Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-20 / 188. szám
4 FALÁBÚ LEGÉNYKE Irta: Biró János A kies? székely legény ott ült a templom tövében. Taplósapkája félrebillentve az ölében. A legényke durva, háziszöttes „ingénekt ujjával törülgette forrőságtöl verejtékező homlokát s közben nagyokat sóhajtott. Belenyúltam a zsebembe s aprópénzt húztam elé, aztán bedobtam sapkájába. Az elcsigázott arcú legényke a pénzcsörgetésre felvetette tekintetét s szinte parancsolva mondta: — Vegye ki onnan instállom a pénzét, mert nem azért ültem én ide le. Jaj, Istenem, a lábaim ... — sóhajtotta. Még erősebben maga alá húzta két csonklábát. Az egyik lábának darabját, — ugyancsak fából volt — éppen két arasznyi távolságról kapta el, amint el akart gurulni mellőle s háta mögé tette. — Tessék a pénze! — tartotta elém kopott, szúette taplósapkáját, — mert nékem nem kell. Csak azért ültem lé ide kicsit, hogy szusszanjak. Erősen kimelegedtem. Pihenek kicsit, aztán megyek tovább ... .De ekkorra már uj járókelők érkeztek a templom tövébe, ök is pénzt vettek elé s egymásután dobálták belé a legényke tapló- sapkájába. Már nem ellenkezett. Kezéből kiszédült a mindegyre súlyosodé sapka az ölébe s ö hagyta. Pénz volt már benne. Elég Sjok pénz. Rozsdásodó, fekete fillérek, ezüstszínű pengők és szürke huszfilléresek..., Egyszerű, falusi öltözetű asszony is érke- eett s asszonyi kíváncsisága öt sodorta legközelebb a nyomorult sorsú székely legénykéhez. Valahonnan a piacról jöhetett, mert nagy szatyrában piros paradicsom, zöldpaprika és még dinnye is volt. Olyan öklömnyi dinnyék voltak. Sárgák és széditöen jó illatnak. Az asszony nem sokat teketóriázott, letette szatyrát s kivette belőle a legszebb •dinnyét. Aztán zsebkendőjét kereste elő a kebeléből és a sarkából kioldott egy vadonatúj pengőst: — Nesze, fiacskám, én parajdi vónék, — mondta. — Jószivvel adom. Itt ez a dinnye is, edd meg. Olyan édes, akár a méz. A pengőre jól vigyázz. Tedd el a többivel együtt, mert sok itt a gazember s elcsalja tőled. Hát a lábaid mi lelte, lelkem?... — Lefagytak, — mondja a kiesi székely legényke. — Lefagytak, aztán a doktor levágta mind a kettőt. Egyiknek a fejét, a másikat pedig térden alul. Most aztán újból eiöszkösödtek s a klinikán azt mondták, hogy tovább kell nyesni őket, mert máskülönben elpusztulok. Erre a szóra, hogy „nyesni“, erős szisz- szenések hallatszanak erről is, meg arról is a nagy embergyürüböl, akik körülveszik a kicsi legénykét. Akárha az ő lábukat nyesné a doktor. Újból pénzdarabok hullanak a taplósapkába. A legényke már nem is győzi zsebretenni a könyörületfilléreket, csak egyre azt mondogatja csöndesen, miközben hull- dogálnak a könnyei: ' —■ Isten fizesse vissza magiknak!... Az Isten áldja még magikat... A parajdi asszony tovább kérdezősködik: — Hát hová való vagy te legénkém? t— Csíkból való — mondja a kicsi legény. •— Csíkból. Gyepesi Györgynek hívnak. Se apám, se anyám. — Hát aztán hány esztendős vagy, lelkees- kém? — Tizenhármat számoltam el junius tizenharmadikán. Aztán újból nagy csönd. A legényke is hallgat, meg az emberek is hallgatnak, ahogyan körülveszik, csak egy- egy gyöngédebb szivü asszony sóhajt egyet- egyet. Ahogyan látom, már lehetünk itt vagy ötvenen, akik körülveszik a falábú legénykét s még mindig jönnek. Adogatják neki a szánalom-filléreket. Egy úriember éppen öt pengőt vesz ki irattáskájából s oda adja: —: Üresitsd ki a sapkádat, lelkem, mert már nem fér belé — biztatja a parajdi asz- szony a legénykét. ■— üríteném, de hová ? — kérdezi a legényke — nincs nekem zsebem. De a végén csak kiürül a taplósapka, mert a tartalmát beönti a parajdi asszony a legényke harisnyája korcába bekötött inge mögé. Be .a bőre mellé. — Hagyd ott, lelkecském, mert ott a legbiztosabb. Látod, én is a kebelemben hordom kis pénzemet, a zsebkendőbe kötve — mutatja. A legényke nem bánja, csináljon véle a a parajdi asszony, amit akar. De ez szem- mellátliatólag jól esik az asszonynak is. Ez az anyáskodó szeretet, a szegény, senki-fia iránt. Újból kérdezősködik tőle: — Hát aztán, hogy történt ? — A legényke megérti, hogy hozzá szól a kérdés s illedelmesen válaszol— Úgy, hogy hamarabb leesett a hó, mint ahogyan vártuk. Már az első éccáka olyan hideg lett a havason, hogy még a medvét is megölte volna, ha nem bujt volna jól el. Juhokat őriztem s messze elkóboroltam az esz- tenától s a nagy hó meg szélviharban nem tudtam visszatalálni. Három nap s három éccaka kerestek egyfolytában, amíg rámakadtak, de akkor már belepett a hó. Nem is tudtam róla, amikor a szeredai kórházban lenyeste a doktor a lábamat. Innen né! — huzza elő maga alól csonk-lábait. — A mult nyáron ebből még lefaricskált egy darabkát, ebből a kurtábbikból. S most már megint mind f áj ... Amikor a háta megé nyúl s onnan is előszed egy darabot a lábából, a körüiáliók közül sokan elsikoltják magukat, mások pedig élesen felszisszennek, csak a legényke magyarázza tovább: A vöt a legrosszabb, hogy amikor negyven őszén bejöttek a magyarok, az én két testvérem úgy el volt szélyedve, hogy nem is tudtam, merre keressem őket. Az a havasi olá pedig, aki arra müfelénk a legelőt bérelte, elhajtotta nagy sebtiben a juhait a kezemről s engem rtt találtak meg az irdatlan fenyvesben. — Hová való vagy s ki a gazdád ? — kérdezték az idegenek. — Megmondtam, hogy ki a gazdám s erre ők azt mondották, hogy mennyek én is Moldovába, ahol a gazdám van. mert ök is arra igyekeznek. Mentem én, mert akkor még nem tudtam, hogy Horthy édesapánk megszabadított münxet s hát azok átvittek a határon. Egész bé, bé Moldovába. Az vöt a nagy dolog, ilyen rongyos lábakkal, onnan újból vissza kerülni Csikba s onnan ide. Kit gyalog, kit szekéren, kit katonákkal autón, csak én tudom s az a jóságos Isten ... — tor fel az ég felé a sóhajtás — akinek áldott legyen a szent neve. Most már éppen zokognak az asszonyok s még a felnőtt, komoly emberek is szemüket törülgetik s mindannyian segíteni akarnak a szerencsétlen sorsú székely legénykén. Csakhogy most már rendőr is érkezett ide s kezdi elzavarni a tömeget. Azon kezdi, hogy tilos a koldulás. Látom, hogy nincs mentség s meg is vallom nyomban bűnömet. Isten látja,, hogy igazat mondok, hiszen ö közel van most hozzánk, itt történik minden szent házának küszöbén: — Ne bántsa, — mondom — én vagyok a hibás. Nem kért ez a gyerek senkitől semmit. Beledobtam a sapkájába néhány fillért s a többinek is csupán ez a bűne. MiadenkiA most keleten lezajló kato- nett események a legnagyobb európai folyó felé fordítják figyelmünket. A német és a szövetséges haderők a Don széles kanyarulatánál aratják győzelmeiket és a folyó alsófoiyása közelfekszik a Volgához. Ami nekünk magyaroknak a Tisza, ami a németeknek a Rajna, az az -oroszoknak a Volga, a mélabus orosz melódiák áldott szülőanyja. Egy orosz népmese szerint a Volga egy kis fekete ribiszkebokor tövében fakad, hogy titkos erővel áldhassa meg az orosz parasztot. Forrása a tenger színétől 228 méter magasságra fekszik és már ebbői a csekély magasságkülönbségből is láthatjuk, hogy a folyam torkolatáig vezető 5100 kilométer távolságon keresztül semmiféle természeti akadály nem gátolja a hajózást. A Volga felsöfolyását évenkint csak 200 napig-, az alsót csak 4P—50 napig nem borítja jégpáncél. Valamennyi orosz folyónak forgalmi szempontból a legnagyobb hátránya a hosszú ideig tartó jégtakaró és a Volgát a Keleti- és a Jeges-tengerrel összekötő nagy- kiterjedésű csatornahálózat használatát is szűk korlátok közé szoritja a szigorú tél. Már majdnem a fonásnál hajózható, a gőzhajók forgalma pedig Rzsevnél kezdődik. A Szovjetunió belföldi hajózási forgalmának több, mint fele a Volgára esik és többezer gőzhajó, de még ennél is sokszorta több bárka úszik állandóan a Volga tükrén. Régebben maga a folyó cipelte hátán lefelé az otromba bárkákat, felfelé pedig hajóvontató „burlákok“ különös céhe vonszolta a hajókat. szomorú, egyhangú dalok kisérete mellett.' Ki ne ismerné a világhírűvé', lett Volga dalt, ki nem hallott Volna Saljápimól, a hömpölygő végtelen folyam énekeséről? A hangversenydobogóról zúgott felénk a Volga és a burlákok siralmas éneke, ’ * l. — Igaz! Helyes! — mozgolódik a többi körülálló is, kiváltképpen pedig a parajdi asszony. — Ne bántsa ezt a legénkét, mert én ha hozzá nyúl, a szemét is kikaparom! Gyere, fiacskám, segítek. Gyere vélem.,. — Nem, nem megyek — mondja szemlesütve a kicsi, elszomorodott székely legény. — Van már énnekem szállásom a Bőd Péter- utca 51. szám alatt. Mert megtaláltam a né- német. A rendőrségen mondották meg, hogy hol van, a bejelentő hivatalban. Ott adott egy rendőr ur 40 fillért, mert annyiért árulta el a hivatal a néném lakáscímét. Csak ott se ülhetek tétlenül s nem is ülök tovább, c~ak legyen ismét jó a Iában. Tudnék én dolgozni is. Olyan ülő mesterségen. Suszter vagy órás szeretnék lenni, ha kellenék valakinek ... A körüiáliók nyomban elhatározzák, hogy ivet köröznek egymásközött s azzal gyűjtenek péntz Gyepesi Gyuri lába árára. Ki is választanak egy embert maguk közül s annak valamennyien felírják a címét vagy pedig fejben jegyzik meg, hogy oda gyűjtik máj adományaikat. Csak a rendőr kezd már nagyon türelmetlen lenni. Szeretné, ha tovább állanának innen az emberek. Ezt meg is mondja újból, mire a parajdi asszony felkapja a fejét s csak annyit mond csöndesen: — Hát igen, igen, lelkeim. Vannak azért jólelkü rendőrök is s nemcsak ilyen magunk- szörü jó emberek. Mert tessék! Az a másik rendőr tudott adni 40 fillért ennek a szerencsétlen gyereknek, hogy megtudja érette, hol lakik a nénje ... De ez nem. Ez nem olyan. Ennek csak kardja van. Fegyvere. De lelke ?... Ugyan, ugyan ... A rendőr csodálatosképpen türelmesen hallgatja a parajdi asszony méltatlankodását. Hallgatja nagy komolyan, egyetlen szó nélkül, majd oda int egy arra haladó kocsit, aztán a tömegen át oda töri magát a daróc- ruhás két falábú kicsi székely legénykéig, ölébe veszi a csodálkozószemü, szomorú legénykét s nagy óvatosan ráülteti a jó puha bőrülésre. Aztán maga Is mellé ül s odaszól a kocsisnak: — Öreg, hajtson a sebészeti klinikára... Mire a parajdi asszony a körülállókhoz: — Na. hála legyen annak a jóságos Úristennek, ezt jól elintéztük ... Utána még keresztet is vetett magára háromszor egymásután s aztán felemelte a templom tövéből zöldségtől nehéz szatyorét s továbbment. A tömeg is lassan szétoszlott' 4 A Volga 132 mellékfolyója közül a legnagyobb az Oka és balra a Kama. Az Oka hosszabb, mint a Rajna, de még a Káma is felülmúlja néhányszáz kilométerrel a büszkén csillogó német folyót. A Volga területének főforgalmi helye a Volga és az Oka egyesülésénél terül el, mert itt mind a két folyó a viszonylag legsűrűbben lakott területek között kanyarog, a Káma ezzel szemben terméketlen sik pusztaságokat szel át. Az Oka torkolatánál alapították a régi időkben a hires piacvárost, Nizsnij.Noogo- rodot, amelyet ma a proletár Oroszország világhírű költőjének, Maxim Gorkijnak a tiszteletére Gorki-ra kereszteltek át. (Gorki különben álnév és keserűt jelent.) Moszkva-, hoz hasonlóan Nizsnij-Eovgorodnak is meg. van a maga Kremlje, ezenkívül ez a város dicsekedhetik legrégibb orosz templommal, a XIII. században épített Angyal-katedrálissal. Minden évben szeptember 15-töl egészen augusztus Í5-ig vásárt tartottak a városban. Ezt a vásártartást még Rettenetes Iván rendszeresítette. A mult idők Oroszországéban ez a „mintavásár“ jelentette az üzleti élet csúcspontját, amely egyben az orosz kereskedők eléggé szabadjára eresztett örömünnepe is volt. Ma, az üzleti élet államosításával, teljesen elvesztette jelentőségét ez a hagyományos kereskedelmi szokás. ■Sztálin elhatározta, hogy Moszkvát bekapcsolja a Volga folyam-rendszerébe. Mértéktelen emberáldozatok árán északnyugati irányban csatornát építettek, amelyen gőzhajók is közlekedhetnek. Egy másik csatorna épitését is tervbe vették és ennek a be nem fejezett csatornának kellett volna a Don alsó folyását Sztálingrádnál összekötnie a Volga könyökkel. (Sztálingrád azelőtt Cariéyn volt).. A terv mpgvalositása azért ütközött ólvan óriási nehézségekbe, mert « Dón medre lényegesen magasabban fekszik, mint a Volgáé. A Volga, és a Don között elterülő legkisebb távolság l&vonalban 60 kilométer, a 1942. jnJG&SXTZJS m i csatorna pedig ma jdnem 100 kilométer fess' SZU. Nem messze a Kama iorkoCatátot tér® éT a Kazán, a tatárok egykori fővárosa. Tovább haladva Szamaránál Kujbisev városát1-érintjük. Ide menekült Sztálin a tanácsköztársa- ság kormányával és a külföldi diplomatákkal együtt, amikor a néniét csapatok Moszkvát fenyegették. A szovjetuniónak kétségtelenül egyik lieg-' fontosabb városa a Volga több, mint 600 négyzetkilométer hatalmas deltájának közepén elterülő Asztrahán JdkÖtfóváros. Aszfcra? bánba, vagy rajta keresztül folyik a Kaukázus két legjellentősebb olajterületének, Bakunak és G-rozmjnafk legnagyobb edajmennyi».