Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-13 / 183. szám

Caunsnnic 1942• augusztus 13 Ára 12 miét ■■OurtAnj /-- ípviaola h ti zr a-v v ti r'° ’1j <f t ára ^ P l :í r f >V ^ »ym " r* ' ^ ^ l' 2 Sí . ejhpbrh - . . ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÖR A 2.10, NE­GYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 82 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM, 183. SZÁM. KIADJA A LAPK1ADÖ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZERKESZTŐSÉG, K1ADÖHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. T. TELEFON: lí-08. — POSTAFI6K: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Kalácsnál megsemmisült a 62. szovjet ■■■■■■■■■■■■BsnnffiMnHHnniaHMHnaMBBHHMMnai hadsereg és az 1. páncélos hadsereg jelentős része Egy milliónál több foglyot és hatalmas értékű hadianyagot vesztett a Szovjet a tavaszi hadjáratban Példás együttműködéssel harcolnak a honvédség fegyvernemei Sztálin még; nem fogadta Roosevelt külön követőt Szigorított ostro útállapot Indiában De profnndíss Kormányzö Urunk hltveae hétfőn este rá- íHósrozathan kérte és figyelmeztette a ma­gyar nemzetet arra, hogy mindenki hozza meg áldozatát a harctéren küzdő honvédek téli felszerelésének elötermetésében. A Fö- méltóságu Asszony nemesen egyszerű, szlv- heeszóló szavalt nagy megilletödéssel és megértéssel hallgatta meg a magyar föld minden gyermeke. Milyen aggódó szeretet, milyen bölcs előrelátás, milyen aprólékos, agyai gondoskodás izzik a rádiószózat sza­vaiban! így, ilyen egyszerűen, közvetlenül csak anya tud gyermekeihez szólni — fiai­ért. S valóban így is van. A Főméltóságu Rormányzöné, az ország első asszonya, ma osztozik minden magyar anya sorsában, hi­szen az ö fia is ott szolgál, ott küzd az első arcvonalban, veszélyes vállalkozásokban. A magyar anyák minden aggodalma, féltése, szere te te és büszkesége az ország etsö Asz- ezonyának szivében dobban. Egy volt nem­zetének minden gondjában, örömében s most ft nemzet legnagyobb erőpróbájában is egy minden magyar anyával, akinek fir. legszen­tebb kötelességét teljesiti. S éppen ennek a gyönyörű lelki egység­nek fénye világítja meg legszebben a hét­köznapi élet tényeit. Amikor a Főméltóságu Asszony rádiószózatát az éter hullámai szét- röpitettek, bdajdnnképpsn nem k^rós, nem kezdeményezés hangzott el, tuséin egy ho'cs és szükséges Iránymutatás, amely a nem- zet gyermekeinek vágyait és s»Ap elgondo­lását szedte rendszerbe és tette rsltnrf^to- sr-i*bá, A nrmTşt, már göoóolt ann, hogy télire idejÄhen gondoskodni kell meleg hol - miről, téli felszerelésről honyédfiaink szá­mára. Kicsinyben, nagyban egyaránt ég a vágy, hogy segítsen, használjon, szolgálatot tegyen, mert pillanatig sem kétséges, hogy a belső arevonalnak ez a szépszándéku mun­kája „éppen olyan fontos, mint egy meg­nyert csata“. Milyen különös játéka a véletlennek, hogy a Főméltóságu Asszony rádiós zózatára a legelső visszhang a mélyből érkezett! Bá­nyamunkások adtak életjelt magukról és a magyar sorsközösséggel való szórós össze­tartozásukról. Amit az egeres! barnaszénvi- déken fekvő Forgáeskut bányamunkásai tettek, a legszebb és legértékesebb bizonyt- téka a magyarság lelki egységének, Amikor a. szegény bányamunkások egy napi kere­setüket ajánlották fed a második háborús tél gondjainak enyhítésére, az egész nemzet színe előtt tettek bizonyságot arról, hogy magyarok, mindenekelőtt magyarok, nem pedif hontalan bitangok, proletárok. Szegé­nyek, de nem hazátlanok. Sok földi ja tat k, fényes keresetük nincs, de van otthonuk, szülőfalujuk, határuk # azon túl: hazájuk. Nem szakszervezeti tagok már. hanem pol gáral egy olyan nemzetnek, amely minden jószándékka! dolgozó flát szeretette! és meg­becsüléssé! ölel! magához. A íorgácskuti szénbánya munkásai már tudják, hogy mit jelent magyar munkásnak lenni. Üzemük tájáról tudjuk, milyen dere­kasan és eredményesen dolgoznak nehéz kö­rülmények között Is, Most tudtunkra adták, hogy a munkát és a munkást megbecsülő magyar földet szeretik és szeretetüket gyors cselekedettel bizonyítják is. A magyar munkás, a nemzetközi izgatók egykori játékszere, ma már nem az örökös elégedetlenség, az örökös fenyegetés vak eszköze. Felismerte végre helyzetét. A ma­gyar munkás a maga helyén épp oly szük­séges, értékes eleme a nemzet életének, mint akárki más. Ma már nem kér és követel, hanem ad és áldoz. Meleg sziwel jelentjük a Fömé’tóságu Asszonynak, hogy az ország első Asszonyá­nak, a legelső magyar Anyának szavára a nemzet szegény gyermekei: a bányamun­kások adtak leghamarabb választ. A mélységből, a föld és a társadalmi ré- tegeződés mélyéről jött a felemelő' példa­adás. Szeretettel adunk hirt a fórgácskutl bá­nyászok elhatározásáról. Hisszük, hogy a föld és társadalom magasabb régióiban épp ily gyors és szép elhatározások születnek meg a jobb magyar jövendő szolgálatában. MEGSEMMISÍTŐ GYŐZELMET arattak a német csapatok a ragu Dem ka p vaui ÍÁtba n KalAtstol nyugtra. A csata véget ért és a bekerített szovjet erőket megsemmisítették. Az 57.000 fog­lyon kívül roppantmennyiségü hadianya­got zsákmányoltak, vagy semmisítettek meg a németek, A csata befejezése alkalmából a né­met véderő főparancsnoksága összefog­laló jelentést adott ki, az ezévi nagy tá­madás' megindulása óta ejtett foglyok számáról s a zsákmányolt és megsemmi­sített hadianyag megsemmisítéséről. Egy_ milliónál több hadifogoly, 6671 harci­kocsi, tízezernél több löveg és hatezernél több repülőgép a szovjet vesztesége s természetesen ehhez hozzá kel! számíta­nunk a szovjet haderő elesettjeit és < se­besültjeit is, akiknek száma az eddigi harcok tapasztalatai alapján valószínű­leg nem kevesebb a foglyokénál. Ez az óriási veszteség olyan érvágás, ami tel­jesen indokolttá teszi a moszkvai és lon­doni aggodalmakat, A szovjet vezetők a jelek szerint ala­pos borúlátással tekintenek a jövő elé. Az egyik francia lapnak, a ,,Petit Daug- hinois“ értesülése szerint a szovjet fő­parancsnokság köreiben az egyes tábor­nokok között tlagy ellentétek merültek fel, Saposnikóv és Zsukov tábornokok s állítólag maga Molotóv sem ért egyet Sztálinnál, Vbrosilovval és Timosenkó- val. A szovjet hadvezetőség most, miután a Kaukázus északt vidéke már elveszett­nek tekinthető, Sztálingrádot akarja min­den eszközzel menteni. Az NST értesü­lése szerint Sztálingrádban tartózkodik Vorosilov tábornok s a moszkvai értekez­let után odautazott Sztálin is, hogy a vé­delmet megszervezzék és a vörös haderő csüggedését megszüntessék. A közeljövő fogja megmutatni, hogy vállalkozásuknak mi lesz az eredménye. A Kaukázus vidékén tovább tart a megvert csapatok üldözése most már a hegyvidéken, a német légihaderő pedig szünet nélkül intézi támadásait a Fekete­tengeri szovjet kikötök és a volgai hajó­zás ellen. * A MAGYAR CSAPATOK ARCVONALA ELLEN —. amint azt már a keddi német hivatalos jelentés is közölte, a szovjet az* utóbbi napokban erőteljesebb támadásokat icditott. Amint a Magyar Távirati Irodával illetékes helyről közölték, a támadásokat a magyar csapotok sikeresen visszaverték, A harcok lefolyásáról azonban, mivel azok még folyamathas vannak, további részletek koz* l’léaétől tartózkodnak. A tájékoztatás .asonbaa «• Ugnagypbb- di­cséretté! emeli ki a magyar légvédelmi tü. térség és a távolfelderitő repülőgépek kiváló teljesítményét. A nem harcra épült távolfel- derítö gépek vadászkiséret nélkül az ellen­séges arcvonal mögött 3—400 kilométerre és 7—S000 méter magasságban a legnagyobb- szerű fegyvertényeket vitték véghez és ezek a magyar léaierö legdicsöbb teljesítményei közé tartoznak. A szovjet nemcsak a magyar arcvonal előtt hanem 'máshol is tehermentesítő táma­dásokkal próbálkozik, hogy hadereje déli szárnyának szorongatott helyzetén enyhítsen. A német és szövetséges csapatok azonban eredményesen hárítják el ezeket a próbálko­zásokat s például Vóronyezstől északnyu­gatra a németek 40 szovjet páncélost sem­mist ettek meg elhárító harcokban. Az angol sajtó a keleti harctér eseményei­nek hatása alatt további súlyos vereségek lehetőségeire készíti elő olvasóit. Elismeri, hogy Timosenko a német nyomás miatt kénytelen volt feladni a Kaukázus északi vidékét, a majkopi és a groznijl olajmező­ket, hogy megerősítse Sztálingrád és Asz- trahán védelmét. Vájjon igaza lesz-e Timo- senkonak, veti fel a kérdést aggódva az angol lap. Úgy látszik azonban, hogy ebben ö maga sem bízik túlságosan, mert a továb­biakban azt írja, hogy a mostani válságos helyzet következtében a szovjet könnyen el­vesztheti Moszkvát és Leningrádot is, mert utánpótlási lehetőségei nagyon megcsökken­tek s különösen köolajellöAása forog végze­tes veszélyben. Nagy érdeklődés irányul az angol fővá­rosban a szovjet hajóhad sorsa felé *is. An­gol részről olyan hireket terjesztenek, hogy Bzovjetoroszország Törökországnál érdek­lődött a hajóhadnak a Dardanellákon való átbocsátása kérdésében. A német külügyminisztériumban ezzel kapcsolatban kijelentették, hogy Anglia nyilvánvalóan nagyon szeretné biztosítani a maga számára a Fekete.tengeri szovjet egységeket. Törökország azonban már a mult évben is szilárd magatartást tanúsí­tott a Dardanellák kérdésében s Berlinben egyáltalában nem látnak okot arra, hogy Ankara éppen most változtassa meg maga­tartását ebben a kérdésben. * EGY IPTOMR AN a nagy harcok megkez­dése a legközelebbre válható — mondották londoni illetékes helyen, .amint azt Baselba .jelentik. Rommel és Auehinleck egyaránt készülődik gz újabb nagy mérkőzésre. Az an­golok keserűen állapítják meg. hogy nem tudták megakadályozni a tengelyt abban, hogy újabb eró'siteséket ne küldjön az afri­kai harctérré. RcünmeLnek sikerült ismét hasi* válható állapotba helyez»’ a■ tobruki kikötőt, ■■■•it* 'imtr Marsn Sfatmafr kikötőiébe ir befut­nak es kirakodnak a kisebb hajók. Egyelőre még légi harcok folynak az egyip­tomi arcvonal felett és a mögöttes területe­ken. A tengely gépei a britek csapat Összevo­násait és gépjárműiü táborhelyeit bombáz­zák. A tengeri háború nagy eredményei sem hathatnak valami bátorítóan az angol közvé­leményre. Kedden délután süllyesztette el egy némtet tengeralattjáró az ,Eagle“ angol rer pulógéphordozó hajót a Földközi-tengeren $ az olasz hivatalos jelentés most azt közli, hogy olasz tengeralattjárók a Földközi-ten­ger nyugati részén ugyancsak eltaláltak egy nagyobb ellenséges hadihajót. Az „Eagle“ álsüllyesztésével az angol haditengerészet re­pülőgéphordozó és anyahajóinak már több, mint felét elvesztette. * BOMBAY TARTOMÁNY KORMÁNYZÓJA beszédet intézett a brit hadsereg géppuská­saihoz. Ezekkel erősítették meg Bombay ka­tonai rendőrséget, mert a rendőrség már nem bír a tüntetőkkel. Humley felszólította a géppuskásokat, hogy gondolkozás nélkül löjjenek, ha a tömeg nem tesz eleget a pa­rancsoknak. Hangoztatta, hogy az indiaiak felkelését mindenáron leverik. Ez a jelentés mutatja, hogy milyen sú­lyos a helyzet Indiában. A rendőrség már nem tudja megfékezni a tömegeket s a sortüzek nemhogy megfélemlítenék a füg­getlenségükért tüntető indiaiakat ellsirke- zöleg: még jobban felkorbácsolják a tömeg- indulatokat. Az események egyre erősebb és mindjob­ban szétterjedő hullámokat vetnek. Az NST ankarai jelentése szerint Kairóból hire érkezik, hogy az Egyiptomban levő indiai csapatok nagy része fellázadt, amikor meg­tudó a kongresszuspárt vezetőinek letartóz­tatását. Egy indiai ezredet megötödöltek. Az indiai tiszteket eltávolították a hindu köte­lékektől. A brit főparancsnokság parancsban tiltotta el az indiai katonákat a rádió hall­gatásától, készülékeiket pedig elvették. Londonban természetesen azt a kérdést tárgyalják a legnagyobb figyelemmel és ag­godalommal, hogy vájjon az indiai forron­gás időleges jelenség-e és lassanként legyen­gül, vagypedig csak bevezetője az indiai tö­megek, igazi megmozdulásának. Az angol sajtó nyíltan elárulja, hogy mit várhat India Angliától. Az angolok számá­ra, Írja a „Daily Mail“, csak két politikai lehetőség volt: vagy elfogadjuk Gandhi ul­timátumát és elhagyjuk Indiát, vagy pedig tovább uralkodunk felette. Anglia választott és mostantól kezdve mint uralkodó áll India fölött és ezt az irányt mereven követni ÍPgja, l

Next

/
Oldalképek
Tartalom