Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-22 / 189. szám

DUDA ?3UT V PARLAMENT EXTERN Sxnmbat MÄs TELJES HETI RÁDIÓ-MŰSOR Ara 12 fillér , BRASSAI-U. 7. li -08. — POSTAFTÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA EcvéiSz Ewrágta ovaszol«» Magyarország hősi halált halt KormáiiYZÓ fiel ycllesét — Néhezen tudok szebbet elképzelni, mint háborúban vadászrepülőnek lenni, — üzente vitéz nagybányai Horthy István repül (»főhadnagy a keleti hadszíntérről alig két héttel ezelőtt a magyar ifjúságnak. Egyszerű, sallangtalan szavak, csak mélyükön izzott a férfias helytállás per­zselő tüze. Az egész nemzet szive vissza­dobbant Horthy István rt piilőföhadnagy nr katonás szavaira, mert minden magyar tudta és mélyen átérezte, hogy az, aki eze­ket a szavakat kimondta, életével áll helyt érettünk. Alig két hete annak, hogy vitéz nagybányai Horthy Istvánnak, Magyar- ország kormányzóhelyettesének szavait a rádió hullámai szétröpitették s Szent István napjának déli óráiban a magyar nemzet minden gyermeke megdermedve, gyászba- borulva vette tudomásul, hogy vitéz nagy­bányai Horthy István fiatal, nagyrahivatott életével rótta le gyönyörű hivatásának leg­nagyobb adóját: Szent István napjának hajnalán, vadászraja élén, kötelessége tel­jesítése közben hősi halált halt hazájáért, , Fekete gyász és ielmérhetellen jelentő­ségű veszteség érte a magyar nemzetet Kormányzöhelyettes Urunk hősi halálával. Gyászoljuk, siratjuk fiatal életét, mert drága és kedves magyar élet volt: a sors­fordulatot váró nemzet reménységeinek egyik letéteményese. S a gyászoló nemzet mélységesen őszinte együttérzéssel és rész­véttel fordul a nagy csapás tragikus órái­ban Kormányzó Urunk öfőméltósága és fenköltlclkü Hitvese felé, azok felé, akik a vérségi kapcsolatban a legtöbbet: gyerme­küket veszítették el a szarmata mezők légi terében bekövetkezett hősi áldozattételben. A gyászoló magyar nemzet szive legmele­gebb dobbanásaival tekint a keleti arcvonal felé, ahol a Kormányzóhelyettesné hősi urának példaadását kötetve, gyönge asz- szuny létére maga is kiveszi részét a magyar asszonyok szent kötelességteljesi- téséből. Még fülünkben csengenek Kormányzó Urunk apai szeretettől átfutott üzenetének szavai, amelyeket mint a legelső magyar apa küldött a rádió Bajtársi Szolgálata utján fronton küzdő fiához. Mennyi büszke­ség, melegség és bizakodás csengett az Apa hangjában, aki maga is egész életével, életének minden cselekedetével a kötelesség- teljesités és a helytállás kemény törvényét példázta nemzete előtt. S az Apa hivatas- tudata, helytállása mél*ó folytatást kapott Fiában. Vitéz nagybányai Horthy István — mondjuk ki olyan egy szerűen és tisztán, ahogy a magyar föld legegyszerűbb fial mondják — az Apja fia volt. Nemcsak abban, hogy a nemzet hálája és bizalma *>t ruházta fel a kormányzóin iyettes magás közjogi méltóságával. Vitéz nagybányai Horthy István abban vitt Apja legméltóbb Fia, hogy a magyar haza nagy történelmi próbatételében a kötelességteljesités min­den kockázatát épp oly készségesen és szi­lárd lélekkel vállalta, mint negyedszázad­dal ezelőtt az otrantól tengerszorosban a kötelességrteljesités közben súlyosan meg­sebesült Horthy Miklós admirális. A gyászba öltözött nemzet fájdalma és részvéte az Apa hősiességének és a Fin példaadásánlk ebben a tragikusságáhAn is tiszta összhangjában komor tiszteletadás­sal fordul a budai vár felé. A hősi halál dicsőséges áldozathozatalában felmagasz- talt Fiúért hullatott foiró magyar könuyfk gyémántesője a Főméltóságu Pár ele hull mint a magyar szívnek nehéz megpróbál­tatás órájában önként felajánlott érzésünk s fájdalmunk nagyobb-e, mint csodálatunk, hűségünk és bizalmunk Kor­mányzó Urunk személye és családja iránt. Ahogy a szegedi zászlóbontás után Kor­mányzó Urunk a magyar nemzet ügyét és ebben a magyarság jobb jövendőjét szol­gálta, az a legnagyobb áldozathozatal és a legragyogóbb példaadás volt az örök magyar kötelességteljcsitésben. A nemzet önmagára találása, jobb erőinek, őst er.köl­fogadalomtétele. A nemzet tudja és soha nem felejti, miként emelte fel Horthy Miklós a niegesufolt magyarságot a meg­ásott sir széléről az uj élet akaratáig. S most, amikor a megpróbáltatás súlya leg­szentebb emberi jussábar szakad rá böl­csességben és áldozathozatalban törhetet­len Kormányzónkra és Hitvesére, minden magyar egy emberként sorakozik fel előt­tük, hogy- együttérzéséről és csodálatáról tegyen bizonyságot. Megrendült szivünk érzéseiben nem tud­juk pontosan elhatárolni: vájjon együtt­eseinek régi jogaiba való visszahelyezése, a felemelkedés utjának kikeresése és biztos megmutatása olyan nagy tett, aminöre csak egyetlen egy analógiát jegyzettek fel a magyar történelem lapjai. Mintha Szent István nemzet- és birodalomépitő politiká­ját ismételte volna meg a sors forgandó- sága: vitéz nagybányai n őrt by Miklósnak is azt a feladatot jelölte ki a végzet, hogy a magyarság egységét, a magyar föld tel­jességét valósítsa meg a magyar hivatás­tudat. európai feladatainak betöltéséért. Akárcsak Szent Bárányunkhoz, Kormányzó Urunkhoz is kegyes volt a sors: a nagy történelmi feladat megoldásának ösvényei biztos eredményekkel haladtak a szebb magyar jövendő tágasabb horizontjai felé. De — amint Kállay Miklós miniszterelnök rádiószózata klasszikus egyszerűségű sza­vakkal mutatja meg — a történelmi analógia abban is teljessé válik, hogy nmint Szent István királyunk elveszítette fiát, Kormányzó Urunktól is elvette életműve folytatásának legféltettebb kincsét. És még teljesebb s e teljességben szivberoarkolóan megdöbbentő, hogy mindkét nagyrahivatott sarj életét koruk domináló szellemi áram­lata vette el apáiktól és a nemzettől. A párhuzam csodálatos: a szolgálat szentségé­nek tudata tett pontot két drága, fiatal magyar életre, olyan férfiak életére, akik­nek léte, vagy elmúlása egyaránt sors­fordító jelentőségű. Szent Imre herceg Krisztus szolgálatában áldozta fel fiatal életét. Vitéz nagybányai Horthy István a hazáért szenvedte el a hősi halál rövid fájdalmát és örök dicsőségét. S akár Imre. herceg, akár az Ifjú Horthy-sarj elmúlását állítjuk történelmi távlatba, mindkét vér- tanuság dicsfénye mögött ott feszül és tündöklik Európa szellemi és sorsközös­ségének égboltozata. A magyar haza s benne a magyar nép ebből a távlatból méri fel gyásza és veszte­sége nagyságát. A magyar sors örök tör­vénye, hogy európai élete váltságdíjában mindig legdrágább kincsét: a magyar kard hősiességét és a magyar vér tengerét kellett eltékozolnia. Sohasem csak magunkért, mindig Európa szellemi és anyagi javainak biztonságáért kellett nemzeti létünk, terü­leti integritásunk védelmében tatárdnlást, Mohácsot, Világost, Trianont elszenvednünk és feláldoznunk a nemzet szlne-virágát. Most Is azért harcolunk, hogy Európa megmaradjon, s a megmentett Európa kultúrájában és civilizációjában a magyar­nak is helye legyen a nap alatt. Fájdalmunkban és gyászunkban Európá­hoz szólunk, ahhoz az aj, most születő Európához, amelynek megvalósulásáéit a magyar állam és a magyar nemzet második legmagasabb közjogi méltóságának viselője áldozta fel pótolhatatlan értékű életét a becsület mezején. Vitéz nagybányai Horthy István hősi halála a Szarmata-sikság fölött újabb nagy mementó Európa felé: a magyarság ismeri ezeréves európi múltja becsületbeli törvényeit s hogy azokat meg­tarthassa, nemcsak egyszerű közpolgárai teljesitik kötelességüket, szent önzetlenség­gel hallatván vérüket a nagy európai közösségért, de az államfő fia és helyettese is az első vonalban áldozta fel önmagát ezért a célért és bizonyosságért. Ha volna valaki még Európában, aki kétségbevonná és tagadná a magyarság hivatástudatát, az a hitetlen Tamás bizo­nyosságot kereső szemével tekintsen Keletre: ahol valamikor az ősmagyarok élték pogány, lovasnomád életüket, ugyan­ott. semmisült meg a jobb magyar jövendő legbiztosabb záloga, a magyar kormányzó- helyettes fiatal élete, mint a magyar hűség,

Next

/
Oldalképek
Tartalom