Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-09 / 180. szám
/•-a«uí -o • öíiás V-övr<ára Vasúrnáp ~~ " ' ®uiu'?s-3T ' 1942, augusztus 9 t 8, FÉL, ÉVBE 16, EGÉSZ ÉVBE 33 PENGŐ. — FOSTATAKARÉK- FÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 73148. 4ra 16 miér SZERKESZTŐSÉG. KIADÓHIVATAL ɧ NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-Ü, T. TELEFON: 1,-08. — FOSTAFIOK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA HalottnézobesK Amikor LihiWT g ng. »hlnrtoni Fehér-házban, Majiild pedig s-z tage! slsóházbe.1» megsürgette a. második ftgcvgü?) íelállítágáfg Tftngtkgw nrggg Id- vígMsni csak a német és szövetséges haderők bAmnlatraméltő sikerei Jelenték: nagy fontosságú események történnek s keleti hadsrintér legdélibb scakagzán Litvinov és Msjszki drámai szavaiból mégis kicsengett * kétségbeesett rémület hangja. Nem as, amit mnndtak, hanem ahogyan kriAnsägai- kat közölték, árulta el, hegy a rosztov! csatavesztés nemcsak egyetlen hadászati pent sorsdöntő fordulata voft. hanem kezdete egy olyan kritikus folyamatnak, amelyben már egy egy’ stratégiai pont birtokának, vagy elvesztése a, lényég, hanem az egész rendszer bukásaRosztov elestélg még táplálhattak illúzió-1 kát Moszkvában, Londonban és WAehingtos- 8 ban. Amíg Rosztov utcáiba be nem törtek 3 Konrad tábornok és Herr vezérőrnagy pán-1 oélosal, a plutokrata-bolsevista szövetség fi még bizakodhatott abban, hogy a vágóhídra 3 hajszolt, orosz tömegek fel tudják tartani az fi nj Európáért küzdő hatalmak támadó ékét. u Nem igy történt- A tömeget legyőzte az evő, S a fanatizmus megtört az európai akarat fi lendületén Litvinov nem túlzott, amikor 3 azt mondta Koosevelt elnöknek, hogy ami- |g kor a német; csapatok 1»rtörnek a Kauká- S zus térségébe, a szovjet hadereje töhbé nem £ lesz képes a szervezett ellenállásra- Rosztov fi eleste igarrdta Litvinovot. Csakhogy az ese- fi mények tükrében Litvinov tétele egészen nj fi értelmezést kapott. A német és szövetséges csapatok azért törtek be a Kaukázus térségébe, mert. Rosztov után a szovjethaderő már valóban nem képes szervezett eilenál-! lást kifejteni. Litvinovot ma már nem a német győzelmek igazolják, hanem Timo- senkó hadseregének teljes összeroppanása és a kaukázusi térségben operáló VorosUov \ tökéletes eredménytelensége. Litvinov igazat mondott, bár keveset mondott. Az. események azonban helyette Is beszélnek s az eseményekhez fűzött angolszász és semleges kommentárok már a lényegre is rátapintanak. A tények kényszerítő súlya alatt már az egész \dlág közvéle- 5 menye előtt kibontakozik az angolszász— szovjet szövetség lidécnyomásos álmának ébredés előtti, drámai pillanatának egyetlen nagy igazsága: a szovjetrendszer kijátszotta minden ütőkártyáját, s a játszma befejezéshez közeledik. Az „Evening News“ elszántan néz farkasszemet a végzet tükrével, amikor megállapítja: „Még a javíthatatlan áimadozók és mindenttudók is kénytelenek : most, már beismerni, hogy a kaukázusi ® csata egyben Londonért és Washingtonért, lolyik és a háború olyan időszakába érkeztünk, amely a szövetségeseknek a halálos válság kezdetét jelenti.“ Mily jellemző ez a fogalmazás az „E veiling News“ és olvasóközönsége mentalitására! Moszkva sorsa cseppet sem aggasztja az angol lap cikkíróját, de London és Washington miatt megremeg a toll a kezében. S valóban: London és Washington már leszámolt Moszkvával és leszámolt Sztálin uralmával. „A mór megtette kötelességét — a mór mehet.“ Moszkva, azaz a szovjet katonai ereje az összeomlás állapotába jutott. A világ legnagyobb és legerősebbnek hitt hadereje elvérzett. Az angolszász önzés miatt elbukott államok és politikai rendszerek hosszú árjegyzékében rövidesén uj rubrikát nyithatnak a Szovjet számára. A második arcvonal megteremtése elmaradt. Most már hiábavaló azon töprengeni, hogy vájjon megmenthette volna-e London bajbajutott szövetségesét s valószín üteg nem sok gondot fog okozni Európának az sem, ha az angolszász hatalmak valamelyes kétségbeesett kísérletet tennének a közei jövőben SztaUnék tehermentesítésére. Európa éber felkészültséggel tekint bármily kísérlet elé, de ha már második arcvonalról esett szó, inkább arra utaljunk, hogy’ egy újabb arcvonal megteremtésének eshetőségétől nem a keresztény és nemzeti Európának lesznek álmatlan éjszakái, hanem Sztálinnak és a bolsevista kinyilatkoztatásra felépült szovjelrendszernek. A Kormányzóhelyettes Ur vadászgépe több ellenséges találattal érkezett vissza támaszpontjára Sztálin titkos parancsa beismeri a szovjet nép és a vörös hadsereg belső összeomlását v l ezártál* a török — sxiriai halár! M páninálai Kongressxelfogadta as angololt távozását Követelő határozatot A HONVÉD VEZÉRKAR főnöke kiadta 15-ik számú hadijelentését. Eszerint a hét folyamán a szovjet Ismét megkisérslte átkelési kísérleteit a Donon, ezeket azonban a honvéd csapatok eredményesen verték vissza, A hivatalos jelentés dicsérettel emlékezik meg a honvéd repülök harcairól. Egyik távolíelderltő gépiink rátámadó nyolc J. srovjot gép közül hármat lelőtt és bár hatvan találat érte a gépet, mégis feladatát sikeresen teljesítette és visszatért támaszpontjára.. A tömegesen harcba vetett szovjet repülő gépek elhárításában vett részt a Kormányzó helyettes Ur repülőraj» Is. A légi harcokban a Kormányzöhelyettes l'r gépét is találatok érték, a személyzet azonban és a Kormányzóhelyettas Ur is sértetlenül tért rassza a támaszpontra, * ÓRARÓL-ÓRARA SÚLYOSBODIK a szovjet csapatok helyzete — jelentik az angolszász sajtó, moszkvai tudósítói. A német előretörés gyorsasága és az ilyen módon állandóan nehezebb utánpótlási körülmények ellenére a bolsevistákra nehezedő nyomás nem csökken, ellenkezőleg : egyre jobban fokozódik. Különösen nagy a hiány a szovjet csapatoknál páncélosokban és nehéztüzérségben. Moszkvában azzal próbálják mentegetni a helyzetet, hogy a terület alkalmatlan a védekezésre. A mentegetés nevetséges, hiszen Timosenkónak Rosztovnál és a Don vidékén az elképzelhető legjobb földrajzi adottságok és jól kiépített védelmi rendszer állott rendelkezésére és mégsem tudta feltartóztatni a német támadást. A szombati német hivatalos jelentés a helyset - összefoglalásaképpen megállapítja. hogy a német erők a Kaukázus térségében szüntelenül üldözik a menekülő ellenséget. A harc egyre szélesebb területekre terjed. Krasznodártól északra 30 kilométerre áttörték a szovjet páncélos árokállásait, a Szál-folyótól északra, kelet felé előretörő csapatok is leküzdötték a bolsevisták ellenállását és tovább folytatták előnyomulásukat Sztálingrád irányában s most már a nagy Don.-kö- nyökben, Kalácstól északnyugatra is a németek támadása váltotta fel az eddigi elhárító harcokat. Az itteni szovjet csapatok hanya tkom lók, de sikertelen ill igyekeznek átmenekülni a Donon. Érthető tehát, hogy Berlinben jogosult derűlátással, a további nagy hadászati eredmények reményével, Londonban pedig a legnagyobb aggodalommal néznek a közeljövő fejleményei elé. A német fővárosban megállapítják, hogy a német és szövetséges csapatok a szovjet arcvanal déli részén eredményeiket az eredeti terveknél rövidebb idő alatt érték el. A bolsevista haderő déli, szárnya rendkivül súlyos vereséget szenvedett s kérdés, hogy vájjon mekkora az a tartalék, amelyet a szovjet hadvezetöség a Kaukázus közvetlen védelmére szánt. En. nek a haderőnek. Vorosilov a vezére. A „Gazeta del Popolo" cimü olasz lap úgy véli, hogy Vorosdovnak sem áll rendelkezésére nagu haderő, mindössze néhány egység a kaukázusi és turkesztáni helyőrségekből, ezek azonban csak a magas hegységben folytatandó harcra részesültek megfelelő kiképzésben. Rosztov bevétele óta a hivatalos jelentések nem tartalmaznak adatokat a kaukázusi előretörés során zsákmányolt hadianyag mennyiségéről és a foglyok számáról. A hadműveletek gyorsasága következtében szinte nincs is idő az ilyen megállapításokra, kétségtelen azonban, hogy a bolsevista csapatok roppant veszteségeket szenvedtek. Berlinben úgy tudják, hogy a német hadvezetöség közelebbről számszerű adatokat fog közölni ezzel kapcsolatban. -*■ A REJTÉLYES MOSZKVAI TANÁCSKOZÁSOKON állítólag arról van szó, hogy hogyan lehetne a legsürgősebben segíteni a szovjeten. Az angol híriroda a megbeszélő, seket a háború egyik legfontosabb értekezletének mmösiti, amelyen esetleg döntenek a szövetségesek közös főparancsnokságáról is. Most már több oldalról megerősödik az a .Az „Aftnnbladed" c. stockholmi lap mai jelentése már céloz arra, hogy Anglia és Amerika valóban „komolyan“ foglalkoznak az uj arcvonal megteremtésének gondolatával. Sztálin könyörgéseit tehát végre meghallgatták Londonban és Washingtonban s maga Churchill utazott a Szovjet fővárosba, hogy erről nyugtassa meg a nem indok nélkül türelmetlenkedő vörös cárt. Igaz, hogy az Atlanti-óceán európai partvidéke fe!ől az uj arcvonal kilátásai cseppet sem vérmesek; igaz, hogy a német előretörés miatt előtérbe került Irán védelmét Anglia gavalléros nagy lelküséggel ajándékozta oda a Szovjetnek, de azért az uj arcvonal mégis csak meglesz, mégpedig SztaSin közvetlen közelében: magában a Szovjetben. Figyeljük meg, mit ir az Aftonbladed Churchill moszkvai tartózkodásáról : „Legfontosabb oka — hangsúlyozza a svéd lap — Churchill utazásának az, hogy a brit miniszterelnök saját maga akar meggyőződni arról, hol és milyen erő'k, illetve személyiségek találhatók, amelyek képesek lennének a Szovjetuniót Anglia számára szövetségesként megtartani, ha a Szovjetunió sorozatos katonai vereségei következtében válságba kerülne. A lap szerint ugyanis bizonyos londoni körök úgy tudják, Churehillnek szüksége van olyan személyiségekre, főleg tábornokokra, akik a Szovjetunióban készek Anglia oldalán továbbharcolnl, ha Sztálin uralkodásának egyszer vége lenne.“ Igazi, hamisítatlan angolszász idea! Churchill a stockholmi lap jelentése szerint nein segítséget vitt Moszkvába, hanem a bukás küszöbére sodródott Szovjet bőrén akar uj orosz arcvonalat kovácsolni, mert hiszen sehol sem titok már a világon, hogy- Kuhán- tártomány lapályain és a Kaukázus tövében a harc Londonért és Washingtonért folyik! A két angolszász fővárosban jeges részvét- lenséggel szemlélik Sztálin és rendszere vég- vonaglását s az Aftabladed cikkének tükre azt árulja el, hogy Churchill nem bajtársi találkozóra, hanem halottnézöbe ment Moszkvába. Ajkán talán a részvét és együtt érzés szavai csendülnek, de szivében kapzsi mohóság, . szemében könyörtelen ridegség lappang. Tudom, hogy itt a vég, de mit lehet még e te nagy töiténelmi tragédiádból megmenteni a magunk javára? Churchill szerepe nem rokonszerves, de végig kell játszania, mert London és Washington neki mégiscsak fontosabb, mint Moszkva. Itt nincsenek érzelmek, a nagy játszma utolsó felvonásában, csak érdekek. London nem tágít hagyományaitól: harcol az utolsó bolsevista vércseppig. Ameddig érdekel úgy hozzák: Sztálinnál. S mert a helyzet változott: Sztálin nélkül, vagy épp Sztálin ellen is. És a partner, az agonizáló szovjetrendszer lelke és fenntartója, már maga Is elmondta a végszót a nagy dráma függönyének lehullta előtt: — Országunk népe csalódott, elvesztette hitét a vörös hadseregben. Sokan átkozzák a hadsereget... Sztálin ugv képzeli, szegénye* és stvár leikével, hogy hátulról mészárol tatja le hadseregét, hogy győzelemre hajszolja a vörös csillag csalóka fénye alatt felnevelt páriákat. Moszkva számtalan templomkupolája és a Kreml tornyai fölött a halál szellője lengedez. Mindenki tudja, halottas ágyat ülnek körül, amig az élet, a puszta lét illúziójával néznek egymás szemébe a tárgyaló felek. Mindenki tudja — minden elveszett. A játéknak vége. A függöny már meglebbent és rövidesen lehull... Alig egy esztendeje annak, hogy az angol—szovjet szövetséget megkötötték. Egyik fél sem tudta, hogy halálos Ítéletüket írták alá. S most, a moszkvai találkozó fojtott, keserű légkörében a két szövetséges hideg tárgyilagossággal szemléli: melyik arcán ütnek ki hamarább a végső megsemmisülés jellegzetes sztigmál. Ott ülnek egymással szemközt a nagy üzlettársak, akik Európát akarták a nyomor és rémuralom ebek harmincadjára juttatni. De Európa elrablása ezúttal kudarcba fulladt. Most egymás bőrére licitálnak a „hü szövetségesek“ a halottnézés komor órájában. 'Iszonyú, hátborzongató játék. Érdek és eszmény, már amennyiben eszményekről európai értelemben beszélhetünk, szörnyűbben, hátborzongatóbban még nem leplezte le ma gát. Reméljük, tudjuk, az egész emberiség szerencséjére, már nem tart sokáig...