■ ségte, a Szovjetunió belső fogyasztására rendelt olaj és egyéb hajtóanyagok számos szál* ■ Jitmánya. Az olajat tartályhajókból álló flot- tila szállítja a Volga mentén elterülő fo- gyasztóterületekre. A hadsereg, az ipar és .a mezőgazdaság gépesítéséhez szükséges olajak nagyobb részben a Volgán szállítják és éppen ezért a Volgát a Szovjetunió , legfontosabb ütőerének tekinthetjük. Ennek elszaki- tása a Szovjetunió gazdasági életével összegfüggő fontos területek halálát is jelenti. Mérhetetlen nagy a Volga halgazdagsâgaş a Volga deltája a világ mák leggazdagabb halastava és több százezer halásznak ad kenyeret. Évi haltermelése félmilliót tesz ki. Az „Asztrahán-kaviárfe“ a ..Beluga“ nevű tokhalfajta szállítja. Egy jól fejlett hal még 12—20 kiló kaviárt is ad. Nizsnij-Novgorodig tiszta orosz vidéken' keresztül folyik a Volga. Az alsó folyása mentében levő területeken már „idegen- népekkel“ keverednek az oroszok: mordvinek- kel, tatárokkal, örményekkel baskírokkal és számos más néppel. Szaratovnál, a termékeny fekete földeken terül el a „Volganémet Szovjetköztársaság“. A világháború előtt ez az erőszakkal szervezett államszervezet még 600.000 német, leiket számlált, de ma a. sok. éhínség és a közismert terror következtében ez a tekintélyes szám valószinüleg a felére zsugorodott össze. Ezeknek a németeknek az őseit még II. Katalin cámő hívta be az országba. Tiszteletet, követelő méltósággal hömpölyög ez az óriási és már ázsiai viszonyokra emlékeztető folyam. A középső és alsó szakasz jobboldalát 1000 kilométer hosszúságban 200—300 méter magas part szegélyezi, baloldalon pedig termőföldek teszik szinessé a Volga táját. ' . . 1 De rendkívül sole magyar titkot is őriz a Volga. Egyszer majd sok történelmi vönatko* zásu magyar kérdésre is felelete; ad nekünk Kelet grandiózus és egyhangúan zugó végtelen patakja. Aholl egykor a burlákok „éj vhnyem,“-jének egyhangú dallama csendült fel, ma Európa ifjú nemzetei menetelnek, hogy uj és szebb jövővel ajándékozhassák meg népeiket. Rendkívüli bíróságokat létesített a belgiumi német parancsnokság Brüsszel, augusztus IS. A belgiumi német parancsnokság több városban rendkívüli bíróságot létesített. A bíróság hatáskörébe tartoznak a termés ellen irányuló merényletek, a fosztogató bandák, a belső biztonság és az ellenőrző szervek ellen irányuló merényletek, illetőleg ezzel kapcsolatos bűnügyek. A bíróság a német törvány alapján kimondhatja és végre is hajthatja a halálos ítéletet. (MTI.), Wünscher dr„ a Hangya vezérigaz- gatóiaés Quirín dr„ a Rimamurányí Rt. vezérigazgatóba Bota község díszpolgárai Budapest, augusztus 19. (MTI) Bota község legutóbb megtartott képviselőtestületi ülésén egyhangú lelkesedéssel díszpolgárává választotta Wünscher Frigyes dr. kormány- főtanácsos, egyetemi magántanárt, a ^Hangya“ vezérigazgatóját és Quirin Leó dr. or. szággyülési képviselő, kormányfötanácsost, a rimamurányi, salgótarjáni Vasmű Rt. műszaki vezérigazgatóját, azokért a szociális intézkedésekért, amelyeket a község fejlesztése érdekében végeztek. Newyorkig és vissza repülhetnek az uj német bombázók Zürichből jelentik: Egy svájci lap szerint a Heimkers 177. ujrendszerü német bombázó repülőgép teljesítőképessége olyan • nagy, hogy teljes bombaterheléssel Newyorkig elrepül és onnan leszállás nélkül visszatér. A bonba terheléssel 12.000 kilométert tud repülni leszállás nélkül. i nek, aki itt áll.., Váltson bérletet! A Filharmónia ÍTársasá g nyote xeneieşrt ftér« teii hangversenyére Világb'rii közreműködők! Bérietköíések IBUSZ-nál, Mátyás király tér. A VOLGA Európa legnagyobb folyójának jelentősége
