Keleti Ujság, 1942. június (25. évfolyam, 124-145. szám)

1942-06-09 / 128. szám

1942. J U M 1 U S 9 A magyar egység beszédes megnyilatkozása volt Kolozsvár nagysikerű Magyar Napja Ebben a pillanatban a hangszórókon ke­resztül felhangzott az ünnepség megkezdé­sét jelző felhívás: „Figyelem!“ A következő pillanatban a Magyar Hiszekegy áhitatos szavai csendültek fel a tömeg ajkain, majd az egyesített énekkarok és a közönség Tár- rza Bertalan vezényletével elénekelte a nem­zeti imádságot... A végső akkordok elhang­zásával Szász Ferenc dr. vármegyei főjegy­ző, a Tűzharcos Szövetség kolozsvári főcso­portjának elnöke mondotta el ünnepi be­szédét: — Magyt^- Testvéreink! — Amikor innen letekintek, feledhetetlen történelmi képet látok magam e'ött. — 1940 szeptember 11! Az ősi Szent Mi- háiy-templom előtti téren szivrepesve várja Kolozsvár magyarsága a honvédcsapatok bevonulását. Az Unió utca felöl katonazene hangjai hallatszanak, félszázezerre menő tö­meg lelkesedése mennydörgő éljenben tör ki és a Mátyás király-téren ismét a magyar honvéd menetel. Néhány pillanat múlva már dübörög a föld a felvonuló honvédcsa­patok léptei alatt. A csodálatos felvonu’ás, amilyent Kolozsvár városa évezredes törté­nelme során még eddig nem ért meg, feled­hetetlen k?pet varázsolt elénk és feledhetet­len nyomot hagyott lelkűnkben. — Arról a földről, amelyet 1918-ban go­nosz lelkek politikai játékának eredménye­képpen idegen katonák megszentségteleni- tettek, a magyar dübörgő lépésével letöröl­te a gyalázatot, órákig tartott a felvonulás. Nem győztük csodálni a magyar katonát, nem győztük magunkba szívni a magyar le­vegőt, amely egyszerre elsöpört mindent ebből a városból, ami idegen volt. Oly hihe­tetlen gyorsasággal lett újból magyar Ko­lozsvár, hogy ezt csakis a történelmi igaz­ságszolgáltatás félreérthetetlen hatása ma­gyarázza meg. — Néhány nap múlva pedig boldogságunk betetőzéseképpen a kincses város falai kö­zött üdvözölhettük vitéz nagybányai Horthy Miklóst, Kormányzó Urunk öfőméltóságát. (Kormányzó Urunk nevének említésekor a hatalmas tömeg egetverö éljenzésbe tört ki.) Kolozsvárra való bevonulása a magyar tör­ténelem sok gyönyörű jelenete között is a legszentebb közé tartozott. Ünnepeltük iák­kor országgyarapító Kormányzó Urunkat, aki a magyar népnek valóságos atyja, en­nek az országnak pedig olyan kormányzója, aki kivezette népét a sötétségből. Äs ismét csak háJafohászok szálltak az ég felé, hogy a Jó Isten nekünk adta ezt a férfiút, aki an­nak idején Magyarországon a sátán mun­kájának megállást parancsolt és nemzetün­ket megmentette a végpusztulástól. Az ő és a magyar kormány munkájának köszönhe­tő. hogy most a magyar történelemnek di­csősége* lapjait Írjuk. — A magyar nemzet történetét lapozva, abban a sok dicső es győzelmes harc le'’á- sát találjuk. Amint nemzetünk jegeméhez, történelmi hivatásunkhoz talál, a iiaicök, amit eleink vívtak a magyar hazá.rt, vere­sek voltak. De a kiömlött vérnek koszöjhet- jük, hogy a Kárpátok bércein belül megér­hettük az első ezer osztenoót ér a történő­iéin viharai nem sepertek el. A vé< áldozat volt az, amely a magyart a történelem itélő- széke előtt méltóvá tette arra, hogy ez a föld soha más ne legyen, mint magyar. > A teret betöltő hallgatóság e szavakra lelkes tüntetésbe kezdett.) — Most dicső honvédségünk ismét kü/d a magyar jövendőért. (Éljen a magyar had­sereg, éljen a magyar hadsereg — hang­zott fel .ütemesen a közönség soraiból. • Ezt a háborút nem mi akartuk, de vád álltunk kellett gyermekeink és nemzetünk jö tula­jéért. Kérdem, magyar testvéreim, ki '-olt közületek nyugodt addig, amig az orosz itt állott kárpátalji határainknál ? — Magyar Testvéreim! Én félteni az oro­szoktól akkor is, amikor nekünk zászlókat ajándékozott. A szabadságharc zászlóinak visszatérésekor a trójai faló története jutott eszembe. Borzalmas veszedelem fenyegetett minket akkor, amikor a vörös Oroszország volt a szomszédunk és bizony mondom, ha nagyszövetségesünk vezére Hitler Adoif (Él­jenzés.) nem veszi észre az orosz aljas és gonosz szándékát, ma talán már nem volna ezeréves hazánk. — De hálás szívvel kell megemlékeznem többi szövetségeseinkről is (A szövetségesek említésére újabb és újabb éljenzés tör ki.) — A harc tehát folyik az egész világon, — folytatta beszédét a szövetségesek mél­tatása után Szász Ferenc dr. — a három nagyhatalom és a hozzájuk csatlakozott szövetségesek harca óriási méreteket öltött és mi szilárdan hisszük, hogy a harc azzal a győzelemmel log végződni, amely sokat szenvedett nemzetünk számára is meghoz­za az igazságszolgáltatás pillanatát. — Hogy ez a föld, amelyen állunk Erdély földje, ősi juss során a miénk, az nem vitás. Dacos és nemes ez a föld, mint maga az er­délyi ember. Ezen a földön csak az élhet, akt parancsszavát megérti. Aki nem érti meg, azt az erdélyi föld lerázza hátáról, mint a nemes paripa a gyenge lovast. Be­csületes és egyenes ember hozzá tud illesz­kedni, áld pedig nem akar, 'agy nem tud, az érezni fogja a magyar ököl és a magyar vas erejét, amely annyiszor alapozta meg a boldog magyar jövendőt. A boldog jövendő most is felénk inte­get. Ne tagadjuk azonban, hogy’ még nehéz hónapok, esetleg évek előtt állunk. .Nemcsak a magyar nemzet, hanem Európa jövendő­jéért kell harcolnunk. Azon a hatalmas arc­vonalon, amely a Fekete-tengertől az Északi Jegestengerig húzódik és amelynek egyik végén finn testvéreink (éljenzés) állanak őrt, a magyar értékes láncszem. — Ma azonban, amikor nemzetünk léte, vagy nemléte függ a háború kimenetelétől és amikor a totális háború teljes erejével zajlik, nekünk a polgári arcvonalon is meg kell államink helyünket. Belső arcvonalunk legyen egységes és osztatlan. — A szónok ezután azokra az áldozatok­ra. amelyeket a honvéd élete kockáztatásá­val hoz meg, szemben ,,a polgári arcvonal fontos, de nem életveszélyes“ feladataival. — A magyar életnek most mindenben helyt kell állania. Nem szabad egy pillanat­ra sem csüggedni! Imádkozzunk és vívjuk meg harcunkat! Ki-ki a maga munkahelyén. De vegyék ki részüket a harcból a nők Is, mert fegyverekkel a győzelmet ki lehet viv- ni, a családon keresztül azonban a nemze­tet el lehet veszíteni. — Magyar Testvéreink! — Ha most letekintek az alattam álló tömegre, és ott képzeletben egyenként min­denkinek a szemébe nézek, hogy esküjét kivegyem jövendő magatartására nézve, megnyugtató érzés fog el. Kincses Kolozs­vár magyarsága hii marad történelmi múlt­jához cs a polgári arcvonalon is szivvel-lé- iekkel fogja szolgálni a boldog jövendőt. Ebben a hitben kérem az Istent, hogy él­tesse ors/.ággyarapitó Kormányzó Urunkat (Szűnni nem akaró éljenzés.) s áldjon meg minden igaz magyart, aki hazafias lelkének erejével küzd a magyar jövendő dicsőségé­nek beteljesedéséért. Befejezésül emlékeztetett Szász Ferenc dr. arra a történelmi pillanatra, amikor 1848 május 30-án a kolozsvári Unió-házban ki­mondották a magyar, székely és szászren­dek Erdély és Magyarország elszakíthatat­lan egyesülését. A főtéren szerte hangszórókon közvetí­tett beszéd befejeztével a MÁV öszhang dalkör Kovács Béla vezényletével Liszt ..