Keleti Ujság, 1942. július (25. évfolyam, 146-172. szám)
1942-07-30 / 171. szám
4l 4 francia összeomlás kulisszatitkai eqsf népfronti miniszter naplójában Napvilágra kerültek Jean Zay titkos jegyzetei lagalmasan érdekes könyv került a napokban a kezembe: Jean Zay titkos naplóját hozta napvilágra Philippe Henriot, az ismert francia köziró (Édition de France, 1942). Henriot magyarázza, kommentálja a Blum-, Daladier- és a Âeî/KaîW?-kormán vök volt köz- oktatásügyi miniszterének intim feljegyzéseit. Az egész egy nagy lamentáló», nagy gyász, kivédhetetlen vád a régi rezsim említett megszemélyesítőjén keresztül az álliberális-demo- krata rendszer ellen. Ennek a könyvnek a lapjai egy cseppel sem járulnak hozzá a francia irodaion) színvonalának emeléséhez, közzétételük azonban kapitális jelentőségű bizonyítékként szolgálhat a történetírók kezében. Zay, a zsidó Zay, három évig volt a Népfront mindenható minisztere. Nem érdemelne mást, mint feledést, ha alakja nem keveredne olyan elválaszthatatlanul össze egy korszakkal, egy érthetetlen rendszerrel, amelynek esejekedeit, jobbanmondva cselekedeteinek in- ditóokait inkább a pszichiátereknek keil rnajd kibogozniok s nem a történészeknek. Pályafutása jellegzetes zsidó karrier. Valahonnan, ki tudja honnan, talán Lengyelországból, talán Közép-Eúrópa kiapadhatatlan tárházából,! előütötte magát egy görbeorru, bajlotthátu, rendesen szemüveges, gátlások nélkül törtető „juif“, feláll egy padra a Bois de Boulogneban. szónokol, szónokol, aszerint, hogy milyen ruházatú hallgatóság veszi körül, s másnap bevonul a parlamentbe, mint az Assemblée Nationale jogerősen megváíasz- tott tagja. Első ténykedése az, hogy meg- gyalázza anak a nemzetnek a zászlóját, amely befogadta és amely, eléggé meggondolatlanul, & legjelentősógteljesebb tisztségbe emelte. S * hatalom polcán nem lehet birni vele: cint* kmhangu könyveket ir, röpirataif milliószámra hullatja a s-ajriálatramétíó citoyonekre. Franciaország legfiatalabb képviselője, majd Franciaország legfiatalabb minisztere lesz. Miniszter! Közoktatásügyi miniszter, mert ugye. mégsem nevezhetjük Monsieur Zayt nemzetnevelésügyi miniszternek? Az ifjúságot bízzák rá! Az ifjúságon keresztül a családot, a családon keresztül a nemzetet, Hitsorsosával, Blummal tökéletes munkát végzett. De kisért az uj rém: a háború, Zay nem tud nyugodni, fajénak szokásaihoz híven, topog izgalmában, idegesen simítja hátra göndör haját, napról-napra jegyzi benyomásait, megjegyzéseit. Ezek a jegyzetek elárulják ma a Zay-szerü politikusok legbensőbb érijét, a drámát előkészítők kulisszái mögé engednek pillantani. Ha valaki azt hiszi, hogy Franciaország a gyászos kalandba ; spontán hazafiasságból ugrott be, pillantson csak bele Zay naplójába; láthatja, hogy a patriotizmust csuk spanyolfalnak használták a népfrontiak, akik politikai és faji okok miatt akarták a háborút, miközben saját hazájukat erkölcsileg, anyagilag és katonailag a szó szoros értelmében leszerelték. Nem lenne talán annyira meglepő a napló lapjaiból kirívó háborús bujtogatás, ha szertó hadügyminiszter vagy külügyminiszter lett volna. Tovább menve: az akkori külügyminiszter. Bonnet, mintha csak megtűrt személy lett volna a nagy klikkben. Arra törekszenek minden kínálkozó alkalommal, hogy távozását kikényszeritsék. Miért? Mért makacsul küzd a béke fenntartásáért. Zhy ur nem akar egyszerű tanú maradni a nagy színjátéknál : minduntalan beleszól a darabba, s mint egy mindenható rendező, ő akarja minden mozzanat iyányát megszabni. Vitatkozásaiban gyakran hivatkozik intervencióira, saját, sokszor hangoztatott véleményére. Az „Én“ személyes névmás indiszkrét, gyakran arcátlan kimerítője. A naplót elolvasva, meggyőződhetünk, hogy a „háborús uszító“ fogalmát nem polémikus célokra találták ki. Egy lelkiállapotot, sőt ezen túl, egy foglalkozást jelöl meg. Adva van egy maroknyi ember, kiknek egvrésze fél az elvakitott tömegek felébredésének következményeitől másrésze zsákutcába jutor egyéni problémáit akarja kivezetni egy nagy kataklizma ezer meg ezer menekiilonyilá-t nyitó utjain, ismét mások jámbor beletörődéssel hajtanak fejet a brit. plutokrácia kísértései előtt. De néhányan, a démonok, köztük Zay is, hidegen, számitva, szadista kéjjel készítik elő a tragédiát. Ördögi lélekre vallanak azok a sorok, melyekből kicsendül az aggodalom, hogy esetleg Mars isten kisiklik mereven markoló csontváz kezükből. A cseh válság idején kezdi jegyezni észrevételeit. Nem is annyira áz eseményeket, örökíti meg, hanem inkább az események által előidézett politikai kulisszatitkokat. A. hatalom birtokosai között mindjárt két irányzat alakul ki: egyesek a kiegyezés útját keresik, mások pedig, köztük Zá\j, elérkezettnek látják az időt, hogy Sémát országnak egy félre- •rihéte iin „nemmel“'' válaszoljanak. Mintha kiubot «iajátottak volna, mely egyúttal védés dacszövetség is a politikai harcban, Cam- pinchi, Reynaud, Maridéi, Champetier de. Bibés, Sarraut és Zay minden eszközzel tolják egymás szekerét, — Megengedhetetlen — mondja Zay, — hogy mindig csak Hitler erejéről és a mi gyengeségünkről beszéljünk! De nem tagadja sem az egyiket, sem a. másikat. Az emlékezetes müncheni találkozóról r.isz- szatérve, Daladier nem az európai újjá rend-esés terveit ismerteti a minisztertanács előtt, hanem apró intimitásokkal szórakoztatta a pletykák iránt különösen fogékony Zayt és társait: ,,Göring szeretne Parisba jönni“. ,,Hitler szívesen megtekintené a Loue> (Igazán nincs okuk panaszkodni: kívánságukat hitien teljesítették.) A Ribbentrop-Bonnet-féle közös' német- francia nyilatkozat időszaka alatt a háborús uszítok mindent megtesznek, hogy elkerüljék az együttműködési szándék ezt a kizárólag formai megnyilatkozását. Zay naplójának két mondata különösen jellemző : — Több miniszter (talán a zsidókŞ) nem tartja tanácsosnak, hogy Németországot éppen mi emeljük ki elszigeteltségéből, még pedig a zsidók ellen foganatosított rendszabályok után. — Ha a nyilatkozat megszületik, a legszánalmasabb hatást váltja ki Amerikában és Angliában. Időközben a spanyol polgárháború a vége felé közeledik.. A küzdelem már lényegében eldőlt Franco javára, de Zay és Mandel még mindig küldik a hadianyagot Negrin, (Keleti hadszíntér, julius . . ,) A magyar honvéd bámulatos fegyelemmel, kötelesség- tudással és önfeláldozással teljesiti feladatát a végtelennek tűnő orosz pusztákon. Minden vonalon elismerést szerzett és szerez nap-nap után. A magyar katona teljesítmé nyeit a harcászat művészetét tökélyre fejlesztő németek is csodálják. Még nem fordult elő olyan eset, amikor a magyar csapatokra várni kellett volna a kijelölt időpontban, a megjelölt helyen. Minden esetben korábban foglalták el a támadó, vagy Üldöző sávúkba eső állásokat, erődítéseket, falvakat és városokat. Pedig nagy akadályokkal kell megküzdeni ezen a hullámzó, erdőkkel, sivóhomokkal és agyaggal tarkított hatalmas területen. A megvert ellenséget hihetetlen gyorsasággal és erővel üldöző csapatok először az ut es Időjárás tábornokaival mérik össze erejüket. Az Európát, sőt az egész világot fenyegető vörös-iém egyik legfontosabb védelmi eszköze a hihetetlen rossz utak s ezzel szorosan összefüggő időjárás volt. Felvonuló és üldöző csapataink azonban megbirkóztak ezekkel az európai szemmel szinte legyőz- hetetlennek látszó akadályokkal is. Tisztek tiszthelyettesek, tisztesek és legénység vállvetve tolta-huzta a jármüveket. Egy emberként kapaszkodott mindenki a küllőkbe. Éj- jel-nappal dolgoztak a vontatók, feszültek az izmok, de idejében helyén volt mindenki, minden anyag s másodpercnyi pontossággal szólaltak meg a legnehezebb lövegek is. Felrobbantották a hidat, elaknázták az utat. Műszaki csapataink ellenséges tűz-, re- pülő- es páncélos-támadások közepette csúcs teljesítményt végeztek az aknazár eltávoi- tása, a hidveres térén.. . Nem volt és nincs akadály a honvéd előtt. • Földalatti raktárakból kapnak utánpótlást á partizánok A visszavonulás és orvlövészet terén nagyszerűen dolgozó vörösök mindent elkövetnek az utánpótlás, a pihent erők felvonulásának megakadályozására. „Partizán" néven ismert orvlövészek jól szervezett csoportjait vetik munkába. Ezek a katonailag szakszerűen. sőt különlegesen képzett alakulatok földalatti raktárakból kapnak utánpótlást. Kitünően álcázott fedezékekben rejtőznek és várják a rádión továbbított parancsot. Az orvlövészek egyik legveszedelmesebb csoportja gz a mindeme e szánt kommunista-társaság, amelynek nem volt ideje a menekülő vörös katonákhoz csatlakozni. Egérfogóba került. A kommunista párttól távol álló orosz tömegek bosszúja keresi és tildei;; ezeket a politikai betyárokat. Kincs del Vgyo is MsdaAagó terror fiainak, Csehszlovákia felszámolása nagyon megerősítette a francia háborús uszítok táborát. Daladier egy uj dogmát, egy végzetes tant, dob a közvéleménybe: az elkerülhetetlen háború tanát. Ennek a tannak nagy prófétája Zay. A nagy reménység, a Szovjetunió, mint a titokzatos őrangyal (vagy ördög?) mindig adott a Zay-szerű politikusoknak egy-egy injekciót, amellyel a hábprus lázat felkorbácsolhatták. 1939 március ll-|ri így meditál Monsieur Zay: — Ma a leglényegesebb probléma megmenteni Romániát. Romániát akarják elsősorban megszerezni a németek, mert petróleumkészletük még hat hónapra sem elég. Mikor 1939 augusztus 23-án Ribbentrop Moszkvába repült, Zay már ismerte a szovjet- zsidók időthuzó mesterkedését: „Egy pillanatig sem kell feladni a reményt, hogy ebben a háborúban Sztálint még a mi oldalunkon láthatjuk.“ Amit aggódva várt és előkészített, a háború, bekövetkezett. Hirtelen lelkiismertfurdalást színlel, alibit akar igazolni, bevonni katonának, mintha a névtelen hős álarca mögé húzódva mentesülni tudna a ránehezedő rettenetes felelősségtől. Riasztó hirek jönnek, közelednek a németek. Anélkül, hogy harcolt, volna, egy szép júniusi napon csak Saint-Pourcain-sur-Sion- (e-ban találja magát. A névtelen hős, a volt képviselő, az e.x-niiniszter, felettesének tudta nélkül egyszerűen elpárolog a kies normandiai városkából s meg sem áll Bordeaux-ig, ahol karon!ögja hitsorsosát a nem kevésbé sötét emlékezetű Pomaret volt minisztert és megiramodnak a horgonyait éppen felszedő, Amerikába tarló „Massilia“- óceán járó felé.. Kifújják magukat es ravasz mosollyal egymásra kacsintanak ... A történelemnek lesz még egy-két szava a Zav-ügvben. N. J. válogatni való ütjük. Az elkövetkezendő társa dal mi életben — úgy érzik ők is — nincs és nem lehet semmi keresnivalójuk. Elszántan puskát, kézigránátot, golyószórót, géppisztolyt, vagy géppuskát vesznek a kezükbe és honvédre, vagy német katonára vadásznak. Megesett, hogy a felvonuló erők, vagy az utánpótlás gépkocsijai, sőt a menetetők lába alatt aknák robbantak. Műszakiak friss telepítést állapítottak meg. Ki, hogy és mikor rakta le, nagyforgalntu, oszlop-oszlop után menetelő útvonalon a robbanóanyagot ?! Gyors és eredményes figyelő- és nyomozómunka következett. Kiderült, hogy menekülteknek álcázott, kétkerekű taligákat huzó, szánalmas csoportok rongyaik között aknákat, ekrazitott, robbanó tölteteket és gyújtó- zsinórokat hordoznak. Többet tettenértek, amikor a nappal kétségbeesetten kenyérért könyörgő társaság férfi- és nőtagjai aknákat telepitettek, robbantást készítettek elő... A megtorlás köryörtelcn volt. Ilyen gáládul és alávaló módon a jellemte’enség és alá- valóság csimborasszója tud csak visszaélni a lovagiasság és emberség fogalmával. Honvédeink sokszor saját kenyerüket és ebédjüket osztották meg ezekkel a szerencsét'éneknek látszó gonosztevőkkel, akik aztán éjjel pusztulást igyekezték előkészíteni a számukra. Igyekeztek, mert ma mái minden menekülő csoportot gondosan átkutatnak az ecélból felállított ellenőrző járőrök s ha valahol fegyvert, robbanóanyagot, vagy aknát talá!nak — imádkozásra szólítják fei a társaságot.., Nincsen irgalom Másik jellegzetes fogása az orvlövész?.írnek, hogy' a felállított őrszemekre, vagy *á- radtan pihenólielj ükre menetelő gyalogságra tüzelnek. Ennek is megtalálták az orvosságát. Városokban, esetleg gyanús falvakban és útvonalakon lesben álló figyelő csoportok őrzik a területet. A fegyverrel közeledőt nyakonosipik s az első fára felhúzzák. Felakasztják, mert minden helységben falragasz hirdeti: azt az embert, akit puskával fognak el, aki lakásában fegyvereket, lőszert, vörös- katonát, vagy orvlövészt rejteget azonnal ki végzik. * Ezek a mesterkedések az előnyomulásban s üldözésben csak halvány epizódok. Az ék az az első vonalak áttörésével elindult. E indult és könyörtelenül szalad a kommunizmus testében. FEEENCZ GYAKFAS fcadapród-őnnester, Nincsen akadály Keleten a magyar honvéd előtt! Hogyan harcolnak a „partizánok"? — Aknákat helyeztek el egy utón a menekülteknek álcázott orvlövészek — Am. kir. honvéd hadi tudósító század közlése — £ I V Mi az igazság a marosvásárhelyi színház- kérdésben? A „Keleti Újság" több Ízben foglalkozott már a marosvásárhelyi színház kérdésével. A pünkösdi számban „Egy inarosvásárhe'vl szinlap margójára" cimti cikkünkben megkockáztattunk olyan őszinte véleményt, amely eleddig nem volt divatos a vidéld társulatokkal kapcsolatban. Az volt a felfogásunk, hogy nincs vidéki érzékenység és tüzön-vizen át pártolandó jószándék, nincs külön komoly és értékes színház, amelyet kritikával is szabad illetni, hanem szinbáz- kérdés van s ez a közönség elé kívánkozik minden részletében. Az egyik vidéki színigazgató rossznéven is vette cikkünket és nyilt levélben mondotta el, hogy néhány évvel ezelőtt egyik nagynevű politikusunk, aki azóta elhunyt, menynyire megdicsérte a társulatot. Sajnos, ez nem változtatott a mai helyzeten. A marosvásárhelyi vendégjáték ideje elmúlt s hogy miért nem volt sikere a színháznak, SMért fulladt botrányos közönybe az Idény, azt nem lehet egyetlen cikk keretében megmagyarázni. Erre mutat az is, hogy az igazi ok kikutatására az egyik marosvásárhelyi lap körkérdést intézett a város társadalmának vezetőihez, mondják el véleményüket ezekről a kérdésekről. Az olyan rossz névéi vett kritikának igazolásául idézzük Miliő László főispán nyilatkozatát, amely sző- szerint igy hangzik: „.,. a szinházkérdésben például az a véleményem, hogy Marosvásárhely közönsége igényes, nekünk rövid, két-három hetes, de elsövonalbeli társulat kell. Sokszori ismétlést úgy sem hír el a lakosság száma. Ott voltam például a Bánk bán helyi előadásán. Mondhatom, gyengébb előadásban életemben nem láttam a darabot. Hiába, nálunk már nem lehet kísérletezgetni, kinőttünk belőle". így szól a nyilatkozat azok után, bogy a kérdéses előadást az egyik felvonásfcözhén maga a főispán is kénytelen volt otthagyni. Mikó László főispánt pedig sem elhamarkodott cselekedetekkel, sem rosszindulattá! nein lehet megvádolni, ö volt áz, aki a legnagyobb fokú erkölcsi támogatásban részesítette a várva-várt színházat. Hogy aztán közben megváltozott a véleménye, arról éppen maga a színház tehet. Egy másik, hasonló nyilatkozat Zsák A. József, az Idegenforgalmi Hivatal széles- látókörű. európai műveltségű vezetőjének tollából a kővetkezőket mondja: „Bármi jóindulattal is tekintjük Thitróezy társulatát s bármennyire igaz, hogy társulatának néhány komoly értékű tagja volt, még sem tagadható tényként marad meg, hogy a székely főváros közönségének művészi igényei a ThuróczyéniJ nagyobb színész- együttest és korszerűbb, művészibb díszleteket követelnek". Azért idézzük ezt a két nyilatkozatot, hogy rámutassunk: Igaza volt a „Keleti Újság" pünkösdi cikkének, amikor azt követelte, hogy a Székelyföld és igy Marosvásárhely szlnházkérdését államilag kell megoldani, ha rnagántársplat nines olyan, amely anyagilag és erkölcsileg clbirná azokat a feladatokat, amelyeket ebben az országrészben vállalnia kell. Nem lehet csupán megélhetési területnek tekinteni a Székelyföldet, hanem áldozatok árán is komoly és művészi magyar színjátszást kell teremteni határai között. Rászolgált erre a Székelyföld közönsége akkor, amikor minden kritikáját elhallgatva — áldozatos lélekkel fenntartotta a szegény és sokszor gyenge színtársulatokat két évtized alatt. Ma nincs idő arra, hogy könyöriiletből. vagy néhány színész megélhetésének szempontjából elhanyagoljunk nemzetpolitikai és nemzetnevelési szempontokat. Tehát komoly és olyan támogatású társulatot kell szervezni a Székelyföld számára, amely olcsó helyárakkal meg tudja valósítani azt, hogy ne legyen gondja a megélhetésre, hanem a nemzeti kultúrát szolgálja. Már pedig erre csak állami színház vállalkozhat. fis szerencsére vállalkozott is. A kolozsvári Nemzeti Színház, amint azt a Keleti Újság megírta, hajtandó Marosvásárhélye-n vendégszerepelni. Az első nyilatkozat elhangzása óta illetékes helyről ngy értesültünk. hogy a kultuszminisztérium — tekintettel az adott Helyzetre — beleegyezését adta a marosvásárhelyi vendégjáték tervéhez. Ezzel Marosvásárhely szinházkérdése ngv- ahogy megoldódott. Fennmarad azonban még az a kérdés, milyen társulat képe# ráfizetéssel, még az esetleges közönnyel 1» íremben a magyar szót elvinni a Székelyföldre ? Mért ahogyan a frontnak szüksége van színházra — s annak a színháznak bem szabad arra számítania, hogy a közönség filléreiből megéljen — úgy szüksége van arra annak az állandó védelemben lévő frontnak is, amelyet — Székelyföldnek hívnak. DAviB jvak 1942, J V
