Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-07 / 178. szám

4 MfßtBTiiirsMa „VODKA TÁBORNOK“ A DON-KANYARBAN MI. Felzug a motor, kapcsol és el is inául a tank. Félpercen belül három korszerű ame­rikai gyártmányú páncélbocsi indul magyar vezetővel az arcvonal mögé ... „Szeretetcsomagok“ — A honvéd haditudósító század közlése — A Don közelében menetelünk. Ott, ahol a folyó lassú Ívben keletre fordulva 10—12 kilométer átmérőjű kanyart alkot. A gyors­iramban visszavonuló megvert vörös csapa­tok két rendes, egy szükséghidon és több kompon igyekeztek a túlsó partra, miköz­ben a folyó mentén gyorsan a magyar hon­védség foglalt állást. A kanyar irányában şopron- és fehérmegyei fiuk menetelnek. Sűrűn hullámzó, itt-ott vizenyős, erdőkkel tarkított terepet kell birtokba venniök. Egy házikó megmozdul... Az egyik falu első házainál tiz-tizenkét német katona jön velünk szembe. Itt tiszta lehet a légkör. Nincs ellenség a faluban... Nyugodtan, de azért éberen halad az élsza­kasz, amikor az egyik zsuppfödeies házikó megmozdul. A bugás, a zakatolás ismerős. A honvéd tisztában van rögtön: a házikó szovjetorosz tankot takar. Gyorsan fedez és jelez... Szemkápráztató iramban foglalnak harcalakzatot a zászlóaljak, foglalnak tüzelő állást a páncéltörők... A faluban pedig ugyanakkor gyors egy­másutánban zugnak fel a motorok, zakatol­nak, csattognak a vontatószerkezetek. Nem kétséges: több lesbenálló szovjetorosz harc­kocsi mozdult meg. Megszólalnak a páncél­tornyok gépfegyverei, golyószórói, nehézpus­kái, sőt ágyul. Dolgozik a magyar gyalog­sági ásó. Már lövészteknöben hasal a hon­véd. .. — Fáncélvadászok előre! — hangzik a .pa­rancs. Néhány perc és már süvít a páncél­törő lövedék a honvédsoroknak tartó ellen­séges harckocsik felé. Sietve fordulnak és tűnnek el az orosz tankok... Első sebesültjeinkkel egyszerre érkeznek vissza a falu szélén ejtett foglyok. Kihallga­tásuk során kiderül, hogy a félvad, művelet­len népségből álló 54. hadosztályt állították védelembe itt a vörösök. Napok óta szaka­datlanul isznak és részegek ezek az embe­rek. A vodkát hordószámra szállítják a zász­aljakhoz,.. A csürhe rabolja, fosztogatja az orosz falukat. Megszólalnak a parancs­noki távbeszélő és rádió-készülékek: páncé­los erőket, légitámogatást, nehéztüzérséget kérnek. , Közben terepszakaszról terepszakaszra, lövészgödörről lövészgödörbe nyomul előre gyalogságunk. Szorítja összébb a hurkot.., Ráták haláltánca tüzelnek az orosz gépek, amikor telitalála­tok nyomán szinte egyszerre csap ki belő­lük a halált jelentő láng. A magyar harc­kocsik kupoláinak fedele felcsapódik. Kiha­jolva „nyírják“ a magyar fiuk a részeg vörös katonákat... Majd fürgébb és gvorsabb mozgású, hal­kabb járású ellenséges harckocsik zugnak felénk. Eszeveszetten tüzelnek. Páncélvadá­szaink szemkápráztató gyorsasággal teszik őket is ártalmatlanná! Most derül ki, hogv amerikai gyártmányú harckocsikat lőttek ki. No, ezek sem hoztak sok szerencsét a to- varisoknak. Gyors egymásutánban csapódnak fel a:: ártalmatlanná tett ellenséges harckocsik páncéltornyainak fedelei .Háromban ha­lotti csöndesség uralkodik. A negyedikben géppisztoly zakatol. Kézigránát lendül az egyik szakaszvezető kezeljen. Nagy dörre­néssel tüztölcsér csap ki a tank tetején. In­nen sem lőnek többé ... Az ellenség azonban még mindig szívósan védekezik. Tűzfegyverei mind állandó tizemben van­nak. De a magyar páncélos katonát ez nem zavarja. Nyugodtan megnézi az ártalmat­lanná tett ellenséges tankot. Kiváncsi az amerikai gyártmányra. Beszáll, félrelöki az immár élettelen „akadályokat", inditót pró­Mélyedések közé jutunk. A terepet külön­féle méretű aknavetőkkel verik a vörösök. Meg kell adni: jól lőnek! Megfigyelőjük jól látja a terepet és pontosan méri. . Meredek domboldalakon kapaszkodnak fel harckocsi­jaink, közben szakadatlanul alacsony táma­dással zavarják az ellenség sorait a Héják. A folyón túl vadászkiséret mellett nehéz bom­bázóink traktálják „szeretetosomagokkal“ a vörösöket... A hurok egyre jobban szükü). A hidakat és kompokat szakadatlan tűz alatt tartják ütegeink és ellenőrzik repü­lőink. Egyre dühösebben csaholnak, össze­vissza futkosnak a még üzem- és harcképes orosz tankok ... Nincs kiütjük. Most itt, majd amott áll meg egy-egy gép. Kezd füs­tölni és robban . .. A balszárnyon, a Donra támaszkodva — a „Nimródok“, a félelmetes magyar páncSl- vadásztankok haladnak. Vastag páncélzata, hatalmas gépek. . Már hatodik „vöröscsil­lagos" gépet lövik ki, amikor közvetlen kö­zelben megmozdul egy, kettő, három szal­makazal. A szalmaboglyáknak álcázott tan­kok tüzet okádnak a „Nimródokra“. Rosszul számítottak. Páncéltörő lövedékük nem -tesz kárt a Nimródokban. Most a magyar ágyú- csövek fordulnak a mozgó „szalmakazlakra“. Közvetlen közelből találat találatot ér ... A magyar harckocsik már a Don partjain dübörögnek. Az oroszok utolsó reménysége, a mindenáron tartani akart hídfőnek vége. Á Don balpartján nincs ellenség Gyalogságunk most már csak tisztítja, „fésüli“ a terepet, miközben az egyik erdő­ből három ellenséges harckocsi tör elő. Ott lapítottak a harc alatt. Egy egészen épen, kettő szétlőve kerül honvédkézre. Most már szétnézhetünk a harctéren. Harckocsi, gépvontatásu és fogatolt jármű roncsok tarkítják a terepet. Gyors- és gya­logos csapataink bőségesen kiegészíthetik járműállományukat a kezükbe esett hasz­nálható anyagból. A vörös hadsereg „verhe­tetlen“ katonái holtan fekszenek vagy sebe. sülten nyögnek, az egészségesek pedig vad tekintettel, még mindig részegen sorakoz­nak és indulnak a gjtijtötábor felé... A Don innenső partján nincs többé ellen­séges katona. A jobbpartot magyarok tart­ják megszállva. Sőt a balparton négy jól kiképzett, további hadműveletek folytatására alkalmas hídfő­ről őrzik eilen a kommunisták további moz­dulatait. FEBKNCZ GYÁRFÁS, hat'apródőrmester. Szeptember 11-én, az Bmber tragédiájával m/it kaput a kolozsvári Nemzeti Színház Az orosz páncélosok ki-kitömek, heves tüzeléssel. Páncéltörőink tüze elöl újra, meg újra visszahúzódnak az ormotlan gépek. Az egyik dombon, erdöszélen azonban megint megállanak. Legénységük nevetve száll ki, legyezi magát, vutkis üvegekből nagyokat húz és csúfokat mutogat... Zugás hallatszik a levegőben. Orosz „Martinok" és „Ráták“ alacsonytámadás'oa lendülnek. A dombon még nagyobb a kacaj, a mutogatás. Vadul géppuskáznak a Ráták, amikor