ünnepi dal"-át és Ammer ..Nem nem so­ha“ etmü müvét adta elő, majd Táray Fe­renc a Nemzeti Színház igazgató-művésze szavalta el a ,,Szózat“-ot. A kiváló művész egész teret betöltő hangja ihletten szár­nyalt a közönség felé, amely dörgő tapssal jutalmazta művészetét. Az ünnepi műsor első részét a Székely Himnusz zárta le. amit szintén az egyesí­tett dalárdák énekeltek el Táreza Bartalan vezényletével. lövés remegi ette meg a sétatér környéket. A hatalmas dörrenéseket azonban csak a közelében állók "hallották, mert mindennel hangosabb volt az az önfeledt hangulat, amely úrrá vált a Magyar Nap népünnepé­lyének tömegén. A Magyar Napi népünne­pélyre összesen 20.000 jegyet bocsátotta^ ki. Délután 4 órára mind a húszezer jegy elkelt! Senki se gondolja azonban, hogy a séta- téri népünnepélyen „csupán" 20.000 magyar volt. Dehogy!... A zöme ezután jött » je­gyek helyett rögtönzött cédulákkal léptek be a sétatér területére. Egyre-másra érkez­tek a tarka csoportok. A műsor első számaként az egyesített énekkarok és fúvószenekarok a Magyar Hiszekegyet játszották Táreza Bertalan ve­zényletével, utána pedig Bálint József, László Dezső és Albrecht Dezső országgyű­lési képviselők méltatták a Magyar Nap je­lentőségét és célját. Mindhárom országgyű­lési képviselő sokezer főnyi lelkes hallgató­ság előtt beszélt. A műsor további részében a főszereplő maga a nagyközönség volt. Mindenki abban gyönyörködhetett, amiben éppen kedvét lelte. A tánc- és énekszámok­tól elkezdve vidám cigányzene szórakoztatta a beláthatatlan tömeget. Egyik dobogón sza­valtak. a másikon énekeltek, harmadikon pedig táncoltak a lelkes szereplők s minden dobogót valósággal körülbástyázott a tö­meg. Az esti műsor fénypontjaként egész sereg művész lépett fel nagy sikerrel. Nagy Gi­zella, Bokor Ilona, Király József, Harangozó Anna, Sántha Ferenc, Réthely Ödön. Hajnal Elfi és még mások mulattatták a sokezernyt törpeget. Nagyszerűen mulatott a népünnepély kö­zönsége a Repülő Gárda céllövö-sátránál, enni, inni pedig a Baross Női Tábor sátrába tértek be legtöbben, ahol a Baross Női Tá­bor lelkes tagjai közadakozásból ízletes büf- fét szereltek fel s ők maguk árusították az Ízletes falatokat, hűsítő italokat, a tiszta jövedelmet pedig, akár a Magyar Nap egyéb jövedelmét és gyűjtését, a Vöröskereszt ja­vára ajánlották fel. Élvezetes és kitünően megrendezett volt az esti harci játék is. amelynek során be­mutatták korszerű fegyverekkel a sétatéri tó szigetének „elfoglalását“. A népünnepély a késő esti órákban, majdnem éjfélkor ért véget. Ej,jel-nappal számolják a Magyar Nap nagyszerűen sikerült gyűjtésének ered­ményét A Magyar Nap ünnepségei alatt Kolozs­vár leányifjusága gyűjtött a honvédekért. Kolozsvár, junius &. A Magyar Vöröske­reszt erdélyi kirendeltsége szombat este óta éjjel-nappal a tanulóifjúság honvédek javá­ra folytatott gyűjtésének eredményét s számol­ja az c.gyes perselyek tartalmát, högv Ko­lozsvár tudtára hozza az (gyes iskolák gyűj­téseinek eredményeit és a legszerencsésebb gyűjtők nevét. Azok az iskolák, amelyek gyűjtési összege csekélynek látszik, szegé­nyebb városnegyedet kaptak munkaterületül s ez magyarázza meg a gyűjtések közötti el­téréseket. Az elemi iskolák között e pillanatig Tur­nai József elemi iskolai tanuló vezet, aki 77 pengő 8 fillért gyűjtött. Tornai a Petőfi utcai elemi iskola növendéke, amely összesen 71!) pengő fi7 fillért gyűjtött eddig. lamM József igazgató személyesen győződött meg mindkét napon növendékei szorgalmáról. Pop György 50 pengő 22 fillért, Májer&in Ist­ván 58 pengő ti"! fillért, Ke»erü György 38 pengő 52 fillért gyűjtött és ezzel messze ki­emelkednek a többi gyűjtők közül. A Pap­utcai elemi iskolában Máthe Ákos igazgató vezette a gyűjtési mozgalmat, amely 557 pen­gő 12 fillért eredményezett. Martinain Vera. 40 pengő 50 fillért, Kalmár Ilona 20 pen­gőt, Frank Eszter 20 pengő 54 fillért, ThJen György 18 pengő 23 fillért, /.odor Mária 17 pengőt, Vi() Margit 16 pengő 52 fillért gyűj­tő;!. A Monostori úti elemi iskola igen kwsiny körzetet kapott, de Szári József igazgató lelkes munkájával minden lehetőt megtett, hogy a gyűjtés erehnényét fokozza. Az iskola 72 pengő 10 fillért gyűjtött, közötte Koníes András 11 pengő 34 fillérrel járult hozzA eredményhez. Külön fejezetet kell a református kollé­gium diákjainak szánni. Néhány óra leforgá­sa alatt — Gönczit László igazgató irá­nyításával 1.228 pengő 45 fillért gyűjtöttek. Yottaképen a kollégium minden diákját fel kellene sorolnunk, mert a legtöbb 40—80 pengőn felöli összeget gyűjtött. Helyszűke miatt csak Lám Istvánt és Somborai Déneet említjük meg, akik SÍ pengő 28 fillért gyűj­töttek. .Vőrjít Sándor és S api/ Béla 51 pengő 00 fillért, Ixirsone: p István és Fehér Imre 44 pengő 70 fillért, Szabó László és /. a paot% Niván <12 pengő *74 fillért. Síiéin Zoltán és Saţiu Pál 40 pengő 45 fillért gyűjtött. A Magyar Vöröskereszt a gyűjtés eredmé­nyének feldolgozása után az, összes iskoűk számadatait közzéteszi. Szász Ferenc dr- ünnepi beszéde A sz'npompás dsszSelvonuiás Kolozsvár, junius S. Ritkán látott arányok ban ülte meg vasárnap Kolozsvár társadal­ma a magyar összefogás és együvétartozás ünnepét, a „Magyar Nap“-ot. A házakra, a főtértől a város szélekig már hajnalpirkadáskor felvonták a nemzeti lobogókat. A reggeli istentiszteletek után a különböző társadalmi alakulatok tagjai zász­lóik alatt gyülekező helyeikre tömörültek s onnan fegyelmezett sorokban vonultak fel a főtéren számukra kijelölt helyre. Hasonló­képpen helyezkedtek el a főtéren, tanáraik vezetésével a kolozsvári középiskolák nö­vendékei is. Az ünneplő közönség a főtér Iparos-egy­let székházával szembenlevö oldalát foglal­ta el. A nöegyletek. társadalmi egyesületek, ifjúsági alakulatok, sportegyletek és társa­dalmi szervezetek mellett ott voltak a déler­délyl városok menekült csoportjai is. váro­saik és megyéik elmerét viselő táblák alatt. A végtelen sokaság emlékezetünkbe idézte a megszállás éveinek mondvacsinált „ünnep­ségeit", amikor ingyenvonatszerelvények se­gítségével sem tudtak akkora tömeget ösz- szecsöditeni, mint amennyi most önként, legbensőbb érzésétől indíttatva egybesereg- lett. Az Iparosegylet nemzeti színekkel és or- szágcimerrel szépen feldíszített erkélyére pontosan II órakor vonultak ki a katonai, egyházi és polgári hatóságok képviselői: Horváth Győző vezérőrnagy, a hadtestpa­rancsnok helyettese, az egyházfők, Inczédy- Joksmau Ödön dr. főispán, Keledy Tibor dr. polgármester, Szász Ferenc dr. vármegyei főjegyző, a rendőrség és más hatóságok ve­zetői. A főtéri ünnepség után az előkelőségek a városi Vigadó épülete elé vonultak s ott fogadták a menetoszlopokban felsorakozó csoportok diszfelvonulását. A főteret csaknem betöltő szinpompás sokaság hullámzó tengerárként indult el a nemzetiszinü és egyesületi zászlóerdö alatt. Nők. férfiak javarészben diszmagvarban vonultak fel . . . A végeláthatatlan menetoszlopot egyen­ruhás tűzharcosok nyitották meg, akiket a Református Leánygimnázium és Mariamuri leányintézet kócsagforgós, egyenruhás nö­vendékei és a Tanitónöképzö intézet ma­gyarruhás tagjai követtek. Az állami pol­gári leányiskola, a leányárvaház, a Kato­likus Kör, majd a vasutasok és a MÁV összhang dalárdistái. azután — újabb szín­foltokként a postások és postahivatalnokok következtek. Utánuk az Tpartestiilet az egyes szakosztályok történelmi múltú zász­lóival az élen. Nyomukban a kék-fehér zászlós Baross Szövetség, szemet gyönyör­ködtető diszmagyarruhás gyermek- és női csoporttal, magyarruhás férfiaival. azután a Bástya sportegvlet fehérbluzos leánycsa­pata és a különféle munkásalakulatok: a bőripari munkásság, a Magyar Acéláru­gyár, a dohánygyár, a Magyar-Belga tex­tilipar munkásai, a Nemzeti Munkaközpont háromszinü magyar zászlója s a debreceni­ek és kassaiak ajándékzászlói alatt. Meg­kapó látványt nyújtottak a népviseletben felvonuló székely alkalmazottak és minden­kit szive mélyéig meghatott a délerdélyl menekültek megyék- és városok szerint ta­gozódó menete, akiknek messzire kígyózó sora a Wesselényi Lövészegyletet követte Tordaaranyos arany patkós címerét. Krassó- Szörény, Nagy- és KisktiküHő-megyék, Arad és Temesvár városok. Alsófehér, Sze- ben. Fogaras és Hunyad-vármegyék címere váltotta fel. A menetet a mezőségi és bras­sói menekültek csoportja. Fejérd székelyru­hás menekültjei és a györgyfalvi menekül­tek hatökrös lakodalmi szekere zárta be. Gyöngyös-himes híressé vált népviseletük­ben nótaszóval vonultak el a Kolozsvár szomszédságában hontalanná vált györgy- falviak, akiknek népes sorához a . Repülő Gárda Lövészegyletének férfi és női cso­portja s a szalagdiszes zászlós dalárdák tagjai csatlakoztak. A szinpompás menetet a Hóstát derék magyar földészeinek népes csoportja zárta be. daliás férfiak, széparcu asszonyok, menyecskék és leányok. Felvonul a magyar törtpnclem! Szemet gyönyörködtető és élményszerü látvány volt a diszmenetben az a jelmezes felvonulás, amely Árpád fejedelem korától kezdve a második világháborúig minden év­század legendes magyar harcosát bemutat­ta. l óháton felsorakozott a hétvezér hon­foglaló tegzes magyar vitéze, a kopjás-ka- cagányos Árpád-kori leventék, a sodrony- páncélos keresztes vitézek, Mátyás legen­dás fekete serege, Bocskay fejedelem haj­dúja, Rákóczi kuruclovasa. az 18-18-as sza­badságharc huszárjai és 1914 pirosnadrá- gos „vörösördöge“, az agyagszürkévé váll világháborús huszár, végül a jelenlegi gé­pesített honvédség gépkocsijai, páncéltörő ágyúja, tankja és kerékpáros osztaga. Az Unió-utca végén az Arany János-ut- cán át a Jókai-utcán végig haladó menet- oszlopot a főtér déli oldalán a Deák Ferenc- utca bejáratánál Körösi Dudus, Puskás Béla és Szentkirályt Aladár prímások ve­zetésével száztagú népzenész-zenekar fogad­ta s annak indulóira meneteit a hatalmas tömeg a városháza előtt. A felvonulók a Deák Ferenc-utca végén, a Nemzett Szín- Váz előterében oszlottak széjjel. Pompásan szórakozott a közönség a sétatéri népünnepélyén Délután két órakor három hatalmas ágyú-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom