Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-09 / 180. szám

/•-a«uí -o • öíiás V-övr<ára Vasúrnáp ~~ " ' ®uiu'?s-3T ' 1942, augusztus 9 t 8, FÉL, ÉVBE 16, EGÉSZ ÉVBE 33 PENGŐ. — FOSTATAKARÉK- FÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. 4ra 16 miér SZERKESZTŐSÉG. KIADÓHIVATAL ɧ NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-Ü, T. TELEFON: 1,-08. — FOSTAFIOK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA HalottnézobesK Amikor LihiWT g ng. »hlnrtoni Fehér-házban, Majiild pedig s-z tage! slsóházbe.1» megsürgette a. második ftgcvgü?) íelállítágáfg Tftngtkgw nrggg Id- vígMsni csak a német és szövetséges had­erők bAmnlatraméltő sikerei Jelenték: nagy fontosságú események történnek s keleti hadsrintér legdélibb scakagzán Litvinov és Msjszki drámai szavaiból mégis kicsengett * kétségbeesett rémület hangja. Nem as, amit mnndtak, hanem ahogyan kriAnsägai- kat közölték, árulta el, hegy a rosztov! csa­tavesztés nemcsak egyetlen hadászati pent sorsdöntő fordulata voft. hanem kezdete egy olyan kritikus folyamatnak, amelyben már egy egy’ stratégiai pont birtokának, vagy elvesztése a, lényég, hanem az egész rendszer bukása­Rosztov elestélg még táplálhattak illúzió-1 kát Moszkvában, Londonban és WAehingtos- 8 ban. Amíg Rosztov utcáiba be nem törtek 3 Konrad tábornok és Herr vezérőrnagy pán-1 oélosal, a plutokrata-bolsevista szövetség fi még bizakodhatott abban, hogy a vágóhídra 3 hajszolt, orosz tömegek fel tudják tartani az fi nj Európáért küzdő hatalmak támadó ékét. u Nem igy történt- A tömeget legyőzte az evő, S a fanatizmus megtört az európai akarat fi lendületén Litvinov nem túlzott, amikor 3 azt mondta Koosevelt elnöknek, hogy ami- |g kor a német; csapatok 1»rtörnek a Kauká- S zus térségébe, a szovjet hadereje töhbé nem £ lesz képes a szervezett ellenállásra- Rosztov fi eleste igarrdta Litvinovot. Csakhogy az ese- fi mények tükrében Litvinov tétele egészen nj fi értelmezést kapott. A német és szövetséges csapatok azért törtek be a Kaukázus térsé­gébe, mert. Rosztov után a szovjethaderő már valóban nem képes szervezett eilenál-! lást kifejteni. Litvinovot ma már nem a német győzelmek igazolják, hanem Timo- senkó hadseregének teljes összeroppanása és a kaukázusi térségben operáló VorosUov \ tökéletes eredménytelensége. Litvinov igazat mondott, bár keveset mondott. Az. események azonban helyette Is beszélnek s az eseményekhez fűzött angol­szász és semleges kommentárok már a lé­nyegre is rátapintanak. A tények kénysze­rítő súlya alatt már az egész \dlág közvéle- 5 menye előtt kibontakozik az angolszász— szovjet szövetség lidécnyomásos álmának ébredés előtti, drámai pillanatának egyetlen nagy igazsága: a szovjetrendszer kijátszotta minden ütőkártyáját, s a játszma befejezés­hez közeledik. Az „Evening News“ el­szántan néz farkasszemet a végzet tükrével, amikor megállapítja: „Még a javíthatatlan áimadozók és mindenttudók is kénytelenek : most, már beismerni, hogy a kaukázusi ® csata egyben Londonért és Washingtonért, lolyik és a háború olyan időszakába érkez­tünk, amely a szövetségeseknek a halálos válság kezdetét jelenti.“ Mily jellemző ez a fogalmazás az „E ve­iling News“ és olvasóközönsége mentali­tására! Moszkva sorsa cseppet sem ag­gasztja az angol lap cikkíróját, de London és Washington miatt megremeg a toll a ke­zében. S valóban: London és Washington már leszámolt Moszkvával és leszámolt Sztálin uralmával. „A mór megtette köte­lességét — a mór mehet.“ Moszkva, azaz a szovjet katonai ereje az összeomlás állapo­tába jutott. A világ legnagyobb és legerő­sebbnek hitt hadereje elvérzett. Az angol­szász önzés miatt elbukott államok és poli­tikai rendszerek hosszú árjegyzékében rövi­desén uj rubrikát nyithatnak a Szovjet szá­mára. A második arcvonal megteremtése elma­radt. Most már hiábavaló azon töprengeni, hogy vájjon megmenthette volna-e London bajbajutott szövetségesét s valószín üteg nem sok gondot fog okozni Európának az sem, ha az angolszász hatalmak valamelyes kétségbeesett kísérletet tennének a közei jövőben SztaUnék tehermentesítésére. Euró­pa éber felkészültséggel tekint bármily kí­sérlet elé, de ha már második arcvonalról esett szó, inkább arra utaljunk, hogy’ egy újabb arcvonal megteremtésének eshetősé­gétől nem a keresztény és nemzeti Európá­nak lesznek álmatlan éjszakái, hanem Sztá­linnak és a bolsevista kinyilatkoztatásra fel­épült szovjelrendszernek. A Kormányzóhelyettes Ur vadászgépe több ellenséges találattal érkezett vissza támaszpontjára Sztálin titkos parancsa beismeri a szovjet nép és a vörös hadsereg belső összeomlását v l ezártál* a török — sxiriai halár! M páninálai Kongressxelfogadta as angololt távozását Követelő határozatot A HONVÉD VEZÉRKAR főnöke kiadta 15-ik számú hadijelentését. Eszerint a hét folyamán a szovjet Ismét megkisérslte át­kelési kísérleteit a Donon, ezeket azonban a honvéd csapatok eredményesen verték vissza, A hivatalos jelentés dicsérettel em­lékezik meg a honvéd repülök harcairól. Egyik távolíelderltő gépiink rátámadó nyolc J. srovjot gép közül hármat lelőtt és bár hat­van találat érte a gépet, mégis feladatát sikeresen teljesítette és visszatért támasz­pontjára.. A tömegesen harcba vetett szovjet repülő gépek elhárításában vett részt a Kormányzó helyettes Ur repülőraj» Is. A légi harcokban a Kormányzöhelyettes l'r gépét is találatok érték, a személyzet azonban és a Kormányzóhelyettas Ur is sér­tetlenül tért rassza a támaszpontra, * ÓRARÓL-ÓRARA SÚLYOSBODIK a szovjet csapatok helyzete — jelentik az angolszász sajtó, moszkvai tudósítói. A német előretörés gyorsasága és az ilyen módon állandóan nehezebb után­pótlási körülmények ellenére a bolsevis­tákra nehezedő nyomás nem csökken, el­lenkezőleg : egyre jobban fokozódik. Kü­lönösen nagy a hiány a szovjet csapa­toknál páncélosokban és nehéztüzérség­ben. Moszkvában azzal próbálják mente­getni a helyzetet, hogy a terület alkal­matlan a védekezésre. A mentegetés ne­vetséges, hiszen Timosenkónak Rosztov­nál és a Don vidékén az elképzelhető leg­jobb földrajzi adottságok és jól kiépített védelmi rendszer állott rendelkezésére és mégsem tudta feltartóztatni a német támadást. A szombati német hivatalos jelentés a helyset - összefoglalásaképpen megálla­pítja. hogy a német erők a Kaukázus térségében szüntelenül üldözik a mene­külő ellenséget. A harc egyre szélesebb területekre terjed. Krasznodártól északra 30 kilométerre áttörték a szovjet páncé­los árokállásait, a Szál-folyótól északra, kelet felé előretörő csapatok is leküzdöt­ték a bolsevisták ellenállását és tovább folytatták előnyomulásukat Sztálingrád irányában s most már a nagy Don.-kö- nyökben, Kalácstól északnyugatra is a németek támadása váltotta fel az eddigi elhárító harcokat. Az itteni szovjet csa­patok hanya tkom lók, de sikertelen ill igyekeznek átmenekülni a Donon. Érthető tehát, hogy Berlinben jogo­sult derűlátással, a további nagy hadá­szati eredmények reményével, London­ban pedig a legnagyobb aggodalommal néznek a közeljövő fejleményei elé. A német fővárosban megállapítják, hogy a német és szövetséges csapatok a szovjet arcvanal déli részén eredményeiket az eredeti terveknél rövidebb idő alatt érték el. A bolsevista haderő déli, szárnya rendkivül súlyos vereséget szenvedett s kérdés, hogy vájjon mekkora az a tarta­lék, amelyet a szovjet hadvezetöség a Kaukázus közvetlen védelmére szánt. En. nek a haderőnek. Vorosilov a vezére. A „Gazeta del Popolo" cimü olasz lap úgy véli, hogy Vorosdovnak sem áll ren­delkezésére nagu haderő, mindössze né­hány egység a kaukázusi és turkesztáni helyőrségekből, ezek azonban csak a ma­gas hegységben folytatandó harcra ré­szesültek megfelelő kiképzésben. Rosztov bevétele óta a hivatalos je­lentések nem tartalmaznak adatokat a kaukázusi előretörés során zsákmányolt hadianyag mennyiségéről és a foglyok számáról. A hadműveletek gyorsasága következtében szinte nincs is idő az ilyen megállapításokra, kétségtelen azon­ban, hogy a bolsevista csapatok roppant veszteségeket szenvedtek. Berlinben úgy tudják, hogy a német hadvezetöség közelebbről számszerű adatokat fog közölni ezzel kapcsolatban. -*■ A REJTÉLYES MOSZKVAI TANÁCS­KOZÁSOKON állítólag arról van szó, hogy hogyan lehetne a legsürgősebben segíteni a szovjeten. Az angol híriroda a megbeszélő, seket a háború egyik legfontosabb értekez­letének mmösiti, amelyen esetleg döntenek a szövetségesek közös főparancsnokságá­ról is. Most már több oldalról megerősödik az a .Az „Aftnnbladed" c. stockholmi lap mai jelentése már céloz arra, hogy Anglia és Amerika valóban „komolyan“ foglalkoznak az uj arcvonal megteremtésének gondolatá­val. Sztálin könyörgéseit tehát végre meg­hallgatták Londonban és Washingtonban s maga Churchill utazott a Szovjet fővárosba, hogy erről nyugtassa meg a nem indok nél­kül türelmetlenkedő vörös cárt. Igaz, hogy az Atlanti-óceán európai partvidéke fe!ől az uj arcvonal kilátásai cseppet sem vérmesek; igaz, hogy a német előretörés miatt előtérbe került Irán védelmét Anglia gavalléros nagy lelküséggel ajándékozta oda a Szovjetnek, de azért az uj arcvonal mégis csak meglesz, mégpedig SztaSin közvetlen közelében: ma­gában a Szovjetben. Figyeljük meg, mit ir az Aftonbladed Churchill moszkvai tartóz­kodásáról : „Legfontosabb oka — hangsúlyozza a svéd lap — Churchill utazásának az, hogy a brit miniszterelnök saját maga akar meggyőződ­ni arról, hol és milyen erő'k, illetve szemé­lyiségek találhatók, amelyek képesek lenné­nek a Szovjetuniót Anglia számára szövet­ségesként megtartani, ha a Szovjetunió so­rozatos katonai vereségei következtében vál­ságba kerülne. A lap szerint ugyanis bizo­nyos londoni körök úgy tudják, Churehillnek szüksége van olyan személyiségekre, főleg tábornokokra, akik a Szovjetunióban készek Anglia oldalán továbbharcolnl, ha Sztálin uralkodásának egyszer vége lenne.“ Igazi, hamisítatlan angolszász idea! Chur­chill a stockholmi lap jelentése szerint nein segítséget vitt Moszkvába, hanem a bukás küszöbére sodródott Szovjet bőrén akar uj orosz arcvonalat kovácsolni, mert hiszen sehol sem titok már a világon, hogy- Kuhán- tártomány lapályain és a Kaukázus tövében a harc Londonért és Washingtonért folyik! A két angolszász fővárosban jeges részvét- lenséggel szemlélik Sztálin és rendszere vég- vonaglását s az Aftabladed cikkének tükre azt árulja el, hogy Churchill nem bajtársi találkozóra, hanem halottnézöbe ment Moszkvába. Ajkán talán a részvét és együtt érzés szavai csendülnek, de szivében kapzsi mohóság, . szemében könyörtelen ridegség lappang. Tudom, hogy itt a vég, de mit lehet még e te nagy töiténelmi tragédiádból megmenteni a magunk javára? Churchill szerepe nem rokonszerves, de végig kell játszania, mert London és Washington neki mégiscsak fontosabb, mint Moszkva. Itt nincsenek érzelmek, a nagy játszma utolsó felvonásában, csak érdekek. London nem tágít hagyományaitól: harcol az utolsó bol­sevista vércseppig. Ameddig érdekel úgy hozzák: Sztálinnál. S mert a helyzet válto­zott: Sztálin nélkül, vagy épp Sztálin el­len is. És a partner, az agonizáló szovjetrendszer lelke és fenntartója, már maga Is elmondta a végszót a nagy dráma függönyének le­hullta előtt: — Országunk népe csalódott, elvesztette hitét a vörös hadseregben. Sokan átkozzák a hadsereget... Sztálin ugv képzeli, szegénye* és stvár lei­kével, hogy hátulról mészárol tatja le hadse­regét, hogy győzelemre hajszolja a vörös csillag csalóka fénye alatt felnevelt páriá­kat. Moszkva számtalan templomkupolája és a Kreml tornyai fölött a halál szellője len­gedez. Mindenki tudja, halottas ágyat ülnek körül, amig az élet, a puszta lét illúziójával néznek egymás szemébe a tárgyaló felek. Mindenki tudja — minden elveszett. A já­téknak vége. A függöny már meglebbent és rövidesen lehull... Alig egy esztendeje annak, hogy az an­gol—szovjet szövetséget megkötötték. Egyik fél sem tudta, hogy halálos Ítéletüket írták alá. S most, a moszkvai találkozó fojtott, ke­serű légkörében a két szövetséges hideg tárgyilagossággal szemléli: melyik arcán ütnek ki hamarább a végső megsemmisülés jellegzetes sztigmál. Ott ülnek egymással szemközt a nagy üz­lettársak, akik Európát akarták a nyomor és rémuralom ebek harmincadjára juttatni. De Európa elrablása ezúttal kudarcba ful­ladt. Most egymás bőrére licitálnak a „hü szövetségesek“ a halottnézés komor órájá­ban. 'Iszonyú, hátborzongató játék. Érdek és eszmény, már amennyiben eszményekről eu­rópai értelemben beszélhetünk, szörnyűbben, hátborzongatóbban még nem leplezte le ma gát. Reméljük, tudjuk, az egész emberiség szerencséjére, már nem tart sokáig...

Next

/
Oldalképek
Tartalom