is­merős motorzugás hasit a levegőbe: jönnek a „Héják“! Süvöltenek, zuhannak a magyar vadászok. Ész nélkül menekülnek az orosz gépek. A dombon nevetgélő vörös páncélo­sok katonáinak ajkán halálra torzul a ka­caj. .. Légelháritásunk teljes erővel dolgozik. Az egyik orosz gép füstölve igyekszik a folyó túlsó partjára. A kegyelemdöfést egyik Héjánk adja meg neki. Pörögve, hatalipas füstcsikot hagy maga után a levegőben: égve ér földet. A gép és személyzete egy­aránt elveszett... Vadászkiséretben most nehéz bombázóink hullámzanak előre... Vércseként csapnak az ellenségre. Újból összébb szorul a hurok valamivel...- ' Mit ér az amerikai tank? Ezután kezdődik csak az igazi „tánc“. „Most vonul fel egyik gyorshadosztáiyunk. Harckocsik, gépkocsizó gyalogság, gépvon­tatásu tüzérség és könnyen mozgó páncélva­dászok jönnek. Lenyűgöző, félelmetes lát­vány. A korszerű hadiipar csodái sorakoz­nak harcrendbe... Gya ogságaink csillogó szemmel nézik a nagyszerű gépeken előre­törő bajtársaikat. A sebesültek nem éleznek fájdalmat... A megmentők jönnek. .. Egyszerre három oldalról indul meg az acélbordák rettenetes szorítása... A harcko­csik közötti térséget páncélosok és géplto- csizók töltik ki. Itt nem lehet menekülni... A támadásra-lendülés pillanatában megint Héják jelennek meg. Héják! Gyilkos tüzet zúdítanak a vörösökre. Most öt tank tűnik fel az egyik csoport előtt. Lomlián közelednek. Látszik: orosz- gyártásuak. Harckocsik és páncélvadászok öseí!t(U,cl ódnak rájuk. Még mozognak, még Értékes és gazdag musoriervezeíeí dolgozott ki a színház igazga­tósága a jövő évadra Kolozsvár, aug. 6. Lapunk tegnapi számá­ban közöltük Vaszy Viktor zeneigazgató nyilatkozatát a kolozsvári Nemzeti Szinház operaegyüttesének műsoráról. Csütörtökön J délelőtt a prózai együttes műsortervét is közölte a Nemzeti Szinház igazgatósága. A miisornyitó darab, amint már ismere­tes. az Ember tragédiája“. A magyar szer­zők darabjai közül szinre kerül Kisfaludy Károly „Csalódások", Kovách Aladár „Téli zsoltár", Móricz Zsigmond „Sári bíró". A Móriez-darab előadásának külön érdekessé­ge, hogy a nagy iró erre az alkalomra tel­jesen átdolgozta a darabot s ennek bemu­tatása Kolozsváron történik meg, remélhe­tőleg a szerző jelenlétében. A műsorterven szerepel Tamási Áron uj darabja, a .^Csalfa szivárvány“. A Nemzeti Szinház tervei közé vette ezenkívül Asztalos István, Bibó Lajos, Csathó Kálmán, Fekete István, Gagyi László, Illés Endre, Kodolányi János, Kós Károly, Németh László, Nyíró József, Sza- bedi László, Vass Albert, Vaszary János, Weöröss Sándor és Zilahy Lajos készülő da­darabjainak előadását. A népszínművek közül ezidâţi előadásra kerül Csepreghy Ferenctől a „Piros bugyel- láris“ és Szigligeti Ede hires darabja, a „Szökött katona“. A szinház számos külföldi szerző darab­jának előadását is műsorba Iktatta. Bemu­tatják az elmúlt budapesti évad két nagy külföldi sikerét, Bahr H. ,,Koncert“-jét és Keith Winter „Tűzvész“ cimü darabját. A külföldi klasszikusok közül szinre kerül Shakespeare-tó\ a , .Szenti vánéji álom“, Shophökles ,,Antigone“-ja, Schiller „Toll Vilmos“-a és Pirandello-tói ,,A becsületes­ség gyönyöre“. A mult évad műsorában színre kerül a „Villámfénynél“, a ,,Jézusfaragó ember“, az „Énekes madár“, a „Budai Nagy Antal“ és a „Nagyur". Felelevenítik az elmúlt évad utolsó nagy sikerét, a „Boldoggá teszlek“ cimü bohózatot is. A próbák augusztus 10-én kezdődnek s < színház ünnepélyes megnyitására szeptem­ber 11-én kerül sor. Értesüléseink szerint sikerült állandó ven­légnek megnyerni Fényes Aliz mellett Pá­ter Antalt is. Tárgyalások folynak Csorios Gyulával, Ajtay Andorral, Szeleczky ditá- val és Lehotay Árpáddal, valamint több más neves művésszel is. Szó van arról, hogy a kolozsvári Nemzeti Szinház, a magyar rádió közreműködésével szeptember folyamáD megrendezi az első vi­déki kivánsághangversenyt, amit természe­tesen a magyar rádió is közvetít a harcté­ren küzdő honvédeink és a nagyközönség számára. Úgy értesültünk, hogy a zilahi Wesselényi szobor helyreállítása alkalmából, szeptem­ber 6—7-én rendezendő ünnepségeken a ko­lozsvári Nemzeti Színház is közreműködik. Á kolozsvári Nemzeti Szinház próza­együttesében, néhány eltávozott ■ tag kivéte­lei, nincsen változás. Ezeket a személyi változásokat a nagyközönség a lapokból már ismeri. A Nemzeti Színház prózai együttesének műsorterve értékes, változatos, komoly mű­vészi színvonalú sziniévaddal kecsegtet. Re­mélhetőleg, hogy az a munka, ami az el­múlt évben Táray F’erenc igazgatósága alatt megindult, az idén tovább folytatódik és si­kerül szerencsésen összehangolni a művészi szempontokat a közönség érdekeivel és kí­vánságaival. Öncf-yilSios leit ecfy iojozsvári ltere«l<eclő Kolozsvár, augusztus 6. Csütörtökön, au­gusztus 6-án délelőtt Nagy Gyula kolozsvári kereskedő Kazinczy-utca 49. szám alatt lévő lakásán egy kamrában felakasztotta magát. Amire sógora ráakadt, már halott volt. A nyomozás megindult az öngyilkos­ság okának megállapítására. */«* ****** Ja Áru és jó hirdeítSsa; alapja a Jó üzletmenetnek 1942. AUGUSZTUS 7 " m FERENCJOZSEF KESERÜVIZ A Kaukázus és népei A keleti harctér déli részén most folyó hagy harcok valamikor a doni csata néven vonulnak a történelembe. A német és szövet­séges csapatok gyors előnyomulása délen a Kaukázus felé szorítja az ellenséget. Kau­kázus tulajdonképpen annak a hegyláncnak a neve, mely ezt a területet borítja, mert a vidéket magát Kaukáziának nevezik. Kau- kázia általános elnevezése mindazon terüle­teknek, melyek a Fekete- és Kaspi-tenger között fekszenek. A Kaukázustól északra fekvő területek neve Ciszkaukázia, a délre esőké pedig Transzkaukázia. Kaukázia átme­netet képez Európából Ázsiába és rendsze­rint a Kaukázus hegység gerincét tekintjük határvonalnak. Ebben az esetben Transzkau­kázia tartozik Ázsiához, mig északi része Európához. Kaukázia története az ősidőkbe nyúlik vissza. Az évezredek folyamán nagyon sok nép telepedett le azon a vidéken. Mindegyik nép megőrizte függetlenségét. Az asszírok és perzsák ezekre a területekre is becsaptak, de hódításaik csak ideiglenes jellegűek voltak. A rómaiak közül Pompeius járt a Kaukázus vidékén. A népvándorlás korában a hunok, avarok és kazárok támadásainak volt kitéve Kaukázia, később az avarok, mongolok, törö­kök, perzsák hódítottak meg egyes részeket. Oroszországgal Kaukáziának semmi közös­sége nem volt és csak a török hatalom ha­nyatlása idején használták fel az oroszok a bennszülöttek egyenetlenségét és 1770-ben lépték át először Kaukázia határát. Északi részét még is hódították és 1785-ben szer­vezték kormányzósággá. Délkeleti része per­zsa íenhatóság alatt volt és ezt 1813-ban engedték át az oroszoknak. Ezzel az oroszok birtokába került Baku is a Kespi-tenger partján. 1828-ban Perzsia kénytelen volt át­engedni a moszkovitáknak Erivant is, mely a mai török—szovjet—iráni határon fekszik. Törökország lemondott a Fekete tengeri partvidékről, amivel Kaukázai teljes egészé­ben orosz íenhatóság alá jutott. A kaukázusi népek nem szívesen hódoltak be és a felkelések, lázadások évtizedeken át tar tottak. A berlini kongresszus az oroszok­nak juttatta Batumot. Ennek a vidéknek né­pe az orosz—japán háború idején megkísé­relte, hogy lerázza az orosz Igát, de a láza­dást vérbe fojtották. Az elégedetlenség nem szűnt meg és csak a legszigorúbb rendsza­bályokkal tudták a népet féken tartani. Nem változott a helyzet a bolsevista uralom ide­jén sem. Számtalan lázadás keletkezett, de valamennyit vérbe fojtották. A kaukáziai népek a legtarkább egyvele­get alkotják. Leszámítva a hóditó orosz elemet, az Európa minden részéből odacső- dült telepes vándorlók mellett vannak törté­nelmi múlttal biró népek is. Elpusztult na­gyobb népek töredékei ezek, melyek Idegen elemek közé ékelődve, fajilag és nyelvileg is átalakultak. Itt él az úgynevezett hegyi zsi­dóság is, mely talán legrégibb, még a babi­loni korszakban elszakadt ága Palesztina egykori urainak. Kaukázia legjelentősebb városai Baku, Ba- tum, Erivan és Tiflisz. Baku az ugyanilyen nevű kormányzóság és kerület székhelye a Kaspi-tenger partján. Közel kétszázezer la­kosa van, akiknek legnagyobb része tatár, örmény, orosz, perzsa és zsidó. Itt van a pet­róleumipar központja. Van hajógyára és je­lentős malomipara is. A város mellett terül­nek el a nafta források, melyek területét hatezer hektárra becsülik, de a bolsevisták alig egyötödét tárták fel. Baku közelében vannak a nagyszerű örök tüzek. Ezek a föld­ből kiömlő égő gázok, melyek a parszik kü­lönös tiszteletének tárgyai. Mellettük tüz- imádó kolostor is épült. Bakuból olajvezeték vezet Batumba és a nemrég elfoglalt Rosz- tovba. Vasúti vonal köti össze ugyancsak Rosztűvval és Tifliszen keresztül Batummal. Batum a Fekete-tenger partján fekszik. Lakosainak száma kereken harmincezer, akik a petróleum elszállításához szükséges ládák és bádogedények készítésével foglal­koznak. Az Európába szállítandó balrui pet­róleumot csöveken szállítják ide. Kikötői for­galma jelentős. Tiflisz körű belül Kaukázia közepén terül el a Kúra folyó két partján. A város két részét öt hid köti össze. A Ba­kuból Batumba vezető olajcsövek itt halad­nak át. Lakosainak száma megközelti a négy százezret. Sok tentploma, mecsetje és kolos­tora van. Egyetemmel Is rendelkezik. Lakói már az e'ső világháború idején is igyekeztek elszakadni Oroszországtól, de ez nem sike­rült. A Kerenszki forradalom idején klkáltot- ta függetlenségét, de később mint tanács- köztársaság a Szovjetunióhoz csatlakozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom