Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-07 / 151. szám

1942:. J V C I V S 7 ..«mmmmmm ■ ■ ­Vidám tábortűzzé! véget értek a kolozsvári leventetáborozás ünnepségei A székelyföldi leventék Eszakerdélybe, az északerdélyiek a Székely földre vonulnak nyári táborozásra — Vitéz lófő dalnoki Miklós Béla altábornagy nemes versenyre szólította fel az erdélyi részek leventéit Kolozsvár, julius 6. A kolozsvári levente­seregszemle fénypontja volt a hösök emléké­nek tiszteletére szombaton este kilenc óra­kor megrendezett fáklyás felvonulás a Má­tyás király-téren. Ehhez hasonló forró hangulat a bevonu­lás fslejthetetlen pillanatai óta alig volt Kolozsvár városában. A közönség már jóval kilenc óra előtt teljesen ellepte a Mátyás király-teret környező utcákat, hogy szem­tanúja lehessen annak, miként tiszteleg a hazát megtartó hősök emléke előtt az elő­dök nyomdokaiba lépő ifjúság... Nem gyászszertartás volt ez, hanem a hösök emléke előtt való tisztelgés és foga­dalomtétel. A világ minden tájékán jeltelenül heverő magyar katonasorokból ezen a misztikus es­tén az erdélyi leventeifjak felé üzentek a régen maghalt magyar katonák. Meg kellett mindenkinek éreznie, hogy ez az üzenet ön­tudatos, biztató és bátoritó volt. A hazáért meghaltak ivadékai méltók apáikhoz. Szemükben láng égett s lelkűkben acélos elhatározás született, hogy ezt a föl­det, amelyért századokon át száz és száz­ezrek áldozták fel önzetlenül életüket, az ősök becsületével és önfeláldozásával fogják megvédeni és megtartani. Ez volt az értelme ennek a felejthetetlen esti ünnepségnek. „Áldja meg az Isten azt az édesanyát!“ Pontosan kilenc órakor kürtjei harsant és feszes vigyázzba merevedett 7000 levente. A hadtest leventeparancsnokai szemlét tar­tottak a Mátyás király-téren felsorakozott leventeifjak századai felett. A következő pillanatban az Egyetem-utca felól a térre kanyarodott az ifjú leventék FELSORAKOZNAK A FAKLYAVIVŐK A MÁTYÁS SZOBOR ELŐTT. 126 lobogó fák­lya. ogj-egy pár jelképezi a tórítnemi Magyarország üö vármegyéjét, yFyionim fel.) Északerdői}', Székelyföld és Nagy Magyarország leventéinek koszorúi. (Fotoíilm felv.) Vitéz lőfö dalnoki M'klős Béla altábornagy', hadtestparancsnok a katonai, egyházi és polgári méltóságok élén fogadja a diszmeuetben elvonuló 7000 levente tisztelgését. _(Fotoíilm felv.2 hatos sorfalu százada. Középen két-két le­vente haladt égnek tartott fáklyával. Nem gyászmenet volt ez. Daloltak a le­venték. Az örökkévaló magyar élet ritmusa csendült a nótában: — ,„Áldja meg az isten azt az édes­anyát“... Lenyűgöző kép. Uj, sohasem látott, szer­tartás a hősi eszmény gondolata előtt. „Halott és élő hősök, hívunk Benneteket!“ A fáklyások most felsorakoztak a katona zenekar mellé, majd a leventeparancsnok az élre lépett és jelentkezésre hívta az elhalt hősöket. Helyettük hétezer lélek harsogta egy emberként: „Parancs!"... Imádságként szárnyaltak az ég felé a hösök hívásának mondatai: „Diadalmas és hősi magyar mult és jelén, régen halott és ma is elő hősei, a magyar jövő csillagokba néző leventéi, tisztelgünk előttetek. Hunor és Magyar csodaszarvast üzö hö­— „Hiszünk benned Istenünk... — olvas­ta a hitvallás szövegét a bemondó, majd így folytatta: — Tudjuk, begy mindennek Te vagy a forrása. Â Te akaratodból a népek országút- jón őrségre állítva hiszünk fajtánk szent és örök küldetésében. A Te segedelmeddel Uram, szolgáljuk az ősi, a törhetetlen eszmét, mert Te vagy az ut, az erő és az igazság. — Minden idők, magyar bőseinek vérét a magunkéval felajánlva fohászkodunk Hoz~ zád, mert a Te tanításod, hagy „igazságot tesz nekünk, bát.orságos fegyverünk!““ — Te örökké figyelmeztetsz bennünket, itt, ezeken a vérrel áztatott rögökön, körös- körül, közel és távol élő minden magyarokat, hogy „innen úgy járjatok, tulnan úgy várja­tok, nogy minden reggelen jó szabbjánk kész legyen.““ — Uram, alázatos lélekkel hiszünk Teben- ncd és tudjuk, hogy a Te áldásoddal minden munkánk a Te parancsolatodból a magyar népért, van! Ámen! Rövid Zriny-fohászt mondott el ezután I EGYETEM - MOZGÓBAN ma, holnap és holnapután 5, 7 és 9 órakor: PÉNZ BESZÉL Magyar vigjáték. Főszereplők: Dsjfka Mar It, Csortos Gyűl?* Szörényi Éva, Mély Geröj Grecjuss Zo tán A műsor keretében: KÂL AY MINISZTERELNÖK ERDÉLYI LÁTO­GATÁSA. Magyar és Ufa híradó. Hollywoodi képeskönyv. (Walt Dis- íj ney színes film.) _____________________ set. Attila, a világ ostora világot leigázó seregei, Árpád fejedelem honfoglaló vitézei hívunk Benneteket.’“ — Parancs! — visszhangozta egy ember­ként hétezer torok. „Szent István országalapitó hadai, Szent László magyar lovagjai, tatárdulás elszánt harcosai. Nagy Lajos három tenger vizé­ben tündöklő katonái, hívunk Benneteket!“ — „Parancs" ... „Törökvero Hunyadi János dicsőséges '•sapatai, igazságos Mátyás király győzedel­mes fekete serege, Nyugatot védő és meg­mentő török csaták és dulások végvári vi­tézei, hívunk Benneteket!“ — „Parancs“... „Első világháború csatát sohasem veszítő honvéd- és közös csapataink névtelen kato­nái, hősi halált halt és az élet viharában ma i-s küzdő npmzetes, vitéz és hős apáink, ’ér a véretekből szerető fiaitok, hívunk Benneteket — „Parancs“... „Csodaszarvas utján ma is járó, szovjet- okiok dicsőséges honvédéi, őrségváltásra észülő leventék hívunk Benneteket." — .parancs! — zúgott az égig a jövendő tagyarország polgárainak szent fogadalma Ezután a szavalókórus Végvári „Nagy nagyar télben" elmü versét adta elő a kö- önség áhitatos figyelme közepette. Adott, jelre megindultak a fáklyások !gyanekkor a templom tornyából felhang ott a tárogató édes-bus dallama Örök fogadalom Százhuszanbat fáklya sorakozott fel a Má- yás-szobor előtt. Lobogó fények villantak lieg a nagy király ért-alakjának arcán. Mint iá az örökkévaló magyar igazság szövétnekei ángoitak volna . az éjszakában. Minden vár­megyét, kiolfliatatlan lánggal égő fárosz, kői­két fáklya személyesített meg: Százhuszon­hat fáklya... Néhány még hiárfyzott. Ezekért is esküdtek a halott hősök emléke előtt a székelj ievetrték. az egyik levente a következő szöveggel: — ^dassék tisztelet a katona eszménynek. A hazáért megdicseüMek szelleme töltsön el és a magyarok Istene segítsen meg minket.“ Ezután felcsendült az „Imához“ vezény­szó. — „Isten áldd meg a magyart....“ Sok ember szeme könnybelábadt ezen az éjszakán. A «-zékely leventék örök fogadal­mat tettek a hazáért halt hősök emlékezet« előtt. Ezeknek a 'leventéknek a kezéből csak ha­ló t tan hull ki a fegyver s a zászló is mrj eso fe­tal m marad, míg egyetlen egy levente él ezen a földön. Ezt Írták a fáklyán égői véres komorság­gal az éjszaka fekete kárpitjára. IMAHOZ!... (Fotofilm felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom