Keleti Ujság, 1942. június (25. évfolyam, 124-145. szám)

1942-06-19 / 137. szám

Apja lán Móiícz Zsigmondiéi beszél egy kolozsvári könyvesboltban a nagy magyar író gyermeke 1942. J V N I V S 19 MA: ELŐADÁSOK: Almsy Béla vezérkari alezredes ,,Helyzetismertetés“ cimmél tart elő adást délután 6 órakor az Unitárius Nők Szövetségének jótékonycélu rendezvényén, a Kossuth Lajos-utca 7. szám alatti épület I. emeleti ter­mében. MÚZEUMOK: Botanikus Muzeum a Botanikus Kertben. (Majális-utca.) Az Országos Történelmi Ereklye Muzeum eddig még ki nem állított anyagának rendezése miatt a gyűj­temény további intézkedésig zárva van. Erdélyi Nemzeti Muzeum (Bástya­utca 2. szám.) Nyitva: délelőtt 8—1-ig. Megtekinthetők: őskori, római, népvándorlás- és honfoglalás­kor! gyűjtemények, római és közép­kori kőtár. (Képtár, fegyvertár és éremtár rendezés alatt.) A NEMZETI SZÍNHÁZ ELŐADÁSAI: Este 8 órakor a „Száz szál gyertya“ előadása. MOZIELÖ AD ÁSOK: CAPITOL: Nem vagyok Autó. (Né­met.) EDISON: Az uj rokon. (Magyar.) EGYETEM: Férjet keresek. (Ma­gyar.) RIO: Életre ítéltek. (Magyar.) ROYAL: III. Richard. (Amerikai.) URANIA: Megvédtem egy asszonyt. (Magyar.) SZOLGALATOS GYÓGYSZERTÁRÁK: Bíró gyógyszertár, Mátyás király­tér 5. Távbeszélő: 24-80. — Apostol gyógyszertár, Wesselényi-utca 30. Távbeszélő: 17-82. — Palóezy gyógyszertár, Magyar-utca 13. Táv­beszélő: 17-05. — Holicska gyógy­szertár, Mussolini-ut 38/a. Távbe­szélő: 10-65. — Kormányzói elismerés. Budapestről je­leaţi a Magyar Távirati Iroda: A Kormány­zó Ur a miniszterelnök előterjesztésére gróf Teleki Tibor m. kir. titkos tanácsos korona­őr felsőházi tagnak a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete elnökének a mezőgazdasági szövetkezeti értékesítés terén kifejtett érté­ke,« munkásságáért teljes elismerését fejez­te ki. — Leventenapok a nagybányai kerületben. Tudósítónk jelenti: Nagyszabású leverne napokat rendeztek az elmúlt vasárnap az egész nagybányai kerületben, kivéve Nagy­bányát, ahol a levente napot már előzőleg megtartották. Felsőbányán és az összes környező községekben nagy? sikert arattak a bányavidék fiatal leventéi, akik ezúttal katonás szellemükről tettek tanúbizony­ságot. — Egy? verekedés epilógusa a nagybányai járásbíróságon. Tudósítónk jelenti: Marosín Miklós és Marosán László labospányai lako­sok a vásárra Nagybányára igyekeztek Az utón összetalálkoztak Török János ugyan­csak láposbányai lakossal s valami csekély­ség miatt szóváltásba keveredtek vele. A szóváltásból verekedés lett s a két Marosán- testvér úgy helybehagyta Törököt, hogy vé­resen esett össze. Az ügy végül az ügyész­ségre került s ott súlyos testisértés miatt emeltek vádat a Marosán testvérek ellen Az Ítéletet a nagybányai járásbíróság hozta meg é* Marosán Lászlót öt havi fogházra, Maro­sán Miklóst pedig négy havi fogházra ítélték. — Kik kaphatnak munkát a kolozsvári Állami Munkaközvetítő Hivatal utján ? Egy asztalos, 1 kéményseprő vidéken, 3 asztalos vidéken, 1 bádogos, szerelő vidéken, 1 ko­sárfonó, 2 kovács, 1 köszörűs, csiszoló, 2 la­katos helyben, 2 lakatos vidéken, 1 műsze­rész, 1 nyerges, 3 pék vidéken, 2 férfiszabó, 4 vas- és fémesztergályos, 1 üzleti alkalma­zott és 19 házicseléd. • Milyen Ön a szerelemben ? — megtud­hatja a Színházi Magazin legújabb számá­ból, amely az érdekes játékon kívül bemu­tatja a bolgár Karádyt, nagy képes tudósí­tást hoz a pesti filmszinésznök kolozsvári lá­togatásáról. Pünkösti Andor nyári kirándulá­sáról, a közkedvelt Vasi az „Aranysárga fa­levél“ próbájáról rajzol érdekes karikatúrát. Melléklet a Kis Magazin. Kolozsvár, junlus 18. A könyvnapokkal kapcsolatban megemlékeztünk arról, hogy Móricz Zsigmondot, a nagy. magyar írót hirtelen súlyos megbetegedés érte s ezért nem is jöhetett le a könyvnapokra Kolozs­várra, ahol pedig tisztelőinek és barátainak hatalmas serege várta. Móricz Zsigmond helyett leánya, Erzsébet jött le „követként“ s egyúttal a Méhkas Diákszövetkezet diszes könyvsátrában előfizetőket gyűjtött édes­apja tízkötetes regénysorozatára. Móricz Erzsébet a gyűjtést azóta is szorgalmasan folytatja a Méhkas-ban. Itt van egy kis asz­tala, azon ivek felfektetve és várja a jelent­kezőket. Amikor felkerestük, éppen egy derék, fiatal magyar kereskedő jött be az üzletbe s azonnal megrendelte Móricz Zsig­mond két 10—10 kötetes regériysorozatát, havi 10 pengős részletre. Utána egy diák nézegette a könyvek jegyzékét és hosszabb „tusakodás“ és „megfontolás“ után ö is elő­jegyzett. — Legfeljebb nem ujitom meg többé a sorsjegyemet — mondotta. — Éppen elég izgalmat állottam ki eddig minden húzás­kor, de nyerni soha egy vasat se nyertem. Hát kell ez nekem ? ... Móricz Erzsébet édesapjához hasonló, kedves közvetlenséggel mondja: — Már éppen levelet írtam édesapámnak, hogy én többet nem maradok itt, mert nincs annak semmi értelme. Oiyan ritkán szállin­góznak az clöjegyzök. hogy az ember többet elkölt, mint amennyi haszon volna a „bolt­ból“, de ha holnap is ilyen jól megy, nem küldöm el a levelet. Nem szeretném apát elkedvetleníteni... Igaz, nem is lehet. Apát semmi nem tudja elkedvetleníteni, mert ha ezt megpróbálná valaki, akkor csak neki ül az írógépnek s amellett „adja ki mérgét“. Ebből pedig csak jó származik. Százszorta jobb, mintha beteg volna. Móricz Zsigmond jobban van... Erről jut eszünkbe, hogy Móricz Zsigmond mostani hogyléte felöl érdeklődjünk s Er­zsébet nyomban meg is nyugtat: — Hála Istennek már jobban van, sőt jól van. Itt vannak a levelei. Mindennap egy-cgy levelet ír, amióta eljöttem otthonról... Nagyban készül Kolozsvárra, mert ezt a vá­rost és a Székelyföldet erősen megszerette tavalyi ittléte alkalmával. Mennyi kedves dolgot mesélt el, amiket még meg sem tu­dott írni, mert nem volt rá ideje. Csak úgy mesélte el őket esténként az asztal mellett, vacsora után, a család mulattatására... Amikor pedig valamiben megakadt, azt mondta mosolyogva: Nem baj, lemegyek én a nyáron, fiaim, újból Kolozsvárra s a Szé­kelyföldre és elmeséltetem magamnak, mert az csak úgy ér valamit, ahogyan ők mond­ják. A kolozsváriak, meg a székelyek — — Hát ezért vágyott erősen édesapám ide K most, hogy jobban van, jönni is fog talán már a napokban. Előadást is szándékszik tartani, csak az időpontját nem tudja még. Kalkutta majdnem kétmillió lakosával In­dia legnagyobb, az angol birodalomnak pedig második legnagyobb városa. A Hooghly partján elterülő nagvforga mvi kikötőváros érdekes és szemléltető képét adja Kelet és Nyugat találkozásának. Míg az európai ne­gyed gyönyörű palotákkal, művészi szobrok­kal, modern üzletházakkal, csodálatos par­kokkal és sugárutakkal büszkélkedik, addig a bennszülöttek munkás és iparnegyede nyo­morúságos sikátoraival, bambusznádból össze­tákolt kunyhóival és leirhatatlanul rossz- hi­giéniai berendezéseivel kelt feltűnést. De mindez- a sok nyomorúság és az állandóan dühöngő járványok sem tudták a bevándorló bennszülöttek nagy tömegeit elriasztani, me­lyek röviddel a kiürítési rendelet életbelépé­séig újabb és újabb tömegekben özönlöttek el a várost, hogy a nagy gyártelepben mun­kát ’találjanak. Kalkutta helyén a 17. században csak há­rom kicsiny hálás.:fahl állt, melyek közül az egyik a Kalkutta nevet vi-elte. Mig s Kelet- indiai Társaság elnökének szeme meg nem akadt rajtuk, senki sem törődött a nyomo­rúságos fészkekkel. JtiOS-han a társaság megszerezte a három falut és ezzel megve­tette a mai világváros alapját. Mint a város jelentősége be i- bizonyította, a választás a külső biztonság és a közlekedés technikai helyzete szempontjából az elgondolható leg­jobb volt. Csupán azzal nem számítottak az alapítók, hogy a mocsaras környék meleg­ágya minden pusztító trópusi betegségnek. Ennek tudható be, hogy; az első száz év alatt Úgyis hosszabb Ideig marad s lesz rá Ideje elhatározni és megtartani. Atyai tanácsok Egész halom’ levél kerül ezután az asz­talra. Móricz Zsigmond egyik bő humorral megirott levelében atyai tanácsokkal látja cl Erzsébet leányát. Még pedig azt taná­csolja, hogy vigyázzon magára, ha ide-meg ide vacsorára hívják, óvatosan egyék, mert a tavaly ott ette tele magát annyira az izle- teseblmél izletesebb ételekből, hogy napokig ki se tudott mozdulni Központi szállóbeli lakásáról... Másik levelében arról tudatja kedves leányát a nagy iró, mint gazda, hogy a.z a kotlóalj tojás, amelyiket még akkor ültettek, amikor ö Leányfaluból eljött, már kikelt s egyik kis csirke szebb a másiknál. Máskülönben az egész leányfalusi porta olyan szép — Írja — mint egy „leányálom". Soha ilyen dúsnak nem Ígérkezett a termés, mint éppen most.. . Még azt is írja, hogy jlolgozik reggeltől estig, sokszor pedig esté­től reggelig, ahogy éppen jón . .. Közben nemcsak az apa, hanem a nagy­apa is megszólal a levelekben. A kiváló iró valósággal áradozva, meleg szeretettel ir virgonc kis unokáiról, akik Leányfalun töl­tik a nyarat... „Utolsó percben“ készült el a Kózsa Sándor trilógia második része — Nehezen tud rendszert tartani apa a munkában — mondja Móricz Erzsébet. — Itt van például legújabb regénye, a Rózsa Sándor trilógia mások része. A kiadó már meghirdette megjelenését s még egyetlen sor se volt készen belőle. Apa pedig éppen Debrecenben volt ebben az időben. Néhány napra ment le, de ott „ragadt“ hetekig. Oláh Gáborral találkozott össze, a költővel, akinek éppen jubileumát ülték a debreceniek s még számos ismerősével s így apa diskur­zusai végtelenül elnyulottak . .. De alig egy hónappal a könyvnap előtt csak hazaállitott, leült az írógéphez s jóformán fel sem állott mellőle, amíg a regényt be nem fejezte. így jelent meg „Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét“ a könyvnapra ... Most már tudjuk, hogy azért is lett olyan hirtelen beteg, fi ugyan csak mindegyre azt hajto­gatta, hogy nem beteg, csak az „agya fá- rpdt“... De most már kipihente agya- fáradtságát s frissebben, mint valaha, készül Kolozsvárra. — Alig várom, hogy itt legyen, mert öt biztosan jobban szeretik itt, mint engem •— mondja Móricz Erzsébet kissé szomorúan, holott erre- igazán nincs semmi oka, mert újabb érdeklődő lép be s nyomban elő is jegyez édesapja regénysorozatára. Arra, amelyikben benne a „Tündérkerta „Sár­arany“ meg a többi örökértékü Móricz-irás. Erre Erzsébet is megvigasztalódik, mert a „boltból“ százaléka van s — amint moso­lyogva mondja — az ember azzal csinál ma boltot, amije van, bíró János — mig *az előrehaladó technika nem lett a helyzet ura — az angol lakosság fele a kü­lönböző betegségeknek esett áldozatul. Ennek ellenére azonban a nagy kikötő­város állandóan fejlődött. Ebben , a Hooglíiyn folyó hajózás elé tornyosuló akadályok sem tudták hátráltatni. Ezek a nehézségek kiiJön- nösen azóta okoztak nagyobb fejtöréseket az. angol hatóságoknak, mióta a hajók nagysága megnövekedett, úgy hogy most az állandóan eliszaposodott meder és a folyton változó homokzátonyok okozta nehézségek kiküszöbö­lésére a város egy hatalmas összegeket fel­emésztő, kilenc méter mély csatornát kény­telen fenntartani. Az angoloknak a folyó ellen folytatott harca és csökönyös kitartása azonban vég­eredményben eredménnyel járt é* az ered­mény a: a iirgyven kilométer hosszú kikö'ö- part lett, mely a kikötő világ f orgiámat meg­alapozta. Előindia egyetlen városa se:ű hi­vatkozhat oly nagy forgalomra, mint Kal­kutta. A behozatal 34 és a kivitel .40 száza­léka a kikötőn keresztül jön vagy távozik. Ezen nincs is mit csodálkozni, ha meggon­doljuk, hogy a város mögöttes országrésze India legfontosabb iparcentrumán kívül Észak-India termékeny síkságát, is magában foglalja. Forgalmának növeléséhez nagyban hozzájárul az is, hogy Kalkuttából három fontos vasútvonal indul ki, melyek közül az East Indian Railway Penzsabbal. a P.engál- Nagpus-vonal az érctermelő vidékekkel, Mad- rássál és Bombayval, az Eastern Bengal Rail­way pedig Észak-Bengáliávai ás Asanam-a* kötik össze. A kikötő főbb kiviteli cikkei a Ganges, medence termékei, valamikor az ópium és indigó, ma pedig a juta. Jelentékeny export­cikkek még a különböző bőrök és prémek, a tea és a sellak. Az utolsó évtizedekben a mezőgazdasági kincsekhez még a bányászat termékei is hozzájárultak. Kalkutta mögöttes országrésze — indiai viszonyokhoz képest — ásványkincsekben tobzódik. India leggazda­gabb szénlelőhelyei, véts-, mangánérc-, rés- és esilldmbányák sorakoznak itt. A város körül 150:—:;00 kilométeres körzelben elterülő bá­nyák szerencsés fekvése — a szénbányák pél­dául a vasbányák közvetlen szomszédsága ban terülnek el — és gazdagsága volt az itt lé­tesült nehézipar kiinduló pontja. így történt, hogy Kalkutta lett India egyetlen városa, mely az európai iparosítást teljes egészében átélhette. Bár többek között a krémére és a csillám majdnem teljes egészében a kivitelt szolgálja. a Hooghly partján ma öOO gyár sorakozik 400.000 munkással. Itt helyezkednek el India jutafeldolgozó iparának kilencven százaléka, ezenkívül a gyapotszövődék, olajmalmok, rizshántolók és más mezőgazdasági terméke­ket feldolgozó vállalatok, emellett azonban * tisztán ipari termékeket előállító gyárak )« fontos szerepet játszanak. Egyedül csak * vasfeldolgozó müvek 50.000 munkást foglal­koztainak. .1 vállalatok legnagyobb része ma­gol, Illetőleg skót kézen vem. A brit vállal­kozók szívesen fektették vagyonukat indiai értékekbe, mivel a hérek, nyersanyagok, a szén és a szállítási költségek sokkal cseké­lyebbek, mint az anyaországban és ezért a befektetett tőke jobban kamatozik. Kalkutta megjutalmazta a felfedezők éles­látását és energiáját és kétszáz éven keresz­tül szolgálta a szigetországot. A fejlődés csak az utolsó években vett olyan irányt, mely már nem- az egykori Keletindiai Tár- saság szellemében halad: a kereskedelem las­sanként .kezdett Angliától elválni és n város­ban már 3000 kínai, és 600 öndllá japán ke­reskedő és vállalkozó él. Kalkuttában közeledik az őrségváltás órája! K-y L-a, Tanéviáró ünnepély a kolozsvári maqyar evangélikus egyház népiskolájában Kolozsvár, június 18. Csütörtökön délután 5 órai kezdettel tartotta meg tanévzáró ün­nepélyét a kolozsvári magyar evangelism, egyház felekezeti népiskolája. A háromtan- erős népiskolának 98 növendéke volt, akiknek több, mint fele evangélikus, de vodak görög­keleti és görögkatolikus tanulók, sőt egy zsidó is akadt közöttük. Az ünnepséget, egyházi énekkel kezdték meg, majd Járási Andor esperes mondott imát. Ezután Kárpátiig Emil igazgató ne* szélt az ünnepély jelentőségéről. A tanulók közül )>edig többen szavalatokkal szerepe­tek. Az évzárással egyidejűleg tartották meg Kőrösi-Csoma Sándor emlékünnepélyét i*, akire Opfermann Ernő hitoktató ielKész em­lékezett vissza. Delly-Szabó Géza vezetésével a gyermekkar énekelt, majd néhány njaftb szavalat után egy negyedik osztályos növen­dék elbúcsúzott társai neveben az iskolától. Az ünnepélyt Járosi Andor esperes beszéde is imája után a Himnusszal fejezték be. Az ünnepségen jelen volt SehneUer Károly dr. egyetemi tanár az erdélyi evangélikus egy­házkerület fö'gondnoka és fítn'z György dr. gondnok is, mig az előző nap tartott vizsga Keledu- Tibor dr. polgármester, Kiss Károiy tanügyi főtanácsos vezető tanfelügyelő. ffo zsonday Zoltán tankerületi előadó és Mezei Mihály dr. tanfelügyelő helyettes jelen étében folyt le szép sikerrel. Telefonon közöltéit az áblozat pávai anyja ineggyilltolásáf Bukarest, június 18 (Búd. Tud.) A napok­ban Cojocarii Lina 57 éves bukaresti asz- szonyt meggyilkoltak lakásán. A gyilkosság elkövetése után telefonon egy hang jelentke­zett a meggyilkolt asszony fiánál és közölte vele, hogy anyja holtan fekszik lakásán, majd letette a hallgatót. Fia, miután meg­győződött a gyilkosságról, azonnal közölte a dolgot a rendőrséggel, amely kít-három óra múlva el is fogta a tettest, Cojocarti Nicolae személyében. A gyilkos az áldozat válófélben lévő férje volt. Bevallotta tettét. — Ünnepélyes tanévzárő Te Deurr> a ko­lozsvári főtéri Szent Mihály-templomban. A kolozsvári római katolikus tanintézetekben befejeződött a tanítás. A tanévzárás alkal­mából az összes kolozsvári katolikus isko­lák növendékei vasárnap délelőtt 9 'órakor ünnepélyes Te Deumon vesznek részt a fő­téri Szent Mihály templomban. Ötperces gazdasági földrajz Kalkutta —- Észak-India kapuja

Next

/
Oldalképek
Tartalom