy a borzadálytól meredt volna meg. Mint az eszelős nézett a semmibe. Csak reflexek mozogtak az elcsigázott testben. A megfagyott tekintet mögött már nem villant fel a lélek. Most homlokáról a per­gament arcra a verejték gyöngyeivel együtt leperegtek a könnyek. Válla beesett, dereka meggörnyedt, csontos, sovány kezei a tér­déig csüngtek alá. .. .ir Valami ellökte a kapu elől. Aztán újból továbblóditotta ez a valami. Már a Dartra vonszolta tel magát es odaíönlrOl mégegy- szer visszafordult. Hátha csak tévedés volt minden, egy furcsa, földi játék s a pirosképü Kapus elébeszalad és átöleli — beviszi a gyárba, odaülteti az asztal elé és azt mondja neki: — Fújjad, fújjad azt a hólyagot ... A lakatot azonban nem mozdította meg emberi kéz ... * Koromsötét este volt. A fekete házak, a roppant gyártömbök között semmi som neszeit. Még a fények is kialudtak az éj­szakában. Csak egyetlen görnyedt alak vonszolta életét a halottnak tetsző világ fölött. Szabó Gáspár rém látott már semmit. Azt sem tudta merre jár. Hol i3 van? Csak vánszorgott előre, mint akit hipnoti­zált valami földöntúli hatalom. Úgy érezte, mintha mezei virágok, orgo­nák, muskátlik és akácok tavasza erdejé­ben járna. A r3Tt fején pipacs»« tökötöket |! látott le yerUá'szoknyák suhogását hal­lotta körülötte neszelnl. Otthon volt megint. Az illat, az é földjé­nek párája volt. Aztán látott egy házat, benne mécses pislákolt s az asztal fölé borulva egy sötétbevegyült árnyékot. Most, mintha mécses fölé emelte volna arcát as árnyék. .: Megismerte. Az anyja volt..« — Megyek — motyogta és fentartott fejjel, mint az alvajáró követte a látomást. —, Várj! Mindjárt otthon leszek!... Kerítés előtt rekedt meg, amely mögött töltés emelkedett. — Igen... a vasúti híd ... — Emléke­zett. — Alatta a Tisza... Ez az, még csak át kell rajta menni, aztán otthon vagyok, Belefekszem az ágyba s az öregasszony mécsese mellett, abban a nagy-nagy békes­ségben megkönnyebbül minden fájdalom . -. Ez a kába révület hihetetlen erőt adott vézna karjaiba. Mintha életének utolsó fel- lobbanását sűrítette volna marcangoló kör­meibe. Egymásután szaggatta ki a kerítés léceit, azután felbotorkált a töltésié. Ka­lapját már régen elhagyta. Bozontos, izzadt üstökét szétzilálta a hídon keresztüIsivitó szél. Messziről lámpások fénye pislogott feléje és hívogatta. — Még néhány lépés — küldte, előre gondolatban az üzenetet. Még a híd közepére sem ért, amikor az rezegni, dübörögni kezdett. A sinek acélján jajgató, nyöszörgő hangok futottak tova. Szemét hirtelen fényár vakította el. Ahitatos, boldog megnyugvás ömlött ei az arcán. A fényesség ime elébe jött. — Mindjárt nálad leszek... s— motyogta még és mint a téveteg lepke, akaratiam# a fényárba hullott. Az expressz pedig vadul, a levegőt szag­gatva, a vastraverzeket is szétrázó erővel i'lti V magával Szabó Gáspár hazaszálló lelkét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom