Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-28 / 194. szám

/T ő uv i ö il a. k ö “lv v t ö.v,a duda?: P ADDA M3ü ? EXTS'RN P éuí ele Î942. augusztus 28 Ára 12 fillér SZERKESZTŐS*«, KTADÖHTVATAL *S NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-D. 7. TELEFON; lt-08. — POSTAFIÖK: 7L SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADÓNK VISSZA ÉVRE SZ PENGŐ. — POSTATAKAR*K- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. Megtört szívvel kísérte utolsó útjára az ország vitéz nagybányai Horthy Istvánt Sajatkezülegr állította össze a Főmélíóságu Asszony a Kormányzói Pár koszorúját Az Országház kupolacsarnokában folyt le az ünnepélyes gyászszertartás a Főméltóságu kormányzói Pár, Kormányzóhelyettes Urunk özvegye, a gyászoló rokonság, a külföldi ál­lamfők képviselői, valamint az ország egy­házi, polgári és katonai méltóságainak jelen­létében. Az Országház lépcsőfel járatánál, az oroszlános főkapun át egész a ravatalig fe­kete szőnyeg bori tóttá, kétoldalt hatalmas ál­dozati lángok égtek és végig a lépcsősort ko­szorúk szegélyezték. A képviselőház őrségé­nek alabárdjain végigcsillant az áldozati lán­gok fénye. A többezer főnyi tömeg már a reggeli órákban gyülekezni kezdett. A főbe­járatnál helyezték el az öt lépcsősoros rava­talt a koporsóval. A koporsón hehlesték el a Főméltóságu Pór koszorúját, amelyet a gö­döllői kastély parkjának virágaiból a hősi ha­lott édesanyja, maga a Főméltóságu Asszony állított össze. A koporsó előtt van az özvegy és a kisfia piros-fehér rózsákból font koszo­rúja. A rokonok koszorúi mellett közvetlenül a koporsó előtt van Hitler birodalmi vezér és kancellár, Viktor Emámiel olasz király és császár koszorúja és ott sorakoznak a japán császár, a bolgár király, a finn és horvát ál­lamfők, Tiso elnök koszorúi, továbbá József királyi herceg, a magyar kormány, a Felsőház és képviselőház, Mussolini, Goring, Bibhen- trop, Ciaho, a japán és mandzsu kormány é> még sok külföldi vezető államférfin koszorúi. A gyászszertartásra érkező előkelőségeket Bérezi házi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár, valamint Teleki Gyula gróf kö- yetségi tanácsos fogadta. A ravataltól jobboldal! helyeztek el három karosszéket, a Főméltóságu Kormányzói Pár és a Főméltóságu özvegy részére. Közvetlenül a koporsó mellett foglalt helyett a rokonság: Károlyi Gyula gróf, Edelsheim-Gyulai Lipót gróf felesége, ifj. Horthy Miklósáé leányai­val, Horthy Zsófiával és N'ieolettevei, a kö­vetkező sorban vitéz Purgly Emil és felesége, báró Urbán Petemé, Melczer László és fele­sége, Horthy Jenő és felesége. Lázár Károly- né, báró Urbán Gáspár és felesége, vitéz La­kács Béla és felesége, Hunkár Antal és fele­sége és Urbán Pál báró. A gyászoló rokonság között volt még Graefl Károly, Darányi György és felesége, Hardy Kálmán és felesége, Kenyeres János és felesége, Kendeffy Ádám gróf és felesége, Esterházy József -gróf és felesége, Fáy Y'k- torné és Czernin Artliurné. A Kormányzói Párnak fenntartott székek mögött ült Kállai/ Miklós miniszterelnök, a gyengélkedő Széchenyi Bertalan gróf felső­házi elnök képviseletében Bádvánszktf Albert báró a Felsőház alelnöke és TasnáárXagi András, a képviselőház elnöke. A jobb első sorban foglalt helyet Bibbentrop külügymi­niszter, Hitler képviselője, Ciano grof kül­ügyminiszter, az o’asz uralkodó képviselője, Oktibo budapesti japán követ, a japán csá­szár megbízottja, Mihov- hadügyminiszter, a bolgár király képviselője, Artukovics belügy­miniszter, a horvát. államfő és Vuorimaa, bu­dapesti finn követ, a finn államfő képvise­lője. A mögöttük lévő széksorban ültek a mi­niszterek, továbbá vitéz Liitay András vezér- ezredes, a honvédelmi miniszter állandó he­lyettese és vitéz Bajnóczy József vezérezre­des. a honvédvezérkar főnökének helyettese, a külföldi államfők képviselői, mögöttük pe­dig a külföldről érkezett küldöttségek tagjai. A képviselőhöz tagjai pártkülönbségre való tekintet nélkül csaknem teljes számban megjelentek a gyászszertartáson és részben a képviselőházi oldalon lévő széksorok, rész­ben pedig a felsőházi oldalon lévő széksorok mögött helyezkedtek el. A ravataltól balra, vagyis a kupolacsarnok felsőházi oldalén közvetlenül a koporsó előtt elhelyezett szé­keken ült vitéz József kir. herceg tábornagy, Albrecht kir. herceg, vitéz József Ferenc kir. herceg, Serédt Jusztinián bíboros her­cegprímás és báró Percnyi Zsigmond koro­naőr. A. meţprtizo gyászszeri artáss Mögöttük foglaltak helyet a közületek ve­setői és az állami főtisztviselők. A kupola­csarnok páholyai is mind zsúfolásig megtel­tek előkelőségekkel. Tiz óra előtt néhány perccel felhangzott a térről a Kormányzó Cr érkezését jelző kürtszó és a gyászoló gyüle­kezet a legteljesebb csendben várta a kor­mányzói család bevonulását. A Kormányzó Ur Öfőméltóságát, a Főméltóságu Asszonyt és a Kormányzóhelyettes Ur Főméltóságu öz­vegyét az Országház főkapjánál gróf Sza- páry Lajos a Felsőház és Putnoky Móric a képviselőház háznagya, a kupolacsarnok e’ó'tt pedig Kállay Miklós miniszterelnök, báró Pe­rcnyi Zsigmond. a Felsőház alelnöke. és Tas- nádi-Nayy András a képviselőház elnöke fo­gadta. Amikor a kormányzói család elfoglalta, he­lyet, megkezdődött a gyászszertartás. A Ope­raház énekkara Huber Károly .,Halálnak éj­szakája“ című gyászdalt énekelte, majd Ra­vasz László püspök imádkozott és gyász- beszédet mondott, „Meguju! a Te íf uságod, mint a sasé!“ Ravasz László református püspök létekből fakadó szavakkal búcsúztatta a nemzet nagvj haló tját •t«™* püspök a következő zsoltáridézet­tel kezdte beszédét: „Megírja! a Te ifjúságod, mint a sasé." — A magyar nemzet ezerév alatt sok ne­ttes Időt ért meg és gok nagy feladat előtt állott, de nehezebbet nem látott és itagyoh- bat nem várt, mittf ?? ns.&TPnmU.ftMi a most folyó Mbora »’égéig. Uj hasát kell foglal­nunk. át kel! alakulnunk, ki kel! vívjuk he­lyünket az uj világban, a rég! összetört Ma­gyarországból újat kell teremtenünk. — Akire Isten rábízta munkáját, a vezér- séget és roppant feladatok teljesítését, attól olyan nagyot kíván, hogy csak különös ke­gyelmének csodálatos segítségével lehet el­végezni. Leghathatósabb segítségét pádig az idők eljöttével nyújtja: rendel mellé méltó munkatársat, aki ifjú hittel és erős szivvcl mellette áll. — „Megújul a Te ifjúságod, mint a sasé“ — suhant át az ihlés a magyar országház törvényalkotóinak lelkén és íme: ott áll az ifjú sas apja mellett. Ki felejti el azt a je­lenetet, amikor az ifjú Kormányzóhelyettes Magyarország kormányzójának hűséget es­küdött. Ugyanaz a vér: ezeréves tiszta, ma­gyar. Ugyanaz a lélek: bátor és lovagias, gyengéd és erős. Ugyanaz a tartás: sudár, szilárd, nyugodt. Ugyanaz a kemény derék, büszke tartás: a halálba vigyázó magyar ka­tona fejtartása, csak egy más, az uj ember­öltőben, az örök magyar a huszadik század második felében. Milyen nyugodtan nézett az apa fiára. Biztos remény és győzelmi tudat fénylett a nőiesében. Milyen megértéssel, fiúi hódolattal nézett a fiú apjára. Nézése csupa lélek, fensöbbséges nyugalom, merész és büszke tekintet, mint a sasé és körötte úgy repked a szeretet, mint hófehér galamb: a hitves és az édesanya lelke. Kisütött a fel­hők közül a nap, mintha a magyar nép szine- java most vonulna fel öreg hazánk megújho­dására. — „Megújul a Te ifjúságod, mint a sasé.“ — És felszállott a sas, mintha üzenné merész röptével: a ti gondolataitok nem az én gondolatom. Saslélek volt: bátor, komoly egy kissé magános. Szerette a magánossá- got és a nagy távlatokat. A kötelcsségtelje­sités mintaképe már gyermekkorában, tisz­telettudó, szerény, de öntudatos, önálló, fe­lelősségvállaló. — Minden magyart átmelegitett az öröm, amikor vele találkozott. „De jó, hogy vagy, fajtánk aranyága, ezeréves törzsünk leg­szebb hajtása, sudár magyar ifjúság szép ígérete.“ Azt hittük, felfigyel rá az ifjú magyar és az ö segítségével megújítja az országot. — Lángoló, égő madár zuhant a Don me­zejére. Tüzéböl fölröppent egy gyémánttolla sas: az örök magyar phönix István király leikével és élére állt seregének, a hősi halált halt magyar fiuk sergének. — Vérző szivü család sorsát síró magyar, Krisztus segeiböl közeledik a vigasztalás ás a gyász ştirii sötétjén át már idecsillán a jövő újabb Ígérete: „Megújul a Te ifjúságod, mint a sasé.“ Áldjad én lelkem, az Urat, Ámen. Ezután a püspök elmondotta a Miatyán- kot, majd igy fejezte be könyörgését: — Elbocsátunk Horthy István utolsó utad- ra. őseid sirbolja felé. Legyen a pihenésed békességes, amig koporsód felett a Te Meg­váltód megáll. Legyen a feltámadásod dicső­séges és majd a kegyelmes Ur Isten trónja előtt a hűség és az igazság az egyetlen köz­benjáród. Legyen az érted való esedezés hat­hatós és foganatos. Koronázzon meg az örök irgalom. Ágyutalpra helyezik a koporsót A püspök beszéde után az egyházi' ének­kar ismét zsoltárt énekelt, majd az Opera- ház énekkara elénekelte a Szózatot. Ezután ravatalbontás következett. Először a koszo­rúkat vitték ki, majd a légierő egyik tiszt- helyettese az egyszerű fejfát, egy-egy tiszt­helyettes pedig a kilenc diszpárnát vitte a kitüntetésekkel. Mialatt a koszorúkat kivit­tek, a koporsót levették a ravatalról és a Kossuth Lajos-térre vitték. A család, a kül­földi küldöttségek és a magyar közjogi mél­tóságok lekisérték a koporsót. Az Operaház zenekara Wagner „Istenek alkonya“ cimü operájából Siegfried gyászindulóját, s Erk«-l „Hunyadi László“-jának gyászindulóját ját­szotta. Az OrszÁgház főkapuja előtt, ágyú- talpra helyezték a koporsót. Megalakult a gyászmenet. A papság mögött a fekete lo­vak által vontatott ágyutalpon jött a ko­porsó, mögötte a Kormányzó Ur öf óméit 6- sága, a Főméltóságu Asszony, a Kormány- zóhelycttes Ur özvegye, utánuk a gyászoló család többi tagjaival. A koporsó és a csa­lád mellett kétoldalt díszruha* testőrök is koronaőrök haladtak. Ezután jöttek az ide­gen államfők képviselői, a királyi hercegek és a hercegprímás, az apostoli nuncius, Káttay Miklós miniszterelnök az ország­gyűlés két házának elnökeivel és a minisz­terek, a külföldi küldöttségek tagjai és a magyar előkelőségek. A gyászmenetet kato­nai alakulatok zárták be A gyÁszmenal ulja A gyászmenet az Alkotmány-utcán, a Vil­mos csássár-uton és a Berlini-téren át ment a Nyugati-pályaudvarra. A Kossuth Lajos- téren s az útvonalak mentén soktizezernyt tömeg helyezkedett el a kordonok mögött, hogy’ szemlélője és fájdalma* résztvevője lehessen a hősi halott Korroányzóhelyettes Ur utolsó utjának. A Berlini-tér minden ol­dalát rendőrkordon vette körül, a kordon mögött tolongott ezrével Budapest népe, hogy végső búcsút vegyen a Kormányzóhe­lyettes Úrtól. Amint a koporsót hozó ágyu- talp befordult az Indulási oldal udvarára, a zenekar a Himnuszt játszotta, az alakulatok pedig feszes vigyázállásba merevedtek. íjsssu méltósággal haladt a menet egészen a ki ráírt váróteremig, ahol a pilóták leemelték a koporsót és vállukm véve a várótermén keresztül kívltték az nvegcsarnokba és elhe­lyezték a vonaton. Agyulcvésck felezték a gyászvonat Indulását A Kormányzó Ur Őfóméltősága hitvesével és az elhunyt Kormányzóhelyettes özvegyé­vel a királyi váróterem csaraokbavezető aj­tójánál álltak meg szemben a vonaton lévő koporsóval. A vonatnál Ravasz László refor­mátus püspök mondott ‘mát. Ima után gyászénak következett, majd » vonatot, hátratolták és a Kormányzó Ur Ofőméltó- ságft felsegítette hitvesét és as ösvegyet a kUloiryojjei azjjloukocsljabe- Ezután a Kor­mányzó Ur szárnysegéde kíséretében vis»rá­tért a királyi váróterembe. Egymásután el­búcsúzott a, külföldi államok képviselőitől, * kormány tagjaitól, a magyar előkelőségek­től és azután maga Is beszállt a vonatba,. A várócsarnokban tartózkodó papság néma imája közben lassan elindult a Kormányzó­helyettes Ur koporsóját vivő vonat. Ebben a pillanatban több ágynievés dördült el, a, ka- teaasenskar pedig a Hímnuágt játszotta. I utolsó útjára hősi halált halt Főmcltóságu Kormányzóhelyettes Urunkat. Budapest, aug. 27. Az egész ország fájda- | lomtól megtört szívvel és a külföld részvété- 1 nek megnyilatkozásával kisérte csütörtökön I

Next

/
Oldalképek
Tartalom