Keleti Ujság, 1942. augusztus (25. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-19 / 187. szám

4 1942, AUGUSZTUS 19 Niért van szükség Erdélyben az iparengedélyek revíziójára Kolozsvár, augusztus IS. Hirt adtunk ar* ról, hogy a m. kir. minisztérium szombaton megjelent rendeletében a Magyar Szent Kő' rónához visszacsatolt keleti és erdélyi ország­részen ipart, kereskedést űzők jogositváhyá- nak felülvizsgálatára adott ki utasítást. Ez a rendelkezés megnyitja a lehetőségét annak, hogy az iparűzés terén évtizedek óta kialakult visszás helyzeteket mégszüntessék és a keresztény és magyar iparosok és kereske­dők javára helyrebillentsék azt az egyen­súlyt, amely nélkül gazdasági életünk egész­séges fejlődése el sem képzelhető. Tudomásunk szerint ez a szombaton ki­adott rendelkezés csak utasítást ad a soron következő rendezésre. A reszort-minisztériu­mok részletes rendelkezései következnek ez­után s ezeknek nyilvánosságra hozatala után kezdődik meg az erdélyxészi iparkamarák ut­ján az eddig kiadott iparengedélyek revi- ziója. A közeljövőben tehát kezdetét veheti a ré­gen várt tisztogatási munka. Erre annál is inkább szükség van. mert az impériumválto- zás után, hogy némi rendet teremtsenek a román iparhatóságok által itthagyott dzsun­gelben, átmenetileg nyilvántartásba vettek minden jelentkezőt, de nem vizsgálták meg azt, hogy a magát iparosnak vagy kereskedő­nek bejelentő egyén jogosult-e iparűzésre vagy sem? Kolozsvár városában és a Kolozsvár és Vi­déke Ipartestület hatáskörébe tartózó helysé­gekben körülbelül ötezer ember foglalkozik kézműiparra! és kereskedelemmel. Ennek az ötezer embernek huszonöt százaléka zsidó. A százalékarány nem éleződik ki erősen, mert ez a kimutatás az összes ipart és kereskedelmet űzőkre vonatkozik. Ha azonban levonjuk eb­ből a számból az iparosokat, akkor ez a szá­zalékarány a kereskedelem terén hatalmas el­tolódást mutat a zsidók javára és a keresz­tény kereskedelem nagymértékű visszaszorítá­sát tükrözi. Nem minden érdekesség nélkül való az Ipartestületnek kimutatása az ipartüző zsidók számarányával kapcsolatban. 1941. évi jelentésében külön is kitér a ro­mán időben kialakult szabadosságra és az uj ipar jogosítványok kiadását tárgyaló fejezet­ten megjegyzi a következőket: ,,Az Ipartestülét működésének megkezdése­kor az ipar jogosítványok terén, illetőleg .az önálló iparűzés tekintetében zűrzavaros álla­potokat talált. Tudvalevő, hogy a román meg­szállás ideje alatt kézműiparosoknak ezrei dolgoztak ipar jogosítvány nélkül, úgy a vá­rosban, mint a vidéken“... A bécsi döntés után 1943 magyar iparos jelentkezett az ipartestü'.etnél bejegyzésre Kolozsvár területén. SS német, 136 román iparos után a nyilvántartásba vett és ideig­lenes iparengedéllyel ellátott zsidók száma 402 volt. A vidéki iparosok hozzá-zám írásá­val 2922 iparost tart nyilván az Ipartestü­let a hatásköre alá tartozó területen. Az Ipartestület által összeállított statisz­tika megállapítja ezek után, hogy az iphra- sok 77%-a magyar, 1.5%-a német, 7%-a ro­mán, 14.5%-a pedig zsidó. A megmaradó kétezernyi létszám tehát a kereskedelemmel foglalkozókat jelenti. Hogy ezek közül meny­nyi a zsidók arányszáma, azt még hozzávető­legesen sem lehet megállapítani. Ez csak ak­kor'tisztázódik teljesen, amikor az iparrevi- zió során felszámolják a túlméretezett zsidó előretörést és megszüntetik a strómanrend­szer mindenféle fajtájú érvényesülését. A zsidó kereskedelmi és iparú hegemóniáról tisztább képet kapunk, ha megfigyeljük a környező városok ipari és kereskedelmi sta­tisztikáját. Nézzük csak mi a helyzet — például —- Désent Az elsőfokú iparhatóság adatai szerint Dósén az iparigazölvánnydl rendelkező ipart- üzők 43, a kereskedelemnek pedig 61 száza­léka zsidó. A mesterek, segédek és inasok a következő százalékkal szerepelnek ebben a statisztiká­ban: a mesterek 20.0, a segédek 19.3, az ina­sok lö százaléka zsidó. • Besztercén következőképen á'l a helyzet: Az ipartiizök 17%-a, a kereskedők 64 00%-a zsidó. Beszterce és vidékének ará­nya: mesterek: 18.5, segédek; 11.2, inasok: U.2 százalék. Meglepően örvendetes Zilahnak, ennek a kis magyar városkának kereskedelmi és ipari statisztikája. Itt erősen a százalékarány alatt áll a zsidó térhódítás. Ennek azonban igen érdekes oka is van. Zilahin hivatalosan az ipartiizök 3%-u, míg a kereskedőknek csupán 2%-a tartozik a zsidó fajhoz. Ezt a meglepő eredményt azzal érték el a maguk életét okosan védő zilahiak, hogy már évszázadok óta szombati napokon tartották meg a heti és kirakodó vásárokat. Mivel a lengyelzsidók vallási törvényeik tiltó Rendelkezései miatt . r tudtak üzletaket kötni, mesz- sstrn elk'-'i u’ték a várost. így védekezett a zilahi nép a zsidóság térhóditásával szemben. Seamosujvdr helyzetképe szintén előnyös a magyarságra nézve. Ebben a kis városban a mestereknek csupán 5.5, a segédeknek 4.8, mig a tanulóknak 4.4 százaléka tartozik a zsidó fajhoz, Szilágysomlyón is óriási arányú zsidó tér­hódítást mutat ki a statisztika. Az Iparüzök 23, a kereskedőknek 47 százaléka zsidó. A vi­dék aránya pedig igv oszlik meg: a meste­rek 15, a segédek 12.8 és az'inasok 15,7 szá­zaléka zsidó. Banffyhunyadon sem különb a helyzet. Itt az iparosok 14.5, mig a keres­kedők 42.8 százaléka tartozik a zsidó fajhoz. Ezekben a számadatokban természetesen nincsenek benne azok az üzleti vállalkozások, amelyek keresztény cégér alatt működnek, de mögöttük a zsidó tőke húzódik meg. Ha szá­mításba vesszük ezt a körülményt is, érthe­tővé válik, mennyire szükséges és időszerű volt ennek a rendeletnek a kiadása, mert en­nek révén tisztázódik végre a helyzet és az uj engedélyek kiadásával a zsidóságot száza­lékarányában fogják a kereskedelem és az ipar terén szerephez juttatni. Figyelemreméltó körülmény, hogy a zsidó­ság számarányához mérten szinte elsöprő erővel a fizikailag könnyebb feltételű foglal­Budapést, augusztus 18. (MTI) A közellá- tásügyi niiniszter, hogy az ország közellátási problémáinak elrendezését megnyugtatóbban biztosítsa és hogy közvetlen szervekkel ren­delkezzék vidéken, az egyes járási székhelye­ken, valamint azokban a megyei'városokban, ahol közellátási felügyelőség nem működik, közellátási ellenőr kinevezésével fokozottabb mértékben építette ki a közellátás vidéki szervezetét. E hó 15-ével 306 járási szék­helyen, illetve megyei járásban kezdik meg a közellátási ellenőrök működésűket. A köz­ellátási ellenőrök a területileg illetékes köz­ellátási felügyelőségeknek vannak alárendel­ve. Feladatuk állandóan figyelemmel kisérni a helyi közellátás alakulását és az intézke­dést kívánó megfigyelésekről jelentést tenni. Vichy, aug. 18. (Bud. Tud.) A párisi lá­pok jelentése szerint az elmúlt napokban többezer állampolgárság néiküli Parisban és a megszállt területen lévő zsidót őrizetbe vet­tek és gyüjtőtáborba szállították. Deportálá­sukra a közeljövőben kerüli sor. Hasonló rendszabályokat alkalmaztak a meg nem szállt Franciaországban is. Itt a francia rendőrség Kolozsvár, augusztus 18. Érdekes levelet hozott a posta a Keleti Ujsá.g“ helyettes szerkesztőjének. Messzi földön, „valahol Oroszországban" tették postára a levelet, amely ismételten bebizonyítja, hogy honvé- deínk egészen másképp látják a „szovjet pa» radicsonV'-ot. mint ahogy azt a moszkvai, a londoni és a washingtoni propaganda ecse­teli. A levélét egyébként Cserei Szász László, a jónevü fiatal író és költö küldte, akinek Írásai fővárosi folyóiratokban, napilapokban és a „Keleti Újság“ hasábjain is megjelen­tek s aki most a hős honvédsereg egyik ka­tonájaként küzd a távóli harcmezükön. Az érdekes levél alábbi részlete a nyilvánosság elé kívánkozik: „Utunk végig nyomorúságos, mavha- ganéjjnl beta pásztóit deszka viskók Közi vezetett, amelyekben a paradicsom „bol­dog“ lakói élnek családjukkal és kisebb- nagyobb állataikkal egy már nem is ké­tes tisztaságú, hanem kétségtelenül pisz­kos szobában. A férgek itt tényleg para­dicsomi életet élnek. A városok sem külön­böznek a falvaktól, hiába dúl itt az egyen­lőség: mindenki és minden egyformán piszkos. Most Is az úgynevezett városban va­gyok és egy elhagyott nyomdában Írom e sorokat. Nem tudom, hogy a nyomdászok milyen órabér mellett dolgoztak, de lá­tom, hogy a nyomda berendezése a lecü­kozásokat rohamozta meg A kevésbé kifizető, nehezebb munkával járó pályát' meghagyták a magyar munkásság számára. Egyetlen egy városnak a kimutatása is élénk fényt vet erre a törekvésre, amelynek más irányba való terelését az iparengedélyek korlátozása valószinüleg örvendetesen fogja elősegíteni. Besztercén például, ahol bár a lakosság né­met nyelvű többsége van nyilvántartva, mint kimutattuk, a kereskedelem 64.9 százalékban zsidó kezekben van, mig az iparban 17 szá­zalék a zsidó. Ebben a városban a zsidóság nemcsak a magyarság, hanem a többségben levő németség mellett is hatalmas tért hódí­tott. A város 111 eipésziparosa közül 45. a 47 férfiszabóból 19 zsidó. Vannak olyan fog­lalkozások is, amelyek úgyszólván teljesen a zsidók kezében vannak. így a fogműves, fü- zőkészitő, kozmetikai, valamint a szappan­gyártó iparban alig akad magyar. A közellá­tás legfontosabb területein is aránytalanul nagy a zsidó befolyás. 104 mészáros közül Besztercén 44 a zsidó. 31 pék közül S, mig a nehezebb iparokban, mint az asztalos, ács, a csizmadia, fazekas kerékgyártó, kovács, kőműves, lakatos, szíjgyártó mesterségekben még elvétve is alig akadunk zsidóra. A közeljövőben a kormány intézkedése ré­vén mindezek a kiáltó egyenlőtlenségek köz­megelégedésre • megoldást ^nyernek és az er- délyrészi területeken is ar. igazságosság és a számarány szerint osztódik fel* a magyar munka és annak jövedelme is. A járások területén ellenőrzik a hatóságilag megállapított árak betartását, figyelemmel kisérik a közellátással kapcsolatban kiadott rendeletek kellő időben történő végrehajtá­sát, a helyi fiatóságok, valamint magánosok köselldtríssal kapcsolatos kérdéseit, problé­máit és panaszait egyrészt közvetlenül in­tézik el, másrészt azok levezetésére megfe­lelő intézkedést kérnek. A közellátási mi. nisztérium vidéki szervezeteinek fokozottabb mértékben történő kiépítése szükségessé tette, hogy a minisztériumi kebelében köz­ellátási igazgatási főosztály néven külön fő­osztály szerveztessék, melynek hatáskörébe tartoznak a közellátási kormánybiztosokkal kapcsolatos ügyek. mintegy 4000 állampolgárság nélküli zsidót vett őrizetbe és szállított a megszállt terüle­ten lévő gyüjtötdborokba. Egyidejűleg őrizet­be vették azokat a francia zsidókat, akik „fe­kete kereskedelmet“ folytattak. Ezeket inter­nálták és a bűnügyi eljárás lefolytatása vé­gett átadták a francia bíróságoknak. nika csecsemőkorában készült. Pedig tó- terjedése és nagymennyiségű ócska gépel alapján Ítélve, Igen nagy nyomda lehetett. Szeretném látni, mit szólna az a néhány, tévútra vezetett munkás, ha Ilyen helyi­ségben, ilyen gépeken volna kénytelen napi nyolc órát dolgozni Azt hiszem, ha­mar megfakulnának vörös eszméik. Egyébként jól vagyunk és biztos léptek­kel haladunk előre egy szent cél: a uagy és boldog Magyarország érdekében." * Ezeket Írja a „szovjetparadicsomból“ a fiatal magyar költö. Tanulságos sorok... El lehet gondolkozni felettük... Bolsevista kémeket fogtak el Svédoiszáabon Stockholm, augusztus 18. (MTI.) A Şte­fani Iroda jelenti: Stockholmban letartóztattak két honosí­tott oroszt idegen hatalmak javára végzett kémkedés miatt. Megállapították, hogy rá- dióadóállomással dolgoztak, amely a város környékén az erdőben volt elrejtve. Állítólag szovjet ügynököktől kapták a készüléket. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK 1 láromszázlia! kozelSáSátsi Járási ellenőr kezdte meţ? naSiködését aiicjuszltis 16-án Újból többezer zsidót szállítottak gyüjtőtáborba Franciaországban 00Ití mintíonRi és minden egyformán pisxkos!" — Írja orosz földről a Keleti Újságnak egv; fiatal magyar költő Kolozsvári autóbusz A Szent Mihály tornyában épéért most üt delet az óra .. . A ('áros eddig szinte merengő képét, egyetlen in­tésre rohanó, élő fergeteggé varázsolja a munkájából hazafelé siető tömeg. Min­den perc drága most. Ki kerékpáron, ki az apostolok lován igyekszik hazafele. Akadnak olyanok természetesen, akik kényelmeskedő természetüknél fogva a közlekedési eszközöket használják fel erre a célra, mert úgy remélik, hogy ily- módon hamar célhoz érnek. — Jónapőt kívánok! — köszönti egy­mást az egyik megállónál két ur, akik ezen a déli poszton ismerkedtek meg egy_ mással. Ar egyik sovány, epebajos kül­sejű ember. A másik nyugodt, filozofikus természetű... — Újabb kísérlet? — kérdezi a filo­zófus. — Az utolsó — jegyzi meg ideges arc- ránditás közben az epebajos. Mig csöndben álldogálnak, apró cso­portok keletkeznek körülöttük, majd percről-percre szinte matematikai hat­vány alapján so’cszorozódnak. Megérke­zik az asztmás nénike is és mint aki tö­kéletesen ismerős a helyzettel, újságpa­pírt térit a járda szélére és leül. Mások többkötetes regényeikbe mélyednek. Vár­nak .,. Egyre várnak ... A toronyórán ezalatt földöntúli erők ■ gyorsan tolják előre a mutatót. Nemso­kára negyed egy. — Fogadjuk, hogy nem jön — hördül fel az epebajos ur és úgy néz társára, mintha jó fogát húzták volna ki a fájós helyett. — Inkább Churchillre fogadok utam, ’hogy Kairót Kolozsvárral téveszti össze és itt száll ki, de hogy arra fogadjak, hogy ez bejön? — Azt már nem ... Két inasgyerek malmozni kezd a jár­dán, de akadnak türelmetlenebbek is. Ezek fel és alá sétálnak s mint az őr­szemek a vártán, a legparányibb távoli neszre is felfigyelnek, mert ugyebár so­hase lehet tudni?... Az életben csodák is történhetnek ... Igén, valóban történhetnek csodák, de nem itt, ezen a ponton iS az az átkozott mutató odafönt úgy rohan, mintha versenyre akarna kelni a szélviharral. Már fél egy ... A filozófus külsejű ur most megszólal: — Mondja kérem — fordul az epe­bajos felé — nem lehetne észszerűbben, a közönség igényeinek megfelelően meg­oldani ezt a problémát? Mondjuk úgy. jhogy a benzinnel és a közönség idejével egyaránt takarékoskodjunk. Mi történne, ha reggel hét és kilenc között, maid ti­zenkettő és két óra között állítanának be a forgalomba minden tát sasgépkocsit? ... Ebben a pillanatban — rövid félórá­val a tömeg összeverődése után — mintha be akarta volna bizonyítani, hogy mennyi rosszindulat lakozik a népben, prüszkölve, dohogva becammogott a rég- várt autóbusz. A tömeg azonnal meg­rohamozta. Senkisem számolt azonban a paradi­csomi átokkal. A társasgépkocsi ajtajá­ban ott állt a szőke arkangyal és tiltó mozdulattal ,,megállj"-t parancsolt a tö­megnek. Aztán imigyen szólott:-— Megtelt!... Mehet!... Egyetlen kocsi jött tehát és már fél- egy is elmúlt. Az epebajos ur arcán való­ságos világfájdalom vonaglott. A filozó­fus minderre mosolygott, sőt még vigasz­talta is társát: — Bízzuk magunkat a sorsra ... A sors akaratát azonban már nem várta meg senkisem. A nénike feltápászkodott a járda széléről és nagu sóhajtások kö­zepette tovabicegett. Az e.pcbajos köszö­nés nélkül elrohant. Csak a filozófus tar­tott ki rendíthetetlenül. Amikor már mindenki elment, hangok dübörögtek feléje a távéiból. Incselkedő, biztató pöfögések üzenték, hogy a csoda közeledik. Csak még egy kis türelem ... A filozófus arcán a mosoly hirtelen torz fintorrá változott. Ajkába harapott s nyakát gallérjába hunra, gyors iram­ban az epebajos után rohant... S ekkor üresen, délcegen és komóto­san begördült a megálló elé pontosan hat társasgépkocsi — az ellenkező irány­ból... T. Gy. Egy féltékeny romániai gazdái* kodó levágta felesége fejét Braila, aug. 18. (Búd. tud.) Movtila-Mire- sei községben Mihail Badv gazdálkodó félté­kenységből éles késsel levágta felesége fejét. A hitvesgyllkos ezután a vendéglőbe ment, ott italozott, majd a robogó vonat alá vetette magát, amelynek kerekei halálra gázolták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom