Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-25 / 167. szám

1942. J V £ I U S 2S ^g 1 oválslira isi viMífjáJafi fogságban marad a icolozsvari szappan- panama liárom fő vádlottja Hatalmas érdeklődés meüeH zajlott le a nagyszabású láncolásí ügy tárgyalása — Hogyan került forgalomba Kolozsvárott a szabadkai szappan? A bíróság elrendelte a szabadlábra helyezett Ausch Izidor elmebeli állapotának megvizsgálását Kolozsvár, julius 24. Élénk érdeklődést keltő, nagyszabású per tárgyalása verte fel pénteken a kolozsvári törvényszék nyári csendjét: a törvényszék mellett működő uzsorabiróság szüneti hármas tanácsa, Vitos Pál dr. elnökletével megkezdte n Kolozsvá­rott május végén leleplezett zappanüzérek bünperének tárgyalását. Érdeklődő jogászembereken kívül unatko- zók és érdekeltek valóságos tömege töltötte be a törvényszék épületének tágas emeleti tárgyalótermét, ahova szuronyos fegy örök kisérték át a május vége óta letartóztatás­ban lévő Benczel Béla. Hirsch Károly, Be­nedek András, Ausch Izidor és Altmann Manó vádlottakat. Mellettük a vádlottak padján foglalt helyet a közben szabadlábra helyezett Borbáth Lajos és Mandel Mórné is. Hogyan történik a láncolás? A személyi adatok felvétele után felolva­sott vádirat tömör egyszerűséggel Ismertette ezt a jellegzetes láncolási bünpert, amelyben a főszereplők ezúttal Is a jelenlegi súlyos idők áldozatos követelményei elől húzódozó zsidóság köréből kerültek ki: Benczel Béla és Hirsch Károly ügynökök ezév áprilisában és május első felében ösz- szesen íOO tucat 78 százalék zsírsavat tar­talmazó. nem selyem csomagolású Lanolin piperaszappant adtak el Benedek András nagykereskedőnek, aki a tucatonként egy és másfél kiloaram súlyú szappan hatóságilag megállapított 8.76 pengős legmagasabb vi- szonteladoi ára helyett 19.50 pengőt fizetett. Ugyanebből az áruból ugyanezért az árért 100 tucatot adtak el Borbáth Lajos illat- szertárosnak. Hirsch Károly tevékenységéért Benedektől 500, Borbáthtól 150 pengő juta­lékot is felvett. Benedek András és Borbáth Lajos a meg­vásárolt árut nyerészkedési céllal — a ha­tósági árnál szintén magasabban továbbí­tották. így Benedek Mendel Mórnénak a 11.22 pengős legmagasabb fogyasztói ár he­lyett tucatonként 32 pengőért adta el, Bor- bálh Lajos pedig a megszabott 90 filléres darabár helyett 1.40 pengőért árusította n 'nagyközönségnek. Mandel Mórné az átvett áru tucatját 36 pengőért Alt máim Mórnak közvetítette. Hirsch ügynök közvetítése ut­ján szappanárut kapott a Benedek-cégtől Ausch Izidor Is, aki annak tucatját 36—45 pengőig terjedő áron árulgatta. A szappant a vádlottak tiltott utón, zug­ban, nyerészkedési szándékból, a korlátozó miniszteri rendelet megkerülésével szerezték be. Szappankészletüket igyekeztek az ellen­őrző hatósági közegek elől elrejteni maguk­nál és raktáraikban, sőt az említett okokból Benczel Béla a májusi zárolás után még Gállá Antalnak is küldött 786 tucatot. Az uzsorabiróság a perben felsorolt vala­mennyi vádlottat folytatólagosan elkövetett árdrágító visszaélés büntette miatt vonta felelősségre, Benedek és Borbáth kereskedő­ket pedig a honvédelmi törvénybe ütköző vétség miatt is. „Valódi, békebeli nyersanyagból készült Lanolin-szappan“ A vádlottak kihallgatása egész délelőtt tartott. Mandel Mórné kivételével valameny- nyien tagadták bűnösségüket. Az elsőként kihallgatott Benczel Béla el­mondotta, hogy Marosvásárhelyen kereske­delmi ügynöksége van. Árubeszerzés és köz­vetítés céljából, szükség szerint, az egész országot beutazza. így jutott el Szabadkára is. Ott összeköttetésbe került Dick ügynök­kel, aki — tudomása szerint — az ottani Beck-szappangyárat képviselte. Vele állapo­dott meg a gyár nevében bizonyos szappan­mennyiség lekötéséről, az ajánlat azonban 26 és fél dekás ,,Góliáth“ szappanról szólott. Amikor vevői panaszkodásából kiderült, hogy a gyár nem a jelzett árut szállította le, készpénzben, vagy áruban vállalta a külön­bözet megtérítését. Kolozsvár legjobb elhe­lyező piaca volt, ahol irodáját Hirsch Ká­roly képviselte. Hirsch Károly szerint más árucikkek ajánlása alkalmával hozta szóba Benedek András Széchenyi-téri üzletében a „valódi, békebeli anyagból készült“ Lanolin szappant. Benedek rendelt is tőle 400 tucat szappant s egy-egy Ízben 2000—2000, a harmadik esetben 3800 pengőt adott át neki. ügyfele utóbb szóvátette, hogy nem a rendelt árut kapta meg, amire ő biztosította a különbözét elintézéséről. Benedektől „kölcsönképpen" felvett még 500 pengőt, ugyanilyen elmen Borbáthtól is kapott 150 pengőt. Borbáthnak 1950 pengő ellenében 100 tucat szappant adott el. A fel­merült árkülönbözet visszatérítését, aminek fedezésére BenczeltÖl 1400 pengő érkezett, Borbáthnak szintén tudomására hozta. — Ausch Izidornak ugyancsak adott el árut? — kérdezte még az elnök. — Igen. Régebbről ismerem őt. Tudom, szegényemben, aki egymagára van utalva, Ausch engemet is támogatásra kért, meg is tettem. Tudtam, hogy irni-olvasni nem tudó ember, aki toalett cikkeket hordott az uraknak, adtam hát neki hét tucat szappant. Előzetesen 200 pengőt adott át, utólagos elszámolásra, — Támogatásról beszél és mégsem áta- lotta elfogadni a 200 pengőt ?! — fedd! meg az elnök. Ezután felolvastatta vádlottnak a vizsgá­lat során felvett jegyzőkönyvi vallomását, amely szöges ellentétben áll a jelenlegivel. Beismerte ebben azt is, hogy a- „kölcsön­ként“ felvett 500 és 150 pengőt jutalékként kapta a kereskedőktől. Említést tett benne ,,fekete spekulációról“ és bizonyos, pécsi ere­detű 1000 tucat szappanról, amit látatlan­ban, ár nélkül kötött le Benczel megbízá­sára, de nem érkezett meg. „Türelmi időszakban reménykedtem!" A tárgyalás rövid felfüggesztése után Benedek András nagykereskedő kihallgatá­sára kerül sor. A tényeket ő is az előbbiek élteimében mondja el. Az elnök kérdésére, vájjon az üzleti életben szokásos-e az ügy­nökkel elszámolni a gyár helyett, mint jelen esetben Benczel Bélával tette, kijelentette, hogy megtörténhetik. — Províziót — mondja Benedek — mint vevő nem adhattam Hirschnek. — Miért nem jelentette be készletét a mosószappan nyilvántartó irodának? — Az idevonatkozó ujságközlemények alapján türelmi időszakban reménykedtem — jelentette ki az elnök kérdésére. Benedek elöbbeni vallomása szintén ellen­tétes. Előző vallomásában ugyanis beismerte a jutalékot és az árdrágítást, is a Mandel Mórnénak kiszolgáltatott 15 tucat szappan esetében. Ugyanez az eset áll fenn Boibáth Lajos Jókai-utca 18. szám alatti illatszeresnél is, aai a felvett jegyzőkönyvi vallomások sze­rint Hirschnek 150 pengő jutalékot, a vevők­nek 1.40 pengős darabárat ismert be. Most azonban nem akar tudni róla. — Hirschnek kölcsönöztem a pénzt, a szappan darabját l.Oj fillérért árusítottam — mondja. — Rá is fizettem, mert nem a megbeszélt súlyú szappant kaptam. — Miért nem jelentette be készletét? r— Kern tudtam volna vevőimet kiszol­gálni. „Szóhoz sem jutottam az ijedtségtől!" Mandel Mónié beismerte bűnösségét. Azt állította azonban, hogy csak saját és hozzá­tartozói céljára szánta a Benedek üzletéből átvett öt tucat szappant, amit utóbb egyik­másik ismerőse unszolására — újabb 10 tucattal növelt. Egyik ismerősének, Altmann- nak kérésére három tucatot át is adott, hogy az valamelyik vevőjét kiszolgálja. A szappan átadása alkalmával mindkettőjüket leleplezték. Mandeláét szembesítették Altmannái, aki azonban egészen másként adta elő az esetet. — Miért vallott másként a rendőrségen? — érdeklődik az elnök Mandelnétöl. — Szóhoz sem jutottam az ijedtségtől. Nem értettem meg. Altmann Manó a szembesítéskor is fenn­tartotta vallomását, amely szerint Mandeláé kínálta fel árusításra a szappant. — Ügynök vagyok, sokfelé jártam — mondta Altmann —, de zsinegre, amit köz­vetítek, kevés szükség van manapság. így vállaltam el Mandeláé ajánlatát. Az üzlet lebonyolítása közben értek tetten a közellá­tási hivatal ellenőrei. „A Szamoszba dobtam 1“ Legutoljára Ausch Izidor vádlott kihallga­tására került sor. — Kérem, én nem közvetítettem, nem áru- szitottam — védekezik az aprótermetü, selypitő ember. — Engemet igen előkelő urak támogattak. Nem akartam ,,könyör- odományt“ elfogadni tőlük, hát szappant adtam érte. Beismeri, hogy egyik ,Jótevőjétől“ 8-}, a másiktól Uh pengőt kapott, két, illetve há­rom tucat szappan ellenében, egy harmadik­tól pedig 2 pengő ötven fillért darabonként. — A megmaradó tucatot hova tette? — A Szamoszba dobtam, kérem! A yádlottak kihallgatásának befejeztével a tárgyalás folytatását délután 4 órára tűzte ki az elnök. mm szikkor! Utolsó 3 nap! Julius27-i^, hétfőig: Becskereki menyecske operett. Julius 28-án kedden este lel 9-kor bemutató és az utána következő napokon este fél 9 és vasárnap 8 órakor: Fítyflritty : nagyoperett. I Jegyeket a pénztár már árusítja. Mit mondanak az ellenőrök? A tárgyalás újra megnyitása kor Baka Ist­ván és Sárosi Pál közellátási ellenőröket, továbbá Gergyesi Imre államrendőrségi de­tektívet hallgatták ki a leleplezés körülmé­nyeire vonatkozólag. Vallomásuk szerint Boka István május 28-án bizalmas értesítést kapott, hogy az egyik gyógyszertárnak 36 pengős tucatár­ban Láncé in-szappant kínáltak eladásra. Az eladókat másnap el is fogta Altmann Manó és, Mandel Mórné személyében, akik hagy­mával, retekkel álcázott szatyorban és irat- táskában hozták az árut. Eleinte nem akar­ták elárulni a beszerzési forrást, de utóbb a rendőrségen Mandelné bevallotta, hogy Benedektől vette. A két ellenőr és a detek­tív ekkor kiszállott Benedek üzletébe, aki­nek raktárában paradicsomos konzervek mögé rejtve öt láda ugyancsak konzervnek vallott szappanárura akadtak. E láncszemen elindulva, aztán az egész láncolási eljárást felgöngyölítették. Benedek a titkolt tele- fonszámmúl rendelkező Hirsch Károlytól kapta áruját, aki viszont Benczel Bélától szerezte. Az eladott áruból Borbáth Lajos Illatszerkereskedö üzletében is találtak bi­zonyos mennyiséget. A szappanáruk zárold, sa után Benczel készletének egyrészét Gátló Árpád Horthy.úti vegyeskereskedő pincéjébe akarta elrejteni, akinek, azt cukorka- és keksz jelzéssel küldte meg. Galló csak a be­raktározásnál megsérült egyik láda nyomán fedezte fel annak tényleges tartalmát. Kihirdetik a végzést Több tanúkihallgatás után Demeter János dr. és János Gáspár dr. ügyvédek, akik Ságh Károly dr. és Fazekas János dr. védőtár­saikkal a tárgyalás folyamán számtalan kér­déssel törekedtek védenceik szerepének tisz­tázására, bizonyitáskiegészitést, a még fog­Ha jó a penge ­jó a kedve! ROTBART BOROTVAPENGÉK Vezérképviselet C. Duisberg Budapest Vili, Rákó<“?i-út 19 Ságban lértő vádlottak szabadlábrahelyezését s Ausch Isid,or elmebeli állapotának meg­vizsgálását kérték, Kynsburg Béla dr. ügyész ellenezte a kéréseket. A biróság este 8 órakor kihirdetett vég­zésében elrendelte a bizonyitáskiegészitést és Ausch Izidor elmebeli állapotának meg­vizsgálását. Auscht Altmann Manóval együtt szabadlábra is helyezték, inig Benczel Béla, Hirsch Károly és Benedek András esetében a kaució ellenébeni szabadlábrahelyezési ké­relmet is elutasították és fenntartották to­vábbi fogvatartásukat. Portugál rombolóhaió vette fel az e süllyesztett „Avila Star“ utasainak e:]y részéi. Bern, julius 24. (MTI.) Az Ot*T közli: Londonból érkezett hirek szerint, az Azori-szigetektöi 300 mérföldnyire elsül­lyesztett „Aviln Star“ brit gőzös megmene­kült utasait egy portugál rombolóhajó vette fel. Az életben maradottak két «»r.tőcsónak- ban 72 óráig hányódtak a tengeren. Úgy tudják, hogy 20 ember életét ' esztette és körülbelül Ö0-rííl még nincs Hír. Lisszabonból jelentik azt is, hegy pénte­ken délelőttre várják a „Lima“ nevű gőzöst, amely kör ülbelül 100 embert hoz az Avila Star menekültjei közül. Kunkabérkihógós miatt 400 pengő pénzbüntetésre ítéltek egy kolozsvári zsidó szállítási vállalkozót Kolozsvár, julius 24. A városi rendőri bün­tetőbíróság hosszú idő után pénteken ismét munkabérkihágási ügyet tárgyalt. A vádlott ezúttal Friedmann Márton, a Központi szál­lítási vállalat zsidó tulajdonosa volt, akit munkásai: György István, Raffay Dénes, Szász Mihály. Fagy Mózes és György Fe- rene jelentettek fel, mert nem fizette meg nekik a túlórák után járó bért és a drága­sági bérpótlékkal is adós maradt. A tárgyalás során a rendőri biiutatőbiró kihallgatta az éredekelt munkásokat, vala­mint meghallgatta a Nemzeti Munkaközpont kolozsvári szervezete részéről előterjesztett szakértői véleményt s ennek alapján megál­lapította, hogy a terhelt a törvényben meg­állapított bérjegyzékeket nem vezette és.ren* des bérelszámolási jegyzéket sem adott a munkásoknak, hogy azok tisztában legyenek a különböző levonások felől. A rendőrbiró megállapította továbbá, hogy Friedmann Mártonnak érvényes iparengedélye sincs, A társasalapon létesített. száWitási vállalatnak jelenleg csak ő a tulajdonosa s ezt a válto­zást sém jelentette be a eégh ivat álnak. A rendőrbiró Ítéletében figyelembevette, hogy Friedmann utóbb igyekezett a munká­sokkal szemben felmerült kötelezettségeit tel­jesíteni, s figyelemmel a terhelt anyagi kö­rülményeire, fő napi elzárásra átváltoztatható 400 pengő pénzbüntetésre Ítélte. Egyben kör telezte, hogy a' miinkábérkűlönbözetet a mun­kásoknak nyolc napon belül fizesse meg. A terhelt megnyugodott az Ítéletben és így az jogerős. — Petőfi emlékek után kutat Erdélyben Vályi Nagy Géza. Vályi Nagy Géza őrnagy, az ismert költő, a Petőfi Társaság tagja er­délyi tanulmányúton van és sorra járja azo­kat a helyeket, melyeket Petőfi lábnyoma megszentelt. Vályi Nagy Géza néhány nap óta Kolozsváron tartózkodik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom