Keleti Ujság, 1942. június (25. évfolyam, 124-145. szám)

1942-06-13 / 132. szám

í Keleti ílrsjtfa A moldvai magyarok múltja és jelene A Pécsi Kisebbségi Intézet kiadványainak XIV. köteteként jelent meg a moldvai ma­gyarok problémáival foglalkozó uj munka, amelynek címe: „A moldvai magyarok ős- telepüiése, történet«', és mai helyzete.“ A ma­gyar élet kérdéskomplcxumából alig ragad­hattak volna ki érdekesebb és időszerűbb anyagot. ■ A kiadvány értéke, hogy könnyed és át­tekinthető feldolgozással világítja meg azo­kat a kérdéseket, amelyek a moldvai ma­gyarságnak, mint népcsoportnak, múltjában és jelenében döntő jelentőségűek és amelyek­nek az összmagyarság szempontjából font«« kihatásuk volt a múltban és van a jelenben. Nyugatmoldva hegy- és vízrendszere tulaj­donképen szerves tartozéka a Kárpátme­dence földrajzi egységének. A szerző eredeti anyaggyűjtésének feltá­rásával és a már ismert érvek felsorakozta­tásával bizonyítja, hogy a honfoglaló ma­gyarok tényleg megtelepedtek e területen. 260 helységnév, azonfelül számos hegy- és pataknév, amelyek nemcsak a magyarok között maradtak meg, hanem azokat a ro­mánok is átvették, azonfelül a helységne­vek a Dunamedence magyar ősfoglaíó- helyein mindenütt fellelhetők, még a legnyu­gatibb részeken is, továbbá a magyar hely­ségnevek ősi jellege, nagy kiterjedése és az ősfoglaló területen való szereplése, mind olyan bizonyíték, amely az említett tételt nemcsak elfogadhatóvá, hanem bizonyossá is teszi. A legrégibb román kútfő és a nép­rajzi tudósok tanúbizonysága pedig csak megerősíti azt, amit a tárgyilagos bizonyí­tékok megállapítanak. A mii második részében a moldvai ma­gyarság küzdelmes történetét és őrtálló sze­repét ismerteti. Megdöbbentő, hogy mások, akiknek ugyanaz lett volna a küldetésük, mint a magyarságé, nagy mértékben hozzá­járultak a magyarság kipusztitásához. Külö­nösen a mohácsi vész után, amikor a Duna­medence politikai egysége összeroppant, csaptak össze a moldvai magyarság meg­semmisítésére törekvő ellenséges áramlatok'. A szerző egykorú statisztikai adatok alap­ján világit rá arra a példátlanul nagy elro- mánosodási folyamatra, amelynek a mold­vai s általában az óromániai magyarság ki volt téve. Számadatai lenyűgözően és meg- döbhentően hatnak, mert olyan folyamat részleteit tárja fel, amelyről eddig szinte fo­galmunk sem volt. Az ozmán támadás alkal­mával a moldvai magyarság éppúgy kivette részét Európa védelméből, mint a dunavöl- gyi magyarság. A törökverő Nagy István. Moldva fejedelme, Mátyás királyunk kor- társa, élcsapataiban magyarok voltak. Mi­kor a Kárpátokon túli vajdaságok behódol­tak a töröknek és az Európa elleni harcok során a török csapatok élelmezéséről gon­doskodtak, a moldvai magyarság az üldözés és elnyomatás legnagyobb súlyát volt kény­telen elviselni. Míg a mohácsi vész elölt a magyarság Moldva lakosságának egyharma- dát alkotta, a török hódoltság Ideje alatt már szinte teljesen kiveszett. A mii harmadik részében a szerző a moldvai magyarság jelenlegi helyzetét rész­letezi. Fontos statisztikai adatokkal és a szerző eredeti összeállítása alapján készült térképanyagokkal beszámol minden egyes magyarlakta falu helyzetéről, az ottani ma­gyarok számáról, elhelyezkedéséről és nyelvi körülményeiről. A térképek, statisztikai ada­tok és a néprajzi kutatók feljegyzései, mint­egy reflektorként világítanak rá minden fa­lura s kitűnik, hogy SO-et Is megközelítő, tiszta magyar falu található Moldva terüle­tén, sőt bárom olyan kerület Is akad, amely­ben magyar a lakosság abszolút többsége.. A cletireceni Ifjúság n (ilákegységérl Debrecen, junius 12. Stolpa József kul­tuszállamtitkár Debrenecenben járt, ahol fogadta az egyetemi ifjúsági egyesü'etek bizottságának küldöttségét, akik előadták az ifjúság álláspontját a diákegyesületek országos átszervezésével kapcsolatban. El­mondották, hogy Debrecenben a diákság szellemi együttműködése már meg van. Rövidesen megalakul a megfelelő szervezet is, amelyben a vezetés ténylegesen az ifjú­ság kezében lesz. Az uj szervezet pártpoli­tikától mentesen fog működni úgy, hogy magában foglalja az egész egyetemi ifjú­ságot. Alapszabályszerűen kívánják ki­kötni, hogy vezető csak minőségileg kitűnő diák lehet. Az államtitkár felszólítására az ifjúság az előadottakat emlékiratba fog­lalta, amelyet átnyújtottak az egyetem rektorának, azzal a kéréssel, hogy továb­bítsa a kultuszminiszterhez. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAKJA A JÓ ÜZLETMENETNEK Í Szenfegyház utca 3. szám alól jtinillS 15,»töl Barabás József éttermét áthelyezi volt Barcza, Kossuth Laios ulca 10. szám alá. Marosvásárhely lelki arca MA1ÎOSVASARHELT, junius 12. Erdély sorsfoluója, a Maros melleit terül el Maros- vásárhely, a székely főváros. a ,,hegyen ‘pült Debrecen“. Aki egyszer jól megnézte Deb­recent és Vásárhelyt, tudja, milyen a ma­gyar város. .4 háttérben kétezer méter ma­gas hegyek kékló ormai, köröskörül kies sző­lőkkel és erdőkkel színezett dombok, majd konyhakertek és liadtápja legalább tíz fa­lucska, közepén meg templom és iskola. A lelke nemzedékek alatt kisgazda és kisiparos jelleget! öltött s a középkori céh erkölcseiben élő mester maga is kertész, van egy l.is mű­helye, nyárára meg egy darabka földje. Ma­ga építi templomát, bástyáját és gondosko­dik a kultúra otthonáról is. Ha visszagondo­lunk a román megszállás két évtizedére, a sok szenvedés mellett egy tekintetben előnyét is látjuk. Az idegen uralom rávezette Vá­sárhelyt belső értékei felfedezésére, h ‘S.bő­ség? harcunk belső mozgalom volt, erőink fel­méréséből indult ki, megbizonyosodtunk ar­ról, hogy egyedüli támaszunk, nemzeti öntu­datunk ki nem apadó forrása hatalmas tör­ténelmi múltúnk és ennék ajándékai, mikben csodálatosan gazdag ez a város. A gazdag múlt sokrétegű társadalmat származtatott a! a jelenbe. Kicsiben együtt az egész országot. Bocskai, hajdúinak házancpét, a zárt. életű, de kocsmázó kisgazda, kisütcabelteket, akik — bár jól eső, de kissé „lapas“ „maros- menti“ tájszólással beszélnek, Az ősi céhek hagyományai élnek a gyökeres kézmüiparos- ságban, a kereskedelmet sók százados boltos családok leszármazottai őrzik, őstöl-utádok megszakithatatlan sorok dolgoznak a tisztvi- selővilág minden ágazatában és az intelligen­ciában s a történelmi neveket viselő erdélyi arisztokrácia sok családjának van háza Vá­sárhelyt. A városnak van egy sajátságosán nyugdíjas jellege, a vidék kiöregedett tisztvi­selői ide telepednek le nyugdíjas napjaikban, mert olcsó és kellemes város és a régi viliig f lékké nézéséinek és mulatozásainak emléke vonzó. Ma is létezik még egy rétege a tár­sadalomnak, amelyik a légnemű semmiség is­koláját kijárva a gyakorlati örömök hívévé szegődött. Számukra létesültek a történeim' patinától ékes flekkenezők, ahonnan pirka­datkor szállíthatja csak hgza őket az ilyenKOr tökéletesebb tájékozódó képességgel rendel­kező komótos konflisló. Talán csak egy van, ami még nem tényezője a város életének: a nagyipar és nagykereskedelem. Ez is Vásár­hely jellegéhez tartozik, nem a gyárak és áruházak büszkeségei, hanem ükotátíiak gazdag rendszere, a városunkból magyar Göttingrit teremteni akaró Teleki Sámuel gróf felbecsülhetetlen könyvtára, a Bátyaiak híres kollégiumi múzeuma, a Közművelődési- ház Vásárhely irodalmi, képzőművészeti és zenei életének egy épületbe tömörített szim­bóluma, a száz éves kaszinó, a Tolnai Li'jós és Petéiéi István által alapított Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság s erről a város­ról mondotta Németh László, „annyi könyve van, hogy hat alföldi várost el lehetne vele látni kultúrával'1. Szelleme hatalmával von­zotta magához Erdély szellemi embereit és ifjúságát, a székely fenyvesek legtávö'abbi zugából is. Kincset őrzött és osztogatott; a -magyar műveltség élő kenyerét. Ha Vásár­hely kézi Larousse-a a magyar lexikonok szokása szerint a kefe, cipó, hajtii, fogas stb. gyárak helyett a város nagy szülöttjeit so­rolná fel, a címszónál Vásárhely mögött nagyszerű nevek ragyognának csak a „B“ betűnél: Borsos Tamás, a várépítő főbíró. Erdély portai követe ; Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, aki szabod, királyi városi rangra emelte a várost; a polihisztor Bolyai Farkas és fia Bolyai János, a legnagyobb magyar matematikai zseni; az országszerte csodált zenélő kút szerkesztője. Bodor Péter; Érdélu kiváló püspöke, Bőd,óla Sámuel; Vásárhely újjáépítő je, Bernády György polgármester, mai regényírásunk büszkesége, Bcrde Mária; a kiváló nyelvtudós, Btichler Pál; a festő­művész Bordy András, Bene József, stb. Ná­dé nézzük a többi betűket is. Az első nyelv­művelő társaság alapítója. Aranka György; az első emberszereteti intézet megteremtője, Gecse Dániel orvos; a Dósak kiváló jogász­családja; Teleki Sámuel Afrika-utazó; Men­tőéit: Ferenc, Arany János barátja és az „Unió-dalok“ szerzője, a filozófus Kötetes Sámuel; a történész Dékáni. Kálmán s az élőknek milyen serege; a kiváló kritikus és irodalmár Malter Károly, a tudós Antalffy Endete, Szigyárhy. Gábor, Farczádi Elek, Kábdebó Erna s nyomukban a bátran tör­tető ifjak nemzedéke. Ebből a felületes név­sorból is látszik, hogy Vásárhely a székelyek szellemi városa, Titokba zárkózó hallgatag őrzője évszázadok alvó emlékeinek, a dolgai csak reá tartoznak, azt akarja, hogy a világ csak annyit lásson belőle, remi mindenkihez szól. Á régi utcákban sok az uj ház, mégis mintegy fátyol alól elövillan mindenünnen a régi Vásárhely, a történelem súlyos kezeit hordozó emlékezetes házak, bástyák, a tudo­mány hajlékai, a politika színhelyei, emlék­kövek, az egykori hires professzoroknak, jel­legzetes városi polgároknak házai s az igaz­sághoz és lelkimegnyugváshoz vezető templo­mok. Egyszerre csak megszólalnak a kövek. A mult kezdi magyarázni a jelent s megér­tetni azt a különös illatú szellemi légkört, melyben a gyönyörű fasorok között megbújó történelmi épületek e kedves városa lélegzett. Ezek az épületek és fényes elmék, melyek eddig csak hideg szimbólumok voltak, az uj időkben élő valósággá válva, nap-nap után beleszóltak küzdelmeinkbe, sugalmazóinkká, irányítóinkká váltak. Ha az ember bel éji a várbeli templomba, együtt imádkozik János /.sighxonddal s áthatja a vallásszabadság lég­köre. Lelki emelkedettséggel hallgatja az em­ber a plébánia, a barátok és a minoriták templomában a misét ti. Rákóczi Férenccel, 0 katolicizmus diadaláért harcoló jezsuitánkul és Szent Ferenc igénytelen szerzeteseivel. -4 megrongált bástyák, a bárok, empire, bieder- meyer paloták, a közéjük ékelt szerény pol­gári házak s a modern elgondolás kockaszerii palotái mint változatos korok arculatai meg­hitten simulnak egymáshoz s egykori lakóik titokzatos élete a legendáktól megszépítve, örökre foglalkoztatni fogja a város polgá­rait. A Teleki-ház ma is úgy áll mint 1148 júliusában. Önkéntelenül bepillant a kapun az ember, hogy nem látja-e, meg Bem tábor­nokot, aki itt hált az. éjjel és innen indult a segesvári csatába a szinten Vásárhelyről induló lánglelkiz Petőfivel A temetőkben pedig a Bólyaiakt Borsos, Bodola, Gec.se, Mentovich, Pitéiéi, Bernédy s a többi nagyok szellemei együtt őrködnek a városon, pus-ta magyar nevükkel riasztották a.i élőket sa. nyargalta idegent. ,.A székely fővárosból tt a magyar szeilem a lényeg. A verhetetlen ma­gyar nyelv és műveltség, mely még a goes gyereket is magyar szóró készteti és nem egy regátit tanított meg székelyül.“ Ezt a székely jellegét vette észre Móricz Zsigmond is mind­járt'a felszabadulás után városunkban < nem győzte eleget magasztalni különböző cikkei­ben. „Mi is tudjuk, mi a széken'1 "ja Móricz Zsigmond — „hogy az furfangos és agyafúrt, azt mondják csavart eszű. de itt Marosvásárhelyen a székely azt jelentig én magom, mindenki saját macára ismer s büsz­ke ré,’hogy igen, műnk ilyenek vagyunk. Ezek mi vagyunk s ilyen nincs több a rtla- go».“ „Itt az urak és parasztok annyira egyek, hogy azt a karcagiak, sem az urak, sem a parasztok meg nem értik“ — folytatja Móricz Zsigmond. „Karcagon az urak úgy élnek a nép között, mintha angol kolónia vé­nának az indiai gyarmatokon. Itt az urak oly közel vannak a székelyhez, mintha öli is szé­kelyek volnának, csak álruhában. Azt mondja a főisoán. csak jobb. hogy év ülök itt, mint a: Oláh prefektust és csapkodja a szék kar­ját s kacag, kocán leujonul székelyül. Me.ny- nyit ültem ott nála azon a széken, most jöj­jön ö és üljön oda nekem. Ez is székely, gróf, főispán s harisnyában szólal meg. Azért gondolom, hogy Erdély Erdély marna, mert tetötöl-t alpin homogén. Egyszerű, ezek értik egymást minden kimagyaráskoéjds nél­kül.“ Kl FF VA1 EDISON MOZGO Ma premier Mária két éjszakája Főszerepben: Szilágyi Szabó Esz­ter, Uray Tivadar, Gregus Zoltán Előadások kezdete szombat és vasárnap 3, «5, 7. 9M0, hétköz­napokon ő, 7 és 9 órakor. Jön Junius lö- tói Jön Écfes mostoha Pécsi G'zivel 1942. J t) N I ti $ 13 Á magyar repülés vezetői megtekintették a harmashatár- hegyi vitoilázó telepet Budapest, junius 12. A Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap vezetősége csütörtö­kön délután mutatta be a magyar repülés vezetőinek a Hármashatárhegyen működő szervének, a Horthy István Vitorlázó Telep­nek eddig elkészült teljesítményeit és tájé­kozást adót a jövö terveiről. A bemutatón megjelent vitéz Rákosi Béla altábornagy, a légierők parancsnoka, vitéz FarlMS Ferenc vezérőrnagy, országos fő- cserkész, Szcndy Károly polgármester és igen sok más előkelőség. A vendégeket vitéz Laborczffy Rezső ezredes, a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap ügyvezető elnöke ka­lauzolta Európa második legnagyobb és leg­jobb vitorlázórepülőterén, hangoztatva, hogy a telepen képezik tovább a külföldi viszony­latban is elsőrendű versenyzőket és itt ren­dezik meg a nemzetközi és nemzeti verse­nyeket. Ezután a magyar repülés vezető személyiségei megtekintették a pilóta ott­hont, három repülögépszint, valamint azokat a berendezéseket, amelyek biztosítják, hogy a magyar ifjúság vitorlázórepülöinek kikép­zése a nemzeti és honvédelmi szempontok figyelembevételével maradéktalanul meg­valósul. A helyszíni szemléi repülőbe muta tó követte. Mennyi a kéményseprés dija Kolozsváron ? Szabálytalanul számlázzák egyes kéményseprők az idei első ne* gyedévre szóló dijakat Kolozsvár, junius 12. Egyre több panaş» hangzik fel a közönség soraiban a kémény­seprők ellen s ezért szeretnénk rámutatni, hogy a háztulajdonosokat milyen jogok, a kéményseprőmestereket pedig milyen köte­lességek illetik meg. A panaszok főleg azokra kéményseprési dijakra vonatkoznak, amelyeket a mesterek az 1942 január 1. és március 31. közötti időkre szednek. A dijakat maguk a meste­rek úgy részletezik, hogy „az utolsó román szabályrendelet szerinti tarifát" veszik ala­pul. 1942 április 1. óta uj jogszabály és di­jak vannak érvényben, ezt megelőzően azon­ban tényleg a még román időkből fenn­maradt szabályozások irányadók és mert a románok az utóbbi években többször is megváltoztatták a kéményseprés módszerét és szabályrendeletét, könnyen zavar támad­hat a dijak felszámítása körül. A tényállás és szakszerű tanácsadás végett a Háztulaj­donosok Egyesületéhez fordultunk, ahol a kéményseprés szabálj'ozására nézve a kö­vetkező felvilágosítást kaptuk: — 1940 és 1941-ben a román módszer sze­rinti városi kéménysepröüzem látta el ezt a szolgálatot és dijait az 1940 február 26-án életbelépett szabályrendelet állapította meg. Az 1941. évre szóló kéményseprődijakat ezen szabályrendelet szerint számította fel a vá­rosi adóhivatal és bevételezte a háztulajdo­nosoktól. A városi kéményseprőüzem ez év elején megszűnt és a munkálatokat azóta az ideiglenesen mégbizott kerületi kémény­seprőmesterek végzik, tehát ők is számláz­zák a munkálatok dijait. Sokszor hibásan, mert nem tartják be a szabályrendelet ren­delkezéseit. A román szabályrendelet' sze­rint az elsöosztályu kéményseprés évi dija 2.66 pengő (80 lej), havi dija tehát 22 fillér és ennél többet a kéményseprömesterek sem számíthatnak fel. Az évi dij havi egyszeri köteles seprésre volt megállapítva, á ké­ményseprömesterek tehát nem kérhetnek havi kétszeri seprés utáni dijakat — mint az nagyon gyakran megtörtént. A elsöosa- tályu kémény seprési dija 2.66, a másod­osztályú 4, a harmadosztályú 5.33, stb., ezt az évi dijat kell tehát alapul vennie a kéményseprőmestereknek. Ha ennél többet kér, szabálytalanul jár el. — Viszont 1942. április 1. óta uj szabály­rendelet van és ez 18, 21, 24, stb. fillérben állapítja meg osztályok szerint a kémény- seprési dijakat. A télen-nyáron használt kéményekért évi 12-szer, a csak télen hasz­nált kéményeknél 6-szor kell az egységára­kat feszámltani. Eszerint tehát a kémény­seprés havonta végzendő kötelezőleg és a kéményseprömesternek havonta csak egy­szer van joga az egységdijat felszámítani — feltéve természetesen, ha nem feltétlenül szükséges a havonta többszöri seprés, amelyre nézve a szabályrendelet külön intéz­kedik. — Az uj szabályrendeletnek igen sok kü­lönleges intézkedése van még, amelyek azonban csak szórványos esetekre vonat­koznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom